Contractual liability in the field of public procurement
Címszavak: közbeszerzés, szerződés, közbeszerzési szerződés, szerződésszegés, jogkövetkemény
Absztrakt:
A jelen cikk célja annak bemutatása, hogy a közbeszerzési eljárás eredményeként kötött szerződés megszegésének milyen jogkövetkezményei lehetnek. A közbeszerzési törvény mögöttes jogszabályként rendeli alkalmazni a Ptk.-t a közbeszerzési szerződések tekintetében, a szerződés megszegésének azonban felmerülhetnek közbeszerzési, polgári (kártérítési) jogi és büntetőjogi következményei is.
Abstract
The aim of this article is to show the possible legal effects of breaching a contract that was concluded as a result of a public procurement procedure. According to Act CXLIII of 2015 on Public Procurement the Hungarian Civil Code provides the underlying rules for public procurement contracts, meanwhile a breach of contract has procurement consequences and also possible legal effects in civil law (damages) and criminal law.
A közbeszerzési szerződés fogalma
A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 3. § 24. pontja alapján közbeszerzési szerződés alatt, a Kbt. szerinti ajánlatkérő által, írásban megkötött, árubeszerzésre, szolgáltatás megrendelésre vagy építési beruházásra irányuló visszterhes szerződést kell érteni.
A Kbt. 2. § (8) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésekre a Kbt-ben foglalt eltérésekkel a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Egy közbeszerzési szerződés jellemzően tartalmaz olyan szerződéses kötelezettségeket, amelyeket maga a Kbt. ír elő (pl. alvállalkozók előzetes bejelentésének kötelezettsége a teljesítésbe történő bevonásuk előtt), és tartalmaz olyan szerződéses kötelezettségeket is, amelyek a szerződés tárgyából és a felek közötti egyedi jogviszony jellegéből adódóan kerülnek rögzítésre (például a megvalósítandó építmény műszaki tartalma vagy az építési beruházás ütemezése a kivitelezésre irányuló közbeszerzési szerződések esetében).
Szerződésszegés fogalma
A szerződésszegés fogalma nem tartozik a Kbt. szabályozási körébe, így a Kbt. 2. § (8) bekezdéséből adódóan a közbeszerzési szerződések esetében is a Ptk. 6:137. §-ában szereplő fogalommeghatározás irányadó, mely szerint:
„6:137. § [Szerződésszegés]
A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradása.”
„A szerződéseket a felek megállapodása, a jogszabály diszpozitív és kógens rendelkezései, valamint a szokások töltik meg tartalommal. Ha bármely tartalmi elem tekintetében a szerződés nem teljesül, azaz a kötelezettség szerződésszerű teljesítése elmarad, szerződésszegés valósul meg. A szerződésszegés tehát a teljesítési létszakhoz kapcsolódó fogalom, a szerződés teljesítésének valamilyen rendellenességét, fogyatékosságát jelenti. Szerződésszegést nemcsak a törvényben nevesítve felsorolt esetek valósíthatnak meg, hanem bármilyen magatartás vagy más körülmény, amely azt eredményezi, hogy a szerződés egyáltalán nem vagy nem a tartalma szerint realizálódik.”[1]
Közbeszerzési szerződések esetében is gyakran fordul elő, hogy a teljesítés nem, vagy nem teljes mértékben a szerződésben foglaltak szerint történik, amely szerződésszegések jogkövetkezményeit a következőkben tekintjük át.
Közbeszerzési jogi következmények
A szerződésszegés alapvető jogkövetkezményei
A Ptk. szerint szerződésszegés esetén négy alapvető jogkövetkezményről beszélhetünk:
- a szerződésszerű teljesítés követelése (Ptk. 6:138. §);
- visszatartási jog gyakorlása (Ptk. 6:139. §);
- elállás, illetve felmondás (Ptk. 6:140. §);
- kártérítés (Ptk. 6:142. §).
Ezek a Ptk. mögöttes jogszabályként való alkalmazása alapján a közbeszerzési szerződések esetében is irányadóak.
