A végzéssel érintett tárgyak: Nem alapozza meg a kérelmezői státuszt, ha az ajánlattevő a jogsértés megállapítása esetén sem kerül kedvezőbb helyzetbe.
Tényállás
Az ajánlatkérő (egyetem) a Kbt. Második része szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított talajkutató eszközök és digitális mérőműszerek árubeszerzés tárgyában két részben. A jogorvoslati eljárás a 2. részt érintette. A közbeszerzési eljárás ajánlati felhívása 2020. július 3-án került feladásra.
A 2. rész tekintetében a felhívás többek között tartalmazta a közbeszerzés ismertetését. A felhívásban az ajánlatkérő rögzítette, hogy az ajánlattevőnek « szakmai ajánlatként csatolnia kell az ártáblázatot (kitöltve, cégszerűen aláírva, a kiadott minta szerint), valamint a megajánlott termék magyar nyelvű specifikációját tartalmazó termékleírását (gyártói/forgalmazói katalógus magyar nyelvű fordítása vagy ennek hiányában AT által a termékről összeállított ábrás ismertető) vagy magyar nyelvű termékkatalógusát, amelyből AK meg tudja állapítani, hogy az AT mely termékeket ajánlotta meg és azok megfelelnek-e a közbesz.-i dokum.-okban meghat. műszaki elvárásoknak, jellemzőknek. AK a Kbt. 71. § (8) bek. b) pontjában foglaltakra tekintettel rögzíti, hogy a szakmai ajánlat jelentős, nem hiánypótoltatható részének tekinti a gyártó, a termék típusának és származási helyének megnevezését. AT-nek a kiadott ártáblázatot kitöltve – papír alapon cégszerű aláírással ellátva pdf és excel formátumban egyaránt csatolnia kell ».
A tájékoztató ajánlattételhez c. dokumentum tartalmazta a részletes ajánlati feltételeket, a műszaki leírás rögzítette a műszaki követelményeket.
Az ajánlatkérő több alkalommal adott kiegészítő tájékoztatást.
Az ajánlattételi határidőre a 2. részre a kérelmező és a kérelmezett nyújtott be ajánlatot. A bontási jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a rendelkezésre álló anyagi fedezet összege nettó 51.587.665 HUF. A kérelmezett nettó ajánlati ára 46.672.292.-Ft, a kérelmező nettó ajánlati ára 104.095.560.-Ft volt.
A kérelmezett ajánlata tartalmazta az ártáblázatot, a szakmai ajánlat elnevezésű dokumentumban közölte a megajánlott termék műszaki paramétereit.
Az ajánlatkérő hiánypótlási felhívást, illetve felvilágosításkérést bocsátott ki, melyben a kérelmezettet felhívta arra, hogy „nyújtsa be a termékekről összeállított ismertetőt ábrákkal ellátva” a felhívásban előírtak szerint.
A kérelmezett határidőre benyújtotta a hiánypótlását, felvilágosítását. Csatolta a termékekről összeállított ismertető ábrákat.
Az ajánlatkérő megküldte az ajánlattevők részére az összegezést, melyben a 2. részt eredményesnek nyilvánította. Érvényes és egyben nyertes ajánlatot benyújtóként tüntette fel a kérelmezettet. A kérelmező vonatkozásában az összegezés rögzítette, hogy a Kbt. 81. § (4)-(5) bekezdése alapján az ajánlat bírálatát az ajánlatkérő nem végezte el.
A kérelmező iratbetekintést tett a kérelmezett által csatolt termékleírásba, a referencia nyilatkozatba és az ártáblázatba. Majd előzetes vitarendezési kérelmet nyújtott be. A vitarendezési kérelmében kifogásolta a jogorvoslati kérelemben is megjelölt jogsértéseket.
Az ajánlatkérő felvilágosítás-kéréssel fordult a kérelmezetthez.
Az ajánlatkérő megküldte az előzetes vitarendezési kérelemre adott válaszát, abban rögzítette, hogy a kérelmezett nem adott felvilágosítást a nyitva álló határidőben. Erre tekintettel az ajánlatkérő az eljárás 2. részében a kérelmezett ajánlatát a Kbt. 73. § (1) bekezdésének e) pontja alapján érvénytelennek nyilvánította.
Az ajánlatkérő módosított összegezést bocsátott ki, melyben az eljárás 2. részét eredménytelennek nyilvánította a Kbt. 75. § (2) bekezdés b) pontja alapján és rögzítette, hogy „a rendelkezésre álló anyagi fedezet összege nem elegendő a szerződés megkötéséhez az értékelés alapján legkedvezőbb ajánlatot tett ajánlattevővel”.
