Presenting legal cases in the field of self-cleaning
Címszavak: öntisztázás, megbízhatóság megállapítása, EKR, kizáró ok, gazdasági szereplő, kérelem
Absztrakt
A jelen szakcikkel induló sorozatunkban a Közbezerzési Hatóság öntisztázással kapcsolatos egyes jogeseteit kívánjuk bemutatni.
Abstract
This series aims to present certain cases from the practice of the Public Procurement Authority regarding self-cleaning.
A Közbeszerzési Hatóság öntisztázással kapcsolatos egyes jogeseteket bemutató szakcikksorozatának célja, hogy bemutassa azokat a jogeseteket, amelyeket a nyilvánosság nem ismer meg, mivel a megbízhatóság megállapítása iránti kérelem alapján indult eljárást lezáró döntést nem minden esetben köteles a Közbeszerzési Hatóság közzétenni. A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 187. § (2) bekezdés a) pont ad) alpontja értelmében a Hatóság naprakészen vezeti és az EKR-ben közzéteszi a kizáró ok hatálya alatt álló gazdasági szereplő megbízhatóságát megállapító határozatokat [188. § (4) bekezdés]. E rendelkezés alapján tehát kizárólag a megbízhatóságot megállapító határozatok tekintetében áll fenn a Közbeszerzési Hatóság közzétételi kötelezettsége az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben, azonban – felismerve a megbízhatóságot megállapító határozatok EKR-ben való közzétételének a joggyakorlat megismerésére, fejlesztésére gyakorolt pozitív hatását – a Közbeszerzési Hatóság úgy ítélte meg, célszerű lehet azoknak az öntisztázás során született döntéseknek a bemutatása is, amelyeket az említett, EKR-ben történő közzétételi kötelezettség nem érint. Ezek jellemzően azok a döntések, amelyek nem eredményezték az adott gazdasági szereplő megbízhatóságának megállapítását, azaz a Kbt. 188. § (5) bekezdés szerinti, a kérelmet elutasító határozatok, ugyanakkor – mint azt már jelen, első szakcikkben is látni fogjuk – olyan döntés is akad közöttük, amely épp arra világít rá, hogy a megbízhatóság megállapítása iránti kérelmet benyújtó gazdasági szereplő nem is áll kizáró ok hatálya alatt.
Mint azt a szakcikksorozat során látni fogjuk, a Közbeszerzési Hatóságnak évek óta alakított, kiforrott gyakorlata van a megbízhatóság megállapítása iránti kérelmek elbírálásában, és a megbízhatóság megállapítását nem eredményező döntések száma jelentősen meghaladja azon döntések számát, amelyek esetében a kizárt gazdasági szereplő megbízhatósága megállapításra került. A kérelmet elutasító határozatok vonatkozásában több ízben bírósági felülvizsgálatra is sor került, a szakcikksorozat pedig lehetőséget biztosít e bírósági döntések megismerésére is.
Sorozatunk első szakcikkében négy jogesetet kívánunk bemutatni, melyek közül három annak problematikáját kíséreli meg körüljárni, hogy nem mindig egyértelmű, sőt, adott esetben igen nehezen megállapítható, hogy kizáró ok hatálya alatt áll-e egy gazdasági szereplő, vagy, hogy pontosan melyik kizáró ok hatálya alatt áll, míg a negyedik jogeset egy fakultatív kizáró ok vonatkozásában mutatja be az öntisztázást.
Első jogeset – fennáll-e a kizáró ok?
Az első jogeset kérelmezője 2020. októberében nyújtotta be kérelmét megbízhatósága megállapítása érdekében. A kérelmező tájékoztatása szerint a Kbt. 62. § (1) bekezdés l) pontja szerinti kizáró ok hatálya alatt áll, figyelemmel arra, hogy az idegenrendészeti hatóság határozatával (a továbbiakban: idegenrendészeti határozat) a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvényben (a továbbiakban: Harmtv.) előírt, külföldi munkavállaló munkaviszonyával kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt 100.000.- Ft összegű közrendvédelmi bírsággal sújtotta.