Közbeszerzési jogkövetkezmény az ajánlatkérővel szemben
Összefüggésben a III.1. pontban leírtakkal, a Kbt. 2. § (4) bekezdésében rögzített hatékony és felelős gazdálkodás elve alapján bizonyos tekintetben az ajánlatkérőtől elvárt magatartás, hogy szerződésszegés esetén valamilyen jogkövetkezményt alkalmazzon.
A Kbt. 142. § (2) bekezdése szerint ugyanis a Kbt. 2. § (1)-(4) bekezdésében foglalt alapelvek megsértését valósítja meg az ajánlatkérőként szerződő fél részéről a szerződésszegésből eredő igények érvényesítésének elmaradása (ide nem értve a felmondás vagy elállás jogának gyakorlását), ha
a) a szerződésszegés olyan kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradásával valósul meg, amelyet az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban az ajánlatok értékelése során figyelembe vett; vagy
b) a szerződésszegés eredményeként a teljesítés a szerződés tartalmától olyan mértékben tér el, amely - ha a felek szerződésüket így módosították volna - szerződésmódosításként a Kbt. 141. § (6) bekezdése szerint lényeges módosításnak minősülne.
Előbbiek alapján tehát, ha egy olyan szerződéses kötelezettség megszegése merül fel, amelynek vállalása a nyertes ajánlattevő részéről a közbeszerzési eljárásban az értékelés részét képezte, és alapvető hatással volt ezáltal a szerződés odaítélésére, vagy olyan tartalmi elemében tér el a teljesítés a szerződésben foglaltaktól, amely nem felel meg a szerződésmódosításra irányadó közbeszerzési jogszabályi rendelkezéseknek, az ajánlatkérő közbeszerzési alapelvi jogsértést követ el azáltal, hogy semmilyen igényérvényesítéssel nem lép fel. Ez esetben a nyertes ajánlattevő szerződésszegő magatartása az ajánlatkérő számára is eredményezhet közbeszerzési jogkövetkezményt, így egy esetleges jogorvoslati eljárásban bírság kiszabását a Közbeszerzési Döntőbizottság által.
Közbeszerzési jogkövetkezmények a nyertes ajánlattevővel szemben
További lehetséges közbeszerzési jogkövetkezményként merülhet fel, hogy a szerződésszegő nyertes ajánlattevő a Kbt. 63. § (1) bekezdés c) vagy d) pontja szerinti kizáró okok hatálya alá kerül. Ezen kizáró okok fakultatív kizáró oknak minősülnek, tehát csak azokban a közbeszerzési eljárásokban vezethet a szerződésszegő gazdasági szereplő kizárásához, amelyekben az ajánlatkérő előírta ezen kizáró okok alkalmazását.
Ilyen előírás esetén is van azonban lehetősége arra a gazdasági szereplőnek, hogy öntisztázás eredményeként ne kerüljön a közbeszerzési eljárásból kizárásra, ha a Kbt. 64. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kellőképpen igazolta megbízhatóságát, amelyet a Közbeszerzési Hatóság véglegessé vált vagy – annak megtámadására irányuló közigazgatási per esetén – a bíróság jogerős határozatában megállapított.[2]
Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok
Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban előírhatja, hogy az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, illetve nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki korábbi közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárás alapján vállalt szerződéses kötelezettségét az elmúlt három évben súlyosan megszegte, és ez az említett korábbi szerződés felmondásához vagy elálláshoz, kártérítés követeléséhez vagy a szerződés alapján alkalmazható egyéb szankció érvényesítéséhez vezetett, vagy ha a nyertes ajánlattevőként szerződő fél olyan magatartása, amelyért felelős, részben vagy egészben a szerződés lehetetlenülését okozta.
A Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok fennállásához tehát három feltétel szükséges:
- korábbi közbeszerzési vagy koncessziós szerződés megléte;
- súlyos szerződésszegés;
- erre vonatkozó jogkövetkezmény alkalmazása az ajánlatkérő részéről (elállás, felmondás, kártérítés stb.) vagy a szerződés lehetetlenülése.
