The powers of assessment and discretion of the Public Procurement Authority and the contracting authorities in the course of self-cleaning and subsequent exclusion of an economic operator previously excluded due to false data provision
Címszavak: hamis adatszolgáltatás, kizárási okok, öntisztázás, mérlegelési jogkör, mérlegelési mozgástér
Keywords: declarations containing false data, grounds for exclusion, self-cleaning, discretionary powers, margin of discretion
Absztrakt
A Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pont ha) alpontja szerint a közbeszerzési eljárásban nem lehet ajánlattevő olyan gazdasági szereplő, aki korábbi közbeszerzési eljárásban hamis adatot szolgáltatott vagy hamis nyilatkozatot tett, ezért az eljárásból kizárták, és a kizárás miatt jogorvoslatra nem került sor, az ajánlatkérő megítélése szerint a kizárás alapjául szolgáló cselekmény miatt a szerződés teljesítése vonatkozásában a megbízhatósága alapos okkal megkérdőjelezhető, az érintett közbeszerzési eljárás eredményéről szóló tájékoztató közzétételétől számított három évig. Az idézett kizáró ok – a Kbt.-ben szabályozott legtöbb egyéb kizáró okkal ellentétben – az ajánlatkérőre érdemi mérlegelési jogkört telepít. A kapcsolódó joggyakorlatból – vagyis éppen annak a hiányából – arra lehet következtetni, hogy az ajánlatkérők számára nehézséget okozhat a megszokott bizonyítási jellegű mérlegelés helyett érdemi mérlegelést végezni. Az ajánlatkérők munkáját a jogalkotó sem könnyítette meg, amikor az idézett jogszabályhely kodifikációjakor nem határozta meg a mérlegelés részletesebb szempontrendszerét. A jelenlegi cikk célja a ha) alpont szerinti kizáró okhoz kapcsolódó ajánlatkérői mérlegelési jogkör, valamint az öntisztázás során a Közbeszerzési Hatóság által gyakorolt mérlegelési jogkör összevetése és ez alapján felvázolni az ajánlatkérő tényállásfeltárásra irányuló lehetőségeit, továbbá kiemelni a mérlegelés során alkalmazandó egyedi szempontrendszert, a mérlegelési tevékenység alapos okokon való nyugvásának követelményét, az arányosság elvét, valamint a közbeszerzési célok, védett érdekek és értékek szerepét meghatározó lehetséges körülményeket.
Abstract
Pursuant to Section 62(1)(h)(ha) of the Public Procurement Act, an economic operator may not participate in a procedure as a tenderer if it supplied false data or made false declaration in a previous public procurement or concession procedure and, was therefore excluded from that procedure, and in the contracting authority’s assessment the economic operator’s reliability with respect to the performance of the contract is reasonably in doubt due to the act serving as the basis for the exclusion, for a period of three years from the date of publication of the notice regarding the outcome of the previous public procurement procedure. Unlike most other grounds for exclusion regulated in the Public Procurement Act, the ground for exclusion cited here grants the contracting authority discretionary power to assess the merits of the case. Based on the relevant case law – or rather, the lack thereof – it can be concluded that contracting authorities may find it difficult to conduct a substantive assessment rather than the customary evidentiary assessment. The legislature did not make the contracting authorities’ work any easier when, during the codification of the cited legal provision, it failed to specify in detail the criteria for such substantive consideration. The purpose of this article is to compare the contracting authority’s discretion regarding the grounds for exclusion under subsection (ha), as well as the substantive discretion exercised by the Public Procurement Authority during the self-cleaning process, and, based on this, to outline the contracting authority’s options for fact-finding, and to highlight the specific set of criteria to be applied during the assessment, the requirement that the exercise of discretion be based on sound grounds, the principle of proportionality, and the possible circumstances determining the role of public procurement objectives, protected interests, and values.
1. Bevezetés
A közbeszerzési eljárás során az ajánlatkérőnek a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 62. § (1) bekezdés h) pont ha) alpontja [a továbbiakban: ha) alpont] alkalmazása során – a legtöbb egyéb kötelezettségétől eltérő módon – érdemi mérlegelési jogkört kell gyakorolnia az ajánlattevő esetleges megbízhatatlanságának megállapításakor.
A cikk először a részletesebb szabályozással és joggyakorlattal rendelkező öntisztázási eljárást mutatja be, azaz azt az esetet, amikor a megbízhatóság kérdését a Közbeszerzési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) mérlegeli, majd ezt követően a cikk áttér arra az esetre, amikor a megbízhatóságot, pontosabban az ajánlattevő megbízhatatlanságát az aktuális ajánlatkérőnek kell mérlegelnie. Bár két elkülönülő jogintézményről van szó, az alapul szolgáló elvek és célok, valamint jogi eszközök miatt célszerű a két helyzetet együtt, összehasonlítva tárgyalni.
A cikk célja felvázolni, hogy a gazdasági szereplőknek, az ajánlattevőknek, valamint az ajánlatkérőknek milyen eszközök állnak a rendelkezésükre ahhoz, hogy jogszerűen és sikeresen léphessenek fel az érdekeik védelmében egy korábbi közbeszerzési eljárásban – a Kbt. 62. § (1) bekezdés i) pontja [a továbbiakban: i) pont] szerinti – hamis adatszolgáltatást követő, a Kbt. 69. §-a vagy a ha) alpontja szerinti helyzetben. Az érdemi mérlegelési jogkör gyakorlása során a jogkör gyakorlójának a jogi és ténybeli körülmények egyszerű vizsgálatával ellentétben a releváns körülményeket – a ha) alpont vonatkozásában egy, a szerződés teljesítésével szorosan összefüggő – megszakítatlan logikai láncba kell fűzni.
Az előzőek alapján hangsúlyozandó, hogy a cikk a hamis adatszolgáltatás miatt már megállapított kizárás következményeivel, azok hatásainak az enyhítésével foglalkozik. A jelenlegi cikk nem tér ki az i) pont szerinti hamis adatszolgáltatás anyagi és eljárási jogi kérdéseire.
Rögzíteni szükséges továbbá, hogy a cikk – többek között – a ha) alpont szerinti ajánlatkérői vizsgálati és mérlegelési jogkörre vonatkozik. Ugyanakkor az ajánlatkérői mérlegelés alapvető körülményei hasonlóak a Kbt. 62. § (1) bekezdés j) pontjában, valamint a Kbt. 63. § (1) bekezdés b) pontjában szereplő mérlegelési jogkörök esetén irányadó körülményekhez.
2. A jogszabályi környezet felvázolása
2.1. A nemzeti szabályozás
A cikk következő része először a közvetlenül alkalmazandó nemzeti rendelkezéseket mutatja be, majd kitér a releváns uniós joganyag bemutatására is, annak érdekében, hogy elősegítse a jogintézmény minél szélesebb körű megismerését és megalapozza a későbbi részekben bemutatott jogértelmezést. Már előzetesen meg kell jegyezni, hogy a tárgyalt ajánlatkérői mérlegelésről részletesen sem a magyar, sem az uniós jogalkotó nem rendelkezett.
Az öntisztázási eljárás során alkalmazott vizsgálat és mérlegelés elemei koncepcionálisan eltérnek az ajánlatkérő által vizsgálandó körülményektől, azonban azoknak az ismerete fogódzót nyújthat az ajánlatkérők számára is, hogy a saját mérlegelésük során hogyan járjanak el jogszerűen.
Amennyiben egy közbeszerzési eljárás során az ajánlattevő a valóságnak nem megfelelő adatot szolgáltat, akkor a Kbt. 62. § (1) bekezdés i) pontja alapján az ajánlatkérő az ajánlattevőt kizárja, és a Kbt. 73. § (1) bekezdés b) pontja szerint érvényteleníti az ajánlatát. Továbbá az ajánlatkérő a Kbt. 62. § (7) bekezdése alapján tájékoztatja a Hatóságot a kizárásról, annak érdekében, hogy a kizárt ajánlattevő bekerüljön az i) ponthoz kapcsolódó, a Hatóság által a Kbt. 187. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerben (a továbbiakban: EKR) vezetett nyilvántartásba.[1] Itt hangsúlyozandó, hogy a hamis adatszolgáltatás ténye annak a korábbi eljárásban történő megállapításához kötődik, nem pedig annak az EKR-ben való közzétételéhez. A honlapon való megjelenés tehát nem konstitutív, hanem deklaratív hatályú.[2]
Amennyiben nem került sor jogorvoslati eljárásra, akkor az i) pont alapján kizárt ajánlattevő nyújthat be ajánlatot (vagy részvételi jelentkezést), de a későbbi közbeszerzési eljárásokban a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 321/2015. (X. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 321/2015. Kr.) 4. § (1b) bekezdése alapján csatolnia kell a korábbi kizárás körülményeit részletesen bemutató nyilatkozatát.
Amennyiben nem kerül sor jogorvoslati eljárásra és a gazdasági szereplő ajánlatot nyújt be, akkor a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pont ha) alpontja alapján, a korábbi közbeszerzési eljárás eredményéről szóló tájékoztató közzétételétől számított három éven belül, egy későbbi közbeszerzési eljárás ajánlatkérője kizárhatja a gazdasági szereplőt, ha a megítélése szerint a korábbi közbeszerzési eljárásban alkalmazott – i) pontos – kizárás alapjául szolgáló cselekmény miatt a későbbi közbeszerzési eljárásban a szerződés teljesítése vonatkozásában az ajánlatot tevő gazdasági szereplő megbízhatósága alapos okkal megkérdőjelezhető.
