2022. IV. évfolyam 6. szám
Letöltés
2022. IV. évfolyam 6. szám 36-46.oldal
DOI: 10.37371/KEP.2022.6.4

A szerződés-ellenőrzés kérdései – Útfelújítástól a Kúriáig I. rész

Questions of the control of public contracts – from road reconstruction to the Supreme Court - 1st part

Címszavak: közbeszerzés, szerződés, szerződés-ellenőrzés, ellenőrzési gyakorlat, jogkövetkezmény

Absztrakt

A szerződés-ellenőrzési tevékenységet a Közbeszerzési Hatóság a Közbeszerzési törvény 2015. évi hatálybalépése óta végzi – de milyen megfontolások és elérendő célok vezérlik? Melyek azok az irányvonalak, melyek napjainkig tartó folyamatos fejlődése olyanná formálta az ellenőrzés gyakorlatát, amilyennek azt ma ismerhetjük? A szerző ezekre a kérdésekre kísérel meg választ adni egy saját maga által lefolytatott ellenőrzésén keresztül, melynek kezdete szinte egybeesik az ellenőrzést végző főosztály történetének kezdetével – és amelynek végére alkotmánybírósági határozatokkal és kúriai ítéletekkel lehettünk gazdagabbak.

Abstract

The Public Procurement Authority has been carrying out the control of public contracts since the entering into force of the Public Procurement Act in 2015 – but what are its considerations and objectives? What are the guidelines, the continuous evolution of which to this day has shaped the practice of control as we know it today? The author endeavours to answer these questions by example of a control conducted by himself, which started almost simultaneously with the history of the department for the control of contracts - and by the end of which we became richer with constitutional court decisions and curia judgements.



A szerződés-ellenőrzés keretei

A tevékenységet a Közbeszerzési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság):

  • a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.),
  • az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban Ákr.), és
  • a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződések teljesítésének és módosításának Közbeszerzési Hatóság által végzett ellenőrzéséről szóló 308/2015. (X. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 308/2015. Korm. rendelet)

eljárási szabályai alapján hajtja végre. A releváns szabályok ismertetésére a jogeseten keresztül kerül sor, ehelyütt álljanak csupán a főbb elvek.

A szerződés-ellenőrzés középpontjában a közbeszerzési szerződések teljesítése során elkövethető, valamint az ezekkel szorosan összefüggő, akár már a szerződéskötést megelőző közbeszerzési eljárási, vagy az azt megalapozó, előkészítési létszakban elkövetett jogsértések feltárása áll.

A Hatóság a Kbt. 187. § (2) bekezdés j) pontja alapján[1] eleinte kifejezetten a szerződések teljesítése és a szerződésmódosítások során elkövetett jogszerűtlenségekre koncentrált, de ahogy finomodott az ellenőrzési gyakorlat, úgy kerültek előtérbe azok a tipikusan mulasztásban megnyilvánuló, időben korábbi jogsértések (mint a közbeszerzési eljárás nem megfelelő előkészítése), melyek az előbbi jogsértések – néhol kényszerű – elkövetéséhez vezettek. Mivel a Hatóság érdekelt abban, hogy ne csupán reagáljon az elkövetett jogsértésekre, hanem azok okait feltárva, egyrészt célzott, hatékonyabb ellenőrzéseket folytathasson le, másrészt jogalkalmazókat segítő gyakorlatokat dolgozzon ki, mára megkerülhetetlenné vált a szerződés-ellenőrzési eljárások során a szerződést megelőző létszakok vizsgálata. Az ellenőrzés hatékony lefolytatásához jelentősen hozzájárult a Kbt. 2019. április 1-jétől hatályos módosítása, mely alapján az ajánlatkérő köteles az Elektronikus Közbeszerzési Rendszeren (a továbbiakban: EKR) keresztül hozzáférést biztosítani a közbeszerzéssel kapcsolatos iratokhoz a Hatóság számára.[2] A Jogalkotó felismerve a közbeszerzések minél szélesebb körben történő ellenőrzéséhez fűződő előnyöket, a közbeszerzési eljárás irataihoz való hozzáférést 2021-ben valamennyi ellenőrző szervezet részére biztosította.[3]

Ritkább esetben nem kifejezetten közbeszerzési, hanem más közigazgatási, vagy büntetőjogi jogsértések is felmerülhetnek az ellenőrzések során - ilyen esetekben a Hatóság megkeresi a hatáskörrel/illetékességgel rendelkező szervet, illetve hivatalból feljelentést tesz. Nem reprezentatív minta alapján ugyan, de ki lehet jelenteni, hogy van mit keresni: 2021-ben 107 ellenőrzött szerződés alapján 71 jogorvoslati eljárás hivatalbóli kezdeményezésére került sor a Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) előtt, ahol az előkérdés miatt felfüggesztett eljárásokat figyelembe nem véve - egy kivételével - valamennyi esetben megállapításra is került a Kbt. szabályainak megsértése.

A szerződés-ellenőrzési eljárás elrendelésének alapja

A szerződés-ellenőrzési eljárások elrendelése minden esetben a Hatóság elnökének diszkrecionális jogkörébe tartozik – ám ehhez szükséges valamilyen input, ami lendületbe hozza a Hatóság eljárását. Ezek az alábbiak lehetnek:

  • a Hatóság által, kifejezetten szerződés-ellenőrzési céllal – minden évben – megalkotott Éves Ellenőrzési Terv,[4]
  • jogszabályban feljogosított szerv/személy kérelme,[5]
  • közérdekű bejelentések[6] - amennyiben nem kifejezetten egyéni érdeksérelem orvoslására irányulnak és közbeszerzési jogsértés elkövetésére hívják fel a figyelmet,
  • ajánlatkérők által bejelentett szerződésszegések – kizárólag amennyiben azok közbeszerzési jogsértést is feltételeznek,[7]
  • Közbeszerzési Anonim Chat-en[8] (a továbbiakban: KAC) tett bejelentések, amennyiben azokból egyértelműen beazonosítható a szerződés, melynek ellenőrzése - közérdekű bejelentésekhez hasonlóan - indokolt lehet.