Mivel a kérelmező a kérelmében nem igazolta megfelelően, hogy valóban kizáró ok hatálya alatt áll, a Közbeszerzési Hatóság az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 44. §-a alapján végzésével hiánypótlásra hívta fel, melyben arra kérte, küldje meg a kizárását megalapozó idegenrendészeti határozatot. A kérelmező által a Közbeszerzési Hatóság rendelkezésére bocsátott idegenrendészeti határozat jogalapja a Harmtv. 71. § (4) bekezdésén nyugodott, mely szerint a munkáltató vagy a fogadó szervezet öt napon belül köteles bejelenteni az idegenrendészeti hatóságnak, ha a harmadik országbeli állampolgár az engedélyezett munkáját nem kezdi meg, illetve ha a munkavégzés a munkavállalási engedély, vagy az összevont engedély érvényességi idején belül megszűnik. Mindezek alapján a Közbeszerzési Hatóság végzésével ismételt hiánypótlási felhívásban kérte a kérelmező nyilatkozatát arra nézve, hogy az idegenrendészeti határozatban megállapított jogsértés vonatkozásában született-e a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Met.) 7/A. §-a alapján a munkaügyi hatóság által kibocsátott, két évnél nem régebben véglegessé vált közigazgatási – vagy annak megtámadására irányuló közigazgatási per esetén jogerős bírósági – határozat. A kérelmező úgy nyilatkozott, hogy a munkaügyi hatóság harmadik országbeli állampolgár Magyarországon engedélyhez kötött foglalkoztatása vonatkozásában munkaügyi ellenőrzést nem folytatott le, és határozatot sem hozott.
A Kbt.-nek a kérelem benyújtásakor hatályos 62. § (1) bekezdés l) pontja szerint az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki harmadik országbeli állampolgár Magyarországon engedélyhez kötött foglalkoztatása esetén a munkaügyi hatóság által a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 7/A. §-a alapján két évnél nem régebben véglegessé vált közigazgatási – vagy annak megtámadására irányuló közigazgatási per esetén jogerős bírósági – határozatban megállapított és a központi költségvetésbe történő befizetésre kötelezéssel vagy az idegenrendészeti hatóság által a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerinti közrendvédelmi bírsággal sújtott jogszabálysértést követett el.
A Közbeszerzési Hatóság – kérelem benyújtásakor irányadó – útmutatója[1] szerint a Kbt. 62. § (1) bekezdés l) pont szerinti kizáró okot a munkaügyi hatóság két évnél nem régebben véglegessé vált határozata vagy (annak közigazgatási perben történő megtámadása esetén) a bíróság két évnél nem régebben jogerőssé vált határozata alapozza meg, amely határozat a jogsértés megállapítása mellett a központi költségvetésbe történő befizetésre kötelezést vagy az idegenrendészeti hatóság által hozott közrendvédelmi bírság kiszabását tartalmazza.
A fenti jogszabályhely értelmezése során a Közbeszerzési Hatóság megállapította, hogy a kizáró ok két feltétel együttes fennállása esetén merülhet fel. Az egyik feltétel, hogy a munkaügyi hatóság elmúlt két évben véglegessé váló – vagy annak megtámadására irányuló közigazgatási per esetén a bíróság elmúlt két évben jogerőssé váló – határozata a Met. 7/A. §-a alapján állapítson meg jogsértést a jogalanyra nézve. A másik feltétel az, hogy az említett munkaügyi hatósági határozat központi költségvetésbe való befizetésre is kötelezze a jogalanyt, vagy az idegenrendészeti hatóság hozzon olyan határozatot, mely közrendvédelmi bírsággal sújtott jogsértést állapít meg a jogalany esetében. Mivel a kizáró ok fennállása tekintetében a két feltételből csak az egyik teljesült, mely szerint a kérelmező esetében az idegenrendészeti hatóság olyan határozatot hozott, mely közrendvédelmi bírsággal sújtott jogsértést állapított meg, a másik feltétel azonban nem, a Közbeszerzési Hatóság megállapította, hogy a kérelmező nem állt kizáró ok hatálya alatt, így az eljárást végzésével megszüntette. A jogeset konklúziója tehát, hogy a Kbt. 62. § (1) bekezdés l) pontja szerinti kizáró ok fennállásához kettő feltétel együttes fennállása szükséges: az egyik feltétel a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló törvény alapján két évnél nem régebben véglegessé vált közigazgatási – vagy annak megtámadására irányuló közigazgatási per esetén jogerős bírósági – határozata által megállapított jogszabálysértés, míg a másik feltétel, hogy az elkövetett jogszabálysértést a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság munkaügyi bírsággal vagy az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény szerinti közrendvédelmi bírsággal sújtsa.