Annak érdekében, hogy a folyamatban lévő közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő a Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok fennállását a gazdasági szereplők tekintetében ellenőrizni tudja, a Kbt. 142. § (5)-(6) bekezdése általános tájékoztatási kötelezettséget ír elő az ajánlatkérők számára a Közbeszerzési Hatóság felé az alábbiak szerint.
Abban az esetben, ha az ajánlatkérő a közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárás eredményeként kötött szerződés teljesítése során a Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti körülmények bekövetkezését tapasztalja, köteles azt bejelenteni a Közbeszerzési Hatóságnak.[3] A Kbt. 187. § (2) bekezdés ac) pontja értelmében a Hatóság ugyanis naprakész nyilvántartást köteles vezetni a szerződésszegés adatairól, és az ingyenesen elérhető Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben azt közzéteszi a gazdasági szereplők közbeszerzési eljárás alapján vállalt szerződéses kötelezettségének jogerős bírósági határozatban megállapított vagy a gazdasági szereplő által nem vitatott súlyos megszegése esetén. Az adatoknak a nyilvántartásban a szerződésszegéstől – bírósági határozatban megállapított szerződésszegés esetén annak jogerőre emelkedésétől – számított három évig kell elérhetőnek lenniük. A Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok fennállásának ellenőrzése a közbeszerzési eljárás során ezen nyilvántartásból történik az ajánlatkérő által.
A fentiekből az következik, hogy amennyiben a nyertes ajánlattevő nem vitatja például a szerződés ajánlatkérő általi – szerződésszegésre alapított – felmondását, a fenti törvényben írt szankció (kizáró ok) sújthatja. Ebből következően a nyertes ajánlattevőnek jogi érdeke fűződik annak megállapításához - amennyiben ez bizonyítást nyer -, hogy az ajánlatkérő felmondása jogszabályellenes volt.[4]
A Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok alkalmazhatóságával kapcsolatos nehézséget jelent a gyakorlatban annak megítélése, hogy mi minősül súlyos szerződésszegésnek, mivel az egyrészt az ajánlatkérő megítélésére van bízva, másrészt folyamatosan formálódik a bírósági joggyakorlatban is.
Ezzel összefüggésben megállapítható, hogy a póthatáridő eredménytelen eltelte már önmagában súlyossá teszi a szerződésszegést. A teljesítés követeléséhez kapcsolódik a jogosultnak az a joga, hogy bármely szerződésszegés esetén a szerződésszerű teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzzön. Ha ez a határidő is eredménytelenül telik el, általában a szerződésszegést önmagában is súlyossá teszi, és az egyes nevesített szerződésszegési esetekben az újabb határidő (póthatáridő) elmulasztásához további, külön jogkövetkezmények kapcsolódnak a kötelezetti késedelemhez vagy a hibás teljesítéshez képest.[5]
Ezen tárgykörben született bírósági eseti döntés alapján továbbá az ajánlatkérőnek kétséget kizáró módon bizonyítania kell, hogy a nyertes ajánlattevő a szerződést hibásan teljesítette, ahhoz, hogy az ajánlatkérő felmondása megalapozott legyen és a súlyos szerződésszegés tényét megállapítsa a bíróság.[6]
Érdemes megjegyezni, hogy a Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok alkalmazhatóságának kérdése az Alkotmánybírósághoz is eljutott egy 2017. évi alkotmányjogi panasz keretében. A gazdasági társaság indítványozó szerint a Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok azért alaptörvényellenes, mert a súlyos szerződésszegés tényét nem jogerős közigazgatási vagy bírósági határozat, hanem az ajánlatkérő állapíthatja meg. A sérelmezett rendelkezés az indítványozó állítása szerint érdemben megfosztja az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében a tisztességes bírósági eljáráshoz, illetve a XXVIII. cikk (7) bekezdésében a jogorvoslathoz biztosított jogától azokat az ajánlattevőket, akiknek esetlegesen a szerződésszegés minősítését illetően vitájuk van az ajánlatkérővel. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés szerinti kizáró ok tekintetében nem jelent érdemi jogorvoslati jogot az, hogy a kizárás miatt a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz jogorvoslati kérelemmel lehet fordulni, annak döntését pedig bíróság vizsgálhatja felül. Azzal érvelt, hogy a kizárással a jogsérelem azonnal bekövetkezik, ezáltal már nem tud közbeszerzési eljárásokban indulni az ajánlattevő, azt orvosolni pedig később, a jogorvoslati eljárásban már nem lehet. Hivatkozott arra is, hogy a szerződésszegés megítélése polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Hangsúlyozta, hogy a bírói út igénybe vételében az ajánlattevő akadályozott azért is, mert az ajánlatkérő a rendelkezés szerinti kizáró okot csak a Közbeszerzési Hatóságnak jelenti be.