Az előző bekezdésben szereplő szabályozási struktúra, azaz a korábbi eljárásban megvalósuló hamis adatszolgáltatáshoz kapcsolódó kizáró ok szétválasztására 2021. február 1. napi hatállyal a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 18. § (1) bekezdése alapján került sor.
A Módtv. végső előterjesztői indokolása szerint a módosítás célja a kizáró okok hazai szabályozásának és az uniós jognak az összhangba hozása volt, különös tekintettel az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítéleteiben értelmezett arányosság elvére. Az EUB a Módtv. indokolásában is hivatkozott, „újfajta megközelítést” jelentő[3] ítéleteiben „kimondta, hogy az ajánlatkérőnek bizonyos kizáró okok tekintetében mérlegelési jogkört kell adni annak eldöntésére, hogy az érintett gazdasági szereplő által korábban elkövetett, egyébként kizáró ok fennállásához vezető kötelességszegés mennyiben vonja kétségbe az érintett gazdasági szereplő megbízhatóságát.”[4]
Amennyiben egy gazdasági szereplőt egy korábbi közbeszerzési eljárásban hamis adatszolgáltatás miatt kizárnak, a későbbi eljárásban alkalmazandó h) pontos kizárás tekintetében alapvető jelentősége van annak, hogy a korábbi i) pontos kizárással kapcsolatban sor került-e jogorvoslati eljárásra. Amennyiben sor kerül jogorvoslatra és a kizárás jogszerűségét a jogorvoslati fórum is megállapítja, akkor az ajánlatkérőnek egy későbbi közbeszerzési eljárás alkalmával nincs lehetősége mérlegelni az ajánlattevő megbízhatóságát/megbízhatatlanságát, hanem a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja alapján kell eljárnia.
A 321/2015. Kr. 8. § f) pontja alapján az ilyen helyzetben az ajánlatkérő a Hatóság által az EKR-ben közzétett nyilvántartást ellenőrzi. A ha) alpont alkalmazásában az ajánlatkérő az EKR-ben közzétett nyilvántartásban szereplő információkat és a gazdasági szereplő 4. § (1b) bekezdése szerinti nyilatkozatát veszi figyelembe, valamint alkalmazhatja a Kbt. 69. § (13) bekezdését a kizárás megítéléséhez szükséges további információk kéréséhez.
Az előzőkre tekintettel, a következő három éven belüli közbeszerzési eljárásokban a mindenkori ajánlatkérőnek döntést kell hoznia arról, hogy a korábbi közbeszerzési eljárásban kizárt ajánlattevőt a saját, későbbi eljárásában is kizárja-e. Ebben az esetben tulajdonképpen egy korábbi közbeszerzési eljárásban alkalmazott i) pontos kizárás – három éven belül akár több – későbbi közbeszerzési eljárásban a ha) alpont szerinti kizáró ok alkalmazását alapozhatja meg.
Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők elkerüljék a ha) alpont alkalmazásának a kockázatát, élhetnek a Kbt. 64.§-a szerinti öntisztázás intézményével. A kérelmet a Kbt. 188. § (1) bekezdése alapján kell benyújtani a Hatósághoz, amelyet az a Kbt. 188. § (2) és (3) bekezdése alapján vizsgálja és gyakorolja a hatósági mérlegelési jogkörét. Ennek keretét a reparációra, az aktív együttműködésre és a preventív intézkedésekre vonatkozó törvényi követelmények szabják meg.
Ha a Hatóság véglegessé vált határozata, vagy annak megtámadására irányuló közigazgatási per esetén a bíróság jogerős határozata kimondja az adott kizáró ok hatálya alatt álló gazdasági szereplő megbízhatóságát, akkor a Kbt. 64. § (2) bekezdése szerint az ajánlatkérő mérlegelés nélkül köteles azt elfogadni. A jogerős határozatot a gazdasági szereplő az egységes európai közbeszerzési dokumentummal egyidejűleg köteles benyújtani a későbbi közbeszerzési eljárásban.
2.2. Uniós szabályozás
A hamis adatszolgáltatáshoz kapcsolódó kizáró ok uniós szabályairól az Európai Parlament és a Tanács közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014/24/EU irányelve (a továbbiakban: Irányelv) 57. cikk (4) bekezdés h) pontja rendelkezik. E szerint az ajánlatkérő szerv kizárhat gazdasági szereplőt a közbeszerzési eljárásban való részvételből, illetve a tagállamok kötelezhetik az ajánlatkérő szervet a gazdasági szereplő kizárására, ha a gazdasági szereplő a kizárási okok fenn nem állásának és a kiválasztási szempontok teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges információk szolgáltatása során hamis nyilatkozatot tett, információkat tartott vissza vagy nem tudja bemutatni az 59. cikk értelmében megkívánt kiegészítő iratokat.
A gazdasági szereplők megbízhatósága vizsgálatára és alátámasztására vonatkozó szabályrendszer alapját az Irányelv – közvetlen hatállyal rendelkező[5] – 57. cikk (6) bekezdése tartalmazza. E szerint az (1) és a (4) bekezdésben említett helyzetek valamelyikében lévő gazdasági szereplő bizonyítékkal szolgálhat a tekintetben, hogy a releváns kizárási okok ellenére az általa tett intézkedések kellőképpen igazolják a megbízhatóságát. Amennyiben ez a bizonyíték kielégítőnek minősül, a gazdasági szereplőt nem lehet kizárni a közbeszerzési eljárásból. Ennek érdekében a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell, hogy a bűncselekménnyel vagy kötelességszegéssel okozott kárt megtérítette vagy vállalta annak megtérítését, a nyomozó hatóságokkal aktívan együttműködve átfogóan tisztázta a tényeket és a körülményeket, és olyan konkrét technikai, szervezeti és személyi intézkedéseket hozott, amelyek alkalmasak a további bűncselekmények vagy kötelességszegések megelőzésére. A gazdasági szereplő által hozott intézkedéseket a bűncselekmény vagy kötelességszegés súlyosságának és sajátos körülményeinek figyelembevételével kell értékelni. Ha az intézkedések nem minősülnek megfelelőnek, a gazdasági szereplő részére indokolást kell adni a döntésről. Az a gazdasági szereplő, amelyet jogerős határozattal zártak ki a közbeszerzési vagy koncesszió odaítélésére irányuló eljárásokban való részvételből, a kizárásnak az említett határozatból következő időtartama alatt nem jogosult igénybe venni az ebben a bekezdésben meghatározott lehetőséget azon tagállamokban, amelyekben a határozat jogerős.
Továbbá az Irányelv preambulumbekezdései közül a kizárás vonatkozásában a (101) és a megbízhatóság megállapítása körében a (102) preambulumbekezdés a releváns.
3. A Hatóság mérlegelése az öntisztázási eljárás során
A Hatóságnak az öntisztázási kérelemről szóló döntése mérlegelési jogkörben hozott határozatnak minősül.[6] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 85. § (5) bekezdésére tekintettel különös jelentősége van annak, hogy a határozatból megállapítható legyen az, hogy a közigazgatási szerv a hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, valamint a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége. A Kbt. 188. § (2) bekezdésében található feltételek és a (3) bekezdésben található előírások tulajdonképpen a hatósági mérlegelés szempontjainak minősülnek.
A jogalkotó az adott eljárásból történő kizáráson és érvénytelenségen felül a hamis adatszolgáltatáshoz további jogkövetkezményeket állapított meg a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontja szerint. A leírtakból következően a hamis adatszolgáltatást a jogalkotó minden esetben súlyos jogsértésnek ítélte meg,[7] ugyanakkor a Hatóságnak a Kbt. 188. § (3) bekezdésének értékelése során a jogalkotó lehetőséget adott figyelembe venni olyan szempontokat is, amelyeket a jogalkotó vagy az ajánlatkérő, a jogsértés idején nem mérlegelhetett.[8]
A Kbt. 188. § (3) bekezdése szerint a Hatóság a (2) bekezdésben említett intézkedések értékelésekor köteles figyelembe venni a jogsértés, azaz a jelenlegi esetben a hamis adatszolgáltatás súlyosságát és sajátos körülményeit.
A Hatóság a kérelmező megbízhatóságának a mérlegelésekor a Kbt.-t sértő magatartás súlyát és körülményeit kifejezetten közbeszerzési jogi szempontból mérlegeli. Az illetékes hatóság az illetékességi körét érintő jogsértések körülményeit, súlyát vizsgálja. Ez azt is jelenti, hogy a megbízhatóságot vizsgáló hatóság saját mérlegelési jogkörében tett megállapításai eltérhetnek az illetékes hatóságéitól – a hamis adatszolgáltatás esetén az ajánlatkérőitől. Fontos továbbá kiemelni, hogy nem az alapul fekvő ügy sajátos körülményeit, hanem kifejezetten a jogsértés sajátos körülményeit kell a Hatóságnak figyelembe vennie a mérlegelése során.
A hamis nyilatkozattétel már önmagában egy súlyosan jogsértő magatartás, ugyanakkor a Fővárosi Törvényszék 5.Kpk.720.048/2018/5. sz. végzése alapján a hamis adatszolgáltatás szándékos alakzata súlyosabb, a gondatlan alakzata pedig enyhébb megítélés alá kell, hogy essen.