Második jogeset – a fennálló kizáró ok megítélése és a jogsértés felróhatóságának kérdése
A második jogeset kérelmezője 2020. elején nyújtotta be megbízhatóságának megállapítása iránti kérelmét. A kérelmező gazdasági társaság egyedüli tagját és egyben vezető tisztségviselőjét (a továbbiakban: elítélt) a bíróság két rendbeli befolyással üzérkedés bűntettében bűnösnek mondta ki, az ítéletet a másodfokú bíróság – jogerősen – helyben hagyta. Kérelmező kérelmének alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy a bűncselekményt nem ő követte el, abban semmilyen módon, semmilyen értelemben, semmilyen összefüggésben nem volt érintett, továbbá az elítélt sem vezető tisztségviselői vagy tagi minőségében követte el azt. A kérelmező tehát érvelését arra alapította, hogy nem ő, hanem az elítélt követte el a kizárását megalapozó bűncselekményt, ennél fogva ő kárt nem okozott, együttműködésre pedig nem volt lehetősége. A Kbt. 188. § (2) bekezdés c) pontja tekintetében előadta, hogy – mivel magatartása, működése semmilyen összefüggésben nem állt a bűncselekménnyel – rá nézve e kérdés is kevéssé értelmezhető, mert nem mutatható ki utólag sem olyan hiba a tevékenységében, döntési folyamataiban, szervezeti felépítésében, amely orvoslásra szorulna, ennek ellenére az elítélt lemondott vezető tisztségviselői minőségéről, ám továbbra is a kérelmező egyedüli tagja maradt.
Kérelmező azon érvelése, miszerint a bűncselekményt nem ő követte el, nem volt érintett, továbbá az elítélt sem vezető tisztségviselői vagy tagi minőségében követte azt el, és az nem állt összefüggésben tagi vagy ügyvezetői jogviszonyával, a Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint nem volt elfogadható, mivel a gazdasági szereplő és egyedüli tagja, illetve a képviseletére jogosult vezető tisztségviselője olyan egységet képez, amely mentén a tárgyi kizáró ok fennállásának vizsgálatakor sem választhatók külön. Bár a kérelmező kifejezetten a Kbt. 62. § (2) bekezdés b) pontjára[2] hivatkozott, mint kizáró okra, vele szemben a Kbt. 62. § (2) bekezdés a) pontja[3] alapján is fennállt kizáró ok, mivel a kérelmező gazdasági társaság egyedüli tagja olyan személy, akivel szemben az elmúlt öt évben jogerős ítéletet hoztak és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült. E jogszabályhely értelmében a kizáró ok akkor is fennállna, ha a bűncselekmény elkövetésének időpontjában az elítélt nem lett volna a kérelmező gazdasági társaság egyedüli tagja vagy vezető tisztségviselője, ennél fogva irreleváns kérelmező azon érvelése, miszerint az elítélt a bűncselekményt nem vezető tisztségviselői vagy tagi minőségében követte el. A Kbt. 62. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kizáró ok fennállásához nem szükséges, hogy az érintett gazdasági társaság egyedüli tagja (vagy vezető tisztségviselője) e minőségében kövesse el a bűncselekményt, elegendő pusztán az, hogy olyan személy legyen a gazdasági társaság egyedüli tagja, akivel szemben az elmúlt öt évben – a Kbt. 62. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott valamely bűncselekmény miatt – jogerős ítéletet hoztak és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült. Tárgyi ügyben pedig a kérelem benyújtásakor ez a feltétel fennállt, mivel az elítélt a kérelem benyújtásakor a kérelmező egyedüli tagja volt. Ezen túlmenően a kérelmezővel szemben – figyelemmel a Kbt. 62. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjára – a Kbt. 62. § (2) bekezdés b) pontja alapján is fennállt kizáró ok, mivel a Btk. XXVII. fejezetében meghatározott korrupciós bűncselekmény – így befolyással üzérkedés – miatt a jogerős ítéletet az elmúlt öt évben – vagy ha ez rövidebb az adott bűncselekmény kapcsán az elítélt büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesüléséhez szükséges időn belül – olyan személlyel szemben hozták, aki a bűncselekmény elkövetésekor a gazdasági szereplő vezető tisztségviselője (vagy gazdasági társaság esetén annak egyedüli tagja) volt.