A fenti alkotmányjogi panaszban felvetett kérdésben az Alkotmánybíróság sajnos érdemben nem foglalt állást, mivel úgy ítélte meg, hogy a sérelmezett rendelkezés vonatkozásában - konkrét közbeszerzési eljárás hiányában, ezáltal ajánlattevői, illetve alvállalkozói jogállás betöltését megelőzően - az indítványozó személyesen nem érintett, ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem fogadható be.[7] Álláspontom szerint az alkotmányjogi panaszban felvetett kérdések tekintetében – elismerve azt, hogy a súlyos szerződésszegés megítélése a jogi szabályozás szerint részben valóban az ajánlatkérőre van bízva – a potenciális ajánlattevőként megjelenő gazdasági szereplő igényérvényesítési jogai nem sérülnek, mivel a Közbeszerzési Hatóság csak a nem vitatott vagy jogerős bírói ítélet által megállapított, a rendelkezés hatálya alá tartozó magatartásokat veszi nyilvántartásba. Előbbiek alapján, ha a nyertes ajánlattevő megítélése szerint az ajánlatkérő által kifogásolt magatartás nem minősül súlyos szerződésszegésnek, akkor annyit kell tennie, hogy azt vitatja, adott esetben polgári bírósághoz fordul a kérdés megítélése kapcsán, és ez esetben nem kerül a nyilvántartásba a nyertes ajánlattevő. A kizáró okot jelentő nyilvántartásba csak olyan szerződésszegések kerülnek be, amelyek tekintetében a felek között nincsen vita, vagy bíróság jogerősen állást foglalt a kérdésben.
A fenti kérdés az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) joggyakorlatában is felmerült az elmúlt években. A súlyos kötelezettségszegéssel kapcsolatban a Bíróság az általa vizsgált ügyekben kimondta, hogy az ajánlatkérő mérlegelését biztosítani kell, és nem köthető jogerős bírósági ítélethez e kizáró ok alkalmazása.[8]
Kbt. 63. § (1) bekezdés d) pontja szerinti kizáró ok
Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban előírhatja, hogy az eljárásban nem lehet ajánlattevő, részvételre jelentkező, alvállalkozó, illetve nem vehet részt alkalmasság igazolásában olyan gazdasági szereplő, aki korábbi közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárás eredményeként kötött szerződésével kapcsolatban az alvállalkozója felé jogerős bírósági ítéletben három éven belül megállapított szerződésszegést követett el, amelynek során az alvállalkozó felé fennálló vég- vagy részszámlából fakadó fizetési kötelezettségét 10%-ot meghaladó részben nem teljesítette annak ellenére, hogy az ajánlatkérőként szerződést kötő fél a részére határidőben fizetett.
A közbeszerzési szabályozásnak a jelenleg hatályos Kbt. elfogadása óta – az uniós irányelvekkel összhangban – kiemelt célja az alvállalkozók védelme, így az alvállalkozók kifizetésének elmaradását szankcionáló kizáró ok is ennek érdekében került a törvényi szabályozás szintjére. Ennek ellenőrzésére nem áll rendelkezésre külön nyilvántartás, a kizáró ok fenn nem állásáról az ajánlatkérő köteles elfogadni az ajánlattevő nyilatkozatát a közbeszerzési eljárás során. Viszont ez esetben már feltétele a kizáró ok megállapításának, hogy jogerős bírósági ítéletben három éven belül megállapított szerződésszegésről legyen szó, amely 10%-ot meghaladó fizetési hátralékban nyilvánult meg, és nem az ajánlatkérő fizetési késedelmére vezethető vissza.