A szerződésekre vonatkozó bejelentések, rendelkezésre álló adatok, az ügyek egyedi körülményeinek összességére figyelemmel - kevés kivételtől eltekintve - a fenti inputok önmagukban nem alapozzák meg a Hatóság elnökének jogsértésről való tudomásszerzését, ahogy azt majd a jogesetben is látni fogjuk. Ez azt jelenti, hogy főszabály szerint egy közérdekű bejelentés, vagy egy KAC-on érkező bejelentés, mely jogsértés elkövetésére utaló körülményekre - jogsértés gyanújára - hívja fel a figyelmet (ahogy azt majd a jogesetben is láthatjuk) önmagában, az elkövetés tényét alátámasztó bizonyíték nélkül nem fogja azt eredményezni, hogy a Hatóság elnökének rendelkezésére álló szubjektív jogorvoslati határidő megnyílna.[9] Kizárni ennek lehetőségét természetesen nem lehet, hisz maga a Kbt. 153. § (1) bekezdés c) pontja is él azzal a fordulattal, hogy a Hatóság elnöke akár ellenőrzés megindítása nélküli is kezdeményezhet jogorvoslati eljárást a Döntőbizottság előtt, amennyiben a szerződés teljesítése vagy módosítása körében jogsértés valószínűsíthető. A valószínűség, mint szóhasználat viszont a bizonyosság egy olyan fokát feltételezi, melyhez szükséges a bizonyítékokkal is megerősített meggyőződés. Legyen egy bejelentés retorikai értelemben véve bármilyen meggyőző is, önmagában az még nem fogja a Hatóság elnökének jogsértésről való tudomásszerzését megalapozni – abban az esetben sem, ha később az ellenőrzés maga fogja alátámasztani az adott esetben a bejelentésben is megjelölt jogsértést. Ha az ehhez szükséges bizonyítékokat a Hatóság gyűjtötte be, akkor aligha lehet ex post facto kijelenteni, hogy lám: már a bejelentés is tartalmazta a később Döntőbizottság elé vitt jogsértést és ez önmagában alapozza meg azt a téves elképzelést, hogy a Hatóság csupán megerősítette a bejelentésben foglalt, egyébként is már (köz)tudott, jogorvoslatot kívánó helyzetet. Az „ellenőrzés”, mint fogalom, mint koncepció lenne teljesen kiüresítve ezzel, hisz minden bejelentés, vagy hallomás alapján jogorvoslati eljárást illene kezdeményezni. Elárasztva és egyúttal ellehetetlenítve ezzel magát a jogorvoslati rendszert is.

A fentiekhez hasonlóan ugyancsak nem eredményezi a Hatóság elnökének jogsértésről való tudomásszerzését az az önmagában vett körülmény, hogy ő hagyta jóvá azt az Éves Ellenőrzési Tervet, mely alapján elrendelésre kerülnek a szerződés-ellenőrzési eljárások. Az Éves Ellenőrzési Terv ugyanis egy kockázatelemző-metodika eredménye, amely típusszerződések, közbeszerzési tárgyak és földrajzi területek figyelembevételével kerül összeállításra - és semmiképp sem már ismert jogsértések táblázatba foglalása és közszemlére tétele: értve ez alatt azt, hogy a Hatóság honlapján a mindenkori Éves Ellenőrzési Terv aktuálisan elérhető a következő linken: https://kozbeszerzes.hu/tevekenysegek/ellenorzes/szerzodes-ellenorzes/.

A jogeset kiválasztásának szempontjai

A kiválasztott jogeset a Döntőbizottság előtt eredetileg D.401/2016-os iktatószámon nyilvántartásba vett, később D.48/2020. iktatószámon megismételt jogorvoslati eljárásban öltött testet. Jelen cikkben csupán az előbbihez vezető utat és a döntőbizottsági határozatot kísérlem meg feldolgozni - szerződés-ellenőrzési szempontból legalábbis - a lehető legteljesebb módon. A megismételt eljárás és az azt övező bírósági szakasz(ok) ismertetése egy későbbi cikk tárgya lesz.

Egyrészt az ügy egyik érdekessége, hogy az ellenőrzés tárgyát képező szerződést még a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: régi Kbt.) hatálya alatt, a 122/A. § szerinti szabályok szerint lefolytatott eljárás eredményeként kötötték meg, mi több, a szerződés teljesítési szakasza is befejeződött, mielőtt a Kbt. hatályba lépett volna. Kérdésként merült fel tehát, hogy a Kbt. hatálybalépésével van-e lehetőség olyan szerződéseket ellenőrizni, melyek teljesítési szakasza még csak át sem nyúlik 2015. november 1-jén.

Másodrészt kivételesnek számít a jogeset, mivel az általános iratalapú ellenőrzés kiegészült helyszíni ellenőrzéssel, igazságügyi szakértő kirendelésével, és ez utóbbival együtt független szaklabor igénybevételével is – így az ügyön keresztül szinte maradéktalanul bemutatható az az eszköztár, melyet a Hatóság a sikeres ellenőrzés érdekében bevethet.

Harmadrészt, ahogy már említésre is került: az ügy többízben járt a Döntőbizottság és bíróság előtt is többek között – a jogsértések elkövetésén túl – olyan jogkérdésekre is választ keresve, hogy a Hatóság, a kirendelt igazságügyi szakértő, a Döntőbizottság betartották-e a rájuk vonatkozó szakmai szabályokat az ellenőrzés valamint jogorvoslati eljárás során.

A közérdekű bejelentés

A Hatósághoz 2016 júniusában közérdekű bejelentés érkezett. A közérdekű bejelentésekkel szemben a Hatóság a mai napig kettő követelményt támaszt:

  1. a társadalom szélesebb körét érintő jogsérelemre, visszásságra kell, hogy felhívja a figyelmet, az nem irányulhat elsősorban valamely egyéni érdeksérelem, azaz sokkal inkább panasz kivizsgálására, valamint
  2. a bejelentett körülményből következtetni lehet a Kbt. vagy közbeszerzéssel kapcsolatos más, ágazati szabály esetleges megsértésére.

Önmagában a Panasztv. szerinti panasz[10] azért nem feltétlen eredményezi a Hatóság szerződés-ellenőrzési eljárásának megindítását, mert ezekben az esetekben előfordulhat, hogy az egyéni jog- vagy érdeksérelem fennállása minden valószínűség szerint egyúttal ügyfélképességet[11] jelent más, eljárásra jogosult közigazgatási szerv, a Döntőbizottság előtt. A Hatóság feladat- és hatáskörét nem képezi, hogy azok számára biztosítson végső soron hivatalbóli képviseletet a Döntőbizottság jogorvoslati eljárásában, akik maguk sem kívántak jogorvoslati lehetőséggel élni. Számukra a jogorvoslat tehát biztosított - függetlenül attól, hogy e jogukat gyakorolták-e/gyakorolni kívánták-e - és sem a Panasztv-ből,[12] sem a Kbt.-ből nem következik, hogy ezekben az esetekben a Hatóságnak eljárási kötelezettsége lenne.

A Hatóság azonban minden egyes hozzá benyújtott kérelmet - mégha az egyúttal egyéni érdeksérelem orvoslására is irányul - megvizsgál abból a szempontból is, hogy annak elintézése szolgálja-e a közösség vagy a társadalom egészének érdekeit[13] is. Ha a válasz igenlő, és a jogsértés a 2. pont szerinti, közbeszerzési jogot érintőnek minősül - és egyúttal szerződés teljesítésével, módosításával kapcsolatos - úgy a Hatóság elnöke elrendeli a szerződés-ellenőrzési eljárást. Kivételt jelent ez alól az az eset, ha megállapítható, hogy az elrendelni kívánt szerződés-ellenőrzési eljárástól eredmény azért nem lenne várható (még ha a Hatóság meg is bizonyosodik az eljárás során arról, hogy jogsértés történt), mert a Kbt. szerinti jogorvoslati eljárás megindítására nyitva álló objektív határidő[14] már letelt.