A Hatóság határozataiban megjelenik a Fővárosi Törvényszék 9.Kpk.720.052/2018/4. sz. végzésére való hivatkozás, amelyben a Törvényszék úgy fogalmazott, hogy a kérelmezőnek arról kell meggyőznie a Hatóságot a közigazgatási hatósági eljárásban, az ott benyújtott bizonyítékokkal, hogy az elkövetett és jogerősen megállapított jogsértések ellenére a kérelmező mint gazdasági szereplő megbízható partnere az ajánlatkérőknek és nem merülhet fel a közbeszerzési célok, védett érdekek és értékek sérelme. Például a KTF-00280/2021. számú ügyben hozott határozat alapján a Hatóság álláspontja szerint a Kérelmező megbízhatóságát, és a hivatkozott célok megvalósulását megkérdőjelezheti a kérelmező által későbbi eljárásokban, valamint a Hatósággal szemben tanúsított magatartása: a kérelmező amellett, hogy nem tájékoztatta a kizáró ok fennállásának tényéről a folyamatban lévő eljárások ajánlatkérőit, az öntisztázási eljárásban kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy nem áll kizáró ok hatálya alatt, az öntisztázásra irányuló eljárásban is olyan nyilatkozatokat tett a Hatóság előtt, amelyek nem feleltek meg a valóságnak.[9]
A fentiek alapján a Hatóság széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkezik az öntisztázási kérelemről való döntés során, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy bármilyen, a jogsértéshez közvetetten kapcsolódó körülmény figyelembe vehető lenne. A jogalkotó a Kbt. 188. § (2) bekezdés a)–c) pontjaiban részletes szempontrendszert rögzített a hatósági mérlegelési jogkör jogszerű gyakorolhatóságához azzal, hogy meghatározta a reparáció, az aktív együttműködés és a preventív intézkedések követelményeit.
4. Ajánlatkérő mérlegelése
4.1. A mérlegelésről általánosságban
A hatósági mérlegelés szempontjainak rövid felvázolását követően a cikk részletesebben kitér az ajánlatkérő mérlegelési jogkörére, illetve előtte a mérlegelés, mint jogintézmény, egyes elvi kérdéseire.
A Hatóság mérlegelési jogkörrel rendelkezik az öntisztázási kérelmekről való döntés során. Önmagában mérlegelési jogkör biztosítása a Hatóságnak egyáltalán nem egyedüli helyzet. Általánosságban megállapítható, hogy „a közigazgatási anyagi jogra rendkívül jellemző a döntési lehetőségek megjelölésében jelentkező mérlegelési jogkör.”[10] A közigazgatási szervek tipikusan a jogsértés megállapítását követően kiszabandó bírságok mértékének a meghatározásakor gyakorolják a mérlegelési jogköreiket.[11]
Ugyanakkor a közbeszerzési jogban, az ajánlatkérő jogkörei vonatkozásában nagyon ritka, mondhatni idegen az érdemi mérlegelési feladat. Az elmúlt időszakban a jogalkotó a kodifikáció útján egyre nagyobb mértékben növelte az ajánlatkérők döntési szabadságát, azaz a mérlegelési jogkörök gyakorlását igénylő döntési helyzetek számát.[12] Ez is illeszkedik abba a tendenciába, hogy az ajánlatkérők egyre nagyobb döntési szabadságot kapnak, amivel nyilvánvalóan többletfelelősség is jár.[13]
A kötelező kizáró okok vonatkozásában az ajánlatkérőnek – mondhatni főszabály szerint – érdemi mérlegelés nélkül, csak a kizárásra okot adó objektív ténybeli és jogi körülményeket kell feltárnia és megállapítania a kizáró ok fennállását, valamint levonni annak a jogkövetkezményeit.[14] Ahogy a cikk következő részeiben is látható lesz, ez az abszolút, mérlegelés nélküli szabályozási logika nincs teljesen összhangban az uniós szabályozással.
A hamis adatszolgáltatáshoz kapcsolódó – a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) és i) pontjában található – kizáró okok egyértelműen elkülönülnek egymástól[15] abban a tekintetben is, hogy az i) pont ajánlatkérő általi hivatkozása és alkalmazása az előbbi bekezdésben szereplő értelemben egy abszolút helyzetnek minősül, míg a ha) alpont során az ajánlatkérőnek érdemi mérlegelési feladatot kell elvégeznie abban az esetben, ha úgy dönt, hogy a korábban hamis adatot szolgáltatott – és jogorvoslati eljárással nem érintett – ajánlattevő megbízhatatlanságát kívánja megállapítani és emiatt őt az eljárásból ki kívánja zárni.
A ha) alpont az ajánlatkérő mérlegelési jogkörét, vagyis kötelezettségét arra az esetre állapítja meg, ha az ajánlatkérő szerint az ajánlattevő megbízhatósága megkérdőjelezhető. Annak ellenére, hogy e körben a Kbt. nem az ajánlattevő megbízhatóságának a mérlegelését és indokolását követeli meg az ajánlatkérőtől, fontos rögzíteni, hogy az ajánlatkérő negatív irányú, azaz a kizárásról szóló döntése mellett a pozitív irányú döntését, azaz egy hamis adatszolgáltatással érintett ajánlattevő hallgatólagos megbízhatóságát is közvetett módon megállapító ajánlatkérői döntést is adott esetben dokumentálni szükséges.[16] Tekintettel arra is, hogy amennyiben az ajánlattevő jogszerűen jár el, akkor már előzetesen, automatikusan az ajánlatkérő rendelkezésére kell bocsátania azokat az adatokat, amelyek alapján dönteni lehet a ha) alpontban szereplő mérlegelés lefolytatásáról.
Az érdemi mérlegelési jogkört és a vizsgálati kötelezettséget (bizonyítási mérlegelés) el kell határolni egymástól. Az i) pontnál vizsgálati kötelezettség áll fenn, míg a ha) alpont vonatkozásában fennálló mérlegelési jogkör, kötelezettség tágabb körű. Az ajánlatkérők – és egyben a joggyakorlat is – alapvetően a vizsgálati jogkörrel találkoznak, így – gyakran jogsértően – a ha) alpont esetén alkalmazandó érdemi mérlegelési jogkör helyett is csak vizsgálati jogkört gyakorolnak.
A cikk következő bekezdései alapvetően a közigazgatási szervek vonatkozásában megfogalmazott megállapításokon alapulnak, ugyanakkor a mérlegelési jogkör mind az általánosabb, közigazgatási szervezetekhez kapcsolódó, mind pedig az ajánlatkérőkhöz kapcsolódó esetekben ugyanazon az elvi alapokon áll.
A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálatáról szóló 2/2015. KMK vélemény alapján egyértelműen rögzíthető, hogy amennyiben az ajánlatkérő döntéséhez szükséges bizonyítékok, jogi és ténybeli körülmények értékelésekor, valamint a jogkövetkezmények megállapításakor az ajánlatkérőnek nincs érdemi döntési lehetősége, akkor az ilyen eljárási cselekmény nem minősíthető mérlegelési jogkörben hozott döntésnek. Az ilyen esetekben tulajdonképpen a jogszabály a meghatározott feltételek teljesülése, vagy nem teljesülése esetén kötelező irányú döntést követel meg. Ebben az esetben a bizonyításfelvétel eredményének az értékelése nem tekinthető érdemi mérlegelési jogkör gyakorlásának.
Továbbá e körben kiemelhető, hogy a tényállás feltárása során beszerzett bizonyítékok szabad értékelése sem jelenti azt, hogy a kapcsolódó döntést például az ajánlatkérő mérlegelési jogkör gyakorlása során hozta meg.[17]
Összegzésképpen megállapítható, hogy tág értelemben a jogalkalmazás szükségszerűen állandó mérlegelést jelent. A jogalkalmazó minden esetben értékeli a feltárt tényállás elemeit és dönt azok figyelembevehetőségéről. Az ún. bizonyítási mérlegelés során az érintett szervezet feltárja a bizonyítékok és a releváns tényállás közötti ok-okozati kapcsolatot, ugyanakkor a bizonyítási mérlegelés nem tévesztendő össze az érdemi mérlegeléssel, azzal, amikor az adott szervezet mérlegelési jogkörét gyakorolja a jogkör kereteit, a döntés feltételeit és szempontjait kijelölő jogszabályi rendelkezések szerint.[18]
A fentiek alapján az érdemi mérlegelésnek a következő struktúrája vázolható fel:
- a tényállást kellő mértékben fel kell tárni és a döntés alapjául szolgáló körülményeket pontosan rögzíteni szükséges;
- a mérlegelés szempontjait egyértelműen be kell azonosítani és
- a mérlegelés körébe vont körülményekből, a szempontok alapján okszerű következtetéseket kell levonni.
Tekintettel arra, hogy a közbeszerzési jog az uniós jogon belül harmonizált területnek számít, a magyar tételesjogi rendelkezések értelmezésekor is elsőnek az uniós irányelvi rendelkezéseket és az esetleges EUB gyakorlatot kell számba venni. A jelenlegi helyzetben ugyanakkor – ahogy az a következő bekezdésekből kiderül – az uniós jog nem biztosít jelentős többlet információt az ajánlatkérői mérlegelés kereteihez.