Az, hogy adott gazdasági szereplő több kizáró ok hatálya alatt is áll, nem befolyásolja a Kbt. 188. § (2) bekezdés szerinti feltételek fennállásának megállapítását mindaddig, amíg a kizáró okok – mint jelen esetben – ugyanazon jogsértéshez kapcsolódnak. Ha a kizárt gazdasági szereplő úgy áll több különböző kizáró ok hatálya alatt, hogy azok különböző jogsértéshez kapcsolódnak, a Kbt. 188. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását valamennyi jogsértés esetében igazolnia kell.
A Kbt. 62. § (2) bekezdése szerinti kizáró okok esetében semmilyen körülmények között sem fogadható el olyan érvelés, miszerint magának a megbízhatóság megállapítását kérelmező, érintett gazdasági szereplőnek nem róható fel a Kbt. 62. § (2) bekezdés szerinti személy cselekménye, mivel ez a jogalkotói akarat megkerülésére vezetne, és kiüresítené a rendelkezést. A Kbt. 62. § (1) bekezdés a) pontja szerinti kizáró okot a gazdasági szereplő által elkövetett – az ott megjelölt – bűncselekmény alapozza meg, míg a Kbt. 62. § (2) bekezdésében – ugyanazon bűncselekmények tekintetében – az ott megjelölt, a kizárt gazdasági szereplővel kapcsolatba hozható, működésére hatást gyakorló személy cselekménye. Az ügy végül a megbízhatóság megállapítása iránti kérelmet elutasító határozattal zárult, mivel a kérelmező – tekintettel a fentiekre – nem tudta igazolni a Kbt. 188. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt feltételek fennállását.
Harmadik jogeset – kizáró ok hiánya
Ez a jogeset hasonló az első jogesethez. A kérelmező 2021. áprilisában nyújtotta be megbízhatóság megállapítása iránti kérelmét. A tényállás szerint a versenyhatóság egyik versenyfelügyeleti eljárását lezáró határozatában (a továbbiakban: Alaphatározat) a versenyhatóság megállapította, hogy az egyes eljárás alá vont gazdasági szereplők megsértették a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 11. §-ában foglalt tilalmat, és velük szemben bírságot szabott ki. Kérelmező előadta, hogy a megbírságolt vállalkozások az Alaphatározattal szemben jogorvoslattal éltek. A jogorvoslati eljárás ideje alatt Kérelmező lett valamennyi korábbi eljárás alá vont jogutódja. Kérelmező előadta továbbá, hogy a törvényszék ítélete megsemmisítette az Alaphatározatnak a bírságkiszabást érintő részét és elrendelte, hogy a versenyhatóság hozzon új határozatot e tárgykörben. Kérelmező előadta továbbá, hogy az ítélet a jogsértést jogerősen megállapította, de a jogsértés tekintetében a bírság megállapítása nem emelkedett jogerőre. Az ítélet szerint a versenyhatóság újra mérlegelés tárgyává kellett, hogy tegye a jogerősen megállapított jogsértés kapcsán, hogy indokolt-e, és ha igen, mekkora bírság kiszabása.
A kérelmező bemutatta, hogy a – bírság kiszabása tekintetében – megismételt eljárás során hozott határozat vele szemben bírságot szabott ki, tekintettel az Alaphatározatban megállapított jogsértésre, a kérelmező előadta ugyanakkor, hogy sem a megismételt eljárásban hozott döntés, sem pedig az Alaphatározat nem állapítja meg, hogy a kérelmező jogsértést követett volna el. A megismételt eljárásban hozott határozat kifejezetten utal arra, hogy a jogsértés az Alaphatározatban került megállapításra, így – a kérelmező álláspontja szerint – jogsértést ezen határozat nem állapít meg, pusztán a bírság kiszabásáról rendelkezik a korábban marasztalt vállalkozások jogutódja tekintetében.
Fentiekre figyelemmel, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Közbeszerzési Hatóság megállapította, hogy a kérelmező nem áll kizáró ok hatálya alatt, a következők miatt.