Kártérítési jogi következmények
Kötbér, mint átalány-kártérítés
A szerződéses kötelezettségek megerősítése érdekében a közbeszerzési szerződések leggyakrabban alkalmazott eszköze a kötbér, mely a kötelezett által önként vállalt többletszankció. A kötbér által a kötelezett a szerződésben megjelölt szerződésszegés esetére meghatározott pénzösszeg megfizetését vállalja. A szerződésszegő fél a kötbérfelelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, előre nem látható és elháríthatatlan körülmény okozta.
A kötbér esetében klasszikus átalány-kártérítési funkcióról beszélhetünk, mely abban mutatkozik meg, hogy a jogosultnak a kár bekövetkeztét vagy összegszerűségét nem szükséges bizonyítania, és a kikötött kötbért akkor is követelheti, ha kára egyáltalán nem merült fel, vagy az a kötbér összegénél alacsonyabb.[9] Ha a szerződésszegési felelősség jogalapja fennáll, a jogosultat a kötbér megilleti, az ezt meghaladó kárát azonban a Ptk. 6:142. § szerint követelheti, mely összege tekintetében a bizonyítási kötelezettség a jogosultat (vagyis közbeszerzési szerződés esetében a károsult ajánlatkérőt) terheli. Az így érvényesített kártérítés összegébe a kötbért be kell számítani.
Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért
A Ptk. 6:142. § szerint:
„Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.”
Amint láthatjuk, a Ptk. a szerződésszegési kártérítési felelősség esetében szigorúbb szabályozást tartalmaz a szerződésszegő fél kimentése tekintetében, mint a deliktuális felelősség körében szereplő felróhatóság elve (Ptk. 6:519. §). A Ptk. 6:142. §-a szerint a károkozót (azaz szerződésszegő felet) nem a felróhatóság hiánya, hanem a külső, elkerülhetetlen és előre nem látható körülmény bizonyítása mentesíti a kártérítési felelősség alól.[10] Ezt ellensúlyozva azonban a jogszabály a szerződésszegő fél által a szerződéskötéskor előrelátható károkra korlátozza a megtérítendő következménykárok és az elmaradt haszon mértékét.[11]
A jogalkotó a Ptk.-ban tehát, bár új alapra helyezte a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályozását, és a deliktuális kárfelelősségtől eltérő szabályokat állapított meg a kimentés rendszerére[12] valamint a megtérítendő károkra, e két alapvető változtatáson kívül - ahogy erre a Ptk. javaslatának miniszteri indokolása is utal - megtartotta a kártérítési felelősségi jog egységét. Ebből következik, hogy a bizonyítási kötelezettség is változatlan a 6:142. § tényállási elemei alapján: a szerződésszegést, a kárt, továbbá a kár és a szerződésszegés közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania.
A vezető tisztségviselő felelőssége
A közbeszerzési joggyakorlatban előfordul olyan eset is, amikor a közbeszerzési szerződés azért nem teljesül, mert a nyertes ajánlattevő vezető tisztégviselője kifejezetten emellett dönt. Konkrét esetben felmerült, hogy a nyertes ajánlattevő ügyvezetője arról tájékoztatta az ajánlatkérőt, hogy – egyeztetve saját alvállalkozóival és projektvezetőivel – kapacitáshiányra tekintettel a szerződéstől való „elállás” mellett döntött, mérlegelve a folyamatban lévő projektjeinek és egyéb szerződéseinek teljesítési határidejeit és az azokhoz kapcsolódó esetleges kötbérfizetési kötelezettségek mértékét. Mindamellett, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződés a Ptk. 6:213. § (1) bekezdése szerinti elállási jogot nem tartalmazott, itt tulajdonképpen a teljesítés megtagadásáról, azaz szerződésszegésről volt szó. (Érdemes megjegyezni, hogy egy közbeszerzési szerződés ritkán tartalmaz elállási jogot a nyertes ajánlattevő számára, mivel a szerződéses feltételeket az ajánlatkérő határozza meg, és az elállási jog kikötése a közbeszerzési alapelvekkel sem áll véleményem szerint összhangban.)