A jogorvoslati kérelem
A kérelmező elsődlegesen a jogsértés megállapítását kérte akként, hogy a Döntőbizottság tiltsa el a kérelmezettet a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől. Másodlagosan azt kérte, hogy a Döntőbizottság semmisítse meg az összegezést, hívja fel az ajánlatkérőt a Kbt.-nek megfelelő eljárásra, azaz a kérelmezett kizárására és ajánlata érvénytelenségének a Kbt. 74. § (1) bekezdés b) pontja alapján alkalmazandó 73. § (1) bekezdés b) pontja alapján is történő megállapítására, és indokolt esetben szabjon ki bírságot.
A kérelmező az ügyfélképessége alátámasztása érdekében arra hivatkozott, hogy a kérelmező jogos érdekét súlyosan sérti, hogy a kérelmezett jogsértő módon nem került kizárásra és az ajánlata érvénytelenné nyilvánításra.
Az ajánlatkérő észrevétele
Az ajánlatkérő a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte, rögzítette, hogy a tárgyi közbeszerzési eljárás során is minden esetben a Kbt. előírásait szem előtt tartva és annak teljes mértékig megfelelve járt el.
A kérelmezett észrevétele
A kérelmezett is a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte.
A Döntőbizottság döntése és annak indokai
A Döntőbizottság végzésében a jogorvoslati eljárást megszüntette.
A végzés indokolása az alábbiakat tartalmazta.
Az ajánlatkérő tárgyi közbeszerzési eljárása 2020. július 3. napján került megindításra, így a tárgyi jogorvoslati eljárásra a Kbt. ezen a napon hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Döntőbizottság először a kérelmező ügyfélképességét vizsgálta, azt, hogy fennállnak-e a jogorvoslati kérelem érdemi elbírálásának az eljárásjogi feltételei.
Jogorvoslati kérelmében a kérelmező több okból azt kifogásolja, hogy a kérelmezett jogsértő módon nem került - hamis adatszolgáltatás miatt - kizárásra és az ajánlata érvénytelenné nyilvánításra.
A tárgyi közbeszerzési eljárásban a kérelmezett ajánlata érvénytelenné nyilvánításra került a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján, a kérelmező ajánlatának bírálatát a Kbt. 81. § (4)-(5) bekezdése alapján nem végezte el az ajánlatkérő, így ajánlata érvényessége nem állapítható meg. Az eljárás a Kbt. 75. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel eredménytelenné nyilvánításra került.
A Kbt. 148. § (2) bekezdése rendelkezik az ügyfélképességről.
A Kbt. 148-155. §-hoz fűzött indokolás rögzíti, hogy „Nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként (részvételre jelentkezőként) jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is: az ajánlattevő (részvételre jelentkező) is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. E szabály a rosszhiszemű eljárás kezdeményezés visszaszorítására is alkalmas lehet. A közbeszerzési eljárás során ugyanis az eljárás valamennyi résztvevőjének közös érdeke az eljárás gyors, eredményes, a verseny tisztaságát tiszteletben tartó befejezése, ugyanakkor a közbeszerzési eljárás során, vagy az eljárást lezáró döntés ellen előterjesztett jogorvoslati kérelem a közbeszerzési eljárást, illetve a szerződéskötést hosszú időre félbeszakíthatja”.
A Kúria, mint másodfokú bíróság Kf.III.37.835/2019/4. sz döntése [25] pontjában rögzítette, hogy „a felperes 2018. április 13. napján indította meg a közbeszerzési eljárást, ezért eljárásának jogszerűségét az e napon hatályos Kbt. szabályai szerint kell megítélni. Ennél fogva a korábbi szabályozáson alapuló - az Összefoglaló véleményben és a határozatban felhívott eseti döntésekben megnyilvánuló - joggyakorlat jelen ügyben nem irányadó.” Kimondta azt is, hogy „[26] A Kbt. indokolása - függetlenül a korábbi időszakban hatályos Kbt. hasonló megfogalmazásától - egyértelműen rögzíti, hogy nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is. Az ajánlattevő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, ha közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. Ezen egyértelmű jogalkotói célra figyelemmel tehát a jogorvoslati kérelmet előterjesztő ajánlattevő esetében is vizsgálni kell, hogy az általa állított jogsértés közvetlenül sérti-e vagy veszélyezteti-e jogát vagy jogos érdekét”.