A Kbt. 62. § (1) bekezdés n) pontja szerint az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki a Tpvt. 11. §-a, vagy az EUMSZ 101. cikke szerinti – három évnél nem régebben meghozott – véglegessé vált és végrehajtható versenyfelügyeleti határozatban vagy a versenyfelügyeleti határozat megtámadására irányuló közigazgatási per esetén a bíróság véglegessé vált és végrehajtható határozatában megállapított és bírsággal sújtott jogszabálysértést követett el; vagy ha az ajánlattevő ilyen jogszabálysértését más versenyhatóság végleges döntésében vagy bíróság jogerősen – három évnél nem régebben – megállapította és egyúttal bírságot szabott ki.
A jogszabályhely értelmezése során tehát megállapítható, hogy a kizáró ok két feltétel együttes fennállása esetén merül fel. Az egyik feltétel, hogy az érintett gazdasági szereplő vonatkozásában – három évnél nem régebben meghozott – véglegessé vált és végrehajtható versenyfelügyeleti határozatban vagy a versenyfelügyeleti határozat megtámadására irányuló közigazgatási per esetén a bíróság véglegessé vált és végrehajtható határozatában versenyjogsértés kerüljön megállapításra. A másik feltétel az, hogy az eljáró hatóság vagy bíróság által bírság kiszabására is sor kerüljön.
A megismételt eljárásban hozott határozat szerint az eljáró versenytanács az Alaphatározatban jogerősen megállapított jogsértésért a kérelmezővel szemben bírságot szabott ki, amely bírság összege a kérelmező jogelődjeire külön-külön kiszabott bírságok összeadásából tevődött össze. Az Alaphatározat szerint az eljáró versenytanács csak a kérelmező jogelődjei vonatkozásában mondta ki a jogsértést, a kérelmezővel szemben nem, hanem kizárólag bírsággal sújtotta az Alaphatározatban megállapított jogsértés alapján.
Negyedik jogeset – fakultatív kizáró ok
A kérelmező 2020. októberében terjesztette elő megbízhatóság megállapítása iránti kérelmét. A kérelemben foglaltak szerint a kérelmezővel szemben be nem jelentett foglalkoztatással kapcsolatos mulasztási bírságot szabtak ki, mely alapján kizáró ok hatálya alatt áll, azt azonban elmulasztotta megjelölni, hogy pontosan mely jogszabályhely alapozza meg kizárását.
A kérelmező által csatolt hatósági döntés alapján megállapítható, hogy vele szemben az adóhatóság be nem jelentett foglalkoztatottak alkalmazása miatt mulasztási bírságot kiszabó határozatot hozott és kötelezte, hogy annak véglegessé válását követő nyolc napon belül – egy munkavállaló vonatkozásában – tegyen eleget a biztosítási jogviszony bejelentésével kapcsolatos kötelezettségének. Az adóhatóság határozatából kitűnik, hogy a kérelmező hét fő munkavállalót a helyszíni ellenőrzés időpontjában az adóhatósághoz történő bejelentés nélkül foglalkoztatott. Mint azt az első jogesetnél részletesen bemutattuk, a Kbt. 62. § (1) bekezdés l) pontja szerinti kizáró ok igen szűken határozza meg azon jogellenes cselekményeket, amelyek a foglalkoztatással kapcsolatos jogsértés esetén kizáró okot eredményeznek, így jelen esetben alapos vizsgálatra volt szükség annak megállapítása érdekében, hogy a kérelmező kizáró ok hatálya alatt áll-e, és ezáltal jogosult-e megbízhatóság megállapítása iránti kérelmet benyújtani. Az adóhatósági határozat indokolása szerint a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása egyike a legsúlyosabb adózással kapcsolatos kötelezettségszegéseknek, hiszen az adózó nem kizárólag az állami költségvetést károsítja meg, hanem megfosztja a foglalkoztatott személyt a munkajog által biztosított jogoktól, valamint jogorvoslati lehetőségektől, továbbá a járulékfizetési kötelezettség nem teljesítése révén a társadalombiztosítási ellátásokra való jogosultságtól. Gondos vizsgálatot igényelt jelen ügyben a kizáró ok fennállása tekintetében az, hogy a kérelmező által jelzett jogsértés a munkajogi követelmények súlyos megszegésének tekinthető-e, és – figyelemmel a Kbt. 73. § (4) bekezdésére – olyan munkajogi követelmények megsértése történt-e, amelyeket a jogszabályok vagy kötelezően alkalmazandó kollektív szerződés rögzít. A választ mindkét esetben az adóhatósági határozat, illetőleg annak indokolása adta meg. Az adóhatósági határozatból kitűnt az, hogy a kérelmező jogszabály által rögzített munkajogi követelményt szegett meg, az indokolás pedig világosan alátámasztotta, hogy az elkövetett jogszabálysértés súlyos kötelezettségszegés.