Az előzőekben leírt magatartásból fakadó esetleges kötbérfizetési kötelezettség, valamint közbeszerzési jogkövetkezmények (Kbt. 63. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok, közbeszerzési jogorvoslati eljárás keretében kiszabott bírság stb.) természetesen a nyertes ajánlattevőként szerződő jogi személyt sújtják. Emellett az ajánlatkérőnek valószínűleg a kötbért meghaladó kára is keletkezik, mivel a beszerzési igénye nem realizálódik a tervezett határidőben, emiatt esetleg nemzeti vagy európai uniós támogatástól is eleshet, továbbá új közbeszerzési eljárást szükséges indítania, amely többletköltségekkel jár. Mindezen károkat az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevővel szemben a IV.2. pontban kifejtettek szerint a Ptk. 6:142. § rendelkezései alapján követelheti.
Amennyiben azonban a nyertes ajánlattevő szerződésszegő magatartása a vezető tisztségviselő e minőségében tanúsított magatartására vezethető vissza, felmerülhet az ő felelőssége is az alábbiak szerint.
Felelősség a nyertes ajánlattevő jogi személy felé
A Ptk. 3:24. §-ának rendelkezései szerint:
„3:24. § [A vezető tisztségviselő felelőssége]
(1) A vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben.”
Mivel a Ptk. eltérően szabályozza a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való felelősséget, a vezető tisztségviselőknek a jogi személlyel szembeni felelősségével kapcsolatban is meg kellett határozni, hogy ez mely szabály szerinti felelősséget jelenti. A jogalkotó a szerződésszegésért való felelősség szabályait választotta, mert mindazok a jogpolitikai célok, amelyek a kontraktuális felelősség megszigorítását indokolják,[13] a vezető tisztségviselő és a jogi személy közötti viszonyban is fennállnak. A vezető tisztségviselő sosem véletlenül, nem az akarata ellenére kerül ebbe a pozícióba, hanem tudatosan vállalja a jogi személlyel szemben a jogi személy érdekeinek megfelelő irányítási feladatok ellátását. Ha ezt az előzetesen mérlegelt, tudatosan elvállalt kötelezettségét szegi meg a vezető tisztségviselő, akkor indokolt vele szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felróhatósági felelősségnél szigorúbb fellépés. A vezető tisztségviselő és a jogi személy között konszenzus alakul ki a tisztség keletkezését tekintve, és az egyező akaratnyilatkozat esetleges sajátos megnyilvánulása (például a jogi személy részéről a választás, a vezető tisztségviselő részéről pedig a választás elfogadása) ellenére a két fél egybehangzó akaratnyilatkozata tartalmilag is szerződéses viszonyt hoz létre a két fél, azaz a jogi személy és a vezető tisztségviselő között.[14],[15]
Mindazon, a vezető tisztségviselő tevékenységére visszavezethetően keletkezett károk megtérítését tehát, amelyeknek az ajánlatkérő számára történő megfizetésére a nyertes ajánlattevőként szerződő jogi személy köteles, a nyertes ajánlattevő a vezető tisztségviselőtől követelheti a jogi személy vagyonában keletkezett kárként. A fentieken túl megtérítendő az elmaradt vagyoni előnyként felfogható azon bevételkiesés is, amely a nyertes ajánlattevő jogi személyt érte a nem teljesült szerződéses ellenérték tekintetében, illetve a károsult jogi személyt ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek is (pl. egy esetleges közbeszerzési jogorvoslati eljárás költségei).