A fentiek alapján az ajánlattevők is csak abban az esetben jogosultak jogorvoslati kérelmet előterjeszteni, amennyiben az általuk állított jogsértés közvetlenül sérti vagy veszélyezteti a jogukat, jogos érdeküket.
Az ügyféli státusz és az ahhoz kapcsolódó jogorvoslati kérelem előterjesztésének jogosultsága szempontjából a döntő kérdés az, hogy a kifogásolt, Kbt.-be ütköző ajánlatkérői magatartás a kérelmező jogát vagy jogos érdekét sérti vagy veszélyezteti-e. Akinek a közbeszerzési eljárásból, illetőleg a közbeszerzési döntésből származó jog- vagy érdeksérelme közvetlenül nem mutatható ki, nem jogosult jogorvoslati kérelem benyújtására. Azt, hogy a közvetlen érdekeltség fennáll-e, minden esetben konkrétan, a kifogásolt ajánlatkérői magatartás vonatkozásában kell megítélni. A közvetlen érdeksérelem vagy annak veszélye többféle formában nyilvánulhat meg, így minden esetben az adott tények, körülmények vizsgálatát követően kell állást foglalni és megvizsgálni azt, hogy a jogorvoslati kérelem előterjesztőjének a közvetlen érdekeltsége valóban megállapítható-e.
A Döntőbizottság elöljáróban rögzítette azt is, hogy a Kbt. konkrétan nem határozza meg azt, hogy mit kell a közbeszerzési eljárásokban részt vevők jogának, jogos érdekének tekinteni, a Kbt. alapelveket rögzít a 2. §-ban. A Kbt. ugyanakkor meghatároz bizonyos jogokat és kötelezettségeket mind az ajánlatkérő, mind pedig az ajánlattevő vonatkozásában, ezért mind ajánlatkérőknek, mind ajánlattevőknek joguk van a Kbt. által meghatározott, biztosított és védett cselekvésre. A jogos érdek olyan törvényes érdek, mely nem jelenik meg konkrét jogként. A közbeszerzési eljárások célja - és ez egyben ajánlatkérő joga, jogos érdeke -, hogy a beszerzési igénye megvalósítása érdekében szerződést kössön, mégpedig azzal az ajánlattevővel, aki az általa előre meghatározott értékelési szempont szerint a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tette. Az ajánlattevőknek pedig az a céljuk, joguk, jogos érdekük, hogy a felhívásban és a dokumentációban meghatározott előírások, ajánlatkérői elvárások alapján érvényes ajánlatot nyújtsanak be, ajánlatukat vonják bírálat alá és amennyiben az értékelési szempont szerint a legkedvezőbb ajánlatot adták, az eljárás nyertesei legyenek. A Kbt. ezt az ajánlattevői jogot, jogos érdeket rögzíti, biztosítja és védi.
Nyilvánvalóan minden ajánlattevő érdeke az, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat jogszerűen bírálja el, „ez az általános elvárás azonban még nem teremti meg a közvetlenül kimutatható jog vagy érdeksérelmet a közbeszerzési eljárással kapcsolatban. Nem alapozza meg a kérelmezői státuszt, ha - figyelemmel az Irányelvben foglaltakra is - az ajánlattevő a jogsértés megállapítása esetén sem kerül kedvezőbb helyzetbe. Az eljárás eredménytelensége esetére feltételezett újabb közbeszerzési eljárás megindítása egy olyan jövőbeni, bizonytalan szempont, amely nem igazolja, hogy a jogsértés megállapítása az ajánlattevő jogi helyzetét pozitívan befolyásolná. Márpedig jogorvoslati kérelmet csak az terjeszthet elő, akinek a jogorvoslati kérelemmel elérni kívánt cél teljesülése esetén, azaz a jogszabályoknak megfelelő elbírálás esetén reális esélye lenne az adott közbeszerzési szerződés elnyerésére” (Kf.III.37.835/2019/4. [27] pont).
Az érintett közbeszerzési eljárásban a kérelmezett ajánlata érvénytelenné nyilvánításra, az eljárás pedig – fedezet hiánya miatt – eredménytelenné nyilvánításra került. A Döntőbizottság megjegyezte, hogy a kérelmező ajánlati ára több, mint duplája az ajánlatkérő rendelkezésére álló, és a bontáson ismertetett anyagi fedezetnek.
