A Közbeszerzési Hatóság válasza:
Álláspontunk szerint ugyanaz a személy nem járhat el ugyanazon eljárásban több ajánlattevő képviseletében.
A Kbt. 36. § (2) bekezdése az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:
„Amennyiben az ajánlatkérő az adott közbeszerzési eljárás során a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-a, vagy az EUMSZ 101. cikke szerinti rendelkezések nyilvánvaló megsértését észleli vagy azt alapos okkal feltételezi, köteles azt - a Tpvt. bejelentésre vagy panaszra vonatkozó szabályai szerint - jelezni a Gazdasági Versenyhivatalnak.”
A Tpvt. 11. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:
„(1) Tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások egyesülési jog alapján létrejött szervezetének, köztestületének, egyesülésének és más hasonló szervezetének (a továbbiakban együtt: vállalkozások társulása) a döntése (a továbbiakban együtt: megállapodás), amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre.
(2) Ez a tilalom vonatkozik különösen:
a) a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására;
b) az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására;
c) a beszerzési források felosztására, illetve a közülük való választás lehetőségének korlátozására, valamint az üzletfelek meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárására;
d) a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására;
e)
f) a piacra lépés akadályozására;
g) arra az esetre, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben;
h) a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához.
(3) Azokat a jogkövetkezményeket, amelyeket e törvény az (1) bekezdésben meghatározott tilalom megszegéséhez fűz, együttesen kell alkalmazni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) a jogszabályba ütköző szerződésre előírt jogkövetkezményekkel.”
Az EUMSZ 101. cikke az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:
„(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:
a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;
c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása;
d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.
(2) Az e cikk alapján tiltott megállapodás vagy döntés semmis.
(3) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazásától azonban el lehet tekinteni az olyan esetekben, amikor - vállalkozások közötti megállapodás vagy megállapodások csoportja; - vállalkozások társulásai által hozott döntés vagy döntések csoportja; - összehangolt magatartás vagy összehangolt magatartások csoportja hozzájárul az áruk termelésének vagy forgalmazásának javításához, illetve a műszaki vagy gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését a belőle eredő előnyből anélkül, hogy:
a) az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek e célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek;
b) lehetővé tenné ezeknek a vállalkozásoknak, hogy a kérdéses áruk jelentős része tekintetében megszüntessék a versenyt.”
Az a körülmény, hogy az ajánlatokat egyazon közbeszerzési tanácsadó állítja össze, tölti fel az elektronikus közbeszerzési rendszerbe (a továbbiakban: EKR), nyújtja be, majd a hiánypótlások, felvilágosítások, árindokolások elkészítésében is ez a személy működik közre, ezeket is ő nyújtja be, az ajánlattevők valamennyi esetleges üzleti titkát ismeri, az ajánlatkérő számára – amennyiben tudomást szerez arról, hogy az ajánlattevők képviseletében egyazon személy jár el – a Kbt. 36. § (2) bekezdésében szereplő GVH részére történő szignalizációs kötelezettséget keletkeztetnek. Ilyen esetben ugyanis az ajánlatkérő megalapozottan feltételezheti a Tpvt. 11. §-ában és az EUMSZ 101. cikkében meghatározott tilalmak megsértését. Ilyen esetben ugyanis az ajánlatkérő arra a következtetésre juthat, hogy az ajánlattevők ismerhetik egymás műszaki megoldásait, árképzését, és üzleti titkait stb., már az ajánlattételt megelőzően megismerhetik egymás ajánlati árát és egyéb vállalásait. Egy ilyen helyzet alkalmas lehet a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására az előállítás, a forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozására vagy ellenőrzés alatt tartására stb.
Amennyiben az ajánlatkérőnek ez tudomására jut, akkor az ajánlatkérő szempontjából ez a körülmény az összehangolt magatartásra utaló bizonyítékként funkcionálhat. Ezen körülmény ismeretében az ajánlatkérő nemcsak a Kbt. 36. § (2) bekezdése szerinti szignalizációra köteles, hanem arra is, hogy az érintett ajánlattevőket a Kbt. 62. § (1) bekezdés o) pontjára figyelemmel kizárja a közbeszerzési eljárásból. A Kbt. 62. § (1) bekezdés o) pontja szerint ugyanis az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, és nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki esetében az ajánlatkérő bizonyítani tudja, hogy az adott közbeszerzési eljárásban a gazdasági szereplő más gazdasági szereplővel a verseny torzítására irányuló megállapodást kötött. Az ajánlatkérői döntés meghozatalakor az összejátszás alátámasztása az ajánlatkérő feladata, a rendelkezésre álló egyes bizonyítékok logikai láncba fűzésével és az azokból levont okszerű következtetéssel – egyetlen közvetlen dokumentum hiányában is – megfelelően igazolhatja a jogsértés elkövetését. A versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére tehát bizonyos egybeesésekből és jelekből olyan következtetéseket lehet levonni, amelyek együttes vizsgálata egyéb összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékát nyújthatják. Sem a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/24/EU Irányelve (továbbiakban: Irányelv), sem a Kbt. az ajánlatkérő számára nem ír elő kötött bizonyítást, ami azt jelenti, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás során minden olyan bizonyítékot felhasználhat, amely alkalmas a valóságnak megfelelő tényállás megállapítására. Az ajánlatkérő rendelkezésére álló információk értékelése körében a kiindulópont, hogy a gazdasági szereplők közötti versenyben szükségszerű, hogy a gazdasági szereplők döntéseiket önállóan hozzák meg, s mellőzik a versenytársakkal akarategységben tanúsított összehangolt piaci magatartást. Amennyiben az ajánlatkérőnek rendelkezésére áll az az információ, hogy a közbeszerzésben több ajánlattevőt ugyanaz a személy képvisel, akkor ez egyúttal – az ajánlatkérő szempontjából – arra utaló körülmény lesz, hogy az ajánlattevők egymás ajánlatát, vállalásait már az ajánlattételi határidő lejárta előtt ismerhették, és a közbeszerzési eljárás során is ismerhetik egymás hiánypótlásait, felvilágosításait, árindokolásait, sőt még üzleti titkait is. Így tehát az ajánlatkérő megalapozottan zárhatja ki az érintett ajánlattevőket a Kbt. 62. § (1) bekezdés o) pontja szerinti kizáró ok fennállása miatt.