A szóban forgó közérdekű bejelentésben a bejelentő három - a régi Kbt. hatálya alatt lefolytatott közbeszerzési eljárás alapján megkötött - szerződés vonatkozásában hívta fel a figyelmet arra, hogy tudomása szerint azok teljesítésébe úgy vontak be alvállalkozókat, hogy velük írásban szerződést nem kötöttek, valamint kifizetésükre - a munka elvégzése ellenére - nem került sor. A szerződések tárgya útépítés, útfelújítás, utak karbantartására irányuló tevékenységek ellátása volt. Jelen cikkben az útfelújítás tárgyú szerződésről lesz szó.

A közérdekű bejelentés alapján úgy tűnt, hogy a bejelentő közvetlenül nem volt érintve egyik szerződés teljesítésében sem, nem minősült alvállalkozónak, így az érdeksérelem „egyénisége” nem volt megállapítható. A Hatóság figyelmébe ajánlott jogsértések viszont összefüggésbe hozhatók voltak a szerződések teljesítése során elvárt, régi Kbt-ben és a teljesítéskor hatályos, az építési beruházások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 306/2011. (XII. 23.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: 306/2011. Korm. rendelet) foglalt szabályokkal.

A régi Kbt. 128. § (2) bekezdése alapján az ajánlattevőnek minden bevonni kívánt alvállalkozót előzetesen (a Hatóság értelmezésében a tényleges teljesítést megelőzően) be kell jelentenie az ajánlatkérőnek és egyúttal nyilatkoznia kell arról, hogy az így bevonni kívánt alvállalkozók nem állnak kizáró okok hatálya alatt. Amennyiben bebizonyosodik a közérdekű bejelentésben foglalt állítás az alvállalkozók bejelentésének elmaradásáról, úgy azzal az ajánlattevő megsértette a régi Kbt-t.

A 306/2011. Korm. rendelet 14. §-a rendelkezik részletesen a kifizetések rendjéről, azaz arról, hogy az alvállalkozók és ajánlattevők, milyen sorrendben és milyen dokumentumok alapján kerülnek kielégítésre az őket illető ellenszolgáltatásból. Ezen szabályok megsértése ugyancsak alapot biztosíthat arra, hogy a Hatóság hivatalból jogorvoslati eljárást kezdeményezhessen a Döntőbizottság előtt abban az esetben, ha a szerződés-ellenőrzés során bebizonyosodik azok megértése.

Említést érdemel, hogy a bejelentő által megsértettként feltételezett szabályok kisebb-nagyobb változásokkal ugyan mai napig megtalálhatók a Kbt.-ben[15] és a 306/2011. Korm rendeletet felváltó, az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervezői és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 322/2015. (X. 30.) Korm. rendeletben[16] (a továbbiakban 322/2015. Korm. rendelet). Ez is mutatja többek között, hogy a jogalkotó a mai napig olyannak ítéli meg ezen szabályokat, melyek alapvető jelentőséggel bírnak a közbeszerzési szerződések teljesítése során. Ezek nélkül az alvállalkozók bevonása, kifizetése kevésbé lenne átlátható, átláthatóság hiányában a szerződések minőségi teljesítése nem lenne biztosítható, illetve számonkérhető, a közpénzek felhasználása körében támasztott alapelv sérülne, az alvállalkozók pedig – őket védő szabályok hiányában – ki lennének téve az ajánlattevőknek, és kevésbé lennének érdekeltek abban, hogy részt vegyenek a közbeszerzési szerződések teljesítésében - kapacitásaik nélkül pedig a szerződések teljesítése nehézkessé válna, vagy egyenesen ellehetetlenülne. Mindez már elegendő ahhoz, hogy közérdekről beszélhessünk.

A fentieket figyelembe véve a Hatóság elnöke úgy döntött, hogy a szerződés-ellenőrzési eljárás elrendelése indokolt, még úgy is, hogy az akkor sem fogja az alvállalkozók kifizetését eredményezni (feltehetőleg ez volt az elérni kívánt cél a közérdekű bejelentéssel), ha a közbeszerzési jogsértések elkövetése végső soron megállapítást nyer - hacsaknem az ellenőrzés, vagy más körülmény hatására az ajánlattevő úgy nem dönt, hogy önként kifizeti alvállalkozóit. Ennek elmaradása esetén azonban jogos követeléseiknek az alvállalkozók nem a Hatóság, hanem a bíróság előtt kénytelenek érvényt szerezni.

A szerződés-ellenőrzési eljárás megindul

A szerződés-ellenőrzési eljárás megindulásáról az ellenőrzött szervezetek[17] (az ügyfelek) az erről hozott végzés kézbesítésével szereznek tudomást. A végzésben az ellenőrzött szervezetek tájékoztatást kapnak jogaikról és kötelezettségeikről (adatszolgáltatási kötelezettségükről és ennek határidejéről), a szerződés-ellenőrzési eljárás határidejéről, az eljáró ügyintéző nevéről, a kapcsolattartás lehetséges és elfogadott módjairól.[18] Az ellenőrzést elrendelő végzés mellett az ügyfelek tényállástisztázó végzést is kézhez kapnak, melyben az ott feltett kérdésekre adott válaszukkal és bekért dokumentumok megküldésével tudják az ellenőrzést gördülékennyé tenni.

Érdemes szót ejteni a határidőkről, mivel a legtöbb eljárási kifogás vagy az ellenőrzési határidő[19] túllépésével vagy a jogorvoslati eljárás kezdeményezésére nyitva álló szubjektív határidő[20] elmulasztásával kapcsolatban szokott felmerülni.

Ma a Kbt. 189/A. § tartalmazza, hogy a szerződés-ellenőrzési eljárás határideje 90 napig tart, melynek kezdőnapja az ellenőrzés elrendelését követő nap, és amely egyszer 30 nappal meghosszabbítható. Ebbe a határidőbe azonban bizonyos időszakok nem számítanak bele, ezek tipikusan azok, amikor a Hatóság valamilyen eljárási cselekményt végzett el, melynek eredményére vár - ilyen tipikusan egy igazságügyi szakértő kirendelése, akinek szakvéleménye nélkül a Hatóság nem tudja folytatni az ellenőrzést, vagy az ügyfelektől bekért nyilatkozatok, dokumentumok, melyek nélkül ugyancsak nem fejezhető be az ellenőrzés. A határidőszámítás rendszere a tárgyi ügyben hasonló volt, de nem egy helyen lehetett megtalálni az irányadó szabályokat. A 308/2015. Korm rendelet tartalmazta azt a kitételt, hogy legfeljebb 90 napig tarthat az ellenőrzés, mivel azonban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) háttérjogszabályként szolgált a hatósági ellenőrzésekhez, annak 33. § (3) bekezdését is figyelembe kellett venni - amely ugyancsak az ügyintézést megakasztó körülmények elhárultához szükséges időszak be nem számítását vette alapul. A határidőszámítás ilyen módját - mely akár évekig tartó ellenőrzést eredményezhet - az indokolja, hogy a szerződés-ellenőrzést akadályozó körülmények ne eredményezhessenek egy sikertelen, információhiányos, nem kellőképp megalapozott tényekkel terhelt jegyzőkönyv kiállítását, és ezzel összefüggésben egy téves következtetésekkel záruló ellenőrzést.