Kimentésre ez esetben is szűk körben, a Ptk. 6:142. § rendelkezései szerint van lehetőség (ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény és az elvárhatóság hiánya a körülmény elkerülése vagy a kár elhárítása tekintetében). A példaként említett esetben álláspontom szerint a Ptk. ezen kimentési lehetőségére alappal nem hivatkozhat a vezető tisztségviselő, figyelemmel arra, hogy az ügyvezető már a tisztsége elvállalásakor is láthatta előre, hogy ha valamely megkötött szerződés nem teljesítése mellett dönt, az milyen következményekkel, károkkal járhat a nyertes ajánlattevőre és az ajánlatkérőre nézve. A nem teljesült szerződés feltételei és annak értéke – a közbeszerzési szerződés saját maga által történő aláírásával – nem vitásan ismertek voltak az ügyvezető előtt. Bár a vezető tisztégviselői tisztség elvállalásának időpontjában (az erre vonatkozó megbízási vagy munkaszerződés megkötésének időpontjában) az előbbieket még nem ismerte az ügyvezető, az előreláthatóság megállapításához nem kell a károk nagyságát előrelátni, elég a károk típusát, hogy egy adott magatartásnak milyen kárkövetkezményei vannak.
Felelősség az ajánlatkérő felé
Figyelemmel arra, hogy a példaként említett esetben feltehetően a vezető tisztségviselő szándékos károkozásáról beszélhetünk, a vezető tisztségviselő felelőssége véleményem szerint az ajánlatkérő felé is megállapítható a Ptk. 3:24. § (2) bekezdése alapján:
„A vezető tisztségviselő által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott károkért a jogi személyfelel. A vezető tisztségviselő a jogi személlyel egyetemlegesen felel, ha a kárt szándékosan okozta.”
A fenti jogszabályi rendelkezés nem tesz különbséget a között, hogy a kárt szerződésszegő vagy szerződésen kívüli magatartás okozta-e. Ha a károsult és a jogi személy között szerződéses jogviszony áll fenn, a jogi személy a kontraktuális jogviszony fennállása alapján válik szerződésszegővé a károsult felé. Mivel a vezető tisztségviselő magatartását betudjuk a jogi személynek, ezért ezt a károkozást ilyenkor nem tekintjük szerződésen kívülinek. Ha a vezető tisztségviselő károkozó magatartása szándékos volt, egyetemlegesen felel a jogi személlyel.
Érdemes e körben megemlíteni a 2016. évi LXXVII. tv. javaslat 2. §-ához fűzött miniszteri indokolást is,[16] mely szerint: „A vezető tisztségviselő felelősségének egységes meghatározása azzal az előnnyel is jár, hogy immár nem merül fel értelmezési kérdésként az, hogy a károsult és a jogi személy között fennállt-e jogviszony vagy sem, hanem annak a kérdésnek van csupán jelentősége, hogy a vezető tisztségviselő a károkozáskor e jogkörében járt-e el.” A fenti indokolás alapján a károkozás időpontjában szerződéses jogviszonyban álló ajánlatkérő szervezet is harmadik személynek minősül a vezető tisztségviselő felelőssége kapcsán, bár a szerződéses partnert nem szokás harmadik személynek tekinteni a joggyakorlatban.
Büntetőjogi következmények
Figyelemmel a Ptk. mögöttes alkalmazására, közbeszerzési szerződések esetében a nyertes ajánlattevő szerződésszegő magatartásának jellemzően közbeszerzési, illetve polgári jogi következményei vannak, és önmagában ritkán fordul elő a szerződésszegő magatartásokra visszavezethetően büntetőjogi következmény.
Büntetőjogi felelősség olyan súlyos szerződésszegő magatartások esetében merülhet fel, amelyek bizonyos többlettényállási elemek miatt már nagyfokú társadalomra veszélyességet hordoznak magukban. Felmerülhet például, hogy a szerződés teljesítése során a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénybe (a továbbiakban: Btk.) ütköző környezetkárosítás (Btk. 241. §) vagy természetkárosítás (Btk. 242. §) történik.
A közbeszerzési eljárás és a közbeszerzési szerződés viszonylatában a Btk. XXVII. fejezetében található korrupciós bűncselekmények inkább az eljárás lefolytatásához kötődnek,, de nem kizárt azok felmerülése a közbeszerzési szerződések teljesítése során sem.
A szerződésben – és esetlegesen a közbeszerzési eljárás során a nyertes ajánlattevő által kifejezetten vállalt – valamely szerződéses kötelezettség teljesítésének igazolása körében előfordulhat továbbá a Btk. XXXIII. fejezetében szereplő valamely közbizalom elleni bűncselekmény (pl. a Btk. 345. § szerinti hamis magánokirat felhasználása).