Az irányadó döntőbizottsági és bírósági gyakorlat szerint az, hogy az eljárás eredménytelensége esetén egy új közbeszerzési eljárásban a kérelmező kedvezőbb helyzetbe kerülhetne, egyértelműen nem állapítható meg, mert egy jövőbeni bizonytalan esemény, amely egyértelmű, jelenleg megállapítható végkimenetellel nem zárulhat, ezért nem vezethet annak megállapítására, hogy a kérelmező feltétlenül kedvezőbb helyzetbe kerülne. Ennek bekövetkezése csak esetleges, ezért ez közvetlen jogi érdeknek szintén nem minősíthető, akként figyelembe sem vehető. (pl. Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.111/2015/9.számú döntése, a Fővárosi Törvényszék 25.K.700.307/2018/19. sz. ítélete.)
Fentiekre tekintettel a Döntőbizottság – az irányadó bírósági gyakorlatra is tekintettel – megállapította, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelme kedvező irányú elbírálása esetén sem kerülhet kedvezőbb helyzetbe, ugyanis a tárgyi, a Kbt. 75. § (2) bekezdés b) pontja alapján fedezet hiány miatt eredménytelenné nyilvánított közbeszerzési eljárás nyertese nem lehet. Az pedig, hogy az ajánlatkérő újabb közbeszerzési eljárást indít-e, és hogy azon a kérelmező ajánlattevőként indul-e, illetve az új közbeszerzési eljárásban elfoglalt jövőbeli pozíciója az ügyfélképesség szempontjából bizonytalan jövőbeli eseménynek minősülnek. Hasonlóan bizonytalan jövőbeli eseménynek minősül más ajánlatkérők által hasonló vagy azonos tárgyban indított közbeszerzési eljárások megindítása, a kérelmező azokon való részvétele és azon eljárásoknak a kimenetele is.
A fentiek miatt a kérelmező a jogorvoslati kérelme kedvező irányú elbírálása esetén sem kerülne kedvezőbb helyzetbe, közvetlen jogi érdeke a jelen esetben nem állapítható meg.
Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a kérelmezett a tárgyi eljárásban a kérelmező kérelme szerinti hamis adatszolgáltatást, illetve nyilatkozattételt megvalósította-e, és ezáltal kizáró ok hatálya alá került-e, a jelen jogorvoslati eljárás érdemére tartozna, ekként ez a kérelmező által hivatkozott „többlettényállási elem” a kérelmező ügyfélképessége, mint eljárásjogi előkérdés alátámasztására nem szolgálhat.
A fentiekre figyelemmel a Döntőbizottság a kérelmező ügyfélképessége hiányát, és emiatt azt állapította meg, hogy a kérelem elbírálásának eljárásjogi akadálya van.
A Döntőbizottság végzése ellen a kérelmező keresetet nyújtott be a bírósághoz
A Fővárosi Törvényszék a 2021. március 10-én kelt 103.K.707.826/2020/10. szánú ítéletével a keresetet elutasította
Az ítélet indokolása szerint a Fővárosi Törvényszék a Kp. 4. § (3) bekezdés a) pontja szerinti közigazgatási jogvitát a Kp. 124. § (2) bekezdés c) pontja alapján az egyszerűsített per szabályai szerint az (5) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Nem látta indokát a Kp. 124. § (4) bekezdése alkalmazásának, miután a perben eldöntendő jogkérdéshez a Kbt. 148. § (2) bekezdésének értelmezését segítő kúriai iránymutatás az alperesi határozatban is megjelenő, közzétett Kf.III.37.835/2019/4. számú ítélet szerint rendelkezésre állt. A felperes kereseti érvei eltérést nem indokoltak. A bíróság a végzés jogszerűségét – a Kbt. eltérő rendelkezése hiányában – a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta, figyelemmel a Kp. 85. § (2) bekezdésében foglaltakra.
A bíróság az ítéleti tényállást a közigazgatási eljárás iratai, a felek perbeli nyilatkozatai és a per iratai alapján állapította meg.
Az alperes eljárása a Kbt. 148. § (1) bekezdése értelmében kérelemre vagy hivatalból indul. A Kbt. 148. § (2) bekezdése rögzíti az ügyfélképességre vonatkozó rendelkezéseket. E szerint kérelmet nyújthat be az ajánlatkérő, az ajánlattevő, közös ajánlattétel esetén bármelyik ajánlattevő, a részvételre jelentkező, közös részvételi jelentkezés esetén bármelyik részvételre jelentkező vagy az egyéb érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a törvény rendelkezései a jelenleg hatályos 2007/66/EK irányelv előírásaival harmonizált rendelkezések. Az Alaptörvény 28. cikkében megfogalmazott azon követelményre figyelemmel, hogy a jogszabályok szövegét azok alkalmazása során elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni, a jogalkotói cél megismeréséhez a törvény indokolása szolgálhat alapul.