A szerződés-ellenőrzés ugyanis elsősorban az ügyfelek általi adatszolgáltatáson alapszik. Az EKR-hez való hozzáférés a Hatóság számára is korlátozott: a nem publikus felülethez való hozzáférés ugyancsak az ajánlatkérői hozzájárulás függvénye, az EKR-ben nem található dokumentumok és nyilatkozatok pedig szinte kizárólag az ügyfelektől szerezhetők be. A Hatóság leplezett eszközöket nem használ, házkutatást nem végez, ügyféli közreműködés nélkül nyílt adatbázisokban történő keresés kivételével nem áll rendelkezésére olyan eszköz, mely indokolttá tenné, hogy ne kelljen figyelembe vennie a jogalkotónak ezt a fajta ügyfélnek való „kitettséget”. Ez hívta életre a Ket-ben és később a Kbt-ben is a fent bemutatott számítási módszert: hogy a kevésbé közreműködő (vagy épp teljes hallgatásba burkolózó) ügyfél - Hatóságot akadályozó - magatartása ne válhasson az előnyére. Ugyanez igaz arra az esetre, ha egy szakvélemény elkészültére vár a Hatóság: a számítási szabály nélkül előfordulhatna olyan eset, hogy a kirendelt szakértő még nem végez feladatával, de a Hatóság ennek bevárása nélkül lenne kénytelen lezárni az ellenőrzést.

Az ellenőrzött szervezetek számára 10 nap áll rendelkezésre, hogy a kért adatszolgáltatást teljesítsék. Tekintettel arra, hogy a Hatóság érvényesíti az ügyfélbarát közigazgatás alapelvét, ha a határidő az ügyfél állítása szerint nem elegendő, úgy az indokolt esetben és indokolt mértékben meghosszabbítható, amennyiben azt az ügyfél kéri. Hangsúlyozandó, hogy ebben az esetben sem telik a Hatóságnál rendelkezésre álló ügyintézési határidő, mivel továbbra is az ügyfél adatszolgáltatására vár.

Mindezek ismertetése azért is volt szükséges, mert a tárgyi ellenőrzés lezárása is több mint 20 hónapot vett igénybe - de a Ket. 33. § (3) bekezdését is figyelembe véve az irányadó határidő megtartásra került - ahogy azt később a Hatóság a bírósági felülvizsgálati eljárás során be is mutatta.

A határidőszámítás teljessége miatt egy rövid kitérő erejéig meg kell említeni a Kbt. 153. § (4) bekezdését, mely a jogorvoslati eljárás kezdeményezésében ma jelentős szerepet játszik - azonban a tárgyi ellenőrzés lefolytatásakor még nem volt hatályban. A Hatóság elnökének jogsértésről való tudomásszerzése ténykérdés, ahogy azt a Kúria Kfv.VI.35.802/2012/5. számon hozott döntése is rögzíti: a tudomásszerzés nem az a nap, amikor a jogellenesség teljes bizonyossággal a kezdeményező tudomására jut, hanem az a nap, amikor az eljárás megindításához szükséges tényekről értesül - főszabály szerint annak van jelentősége, hogy mikortól állnak rendelkezésre azok a bizonyítékok, amelyekre alapítva jogorvoslati eljárást kezdeményez a Hatóság elnöke. Az eljárás megindításához szükséges tényekről való tudomásszerzés a jelenleg hatályos Kbt. 153. § (4) bekezdése alapján az ellenőrzés befejezésének napjához, azaz a jegyzőkönyv kiállításának napjához igazodik,[21] tehát ma a Hatóság elnöke a jegyzőkönyv kiállítását követő 60 napon belül kezdeményezhet jogorvoslati eljárást, figyelemmel a Kbt. 152. § (2) bekezdésére. Tekintettel azonban arra, hogy a Kbt. ezen szabálya még nem volt hatályban, a Kúria fenti határozata szerint begyűjtött, és a Döntőbizottság előtt hivatkozott iratoknak volt jelentősége annak meghatározásában, hogy a Hatóság szubjektív határidőn belül kezdeményezte-e a jogorvoslati eljárást.

Az adatszolgáltatások és a Hatóság egyes megállapításai

Eljárás megindítására okot adó közérdekű bejelentés alapján beazonosítható volt az eredménytájékoztató hirdetmény,[22] melyhez tartozó szerződés ellenőrzésére sort kellett keríteni, és azok a kezdeti kérdések (alvállalkozók bejelentésének és kifizetésének körülményei), melyekre választ kellett találnia a Hatóságnak. Fontos azonban kiemelni, hogy a Hatóság nem kizárólag a bejelentésekben foglaltakra keresi a választ: minden szerződés-ellenőrzési eljárás generikus abban az értelemben, hogy a teljesítés egészét vizsgálat tárgyává teszi, melynek csupán egyik szegmense volt az, amire a bejelentő felkívánta hívni a figyelmet.

Az eredménytájékoztató alapján egy Pest megyei város 2014. évi útfelújítási munkáit kellett ellátnia az ajánlattevőnek,[23] melyre 3 hónapja volt. Az eljárást a régi Kbt. 122/A. § szerint folytatták le, tekintettel arra, hogy az eljárás tárgya építési beruházás volt és annak becsült értéke nem érte el a százötven millió forintot - az eljárásfajta kiválasztásával kapcsolatban a Hatóság az ellenőrzés során nem tárt fel olyan körülményt, mely annak jogszerűtlenségére utalt volna. Összesen ketten tettek ajánlatot. A szerződés értéke nettó 105.256.140,-Ft volt, európai uniós alapokból finanszírozott projekttel nem volt kapcsolatos.

Tekintettel arra, hogy teljesítéssel kapcsolatos iratok nem álltak rendelkezésre, a Hatóság az ellenőrzött szervezetektől adatszolgáltatás keretében kérte többek között az alábbiakat:

  • a közbeszerzési dokumentumokat,
  • a műszaki leírást,
  • az ajánlattevő által benyújtott ajánlatot,
  • árazatlan és árazott költségvetést,
  • a megkötött vállalkozási szerződést, annak esetleges módosításait,
  • építési naplót,
  • teljesítésigazolásokat, számlákat,
  • szállítóleveleket, stb.