A fentieken túl a szerződéssel leplezett, színlelt gazdasági tevékenység végzése a Btk. 374. § szerinti gazdasági csalást valósíthat meg.
Végezetül, nemzeti vagy európai uniós támogatásból megvalósuló közbeszerzések esetében fokozottan vizsgálandó a Btk. 396. § szerinti költségvetési csalás bűntettének esetleges felmerülése is.[17]
[1] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez; szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter; a Ptk. 6:137. §-ához; https://uj.jogtar.hu.
[2] A Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács útmutatója a kizáró okok tekintetében benyújtandó igazolásokról, nyilatkozatokról, nyilvántartásokról és adatokról a Magyarországon letelepedett gazdasági szereplők vonatkozásában (2021. május 6.), 1. oldal; https://kozbeszerzes.hu/kozbeszerzesek-az/magyar-jogi-hatter/a-kozbeszerzesi-hatosag-utmutatoi/.
[3] A Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács útmutatója a kizáró okok tekintetében benyújtandó igazolásokról, nyilatkozatokról, nyilvántartásokról és adatokról a Magyarországon letelepedett gazdasági szereplők vonatkozásában (2021. május 6.), 13. oldal; https://kozbeszerzes.hu/kozbeszerzesek-az/magyar-jogi-hatter/a-kozbeszerzesi-hatosag-utmutatoi/.
[4] lásd: a Fővárosi Törvényszék G. 40.013/2020/42. sz. ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.623/2021/6/II. sz. ítélete
[5] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez; szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter; a Ptk. 6:138. §-ához; https://uj.jogtar.hu.
[6] lásd: a Fővárosi Törvényszék G. 40.013/2020/42. sz. ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.623/2021/6/II. sz. ítélete.
[7] lásd: 3165/2017. (VI. 26.) AB végzés.
[8]Dr. Szíjjártó Katalin: Kizárás és öntisztázás az Európai Unió Bíróságának legutóbbi ítéletei fényében; Közbeszerzési Értesítő Plusz, 2021.III.évfolyam 6. szám 27-35.oldal, DOI: 10.37371/KEP.2021.6.4, https://ertesitoplusz.kozbeszerzes.hu/szam/20210615/kizaras-es-ontisztazas-az-europai-unio-birosaganak-legutobbi-iteletei-fenyeben/.
[9] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez; szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter; a Ptk. 6:187. §-ához; https://uj.jogtar.hu.
[10] lásd: a Kúria Pfv.V.21.339/2021/9. számú ítélete.
[11] lásd: Ptk. 6:143. § rendelkezései valamint a Ptk. 6:144. § (2) bekezdésének utalása alapján a 6:522. § (1)-(2) és (3) bekezdései.
[12] lásd: a Kúria Pfv.V.21.106/2019/7. számú ítélete.
[13] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez; szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter; a Ptk. 6:142. §-ához; https://uj.jogtar.hu.
[14] Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez; szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter; a Ptk. 3:24. §-ához; https://uj.jogtar.hu.
[15] lásd még: BH2004. 372.: „A vezető tisztségviselők a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint kötelesek a társaságuknak okozott kárt megtéríteni. Ennek feltétele, hogy a károkozó szándékos vagy gondatlan magatartása okozza a kárt, a magatartás jogellenes legyen, továbbá a magatartás és a bekövetkezett kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia.” EBH2011. 2417.: „A vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához az vezethet, ha a vezető a gazdasági társaság helyzetét, valamint a piaci környezetet teljes egészében tévesen felmérve, előre láthatóan és kirívóan ésszerűtlen kockázatot vállalt.”.
[16] Dr. Csöndes Mónika: A VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE; ELTE Gazdasági büntetőjogi szakjogász képzés; 2021/2022. tanév ősz.
[17] lásd: a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20817/2017/7. számú ítélete vagy a Győri Ítélőtábla Bf.43/2019/6. számú végzése.