A jelenlegi cikk szempontjából releváns, a hamis adatszolgáltatáshoz kapcsolódó kizáró ok uniós szabályait az Irányelv 57. cikk (4) bekezdés h) pontja tartalmazza. Továbbá itt meg kell jegyezni, hogy a Módtv. végső előterjesztői indokolása a ha) alpont vonatkozásában kifejezetten hivatkozik az Irányelv 57. cikk (6) bekezdésére. Ugyanakkor sem az előző bekezdésekben, sem pedig az Irányelv más cikkeiben nem találhatók olyan előírások, amelyek kifejezetten megfeleltethetők lennének az ajánlatkérő ha) alpontban szereplő mérlegelési jogkörére vonatkozó előírásoknak. Tehát az uniós jogalkotó nem határozott meg olyan szempontokat, amelyek figyelembe vehetők lennének a ha) alpont szerinti érdemi mérlegelési jogkör gyakorlásakor.
A Módtv. – már említett – végső előterjesztői indokolása az előző irányelvi hivatkozáson túl megjelöl több EUB által hozott ítéletet is.[19] Azonban a hivatkozott ítéletekben szereplő megállapítások sem alkalmasak a ha) alpont szerinti érdemi mérlegelési jogkörre vonatkozó szabályok értelmezésére, mivel azok olyan esetekről szólnak, ahol az érintett ajánlattevők automatikus kizárására került sor.
A fentiek alapján sem az Irányelvben, sem az EUB gyakorlatában nincs olyan rendelkezés, amely segítségül hívható lenne a ha) alpont szerinti érdemi mérlegelési jogkörre vonatkozó jogértelmezés kialakításakor.[20]
4.2. Ajánlatkérő eszközei a tényállás feltárására
A mérlegelési jogkör gyakorlása témakörében alapvető jelentőségű kérdés – mintegy előfeltétel –, hogy a jogkör gyakorlójának – legyen az egy közigazgatási szervezet, vagy egy ajánlatkérő – milyen eszköztár áll a rendelkezésére arra, hogy a jogköre gyakorlásához szükséges adatok birtokába juthasson.
A ha) alpontos kizáró ok vonatkozásában alapvetően a 321/2015. Kr. 8. § f) pontja szabályozza az ajánlatkérő adatszerzési lehetőségeit. Ebben a körben elsődlegesen az EKR-ben a Hatóság által közzétett Kizárt ajánlattevői nyilvántartást[21] kell figyelembe venni. A nyilvántartásból a kizárás tényén túl közvetlenül megismerhetők a kizárás részletesebb okai is. A nyilvántartáson túl az ajánlatkérőnek figyelembe kell venni magának a gazdasági szereplőnek a nyilatkozatát is. A 321/2015. Kr. 4. § (1b) bekezdése előírja a gazdasági szereplőnek, hogy ha a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) vagy j) pontja szerinti okból – az e pontokban meghatározott határidőn belül – korábbi közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárásból kizárták, és a kizárás tekintetében jogorvoslatra nem került sor, – az öntisztázás esetét kivéve – az ajánlatához, illetve részvételi jelentkezéséhez csatolja a korábbi kizárás körülményeit részletesen bemutató nyilatkozatát. A hivatkozott (1b) bekezdéssel összefüggésben megjegyezhető, hogy az kifejezetten a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) és j) pontjára hivatkozik, ugyanakkor a tárgyi h), i) és j) pontok rendszertani értelmezése alapján megállapítható, hogy a 321/2015. Kr. 4. § (1b) bekezdése ténylegesen a Kbt. 62. § (1) bekezdés i) és j) pontja vonatkozásában értelmezhető.
A 321/2015. Kr. 8. § f) pontja továbbá kifejezetten hivatkozik a Kbt. 69. § (13) bekezdésére, amely jogosultságot biztosít az ajánlatkérőnek arra, hogy más állami vagy önkormányzati szervtől, hatóságtól vagy gazdasági szereplőtől információt kérjen.
Az ajánlatkérő tényállás feltárására irányuló eszközei tekintetében az előbbi jogszabályhelyek tartalmaznak előírásokat. Ezek alapján megállapítható, hogy a jogalkotó nem írt elő kötött bizonyítást a ha) alpont szerinti mérlegelési jogkör vonatkozásában, így az ajánlatkérő minden olyan bizonyítékot felhasználhat, amely alkalmas a valóságnak megfelelő tényállás megállapítására. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az ajánlatkérő korlátlanul végezhetne – akár már nyomozati cselekménynek minősülő – adatszerzést.
Továbbá az ajánlatkérői mérlegelési jogkör és az öntisztázás kapcsolata vonatkozásában kiemelhető annak a lehetősége, hogy az ajánlatkérő megkeresheti a Hatóságot is annak érdekében, hogy információt szerezzen arról, hogy az adott gazdasági szereplő vonatkozásában van-e folyamatban öntisztázási eljárás. Azonban itt is hangsúlyozni szükséges, hogy az öntisztázási eljárás folyamatban léte, vagy sikertelen lezárása alapján az ajánlatkérő automatikusan nem hozhat döntést a gazdasági szereplő megbízhatóságáról a ha) alpont alapján.
Kifejezetten a ha) alpontos ajánlatkérői mérlegelés tárgyú döntőbizottsági gyakorlat igen korlátozott, azonban a Döntőbizottság D.325/16/2024. számú határozatából levonható az a következtetés, hogy önmagában a 321/2015. Kr. 8. § f) pontjában szereplő eszközök alkalmazása nem helyettesíti az ajánlatkérő érdemi indokolási kötelezettségét.
Továbbá itt hivatkozható a D.102/15/2024. számú határozat, amelyből pedig arra lehet következtetni, hogy – a Kbt. 25. § (1) bekezdéséhez hasonlóan[22] – a hamis adatszolgáltatás miatti kizárás körében fennálló ajánlatkérői mérlegelési jog körében is alkalmazható az EKR szerinti „Egyéb kommunikáció”, valamint a felvilágosítás-kérés intézménye. A C-387/19. számú RTS Infra ügyben hozott ítélet[23] 30. pontja is megerősíti az előbbi megállapításokat, azaz azt, hogy az ajánlatkérők kifejezetten az ajánlattevők megbízhatóságának megállapítása körében is hajthatnak végre eljárási cselekményeket, például egyéb kommunikáció útján.
A jelenlegi rész végén az ajánlattevők tájékoztatási kötelezettségének és a Kbt. 2. § (3) bekezdésének a kapcsolatára is ki kell térni – tekintettel a Döntőbizottság 2026. április 14. napi D.801/16/2025. számú határozatára. Főszabály szerint – az előzőekben már ismertetett 321/2015. Kr. 4. § (1b) bekezdése szerint – az ajánlattevő az ajánlat benyújtásakor köteles tájékoztatni az ajánlatkérőt a korábbi i) pontos kizárás körülményeiről, ugyanakkor a tételes jogszabályi rendelkezések nem szólnak arról az esetről, amikor az ajánlattevő a közbeszerzési eljárás során kerül kizáró ok hatálya alá.
A D.801/16/2025. számú határozatában a Döntőbizottság kimondta, hogy a kizáró ok hatálya alá kerülés olyan lényeges személyi változás, amely közvetlenül érinti a közbeszerzési eljárásban való részvétel jogszerűségét, az ajánlattevőbe vetett bizalmat és a szerződésszerű teljesítés kockázatát.[24]
A Döntőbizottság kifejezetten rögzítette, hogy „[a] jóhiszeműség és tisztesség elve nemcsak azt jelenti, hogy a gazdasági szereplő valós adatokat szolgáltasson, hanem azt is, hogy a közbeszerzési eljárás egészében aktívan közreműködjön a jogszerűség fenntartásában. Ha egy ajánlattevő tudomást szerez arról, hogy vele szemben kizáró ok áll fenn, akkor a jóhiszeműség és tisztesség alapelve alapján tőle elvárható, hogy az ajánlatkérő döntéshozatalához a szükséges tájékoztatást kellő időben megtegye, az ajánlattevő mulasztása ugyanis azt eredményezi, hogy az ajánlatkérő számára a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pont ha) alpont szerinti vizsgálat elvégzéséhez és a döntéshozatalhoz szolgáló információk hiányosak maradnak.”[25]
A tárgyi esetben az ajánlattevő több mint két hónapon át nem élt semmilyen tájékoztatási lehetőséggel, pedig erre – a Döntőbizottság által is kifejezetten hivatkozott módon – az EKR vagy más csatorna is rendelkezésére állt volna. Ez a mulasztás nem egyeztethető össze a Kbt. 2. § (3) bekezdésével.[26]
Továbbá e részben röviden meg kell jegyezni, hogy a Kbt. 62. § (1) bekezdés i) pontja szerinti kizáró ok fennállását nem csak az ajánlatkérő, hanem a Döntőbizottság is megállapíthatja. Erre a rendkívüli esetre akkor kerülhet sor például, amennyiben az ajánlatkérő objektív módon el volt zárva attól, hogy a hamis adatszolgáltatásról tudomást szerezzen. A Kbt. rendszerével lenne ellentétes, ha a hamis adatszolgáltatás ezen legsúlyosabb esete jogorvoslati eljárásban nem lenne megállapítható, különös tekintettel arra, hogy az ajánlattevő hamis adatszolgáltatásához a jogalkotó számos jogkövetkezményt kapcsolt.[27] Az előbbiek alapján tehát az ajánlatkérő ha) alpontos mérlegelésének a kiindulópontjául szolgálhat egy döntőbizottsági határozatban vagy egy ítéletben megállapított i) pontos kizáró ok is.