Valamennyi, a Hatóság által elvégzett vizsgálat bemutatása parttalanná tenné a tárgyi cikket, így a következőkben a közérdekű bejelentésben foglaltakra koncentrálva mutatom be, hogy a Hatóság milyen elgondolás mentén és hogyan ellenőrzi az alvállalkozók részvételét a közbeszerzési szerződések teljesítésében.

Az eredménytájékoztató hirdetmény alapján a Hatóság mindenekelőtt meggyőződik arról, hogy kik voltak a közbeszerzési eljárásban az ajánlattevők - teszi ezt azért, hogy ellenőrizhesse: az ajánlattevők a közbeszerzési eljárás során nem kívánták-e egymást alvállalkozóként bevonni. Az ajánlatokkal összevetve - ahol a teljesítésbe bevonni kívánt már ismert alvállalkozókat, (továbbá szakembereket, erőforrásnyújtó szervezeteket) az ajánlattevő megjelölheti - kaphatunk egy alapvető képet arról, hogy kik milyen szerepben terveznek részt venni a szerződés teljesítésében. A régi Kbt. 28. § (1) bekezdés b) pontjának[24] megtartottságáról a Hatóság az eredménytájékoztató és a benyújtott ajánlatok alapján tud meggyőződni. Jelen ügyben ezen versenyt biztosítani hivatott szabály megsértésére nem került sor, a nyertes ajánlattevő ajánlatában akként nyilatkozott, hogy alvállalkozót nem fog a teljesítés során igénybe venni.

Tekintettel arra, hogy az ajánlatban tett nyilatkozattól eltérően - figyelemmel a régi Kbt. 128. § (2) bekezdésére - alvállalkozót a teljesítés során is be lehet vonni, a Hatóság bekérte az építési naplót, teljesítésigazolásokat, számlákat - ezek azok a dokumentumok, ahol a bevont, de esetlegesen külön írásban be nem jelentett alvállalkozók tipikusan megjelenhetnek.

A nevezett iratok azonban nem tartalmaztak arra utaló információt, hogy az ajánlattevőn kívül más részt vett volna a teljesítésben. Az építési naplóban napra lebontva vezették, hogy hány fő vesz részt a teljesítésben és milyen munkát végeznek, de ebből nem volt megállapítható, hogy ezen személyek esetleg nem az ajánlattevő munkavállalói lettek volna.

A fenti iratokon túlmenően a Hatóság nyilatkoztatni is szokta az ellenőrzött szervezeteket az alvállalkozók bevonásának és kifizetésének körülményeiről, és bekéri a velük megkötött alvállalkozói szerződéseket, az alvállalkozók elérhetőségét, de tárgyi ügyben arra utaló körülmény nem merült fel, ami alátámasztotta volna a közérdekű bejelentésben foglalt visszásságokat. Magában a közérdekű bejelentésben sem volt személy szerint megjelölve, hogy melyek azok a konkrét alvállalkozók, akiket joghátrány ért.

A fentieket összegezve tehát az alvállalkozókkal kapcsolatban nem nyert igazolást, amit a közérdekű bejelentés feltételezett, más jogsértésre pedig a bejelentés nem utalt.

A Hatóság azonban a bejelentésben foglaltakon túl eszköztárát kimerítve igyekszik meggyőződni a szerződések teljesítésének minőségéről is, ezért helyszíni szemlére is sor került, annak előzetes bejelentése nélkül - a Hatóság ugyanis a szemletárgyat kívánta csupán megtekinteni, ami úttest lévén az ajánlatkérő vagy ajánlattevő közreműködése nélkül is kivitelezhető volt.[25]

A helyszínre érve azonban apróbb útburkolati hibákon kívül - amelyről közel két évvel a teljesítés után egyértelműen nem jelenthető ki, hogy hibás teljesítés eredménye lenne - más nem volt szemrevételezéssel megállapítható.

A minőségi teljesítés ellenőrzésére szolgáló eszköz az igazságügyi szakértő kirendelése, méghozzá kifejezetten abban az esetben, ha olyan szakkérdés merül fel, melynek megválaszolására a Hatóság szakértelemmel nem rendelkezik. Jelen esetben a szakértő kirendelését az említett apróbb úthibák még nem feltétlen indokolták volna, de a Hatóság részére eljuttatott szállítólevelek - melyek az útfelújításhoz felhasznált aszfalt minőségét, mennyiségét, a szállítás idejét tartalmazták - kérdéseket vetettek fel, mikor azokat az építési naplóval és az árazatlan költségvetéssel összevetettük.

Az árazatlan költségvetésben AC-22-es és AC-11-es jelű aszfaltot kértek teríteni, meghatározott mennyiségben, a szállítólevelekben azonban szerepelt ezektől eltérő jelű (AC-16) aszfalt is. Továbbá a szállítóleveleken az aszfaltmennyiségek tonnában kerültek meghatározásra, míg az árazatlan költségvetésben köbméterben - az átszámítás elvégzésére, és a tényleges mennyiségek beépítésének megállapítására (tekintettel arra, hogy a Hatóság az adott napon szállított, adott jelű aszfalt fizikai tulajdonságait, így sűrűségét, hőmérsékletét, valamint a terítés technológiáját nem ismeri, ezek megállapítására szakértelemmel nem rendelkezik) független igazságügyi szakértőt rendelt ki.

Az igazságügyi szakértők és a szakvélemény

A Hatóság az igazságügyi szakértők kirendelésekor a Ket. 58. § (1)-(6) bekezdése, az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény, az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet, valamint az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. (II. 21.) IM rendelet alapján járt el.

A jogszabályban valamint az Igazságügyi Minisztérium szakértői névjegyzékében[26] található megfelelőnek vélt szakterületi szűrés alapján véletlenszerűen kiválasztásra került a szakértő, akinek kompetenciái közé tartozott az építéstechnológia és az azzal kapcsolatos szakvélemény elkészítése.

A Hatóság az alábbi feladatok elvégzését kérte a szakértőtől:

  • A … számon folytatott hatósági ellenőrzési eljárás alapjául szolgáló közbeszerzési szerződés teljesítésének helyén előre egyeztetett időpontban történő helyszíni ellenőrzés keretén belül a beépített aszfalt pályaszerkezeti rétegekből történő 17 db minta vételezése és elemzése (helyszíni- és laboratóriumi aszfaltvizsgálatok elvégzése);
  • írásbeli igazságügyi szakértői szakvélemény készítése arról, hogy elemzés eredménye alapján a megvalósított úttest mennyiben felel meg a közbeszerzési szerződés alapjául szolgáló közbeszerzési dokumentációban/műszaki leírásban előírt előírásoknak, feltételeknek – elsősorban, de nem kizárólagosan, az úttest rétegrendje és anyagösszetétele mennyiben felel meg a közbeszerzési eljárásban közölt feltételeknek;
  • a mintavétellel járó károsodás helyreállítása az eredeti állapotnak megfelelően.