Fentiek alapján a Közbeszerzési Hatóság megállapította, hogy a kérelmező a Kbt. 73. § (4) bekezdésében említett munkajogi követelményeket súlyosan megszegte és ezt három évnél nem régebben meghozott, véglegessé vált közigazgatási határozat megállapította, ennél fogva a kérelmező a Kbt. 63. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kizáró ok hatálya alatt áll. A megbízhatóság megállapítása iránti kérelmet a Közbeszerzési Hatóság – figyelemmel arra, hogy a kérelmező nem igazolta a Kbt. 188. § (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti feltételek fennállását – elutasította.
Az ügy lényege jelen esetben abban áll, hogy az érintett gazdasági szereplő – laikusként – nem feltétlenül tudja, hogy pontosan mely jogalap szerint áll kizáró ok hatálya alatt. Ez összefügg a fenti ügyekből leszűrhető tanulságokkal is, miszerint adott esetben a gazdasági szereplő tévesen ítéli meg azt, hogy kizáró ok hatálya alatt áll-e, ugyanakkor egy megbízhatóság megállapítása iránti kérelem útján a helyzete tisztázható. Mindez alátámasztja a Közbeszerzési Hatóság azon gyakorlatát, miszerint fakultatív kizáró ok esetleges fennállása esetén az érintett gazdasági szereplőt éppúgy megilleti a megbízhatóság megállapítása iránti kérelem benyújtásának joga, mintha kötelező kizáró ok alapozná meg a kizárását.
Megjegyzendő, hogy a Kbt. 63. § (1) bekezdés a) pontja 2021. február 1. napjával módosult,[4] amelynek értelmében az ajánlatkérőt terheli annak bizonyítása, hogy az ajánlattevő elkövette az ott meghatározott jogsértést, ettől függetlenül azonban a Közbeszerzési Hatóság gyakorlata töretlen maradt a Kbt. 63. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján benyújtott megbízhatóság megállapítására irányuló kérelmeket illetően.
[1] A Közbeszerzési Hatóság útmutatója a kizáró okok tekintetében benyújtandó igazolásokról, nyilatkozatokról, nyilvántartásokról és adatokról a Magyarországon letelepedett gazdasági szereplők vonatkozásában (KÉ 2020. évi 60. szám; 2020. március 25.)
[2] Kbt. 62. § (2) bekezdés b) pont: A gazdasági szereplő akkor sem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt alkalmasság igazolásában, amennyiben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény miatt a jogerős ítéletet az elmúlt öt évben – vagy ha ez rövidebb az adott bűncselekmény kapcsán az elítélt büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesüléséhez szükséges időn belül – olyan személlyel szemben hozták, aki a bűncselekmény elkövetésekor a gazdasági szereplő vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottságának tagja, cégvezetője vagy gazdasági társaság esetén annak egyedüli tagja, vagy személyes joga szerinti hasonló ügyvezető vagy felügyelő szervének tagja, illetve az előbbieknek megfelelő döntéshozatali jogkörrel rendelkező személy volt.
[3] Kbt. 62. § (2) bekezdés a) pont: A gazdasági szereplő akkor sem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt alkalmasság igazolásában, amennyiben vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottságának tagja, cégvezetője vagy gazdasági társaság esetén annak egyedüli tagja, vagy személyes joga szerinti hasonló ügyvezető vagy felügyelő szervének tagja, illetve személyes joga szerint az előbbieknek megfelelő döntéshozatali jogkörrel rendelkező személy olyan személy, akivel szemben az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény miatt az elmúlt öt évben jogerős ítéletet hoztak és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült.
[4] Módosította a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi CXXVIII. törvény 20. §-a.