Az előzőek ellenére fontos hangsúlyozni, hogy a ha) alpont címzettje az ajánlatkérő és nem az ajánlattevő. „Ezen kötelezettségének a teljesítése érdekében az ajánlatkérőnek tevőleges magatartást kell tanúsítani, minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy beszerezze azokat az információkat, amik alapján megalapozott döntést tud hozni. Az ajánlattevő segítheti az ajánlatkérő ezen tevékenységét, de ezen kötelezettségét nem háríthatja át az ajánlattevőre.”[28]
4.3. A mérlegelendő tények és körülmények
Az előző részben szereplő eszközökkel is azonban az ajánlatkérő jellemzően csak közvetett bizonyítékokat tud szerezni, abban a tekintetben, hogy az ajánlattevőnek a megbízhatósága a kizárás alapjául szolgáló cselekmény miatt a szerződés teljesítése vonatkozásában alapos okkal megkérdőjelezhető.[29] A közvetett bizonyítékokra tekintettel a következtetéseknek nagyobb szerep jut, azonban ebben a körben is ki kell emelni, hogy az ajánlatkérő nem alapíthatja a tényállást vélelmekre, vagy feltételezésekre.[30] A Döntőbizottság – a Kbt. 62. § (1) bekezdés o) pontja szerinti kizáró ok vonatkozásában – megerősítette, hogy nem feltétlenül a közvetlen bizonyítékok fennállása szükséges, hanem az, hogy az ajánlatkérő teljesítse a közvetett bizonyítékok megfelelő mérlegelésére és a döntés indokolására irányuló kötelezettségét.[31]
Továbbá fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben az ajánlatkérő a ha) alpont szerinti kizárást olyan tényre vagy körülményre alapítja, amely bizonyító ereje utóbb megdől, akkor ennek a következménye az ajánlatkérőt terheli.[32]
Az előző általános körülményeken túl a ha) alpont konkrét fogódzót is ad ebben a körben, azaz meghatározza, hogy az ajánlattevő megbízhatóságának megkérdőjelezhetősége alaposságát a megkötendő szerződés teljesítése vonatkozásában kell az ajánlatkérőnek mérlegelnie. Tehát nem elegendő a döntést egyfajta ”általános” indokolással ellátni, hanem konkrétan rögzíteni kell, hogy az ajánlatkérő miből indult ki és milyen jellegű körülményeket vett figyelembe. Sőt ezeknek a körülményeknek összhangban kell állniuk a szerződéssel, valamint okszerűnek és ésszerűnek kell lenniük.[33]
Az ajánlatkérőnek tulajdonképpen azt kell mérlegelnie, hogy a korábbi eljárásban elkövetett hamis adatszolgáltatás milyen módon hat ki a későbbi közbeszerzési szerződés teljesítésére. E tekintetben adott esetben külön bizonyítást kell lefolytatni, a bizonyítékokat mérlegelni kell és mindezeket részletes indokolás formájában rögzíteni a közbeszerzési eljárás során.
A szerződés teljesítése körében fennállás kritériuma értelmezhető úgy, hogy a megkötendő közbeszerzési szerződés teljesítése és a kizárás alapjául szolgáló cselekmény között szoros összefüggésnek kell fennállnia.[34]
Konkrét példákra sem a jogalkotó, sem az eddigi gyakorlatában a Döntőbizottság nem tett utalásokat, azonban példaként megemlíthető olyan eset, amikor az ajánlattevő előszerződés által biztosítja a szükséges raktárkészletet a korábbi i) pontos kizárással érintett eljárásban és az esetlegesen a ha) alpontos kizárással érintett eljárásban is. Önmagában a referencianyilatkozatok nem megfelelő benyújtása és a megkötendő közbeszerzési szerződés teljesítése közötti közvetlen kapcsolatra hivatkozni túl általános lehet, de az érintett referencia tárgya, az érintett gazdasági szereplők személye adott esetben megalapozhatja a közvetlen kapcsolatot.
A C-267/18. számú Delta Antrepriză ügyben hozott ítélet egyik újdonsága az a megállapítás volt, amely szerint egy korábbi közbeszerzési szerződés ajánlatkérőjének a minősítése nem köti az adott szerződés megkötéséért felelős ajánlatkérőt.[35] Analógia útján ez a ha) alpontja vonatkozásában is kiemelhető. Az aktuális eljárás ajánlatkérője minden fenntartás nélkül nem fogadhatja el a korábbi ajánlatkérő megállapításait, sőt azokkal ellentétes megállapításra is juthat a saját mérlegelési tevékenysége által.
Ugyanakkor itt is fontos megjegyezni, hogy az ajánlatkérő nem lépheti túl a mérlegelési jogkörének a határait. A Kbt. 69. §-a alapján, ha a gazdasági szereplő a jogsértést követően további, például reparációra irányuló, vagy preventív intézkedéseket tesz, azok értékelésére a magyar közbeszerzési jog szerint a Hatóságnak van hatásköre. A ha) alpont kifejezetten a korábbi i) pontos kizárás alapjául szolgáló cselekményt jelöli meg a mérlegelési jogkör kiindulópontjaként, nem pedig a későbbi esetleges intézkedéseket.
4.4. A releváns tények és körülmények mérlegelése
A cikk e része kitér a mérlegelés során alkalmazandó egyedi szempontrendszerre, a mérlegelési tevékenység alapos ok(ok)on való nyugvásának követelményére, az arányosság elvére, valamint a közbeszerzési célok, védett érdekek és értékek szerepére.
A mérlegelési jogkör gyakorlásának első lépése az azt meghatározó egyedi szempontrendszer kialakítása. Ennek tételes jogszabályi rendelkezéseken kell alapulnia. A jelenlegi esetben ez a tételes rendelkezés a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pont ha) alpontja, amely szerint a gazdasági szereplő akkor zárható ki, ha az ajánlatkérő megítélése szerint a kizárás alapjául szolgáló cselekmény miatt a szerződés teljesítése vonatkozásában a megbízhatósága alapos okkal megkérdőjelezhető. A jogszabályok értelmezése során továbbá segítségül hívható az indokolás, amely a jelenlegi esetben igen szűkszavú, tulajdonképpen nem szól a mérlegelésről, csupán általánosságban hivatkozik a körülmények egyedi mérlegelésének szükségességére.
Fontos hangsúlyozni a mérlegelési szempontok egyediségének a jelentőségét. Általánosságban azokat a valós és az ügy érdemével ténylegesen összefüggő körülményeket nevezzük mérlegelési szempontoknak, amelyeket a mérlegelési jogkör gyakorlójának a mérlegelési tevékenység során figyelembe kell vennie ahhoz, hogy a mérlegelés alaposnak, jogszerűnek minősüljön.[36] Ahhoz, hogy a mérlegelési tevékenység ne vezessen tévútra, fontos előzetesen rögzíteni annak kereteit, azaz az egyedi szempontokat és azok okszerűségét. Az egyedi szempontok ismeretének nem csak a jogkör gyakorlása során, hanem később annak jogszerűsége megítélése körében is különös jelentősége van.[37]
A ha) alpontnak továbbá kiemelhető a mérlegelés alapos ok(ok)on való nyugvását előíró fordulata. E fordulat alapján nem elegendő az ajánlatkérő feltételezése, szubjektív megítélése, hanem az ajánlatkérőnek a döntését olyan, az egyedi ügyben a rendelkezésére álló, általa megismert dokumentumokra, bizonyítékokra kell alapítania,[38] amelyek szoros összefüggésben vannak a leendő szerződés teljesítésével.
Végül az ajánlatkérői indokolás – és egyben a mérlegelési jogkör gyakorlása – akkor tekinthető jogszerűnek, ha az előző bekezdések alapján figyelembe vett és értékelt körülményeket ajánlatkérő egy megszakítatlan logikai láncba fűzi össze.[39] Továbbá e logikai lánc elemei között egyértelműen fennáll az ok-okozati összefüggés, tekintettel az adott közbeszerzési eljárás eredményeként megkötendő szerződésre. A ha) alpont kifejezetten nem várja el az ajánlatkérőtől az ajánlattevő megbízhatatlanságának bizonyítását, ugyanakkor az előbbi logikai láncba foglalt körülményeknek és megállapításoknak meg kell kérdőjelezniük azt.
A döntőbizottsági gyakorlat a ha) alpont vonatkozásában eddig nem tárt fel olyan eseteket, amelyek példaként szolgálhatnának az ajánlatkérő mérlegelési jogkörének gyakorlására, ugyanakkor születtek már olyan döntések, amik arról szólnak, hogy mi nem felel meg az ajánlatkérő mérlegelési jogköre gyakorlása követelményeinek.