Tekintettel arra, hogy a szakértő eljárása bontási munkálatok végzésével is jár, így az ajánlatkérő, mint közútkezelő hozzájárulását is kellett kérni azok elvégzéséhez, valamint időpont is egyeztetésre került, amikor is a feladatokat a szakértő elláthatta.

A mintavételezés egy erre kialakított géppel történik, mely az úttestből előre meghatározott, reprezentatív (a teljesítés tárgyának, az úttestnek az egészére következtetést engedő mennyiségű) kb. 15 cm átmérőjű, az úttest valamennyi rétegét átfúró mintát, úgynevezett „pogácsát” emel ki, mely minta ezután laboratóriumi vizsgálatoknak esik alá.

A mintavételezés után a lyukak betömítésre kerülnek, oly módon, hogy az az út későbbi használhatóságát semmiben sem befolyásolja.

A laboratóriumi vizsgálatok alapján végül szakvélemény készül, mely alapján eldönthetővé válik, hogy a teljesítés a műszaki leírásban foglalt minőségi és mennyiségi kritériumoknak megfelelt-e vagy sem.

A szakértő azonban kirendelését és a munkaszervezés megkezdését követően kompetencia hiányára hivatkozva felmentését kérte a Hatóságtól.

Mivel a Hatóság érdekelt abban, hogy a szakvélemény egy esetleges jogorvoslati eljárásban felhasználható legyen, kénytelen volt másik szakértő kirendelése mellett dönteni. Több véletlenszerű kiválasztás eredményeként végül a fenti munkákat vállaló, megfelelő kompetenciával rendelkező szakértő kirendelése után elvégzésre kerülhettek a fenti feladatok.

A Hatóság 2017. június 9-én kapta kézhez a szakvéleményt, melynek főbb, jogorvoslatra okot adómegállapításai a következők voltak:

  • a költségvetés nem tartalmazza az … utcai parkolók útalapját, ami lehet CKt-4, vagy zúzottkő*,
  • a költségvetés nem tartalmazza az útpálya alatti, és a buszmegálló peronok útlapjait sem,
  • hiányzik a költségvetésből az … sz. főút - … utca közötti szakasz burkolatjel festése,
  • nem épült „K” szegély, helyette 40 x 20 x 10 cm-es süllyesztett szegély épült,
  • a sárrázó térburkolat 140 m2 helyett 66,5 m2-ben épült ki,
  • kiemelt szegély 126 fm helyett 72 fm hosszban épült ki,
  • kerti szegélyből 110 fm helyett 31,5 fm épült ki,
  • 40 x 20 x 20-as süllyesztett szegélyből pedig 321,3 fm épült, amit nem tartalmazott az árajánlat,
  • 143 m2 térkő helyett 230 m2 épült,
  • AC 22 kötő 50/70-es aszfalt kötőréteg beépítésnek a nyoma nem mutatkozott a fúrt mintavételek során,
  • 11 kopó 50/70-es aszfalt kopóréteg az …. sz. főút - … utca közötti szakaszon 17.590 m2 helyett 16.430,50 m2-ben, az … utcában 1.312 m2 helyett 1.166 m2-ben épült meg,
  • AC 11 kopó 50/70-es aszfalt kopóréteg vastagsága a 17 mintavételi helyből 9 esetben nem megfelelő, ebből 1 db esetben minőségcsökkent és 8 db esetben selejt**,
  • AC 11 kopó 50/70-es aszfalt kopóréteg burkolati hézaga a 17 mintavételi helyből 9 esetben nem megfelelő, ebből 8 db esetben minőségcsökkent és 1 db esetben selejt**,
  • az árok profilozás a kiírt 2.135 fm-rel szemben csak 1.588 fm,

*a leadott teljesítménynyilatkozat alapján valószínűleg Ckt-4,

** tervezett vastagság 50 mm, tűrésen belüli elfogadható réteg vastagság > 42 mm, 38-42 mm között aszfalt vastagság minőségcsökkent, 38 mm alatti réteg vastagságú aszfalt selejt.

A szakértő által **hivatkozott, 50mm elvárt vastagság kiolvasható volt az árazatlan költségvetésből, de az ettől való eltérés kezelése, ennek minősítése nem volt a műszaki leírásban vagy a szerződésben meghatározva. Ezekben az ajánlatkérő arra tett utalást, hogy I. osztályú minőségben várja el az ajánlattevőtől a teljesítést. Tekintettel arra, hogy az ajánlati dokumentumok külön részletezték, hogy mi minősül I. osztályú teljesítésnek, a szakértő az Útügyi Műszaki Előírásokat és az azokban foglalt tűréshatárokat és minősítéseket vette figyelembe.

A szakértő számításai szerint az el nem végzett munkák, valamint az elvégzett, de „minőségcsökkent” és „selejt” minősítésű tételek, azok reprezentatív előfordulását figyelembe véve összesen nettó 49.325.482,- Ft értéket képviselnek.

A szakértő megállapításai ellentétben álltak a felelős műszaki vezető és a műszaki ellenőr teljesítés során tett nyilatkozataival és naplóbejegyzéseivel, melyek szerint a műtárgy a szerződés feltételeinek megfelelően készült el.

A jogorvoslati kezdeményezés

A Hatóság a rendelkezésére bocsátott szakvélemény alapján biztos volt benne, hogy jogorvoslati eljárást kell kezdeményeznie a Döntőbizottság előtt a szerződés nem megfelelő teljesítése miatt. A szakvéleményben feltártak megfelelő (közbeszerzési) jogi minősítése azonban okozott némi fejtörést. A Kbt. 142. § (1) bekezdésének megsértése - a teljesítés nem megfelelő dokumentálása, a teljesítés ellenőrzésének nem megfelelő mivolta adta volna magát - csakhogy az ellenőrzött szerződés teljesítésére - a megküldött iratok alapján - 2014. szeptember 2-án sor került, tehát kizárólag a régi Kbt. hatálya alatti anyagi szabályok voltak azok, amiket számon lehetett kérni az ajánlatkérőn és az ajánlattevőn.