A Kbt. indokolása szerint: „Az uniós jogorvoslati irányelvek értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a jogorvoslati rendszer valamennyi olyan személy számára elérhető legyen, akinek érdekében áll (állt) valamely szerződés elnyerése, és akinek jogát, vagy jogos érdekét az állítólagos jogsértés sérti vagy veszélyezteti. A jogorvoslatra jogosultak között nem lehet hátrányos megkülönböztetést tenni, sem anyagi jogi, sem eljárásjogi alapon. (…) A törvény - a hatályos szabályozáshoz hasonlóan, és a jogharmonizációs követelményekkel is összhangban - a jogalanyok széles köre részére teszi lehetővé az eljárás kérelemmel történő megindítását: a közbeszerzési eljárás felein (ajánlatkérő, ajánlattevő, részvételre jelentkező) kívül bármely egyéb érdekelt kérelmet nyújthat be, akinek jogát vagy jogos érdekét a törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. (…) A jog vagy jogos érdek sértésének vagy veszélyeztetésének azonban a bírói gyakorlat alapján kellően közvetlennek kell lennie ahhoz, hogy a kérelem benyújtásának jogát megalapozza. Csak azok a személyek nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott közbeszerzéssel összefüggésben. (...)”
A fentiekből látható, hogy az ügyfélképességet megalapozó, kellően közvetlen jog vagy jogos érdek a vitatott közbeszerzési eljárással összefüggésben értelmezhető. Helyesen járt el ezért az alperes akkor, amikor a konkrét közbeszerzési eljárásnak azokat a releváns elemeit értékelte, amelyek a jogorvoslati kérelemben állított jogsértéssel összefüggésben számba jöhettek. Nem tartozhat e körbe egy, a kifogásolt közbeszerzési eljárás eredményességéből vagy eredménytelenségéből következő, az ajánlatkérői döntéstől függő majdani lehetséges eljárás, vagy annak kimenetele. Ugyanez okból irreleváns, hogy az alperes más jogorvoslati eljárásai során a jogorvoslati kérelmet előterjesztő ügyfélképességét illetően milyen következtetésre jutott azoknak az eljárásoknak az egyedi sajátosságaiból következően. Jelentősége van ugyanakkor a kellően közvetlenség, mint feltétel meghatározásakor annak, hogy a jogorvoslati kérelmet előterjesztő milyen közbeszerzési magatartásokat, döntéseket támad, vagy éppen nem kifogásol, mert azok befolyásolhatják annak eldöntését, fennáll-e (fennállt-e) közvetlen jog, vagy jogos érdeksérelme. A közvetlenség kétségtelenül a jogorvoslati kérelmet előterjesztő személyéhez kapcsoltságot kell jelentsen, így az alperes helytállóan vizsgálta az ajánlattevői érdeket és az eljárást lezáró döntés tartalmát is.
Azt, hogy az alperes jogszerűen alkalmazta-e a Kbt. 148. § (2) bekezdését az ügyfélképesség hiányának megállapításakor, ezért az ajánlatkérői döntés tartalmára - illetve ennek felperesre gyakorolt hatására - tekintettel kellett megítélni. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy az ajánlatkérő a kérelmezett ajánlatát a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozva érvénytelennek, az eljárást pedig a 75. § (2) bekezdés b) pontja alapján – fedezethiány miatt – eredménytelennek nyilvánította. Az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet összege ugyanis 51 587 665 forint, a felperes nettó ajánlati ára 104 095 560 forint volt.
Fentiekből az alperes helyesen vonta le azt – az egyébként a felperes által sem vitatott – következtetést, hogy a felperes a jogorvoslati kérelmének kedvező elbírálása esetén sem kerülhetett volna nyertes ajánlattevői pozícióba, ugyanis az általa megajánlott nettó ajánlati ár több, mint duplája volt az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezetnek. A felperes sem a kérelmezett ajánlatának érvénytelenné nyilvánítását, sem pedig a közbeszerzési eljárás fedezethiány miatti eredménytelenné nyilvánítását nem vitatta, az ajánlatkérő e döntései jogszerűségét a jogorvoslati eljárásban nem támadta.