A Döntőbizottság 2024. július 11. napján hozott D.325/16/2024. számú határozata alapján a releváns jogszabályok bemutatása, majd annak ismertetése, hogy az ajánlattevő szerepel az EKR Kizárt ajánlattevői nyilvántartásában, továbbá hivatkozás a ha) alpontban foglaltakra egyértelműen nem fogadható el. Egy ilyen leírás nem tartalmaz olyan körülményeket – például az ok-okozati kapcsolat bemutatása vonatkozásában –, amelyek alapján a kizáró ok alkalmazásának, azaz az ajánlatkérő mérlegelésének a jogszerűsége megállapítható lenne.[40]
A Döntőbizottság szintén 2024. július 11. napján hozott D.355/14/2024. számú határozatában[41] megerősítette, hogy az érintett ajánlattevő releváns nyilvántartásban szereplése tényének, majd a releváns jogszabályoknak, valamint a releváns ajánlatkérői megkeresés és az arra adott válasz ismertetése alapján nem állapítható meg az, hogy ajánlatkérő jogszerűen gyakorolta volna a ha) alpont szerinti mérlegelési jogkörét. Ezen az sem változtatott, hogy az ajánlatkérő a releváns jogszabályhely szövegezését átvéve kifejezetten lenyilatkozta az összegezésben, hogy az adott kizárás alkalmazása az ajánlatkérő mérlegelési körébe tartozott és az ajánlatkérő – objektív bizonyítékok megjelölése hiányában szubjektívnek minősülő – meggyőződése szerint az ajánlattevő megbízhatósága alapos okkal megkérdőjelezhető volt.[42]
A jelen cikk 3. részében hivatkozott 9.Kpk.720.052/2018/4. számú döntésben a Fővárosi Törvényszék alapvetően az öntisztázási eljárás vonatkozásában tett megállapításokat, ugyanakkor a hivatkozott közbeszerzési célok, védett érdekek és értékek az ajánlatkérő ha) alpontos mérlegelése során is figyelembe vehetők, feltéve, hogy az ajánlatkérő az általa hivatkozott célok, érdekek vagy értékek vonatkozásában is alá tudja támasztani azok szoros összefüggését a megkötendő szerződés teljesítésével.
Az arányosság elve korlátokat szab a kizárásról szóló döntésnek. Az arányosság elve egyrészt megjelenik abban, hogy a kizárásról szóló döntés nem működhet automatizmusként, ez az elv biztosítja az ajánlatkérő mérlegelési jogkörét, azaz azt, hogy az ajánlattevő és az adott helyzet egyedi körülményei is figyelembevételre kerüljenek.[43]
Másrészt, általánosságban az arányosság elvének olyan döntések vonatkozásában van fontos szerepe, amikor a döntéshozó tágabb mozgástérrel rendelkezik és a döntés hatással lehet a versenyre.[44] A ha) alpont szerinti ajánlatkérői mérlegelés egyértelműen ilyen, így e körben is indokolt annak a mérlegelési jogkör korlátjaként való figyelembevétele.
A ha) alpontos mérlegelési jogkör szempontjaival ellentétben az arányosság elvét a jogalkotó a Kbt. 2. § (2) bekezdésben kifejezetten nevesítette – hasonlóan az Irányelv vonatkozó részéhez. Az arányosság elve azért bírhat különös jelentőséggel a ha) alpontos ajánlatkérői mérlegelési jogkör gyakorlásakor, mivel arra vonatkozó előírás a tételes jog szintjén nem található.[45] Az arányosság elvének funkciója a közbeszerzési jogban megjelenő eltérő célok kiegyensúlyozása, azaz az ajánlatkérő beszerzési igényeinek minél hatékonyabb kielégítése és a minél szélesebb körű verseny biztosítása.
Továbbá az arányosság elve alapján az ajánlattevő kizárásáról hozott döntés előkészítésekor és meghozatalakor, azaz a mérlegeléskor ajánlatkérő csak a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértékű intézkedéseket és eszközöket alkalmazhat. Ezen intézkedéseknek a legkevésbé kényszerítő jellegűeknek kell lenniük és az okozott hátrányok az elérni kívánt célhoz viszonyítva nem lehetnek túlzóak.[46] Az EUB a C-210/20. sz. ügyben hozott ítéletében[47] rögzítette, az arányosság elve továbbá megköveteli, hogy az ajánlatkérő valamennyi releváns körülmény alapján konkrétan és egyedileg értékelje az érintett szervezet magatartását.[48] Az előző alapelvi követelmények teljesülése jogszerűségének a megítéléséhez is elengedhetetlenül szükséges az, hogy az ajánlatkérő döntése átlátható és objektíve ellenőrizhető legyen.
Az előbbi döntőbizottsági ‘rossz gyakorlatok’ tartalmára tekintettel, ahhoz kapcsolódóan itt kiemelhető, hogy feltehetően az sem lenne elegendő, amennyiben az ajánlatkérő a kizárásról szóló döntése során csupán formálisan hivatkozna okiratokra anélkül, hogy kitérne azok részletes tartalmára. Azaz az ajánlatkérőnek érdemben vizsgálnia és mérlegelnie kell az iratokban szereplő tényállást és megállapításokat, de ez nem jelenti azok kiragadhatóságát a kontextusukból.[49]
Ennek egy speciális esete lehet az, amennyiben egy ajánlattevőt a Kbt. 62. § (1) bekezdés i) pontja alapján kizárnak egy közbeszerzési eljárásból és ezt követően az ajánlattevő öntisztázási kérelmet nyújt be a Hatósághoz, ugyanakkor a Hatóság a kérelmet elutasítja. Majd ezt követően a korábbi ajánlattevő ajánlatot nyújt be egy másik közbeszerzési eljárásban, amely esetén felmerül az ajánlatkérő ha) alpontos mérlegelési jogköre úgy, hogy az előző részekben említett bizonyítékok (nyilvántartási adatok, összegezés, megkeresésekre adott válaszok) mellett az ajánlatkérő rendelkezésére áll egy öntisztázási kérelmet elutasító hatósági határozat is.[50]
Önmagában egy öntisztázási kérelmet elutasító tartalmú hatósági határozatra automatikusan nem lehet alapítani egy ajánlattevő kizárását. Egy ilyen határozat alapvetően alkalmas lehet arra, hogy bizonyítsa az ajánlattevő alkalmatlanságát, de önmagában a határozat léte nem pótolja az ajánlatkérő mérlegelési kötelezettségét.
A D.801/16/2025. számú határozat 27. pontjában a Döntőbizottság rögzítette a Hatóság egyik állásfoglalását, – pontosabban az egyik fél általi arra való hivatkozást –, amely szerint – az általánosság szintjén – egy ajánlat benyújtását követően kezdeményezett öntisztázás nem befolyásolja az öntisztázási eljárásban kérelmezőnek minősülő gazdasági szereplő ajánlatának a bírálatát. A Kbt. 64. § (1) bekezdés alapján öntisztázásra az ajánlat vagy részvételi jelentkezés benyújtását megelőzően van lehetőség – annak érdekében, hogy egy az ügyfél számára favorábilis döntés a joghatásait kifejthesse az adott közbeszerzési eljárásban.[51] Ezt az álláspontot támasztja alá a Kbt. 64. § (2) bekezdése is, ami szerint az öntisztázásról szóló végleges határozatot az egységes európai közbeszerzési dokumentummal egyidejűleg kell benyújtania az ajánlatkérőnek.
A D.801/16/2025. számú határozat 29. pontjában megjelenő másik hatósági állásfoglalás szerint – többek között –, amennyiben a Hatóság az öntisztázási eljárás eredményeként azt állapítja meg, hogy a gazdasági szereplő – a korábbi eljárásban a Kbt. 62. § (1) bekezdés i) pont alapján történő kizárása miatt – a jogsértést követően tett intézkedései ellenére sem megbízható, akkor „aggályosnak tekinthető”, ha az ajánlatkérő a bírálat során a ha) alpont szerint – közvetetten – az érintett ajánlattevő megbízhatóságát állapítja meg.
De ebben az esetben is hangsúlyozni kell, hogy önmagában a Hatósági határozatra hivatkozás feltételezhetően nem elegendő és nem helyettesítheti az ajánlatkérői mérlegelést – tekintettel arra, hogy a jogalkotó a ha) alpontban kifejezetten nem jelenítette meg a Hatóság elutasító határozatát. A határozatban hivatkozott tényeket és megállapításokat is az aktuális közbeszerzési eljáráshoz kell kötni, az ok-okozati összefüggéseket ki kell fejteni.
Fontos hangsúlyozni, hogy a Kbt. 64. §-a szerinti öntisztázás és a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pont ha) alpontja szerinti ajánlatkérő általi megbízhatóság megállapítása két különböző, egymástól elhatárolandó helyzetet szabályoz. A Hatóság az öntisztázási eljárása során általános jelleggel vizsgálja a gazdasági szereplők megbízhatóságát, míg ehhez képest az ajánlatkérő a mérlegelése körében kifejezetten az adott szerződés teljesítése kapcsán, szűkebb körben járhat el.
Továbbá a közbeszerzési és az öntisztázási eljárás párhuzamossága esetén megjegyezhető, hogy a gazdasági szereplőnek célszerű az ajánlatkérőt a lehető legkorábbi időpontban a teljes tényállásról tájékoztatni, annak érdekében, hogy a döntései meghozatalakor minden releváns információt figyelembe tudjon venni. Ezzel az ajánlattevő minimalizálhatja annak a kockázatát is, hogy az eljárás során később az ajánlatkérő egyéb forrásokból tudomást szerez olyan információkról, amelyek – a releváns jogszabályi keretek között – a korábbi döntései korrekciójához vezetnek.
A fentiek alapján tehát, ha a Hatóság hoz egy öntisztázási kérelmet elutasító határozatot, – ami egy tágabb körű vizsgálat eredménye –, ugyanakkor az ajánlatkérő ezt az ajánlat bírálatakor nem veszi figyelembe és az ajánlatot érvényesnek ítéli, ez aggályokat vethet fel az értékelés vonatkozásában – tekintettel arra is, hogy az ajánlattevő kizáró okról szóló nemleges nyilatkozatát ellenőriznie kell az ajánlatkérőnek. Ennek ellenére megvan az elvi lehetősége annak, hogy az ajánlatkérő az öntisztázási kérelmet elutasító határozat ellenére megbízhatónak minősítse a bírálat során az ajánlattevőt a konkrét közbeszerzési szerződés vonatkozásában, ekkor az ajánlatkérőnek érdemi vizsgálatot és megalapozott döntést kell hoznia, amely keretében célszerű kitérni az elutasító határozatban foglalt ténybeli és jogi körülményekre, megállapításokra. A Fővárosi Törvényszék 106.K.701.441/2024/10. sz. ítélete[52] alapján is levonható az a következtetés, hogy egy hatósági határozat alkalmas lehet egy ajánlatkérő eljárása során is bizonyítási eszközként, ugyanakkor az erre való hivatkozás nem pótolja az ajánlatkérőnek az egyéb jogszabályhelyek alapján fennálló kötelezettségét a döntése érdemi indokolására.