Azokat azonban kétség kívül számon lehetett, tekintettel a Kbt. 197. § (1)-(2) bekezdésére. A Kbt. ugyanis nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a Kbt.-vel hatályba lépő szerződés-ellenőrzési feladat és hatáskör kiterjedjen a korábban megkötött és adott esetben teljesített szerződésekre. Noha valóban nem várt kényelmetlenséget okozhat egy új jogintézmény - szerződés-ellenőrzés - eltűrése az ellenőrzött szervezetektől olyan esetekre vonatkozóan, amikor még ilyenre nem számíthattak, maga az ellenőrzés nem érinti olyan kötelezettségeiket, amelyeket mindig is el kellett látni pl. a régi Kbt. alapelveit is figyelembe véve. Így „visszamenőleges” ellenőrzés nem ütközik a visszamenőleges jogalkotás vagy jogalkalmazás tilalmába, tekintettel arra, hogy a jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapít meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tesz terhesebbé, valamint nem von el vagy korlátoz jogot, és nem nyilvánít valamely magatartást jogellenessé.[27] Ehelyütt érdemes megjegyezni, hogy az Európai Unió Bírósága a A C‑496/18. és C‑497/18. sz. egyesített ügyekben a visszamenőlegességgel kapcsolatban kifejtette, hogy jogbiztonság elvével ellentétes az, ha módosított nemzeti szabályozás alapján indul meg jogorvoslati eljárás olyan ügyben, ahol a jogorvoslatra nyitva álló jogvesztő határidő a szabályozás módosításakor már lejárt. A tárgyi ügyben azonban erről szó nincs, a jogovoslatra nyitvaálló határidő - a Hatóság megítélése szerint - még nem járt le.

A Hatóság az alábbi régi Kbt. szerinti kérelmi elemeket terjesztette elő jogorvoslati kezdeményezésében 2017. augusztus 8-án:[28]

  1. a régi Kbt. 2. § (1) és (3) bekezdésének megsértése az ajánlatkérő és nyertes ajánlattevő által,
  2. a régi Kbt. 2. § (4) bekezdésének megsértése az ajánlatkérő által,
  3. a régi Kbt. 39. § (1)-(2), 48. § (1)-(2) és 49. § (1)-(2) bekezdéseinek ajánlatkérő általi megsértése,
  4. a régi Kbt. 132. § (1) bekezdés b) pontjának ajánlatkérő és ajánlattevő általi megsértése,
  5. a régi Kbt. 132. § (1) bekezdés c) pontjának ajánlatkérő és ajánlattevő általi megsértése.

A régi Kbt. 2. § (1) és (3) bekezdése szerinti alapelvek, azaz a verseny tisztaságának biztosítása és tiszteletben tartása, valamint a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelő eljárás felek általi megsértését abban látta a Hatóság, hogy a szerződés teljesítése során az ajánlattevő a közbeszerzési eljárásban közölt feltételektől eltérő módon, rosszabb - több esetben selejt - minőségben, kevesebb mennyiségben teljesített, az ajánlatkérő pedig mindezt anélkül fogadta el, hogy azzal arányosan csökkentette volna az általa teljesítendő ellenszolgáltatást, vagy követelte volna a szerződésszerű teljesítést. Mindezzel a felek a tényleges és (potenciális) versenytársakkal szemben, utóbb előnyösebb helyzetbe hozták a nyertes ajánlattevőt. A felek magatartását a Hatóság semmiképp sem tudta sem tisztességesnek, sem jóhiszeműnek tekinteni, feltételezve, hogy az ajánlattevő tudta mit, milyen mennyiségben, milyen minőségben épít, az ajánlatkérő pedig mindezt ellenőrizte (figyelembe véve az ajánlattevő oldalán a felelős műszaki vezető és az ajánlatkérő oldalán műszaki ellenőr teljesítésben való részvételét is) és elfogadta.

A régi Kbt. 2. § (4) bekezdése az ajánlatkérő oldalán a hatékony és felelős gazdálkodás elvét követelte meg: a fentiekben bemutatott magatartás a Hatóság szerint azért nem felelt meg ennek, mert az ajánlatkérő vagy nem ellenőrizte megfelelően a teljesítést - holott ez az ő feladata lett volna - vagy ellenőrizte, de elfogadta annak nem szerződésszerű mivoltát. Bármelyik eset legyen is a valós, az ajánlatkérő a Hatóság szerint a szakvéleményben foglalt, csaknem feleértékben teljesített műtárgyat fogadott el, méghozzá úgy, hogy a teljes szerződéses értéket kifizette.

A Hatóság igyekezett megragadni azokat a tárgyi okokat, amelyekre visszavezethető volt a szakvéleményben bemutatott eredmény. Ezért a fenti alapelvi jogsértéseken túl a közbeszerzési eljárás előkészítésének nem megfelelő voltára is fel kívánta hívni a figyelmet harmadik kérelmi elemével.[29] A szakvélemény alapján ugyanis szinte minden, a költségvetésben beárazni kívánt mennyiségtől eltértek a teljesítés során, ezért feltételezhető volt, az ajánlatkérő nem kellő alaposággal mérte fel beszerzési igényét, a tényleges mennyiségeket, amelyekkel a szerződés - akár feleértéken is - teljesíthető lett volna.

A régi Kbt. explicit módon nem (és lényegében a jelenleg hatályos Kbt. sem) határozza meg, hogy a szerződés teljesítése során való mennyiségi/minőségi eltérést közbeszerzési jogi szempontból hogyan lehet megragadni - voltaképp mit is tesznek a felek, mikor a megversenyeztetett műszaki-szakmai tartalomtól, az ajánlatkérő eredeti beszerzési igényétől eltérnek? Ennek a kérdésnek az eldöntésében alapvető azt megvizsgálni, hogy a felek akarategyégben voltak-e mikor a fentiek bekövetkeztek. Ha nem, úgy az ajánlattevő megkárosíthatta az ajánlatkérőt műszaki értelemben vett tartalomcsökkentett teljesítésével, ami már kevésbé közbeszerzési kategória. Ha azonban az ajánlatkérő az ajánlattevővel egyetértésben fogadta el a szerződéstől eltérő teljesítést, úgy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint a felek magatartása szerződésmódosításként is értékelhető. A szerződésmódosításra viszont a régi Kbt. 132. §-a kógens rendelkezéseket tartalmaz épp azért, hogy a felek közti szolgáltatás-ellenszolgáltatásegyensúlya ne boruljon fel, a szerződés tárgya az eredeti szerződésben foglalt ajánlattevői kötelezettséghez képest új elemre ne terjedjen ki, valamint, hogy más (lehetséges) ajánlattevő utóbb ne kerüljön versenyhátrányba a szerződés teljesítéskor megjelent feltételek miatt.

A Hatóság úgy találta, hogy tekintettel arra, hogy az ajánlatkérő (az építési napló és a rendelkezésre bocsátott egyéb dokumentumok, nyilatkozatok alapján) ellenőrizte a teljesítést és elfogadta azt, akarategységben volt a nyertes ajánlattevővel. Erre tekintettel a felek magatartását írásba nem foglalt szerződésmódosításként értékelte, mely azonban két okból sem felelt meg a Kbt. kógens rendelkezéseinek.