A bíróság egyetértett az alperessel abban is, hogy a kérelmezett kizárásának elmaradása a jogorvoslati eljárás érdemére tartozó kérdés, melyet megelőz az ügyfélképesség fennállásának a vizsgálata, utóbbi hiányában megszüntetett eljárásban erre nem volt lehetőség. Az alapelvi sérelmekre a felperes sikerrel nem hivatkozhatott. Következetes a kialakult joggyakorlat atekintetben, hogy az alapelvek a tételes jogi szabályozáson keresztül érvényesülnek elsősorban (Összefoglaló vélemény „A közbeszerzésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat” vizsgálatáról 2015). „Az alapelvek önmagukban csak akkor válhatnak a jogszerű eljárás fokmérőivé, ha valamely magatartás a tételes rendelkezések szerint nem ítélhető meg.”(Kfv.IV.37.197/2008/6.) A felperes a kérelmezett kizárásának az elmaradását kifogásolta, állítva a hamis adatszolgáltatás, illetve hamis adatközlés megtörténtét. A felperes által hivatkozott alapelvek ez esetben maradéktalanul akkor teljesülhetnek a közbeszerzési eljárásban, amennyiben az ajánlatkérő észleli és szankcionálja a kizárási ok hatálya alá tartozó kérelmezetti jogsértést, tehát tételes jogi szabályok – érdemi – vizsgálatát feltételezi az alperes részéről a jogorvoslati eljárás során. Helyesen érvelt az alperes azzal, hogy az alapelvek sérelmének állítása nem generál olyan „többlet tényállási elemet”, amely a kizáró okok érdemi vizsgálatához a felperes jogorvoslati kérelme következtében eljuttathatná az eljárást.
Az, hogy a felperes által jogszerű ajánlatkérői döntésként hivatkozott kizárás jelen közbeszerzési eljáráson túlmutató következményeiből a felperesnek a gazdasági életben milyen, számára kedvező pozícióváltozások következnek be, csak közvetett jogi, gazdasági érdek, mely jelen jogorvoslati eljárásban nem alapozhatta meg az ügyfélképességét. Az ajánlatkérő szuverén döntése az, hogy a beszerzési igénye miatt a korábbi eljárás eredménytelenné nyilvánítását követően indít-e új közbeszerzési eljárást, illetve ezt mely tartalommal teszi. A felperes e körben előadott várakozásai jelen eljárásbeli ügyfélképességére nincsenek kihatással. Az alperes helyesen mutatott rá arra, hogy egy, akár a jelenlegi, akár más ajánlatkérő által esetlegesen megindított közbeszerzési eljárásban a felperes részvétele éppúgy jövőbeli és bizonytalan körülmény, mint ennek az eljárásnak az eredménye. Az azonos tárgyú közbeszerzési eljárás megindításának és ezen a felperes ajánlattevői részvételének nem kétségtelenül evidens következménye az, hogy a felperes nyertes ajánlattevőként kerül kihirdetésre, és vele az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyára vonatkozó szerződést is köt.
A jogorvoslati eljárás ügyfélképesség hiánya miatti megszüntetése a felperes állításával ellentétben nem eredményezte jogorvoslati jogának elvonását vagy csorbítását. Az alperes ugyanis kizárólag akkor bocsátkozhatott volna a jogorvoslati kérelem érdemi elbírálásába, hogy ha az azt előterjesztő gazdasági szereplőnek az ügyfélképességét, mint alapvető eljárásjogi feltételt megállapítja.
Az alperes nem sértette meg az Ákr. 62. §-át, az eljárást megszüntető végzés jogszerű, az mind az alperes ügyfélképesség kapcsán kialakított következetes gyakorlatával, mind pedig a Kúria joggyakorlatával összhangban áll. Az irányadó joggyakorlatot szem előtt tartva a bíróság a felperes által „többlettényállási elemként” hivatkozott körülményeket vizsgálva azt állapította meg a fentiek szerint, hogy ezek az alperes végzésének jogszerűtlenségét nem támasztották alá, és nem indokolták a következetes joggyakorlattól eltérő ítélet meghozatalát sem.
Az alperes részletesen indokolt, adatokkal alátámasztott döntése ellenében a kereset nem vezethetett sikerre. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Törvényszék a keresetet alaptalannak találta, ezért azt – a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján – elutasította.