2021. III. évfolyam 6. szám
Letöltés
2021.III.évfolyam 6. szám 5-16.oldal
DOI: 10.37371/KEP.2021.6.2

2021. júniusi összefoglaló

A Közbeszerzési Hatóság állásfoglalások formájában ad felvilágosítást a közbeszerzési eljárásokban résztvevő jogalkalmazók számára a közbeszerzési törvény és kapcsolódó végrehajtási rendeleteinek alkalmazásával összefüggő általános jellegű megkeresésekre. 

Alábbiakban a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) alkalmazásával összefüggő kérdésekre adott válaszainkat rendeztük sorrendbe, bízva abban, hogy iránymutatásaink nem csak a kérdésfeltevőknek, hanem valamennyi Olvasónknak hasznos információkkal szolgálnak. 

Felhívjuk Tisztelt Olvasóink figyelmét, hogy a közbeszerzésekre irányadó jogszabályok alkalmazásával kapcsolatos döntések meghozatala mindenkor a közbeszerzési eljárások résztvevőinek joga és felelőssége. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy az állásfoglalásokban megfogalmazott véleményeknek jogi ereje, kötelező tartalma nincsen.

Kérdések és válaszok

8. Abban az esetben, ha a jogszabály által előírt munkaruha juttatást az ajánlatkérőnek minősülő szerv úgy biztosítja, hogy az alkalmazottak által vásárolt ruházati termékeket a munkáltató nevére szóló számla alapján „számolták el”, van-e mód arra, hogy az így beszerzett ruhákra ajánlatkérő alkalmazza a Kbt. 9. § (8) bekezdés g) pontja szerinti kivételi kört, mint a munkakörhöz tartozó juttatás?

A Közbeszerzési Hatóság válasza

A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint a tárgyi állásfoglaláskérésben ismertetett beszerzés feltehetően árubeszerzésnek minősül. A Kbt. 9. § (8) bekezdésében szabályozott kivételi köröket csak szolgáltatásmegrendelésekre lehet jogszerűen alkalmazni.

A Közbeszerzési Hatóság részletesebb állásfoglalása

A Kbt. 8. § (2) bekezdése szerint az árubeszerzés forgalomképes és birtokba vehető ingó dolog tulajdonjogának vagy használatára, hasznosítására vonatkozó jognak – vételi joggal vagy anélkül történő – megszerzése az ajánlatkérő részéről. Az árubeszerzés magában foglalja a beállítást és az üzembe helyezést is.

A Kbt. 9. § (8) bekezdés g) pontja kimondja, hogy a Kbt.-t – ha a beszerzés tárgya szolgáltatás megrendelése – nem kell alkalmazni, ha a beszerzés tárgya munkaviszony, közszolgálati, kormányzati szolgálati, vagy közalkalmazotti jogviszony, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszony, honvédelmi alkalmazotti jogviszony, adó- és vámhatósági szolgálati jogviszony, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szerinti ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony, az állami projektértékelői jogviszony, ügyészségi szolgálati jogviszony, bírói szolgálati jogviszony, igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszony, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonya, valamint a Magyar Honvédség hivatásos, szerződéses és önkéntes tartalékos állományának szolgálati viszonyának létesítése.

A tárgyi kivételi kör tehát a fent említett jogviszonyok létesítésére alkalmazható, azt kiterjeszteni – a kivételek általános, megszorító értelmezésének követelménye mentén – nem lehet.

Ezen túl, a levelében is hivatkozott, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 79. § (3) bekezdése a munkaruha-juttatás kapcsán azt tartalmazza, hogy a munkaruha a juttatási idő lejárta után megy át a közalkalmazott tulajdonába. Ez másként azt jelenti, hogy a munkaruha a foglalkoztató tulajdonában áll. Ebből következően a munkaruha tulajdonjogának munkáltató általi megszerzésére irányuló árubeszerzés a munkáltató és a munkaruha eladója közötti jogviszonyt jelent, amelyben közvetlenül nem játszik szerepet a munkáltató és a közalkalmazott közötti jogviszony. Amennyiben tehát az így beszerzett munkaruhák összeszámított becsült értéke meghaladja a vonatkozó nemzeti közbeszerzési értékhatárt (15 millió forint), úgy az ajánlatkérőnek minősülő szervezet a munkaruhák beszerzésére köteles közbeszerzési eljárást lefolytatni.
 