A régi Kbt. 132. § (1) bekezdés b) pontja alapján a nyertes ajánlattevő javára borult fel a szerződés gazdasági egyensúlya azáltal, hogy míg ő csaknem nettó 50 millió Ft értékben műszakilag csökkentett mértékben teljesített, addig az ajánlatkérő az eredeti szerződéses feltételek teljesítése esetére számított, teljes szerződéses ellenértéket kifizette. Noha a régi Kbt. 132. § (3) bekezdése[30] az ellenérték növekedése esetére állított fel korlátot, a szolgáltatás legalább ilyen mértékű csökkenése (eredeti érték kifizetése mellett) aligha lenne másként értelmezhető, mint a gazdasági egyensúly felborulásaként.

A fentieken túlmenően a teljesség igénye miatt a Hatóság figyelembe kívánta venni azokat a mennyiségi eltéréseket is, amikor az ajánlattevő bizonyos mértékben túlteljesítette a költségvetésben meghatározott tételeket - azaz olyat teljesített, amely elképzelhető, hogy az eredeti kötelezettségéhez képest új elemként értelmezhető. Ezért a Hatóság ötödik és egyben utolsó kérelmi elemként megjelölte a Kbt. 132. § (1) bekezdés c) pontjának felek általi megsértését is.

Hogy a fentiekben bemutatottakkal mennyire értett egyet a Döntőbizottság, azt a cikk következő részéből megtudhatják - a kevésbé türelmesek pedig maguk is utánanézhetnek: a jogorvoslati eljárás eredményeként a Döntőbizottság D.401/25/2017. számon hozott határozatot.[31]


[1] „A Hatóság… figyelemmel kíséri a közbeszerzési eljárás, valamint a koncessziós beszerzési eljárás alapján megkötött szerződések módosításáról szóló hirdetményeket, ennek során az Ákr. alapján hatósági ellenőrzés (a továbbiakban: szerződés-ellenőrzési eljárás) keretében - jogszabályban meghatározott részletes szabályok szerint - ellenőrzi a szerződések teljesítését és módosítását, a tervpályázati eljárás eredményét, valamint megteszi különösen a 153. § (1) bekezdés c) pontjában és a 175. §-ban meghatározott intézkedéseket”.

[2] Kbt. 46. § (3) bekezdés [hatályos: 2019. IV. 1. - ].

[3] Kbt. 46. § (4c) bekezdés [hatályos: 2021. VII. 1.- ].

[4] 308/2015. Korm. rendelet 4. §.

[5] 308/2015. Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése alapján a Kbt. 152. § (1) bekezdésében felsorolt szervek/személyek kérelme – megjegyzendő, hogy a Hatóság Elnöke a Korm. rendelet alapján köteles efféle kérelem benyújtására (hiszen azt szükségképpen saját magához lenne kénytelen benyújtani).

[6] A panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény (a továbbiakban Panasztv.) 1. § (3) bekezdés.

[7] Kbt. 142. § (5)-6).

[8] https://anonim.kozbeszerzes.hu/Bejelento.dll.

[9] Kbt. 152. § (2) bekezdés.

[10] Panasztv. 1. § (2) bekezdés.

[11] Ákr. 10. § (1) bekezdés és Kbt. 148. § (2) bekezdés.

[12] A Pansztv. 1. § (2) bekezdése alapján akár az is levezethető, hogy az ilyen kérelmek nem is tekintendők „panasznak”, mivel azok elintézése más eljárás – a Kbt. szerinti jogorvoslati eljárás – hatálya alá tartozik. Így ezek sokkal inkább számítanak – általában elkésett, nem megfelelő helyre benyújtott vagy adott esetben rosszhiszeműen benyújtott – jogorvoslati kérelmeknek.

[13] Panasztv. 1. § (3) bekezdés.

[14] Kbt. 152. § (2) bekezdés.

[15] Kbt. 138. § (3) bekezdés.

[16] 322/2015. Korm. rendelet 32/A. §.

[17] 308/2015. Korm. rendelet 2. § 2.

[18] Ez manapság különösen fontos tekintettel arra, hogy a Hatóság az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben (a továbbiakban: Eüsztv.) foglaltak szerint és az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII. 19.) Korm. rendelet 114. §-ának megfelelően rendszeresített elektronikus űrlapok segítségével biztosítja az elektronikus ügyintézést. Mindez azt jelenti, hogy a Hatóság előtt folyamatban lévő eljárásokban, így a szerződés-ellenőrzési eljárásokban is kötelező ezen űrlapok használata, ellenkező esetben az ügyfelek adatszolgáltatása be nem nyújtottnak tekintendő. Az elektronikus ügyintézésről az ügyfelek minden kézbesített végzésben részletes tájékoztatást kapnak, további információ pedig itt érhető el: https://kozbeszerzes.hu/e-ugyintezes/a-kozbeszerzesi-hatosag-kozlemenye-az-elektronikus-ugyintezesrol-/ .

[19] Kbt. 189/A. § és 308/2015. Korm rendelet 10. § (1) bekezdés.

[20] Kbt. 152. § (2) bekezdés

[21] Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a tudomásszerzéssel kapcsolatban a joggyakorlat jelenleg is formálódik, tekintettel többek között arra, hogy 19/2020. (VIII. 4.) AB határozat szerint ez egy megdönthető vélelem.

[22] https://kozbeszerzes.hu/adatbazis/megtekint/hirdetmeny/portal_13629_2014/.

[23] Ezt összesen mintegy 19.000 m2 felületű úttesten kellett ellátni, ez kiegészült még helyenként padkafelújítással és nyitott földárok felújítással.

[24] Régi Kbt. 28. § (1) bekezdés b) pont: „Az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező ugyanabban a közbeszerzési eljárásban - részajánlat-tételi lehetőség biztosítása esetén ugyanazon rész tekintetében… más ajánlattevő, illetve részvételre jelentkező alvállalkozójaként nem vehet részt.”

[25] Sem a Ket., sem az Ákr nem követeli meg, hogy a helyszíni szemle tartásáról a szemletárgy birtokosa értesítésre kerüljön, sőt az kifejezetten mellőzhető abban az esetben, ha az eljárás eredményét veszélyeztetné az értesítés.

[26] https://inyr.im.gov.hu/.

[27] Jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (2) bekezdés.

[28] Megtartva ezzel a korábban bemutatott, Kúria értelmezése szerinti jogsértésről való tudomásszerzéstől, a szakvélemény kézhezvételétől számított 60 napot.

[29] Régi Kbt. 39. § (1)-(2), 48. § (1)-(2) és 49. § (1)-(2) bekezdései.

[30] Régi Kbt. 132. § (3) bekezdése szerint „az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a szerződésben foglalt - amennyiben a felek a szerződésben tartalékkeretet kötöttek ki, akkor a tartalékkeret nélkül számított - eredeti ellenérték 5%-ot meghaladó növekedését minden esetben úgy kell tekinteni, hogy az a szerződés gazdasági egyensúlyát a nyertes ajánlattevő javára megváltoztatja.”

[31] https://kozbeszerzes.hu/adatbazis/megtekint/dbhatarozat/portal_269335/