A Döntőbizottság joggyakorlata alapján a megbízhatóságot a közbeszerzési eljárásban – közbenső döntésben, vagy az összegezésben – és nem a jogorvoslati eljárásban kell igazolni, de ez ugyanúgy igaz az ajánlat érvénytelenné nyilvánításának az indokolási kötelezettségére is. Egy jogorvoslati eljárás során csak a döntésben kifejezetten megjelölt indokok vizsgálhatók.[53] Továbbá egy ajánlat érvénytelenítése körében általánosságban rögzíthető, hogy az indokolásnak részletesnek, egyértelműnek és világosnak kell lennie, amely lehetővé teszi az érintett ajánlattevők számára, hogy megértsék az érvénytelenséghez vezető okokat, illetve az ezzel kapcsolatos indokokat, és élni tudjanak az előzetes vitarendezéssel vagy jogorvoslati jogukkal.[54]
5. Összegzés
Alapvetően megállapítható, hogy az ajánlatkérő számára biztosított érdemi mérlegelési jogkör idegen a magyar nemzeti közbeszerzési jog általános gyakorlatától. A jelenlegi szabályozás nem csak az ajánlatkérőknek, hanem a gazdasági szereplőknek és az ellenőrzést végző szervezeteknek is nehézséget jelent. Az ajánlatkérői mérlegelési jogkörről rendelkező jogszabálymódosítás 2021-es hatályba lépése óta már több év telt el, ugyanakkor még most sem jelenthető ki, hogy a ha) alpontnak kielégítő gyakorlata alakult volna ki a közbeszerzési jogban. Továbbá ki kell emelni, hogy az ajánlatkérő a mérlegelési jogkörökkel együtt jelentős többlet felelősséget is kapott az egyes ajánlattevők megbízhatósága megállapítása körében. A jogalkotó egyértelműen érdemi mérlegelési jogköröket biztosított mind a Hatóság, mind pedig az ajánlatkérők számára. A Hatóság vonatkozásában a jogalkotó egyértelműen lefektette a mérlegelés szempontjait, ellentétben az ajánlatkérői mérlegeléssel. Az ajánlatkérői mérlegelési jogkörhöz kapcsolódó nehézségek visszavezethetők arra, hogy a magyar jogban az ilyen mérlegelési jogkörök sokkal inkább hatósági típusú kötelezettségként értelmezhetők,[55] sem mint az egyéb – a Kbt., vagy más ágazati jogszabály által előírt – klasszikus kötelezettségek.
Az ajánlatkérő mérlegelési jogköre sokkal szűkebb, mint a hatósági mérlegelés. A hatósági mérlegelés során figyelembe veendő szempontok ajánlatkérő általi figyelembevétele tulajdonképpen a kizáró ok szétválasztásához kapcsolódó előterjesztői indokolás szerinti arányosság elvének – az egyediesítés követelményének – a kiüresítését jelentené. Tehát ezeknek a szempontoknak és a gyakorlatnak az ajánlatkérői figyelembevétele egy az egyben nem jelent megoldást, ugyanakkor az ezeket megalapozó elvek és irányvonalak segítséget nyújthatnak az ajánlatkérők számára is.
Ha a Módtv. végső előterjesztői indokolását fogadjuk el kiindulási pontként, akkor az ajánlatkérőknek nagyobb eljárásjogi mozgásteret és több érdemi útmutatást kellene biztosítani a jogköreiknek a gyakorlásához. Önmagában ez egy támogatandó irány lehet, de nem szabad elfeledkezni azokról az előnyökről, amik abból származnak, hogy amennyiben kifejezetten egy nemzeti hatóság végzi a megbízhatóság vizsgálatát, akkor a jogbiztonság szempontjából sokkal átláthatóbb, következetes joggyakorlat alakulhat ki. Bármilyen útmutatás – és kifejezetten rögzített mérlegelési szempontok – nélkül a különböző ajánlatkérők, még ha ténylegesen el is kezdenek élni a kizárás lehetőségével, akkor is fennáll a veszélye, hogy a gyakorlatuk eltérő lesz, ami akár a jogbiztonság elvének a sérelméhez is vezethet.
A cikk előző részeiben kifejtett objektív körülményeken túl, ugyanakkor nem lehet elvonatkoztatni attól sem, hogy egy közbeszerzési jogügylet az ajánlattevő és az ajánlatkérő bizalmi viszonyán alapul és ennek a mérlegelési jogkör gyakorlásában is célszerű megjelennie. Célszerű nyíltan, amennyire csak lehet objektivizáltan megjeleníteni az iratok szintjén is a bizalmi viszony ésszerű és indokolt szempontjait, mivel ezeknek a formális elhallgatása nem jelenti azt, hogy az ajánlatkérő értékelésében közvetetten vagy közvetlenül ne jelennének azok –, vagy azok hiánya – meg. A fentiek alapján javasolt a bizalmi viszonyra is egyértelműen kitérni a mérlegelés során, már ha ajánlatkérő oldaláról felmerül ez a körülmény.
A döntőbizottsági gyakorlat kritikájaként megfogalmazható, hogy a Döntőbizottság sem fejtette ki eddig pontosan, hogy mi alapján lehetne megállapítani egy, a ha) alpont szerint lefolytatott mérlegelés jogszerűségét. Ezek a megállapítások az előbbi, konkrét ügyek szempontjából közvetlenül nem lettek volna relevánsak, ugyanakkor a joggyakorlat, a jogegység biztosítása szempontjából igen jelentős hatásuk lehetett volna.
További segítség lehet mind az ajánlatkérők, mind pedig a gazdasági szereplők számára a korábbi releváns joggyakorlat áttekinthetősége. A joggyakorlatra való hatékony hivatkozás alapfeltétele, hogy az egyszerűen elérhető legyen, ennek egyik legjobb módját jelenthetné az EKR-ben egy olyan komplex keresési funkcionalitás kialakítása, amely lehetővé tenné az olyan keresést, ami során listázhatók lennének az egyes közbeszerzési eljárásokban felmerülő kizáró okokhoz kapcsolódó ajánlatkérői döntések és azok indokolásáról szóló részei a közbenső döntésnek/összegezésnek. A hatósági mérlegelés körében ez már megvalósult, a hatósági öntisztázási határozatok – mind a helyt adók és mind az elutasítók – megismerhetők az EKR-ben.[56] Ezek jelentős gyakorlati segítséget nyújthatnának, mintául szolgálhatnának a kérelmezőknek a releváns hatósági tájékoztató mellett.[57]
Az öntisztázási eljárásról szóló tájékoztatóhoz hasonlóan a ha) alpont vonatkozásában növelhetné a jogalkalmazás hatékonyságát az, ha a ha) alpontos ajánlatkérői mérlegelési jogkör vonatkozásában készülne egy útmutató (vagy egy már meglévő részletesebben kitérne erre a problémakörre), amelyben részletes leírások lennének az ajánlatkérő által elvégzendő/elvégezhető eljárási cselekményekről, vagy épp az általa felismerendő mintázatokról.[58]
A fentiekben ismertetett, kifejezetten a ha) alponthoz kapcsolódó jogorvoslati eljárásokra tekintettel igaz, hogy az ajánlatkérők a mérlegelési feladataik során nem tűnnek túl hatékonynak és ez alapján kicsi a valószínűsége, hogy a ha) alpontra tekintettel kizárjanak egy ajánlattevőt, mégis egy i) pontos kizárást követően közvetlenül célszerű lehet a gazdasági szereplőnek még a következő esetleges ajánlat benyújtása előtt érdemben megvizsgálni az öntisztázási eljárásban vizsgált követelményeket, és amennyiben azok fennállnak, akkor kérelmezni a Hatóság általános hatályú döntését a gazdasági szereplő megbízhatóságáról.
Fontos kiemelni, hogy általánosságban aggályos lehet, ha az ajánlatkérő a ha) alpont szerinti mérlegelése eredményeként nem zár ki a közbeszerzési eljárásból egy olyan ajánlattevőt, akinek az öntisztázási kérelmét a Hatóság elutasította. Ugyanakkor ez az elvi megállapítás nem jelenti azt, hogy az ajánlatkérő egy későbbi eljárásban ne ítélhetné a korábbi i) pontos kizárás alapjául szolgáló cselekmény miatt az aktuális szerződés teljesítése vonatkozásában az ajánlattevőt úgy, hogy annak a megbízhatósága alapos okkal nem kérdőjelezhető meg.
Az öntisztázási eljárás lefolytatása még egy esetleges elutasító határozat mint kockázat mellett is javasolt lehet. A Hatóság részletes indokolással ellátott elutasító határozatot hoz és a gazdasági szereplő egy későbbi közbeszerzési eljárásban – a ha) alpontos ajánlatkérői mérlegelésre tekintettel – hozhat olyan, az aktuális szerződés teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó új intézkedéseket, amelyek kifejezetten a Hatóság elutasító határozatában foglalt körülményekre reagálnak. Egy ilyen helyzetben a Hatóság öntisztázási határozatában megfogalmazott általános (például a tényállás körében tett) megállapításai is kiindulópontként funkcionálhatnak, ezek alapján könnyebben lehet következtetni az aktuális szerződés teljesítéséhez közvetlenül kapcsolódó szempontokra is.
Minél több adat – például minta – áll az ajánlatkérő rendelkezésére, minél jobban tisztában van az adott tényállással, annál valószínűbb, hogy az ajánlatkérő hajlandó és képes lesz a releváns körülményeket egy, a szerződés teljesítésével szorosan összefüggő, megszakítatlan logikai láncba fűzni és így a megbízhatatlan ajánlattevőket kiszűrni a közbeszerzési eljárásból, amely közvetetten a közbeszerzési jog által védett értékek és érdekek hatékonyabb érvényesüléséhez vezethet.
[1]https://ekr.gov.hu/nyilvantartasok/hu/kizart-ajanlattevok.
[2] Kúria Kfv.III.37.098/2015/8. sz. ítélete.
[3] Szíjjártó Katalin: Kizárás és öntisztázás az Európai Unió Bíróságának legutóbbi ítéletei fényében. Közbeszerzési Értesítő Plusz 2021/6., DOI: 10.37371/KEP.2021.6.4, 27. o.
[4] Dezső Attila – Tátrai Tünde (szerk.): Nagykommentár a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvényhez, 2025. március 1. időállapotú, 2025. évi Jogtár-formátumú kiadás, 62. § 2. pont.
[5] Szíjjártó, 2021, 34. o.
[6] Fővárosi Törvényszék 5.Kpk.720.048/2018/5. sz. végzése; Fővárosi Törvényszék 106.K.701.364/2023/16. sz. ítélet [36]; Fővárosi Törvényszék 106.K.704.777/2024/11. sz. ítélet [33].
[7] Várhomoki-Molnár Márta: A vezető tisztségviselő felelőssége a közbeszerzési jogszabályokban. In: Csehi Zoltán – Szabó Marianna (szerk.): A vezető tisztségviselő felelőssége. Wolters Kluwer Kft. Budapest, 2015.
[8] A Hatóság KTF HEO-00050/2024. sz. határozata.
[9] A Hatóság KTF-00280/2021. sz. határozata.
[10] A mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálatáról szóló 2/2015. KMK vélemény.
[11] Kovács András György – Petrovics Zoltán: 10. Mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény. In: Barabás Gergely, F. Rozsnyai Krisztina, Kovács András György (szerk.): Nagykommentár a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvényhez. 2025. augusztus 19. időállapotú 2025. évi Jogtár-formátumú kiadás.
[12] Kothencz Éva: Bővülő lehetőségek az ajánlatkérői mérlegelésre, gyarapodó kérdések – reflexiók a Kbt. 2020. évi CXXVIII. törvénnyel történt módosításához, Közbeszerzési Jog 2021/2., 3. pont.
[13] Barabás Gergely: A súlyos szakmai kötelezettségszegés ajánlatkérő általi „megfelelő bizonyításának” és indokolásának egyes kérdései A Fővárosi Törvényszék által 2024. december 18-án hozott 106.K.701.441/2024/10. ítélet a Fővárosi Állat- és Növénykert ügyben. Közbeszerzési Jog 2025/1., 40. pont.
[14] Kothencz, 2021, 12. pont.
[15] D.315/19/2024. sz. határozat 89. pontja.
[16] Ld. a Kbt.-nek az ajánlatok bírálatára vonatkozó 69. §-át.
[17] Analógia útján lásd: BH2017. 380.
[18] Fazekas Marianna (szerk.): Közigazgatási Jog. Általános Rész III. ELTE Eötvös, Budapest, 2017, 129–134. oldal.
[19] A Módtv. végső előterjesztői indokolása a C-41/18. sz. Meca, a C-267/14. sz. Delta Anterpriza, a C-398/18. sz. Tim-SpA és a C-472/19 sz. Vert Marine ügyben született ítéletekre hivatkozik.
[20] Továbbá ezt az értelmezést támasztja alá Fővárosi Törvényszék 106.K.704.777/2024/11. számú ítélet 27. és 29. pontja, amely kiterjed az előző bekezdésben hivatkozott irányelvi rendelkezések értelmezésére is.
[21]https://ekr.gov.hu/nyilvantartasok/hu/kizart-ajanlattevok.
[22] Ferencz Nándor: Verseny tisztaságát sértő cselekmények a bírálat körében. Közbeszerzési Értesítő Plusz 2025/11., DOI: 10.37371/KEP.2025.11.3, 37. o.
[23] Az EUB C-387/19. sz., a RTS infra BVBA és az Aannemingsbedrijf Norré-Behaegel kontra Vlaams Gewest ügyben 2021. január 14-én hozott ítélet, ECLI:EU:C:2021:13.
[24] D.801/16/2025. számú határozat 90. pontja.
[25] Uo. 92. pont.
[26] Uo. 93. pont.
[27] Lásd például a Fővárosi Ítélőtábla 6.Kf.700.136/2026/4. sz. ítéletét (https://dontobizottsag.kozbeszerzes.hu/adatbazis/keresesek/dontobizottsag/14624/reszletek/).
[28] D.325/16/2024. sz. határozat 104. pontja.
[29] D.8/15/2015. sz. határozat.
[30] D.553/14/2020. sz. határozat 93. pontja
[31] D.294/22/2024. sz. határozat.
[32] Lásd analóg értelmezés útján a Fővárosi Törvényszék által 2024. december 18-án hozott 106.K.701.441/2024/10. ítéletet.; és Barabás, 2025, 44. pont.
[33] 2/2015. KMK vélemény.
[34] Barabás, 2025. Az idézett cikk a Kbt. 63. § (1) bekezdés b) pontja vonatkozásában született, ugyanakkor az ajánlatkérő hasonló mérlegelési jogkörrel rendelkezik a ha) alponthoz képest, így a cikkben szereplő megállapítások szűk körben segítségül hívhatók.
[35] Az ítélet elemzésére ld. Szíjjártó, 2021, 29. o.
[36] 2/2015. KMK vélemény.
[37] Fővárosi Törvényszék 106.K.704.777/2024/11. 23. sz. ítélete.
[38] D.492/22/2009. számú határozat.
[39] Lásd pl. D.397/22/2017. számú határozat.
[40] D.325/16/2024. sz. határozat 98. és 99. pontja.
[41] A döntőbizottsági eljárás a kézirat lezárásnak időpontjáig lezárult, ugyanakkor a Döntőbizottság honlapján található adatok szerint azt keresettel támadták.
[42] D.355/14/2024. sz. határozat 19–21. pontja.
[43] A jogalkotó a h) pont 2021-es módosítása egyik okaként kifejezetten az arányosság elvét jelölte meg.
[44] Várhomoki-Molnár Márta: Változások a közbeszerzési törvényben a 2023. évi XVI. törvény alapján, Közbeszerzési Értesítő Plusz 2023/7., DOI: 10.37371/KEP.2023.7.5, 41. o.
[45] Uo. 41. o.
[46] Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Etikai Kódexe, 2025. október 7.
[47] Az EUB C-210/20. számú, Rad Service Srl Unipersonale és mások kontra Del Debbio SpA és mások ügyben, 2020. március 30-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2021:445.
[48] C-210/20. sz. ügyben hozott ítélet 34–41. pontja.
[49] Barabás, 2025, 25. pont.
[50] Amennyiben a Hatóság helyt ad az öntisztázási kérelemnek, akkor az ajánlatkérő vonatkozásában nem merül fel mérlegelési jogkör gyakorlása, mivel a Kbt. 64. § (2) bekezdése alapján azt az ajánlatkérő mérlegelés nélkül köteles elfogadni.
[51] Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egy a közbeszerzési eljárás alatt meghozott öntisztázási határozat a megbízhatóság mérlegelése körében ne lehetne figyelembe vehető az eset összes körülményeihez hasonlóan.
[52] Barabás, 2025, 25. pont.
[53] Lásd például D.325/16/2024. sz. határozat 97. és 100. pontját; valamint a D.355/14/2024. sz. határozat 18. pontját.
[54] D.240/9/2025. sz. határozat 40. és 43. pontját.
[55] Barabás, 2025, 46. pont.
[56]https://ekr.gov.hu/nyilvantartasok/hu/megbizhatosagi-hatarozatok
[57] A Hatóság Elnökének a Kbt. 64. és 188. §-a szerinti öntisztázás gyakorlati tapasztalatairól szóló tájékoztatója; https://kozbeszerzes.hu/kozbeszerzesek-az/magyar-jogi-hatter/elnoki-tajekoztatok/a-kozbeszerzesi-hatosag-elnokenek-tajekoztatoja-a-kbt-64-es-188-a-szerinti-ontisztazas-gyakorlati-tapasztalatairol-2024-02-01-/.
[58] Ld. például a Gazdasági Versenyhivatal segédletét: Kartellgyanús közbeszerzés? Az ajánlatkérők lehetőségei a kartellek kiszűrésére és megelőzésére, Gazdasági Versenyhivatal 2017. [https://www.gvh.hu/data/cms1036313/KARTELL_ajanlatkeroknek_2017_05_24.pdf, letöltve : 2026.07.03.].