7. Abban az esetben, ha az ajánlatkérő olyan opció lehetőségével kíván élni a közbeszerzési eljárásban, amely a szerződés időtartamát is érinti, úgy ezt az opciót az eljárást megindító felhívás mely pontjában kell feltüntetnie?

A Közbeszerzési Hatóság válasza

A Közbeszerzési Hatóság elöljáróban felhívja a figyelmet arra, hogy a megindítani tervezett közbeszerzési eljárás becsült értékétől függően más-más hirdetményminta rendeletet kell alkalmazni. Az uniós közbeszerzési értékhatárt elérő vagy meghaladó becsült értékű közbeszerzés esetén a közbeszerzési hirdetmények közzétételére használandó hirdetményminták létrehozásáról és a 842/2011/EK végrehajtási rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2015. november 11-i 2015/1986/EU végrehajtási rendeletet kell alkalmazni. Az uniós értékhatárt el nem érő, de a nemzeti közbeszerzési értékhatárt elérő vagy meghaladó becsült értékű közbeszerzési eljárás esetén a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények feladásának, ellenőrzésének és közzétételének szabályairól, a hirdetmények mintáiról és egyes tartalmi elemeiről, valamint az éves statisztikai összegezésről szóló 44/2015. (XI. 2.) MvM rendeletet kell az ajánlatkérőnek alkalmaznia

A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint a szerződés időtartamának meghosszabbítási lehetőségét az ajánlatkérőnek „A szerződés, keretmegállapodás vagy dinamikus beszerzési rendszer időtartama/„A szerződés meghosszabbítható” rovatban szükséges megjelölnie a meghosszabbítás leírásával együtt.

A Közbeszerzési Hatóság részletesebb állásfoglalása

A Kbt. 58. § (1) bekezdés szerint az ajánlatkérő köteles megadni a közbeszerzés tárgyát és mennyiségét – adott esetben a szerződéstervezetben foglaltaknak megfelelő mennyiségi eltérés vagy opcionális rész megadásával – az eljárást megindító felhívásban, valamint előzetes tájékoztatóval meghirdetett eljárás esetén az előzetes tájékoztatóban is.

Jellemzően, amennyiben az opcionálisan lehívható mennyiség szerinti tárgy megegyezik a beszerzés tárgyával és az együtt jár a szerződés időtartamának meghosszabbításával, úgy e körülmény feltüntetésére „A szerződés, keretmegállapodás vagy dinamikus beszerzési rendszer időtartama/„A szerződés meghosszabbítható” rovatban (például keretszerződés megkötésére kerül sor 24 hónapra, amely további 12 hónappal meghosszabítható a keretösszeg kimerüléséig) van lehetőség. Amennyiben az opcionális rész ugyanazon munkák nagyobb mennyiségben történő megrendelésének lehetőségét jelenti az alapmennyiségen felül (akár a szerződés időtartamának meghosszabbítása nélkül) vagy további – a beszerzéshez kapcsolódó – munkák megrendelését jelenti, annak ismertetését és részleteit az „Opciókra vonatkozó információ”, illetve adott esetben annak további „magyarázatát” a „További információk” között szükséges elhelyezni.

A Közbeszerzési Hatóság felhívja a figyelmet arra, hogy a Kbt. 141. § (4) bekezdés a) pontja alapján a szerződéstervezetben minden ajánlattevő számára előre megismerhető módon, egyértelműen rögzíteni szükséges az opció gyakorlásának pontos feltételeit és tartalmát.
 

6. Az állásfoglaláskérésben leírt tényállás alapján az ajánlatkérő hang- és füst gátló speciális térelválasztó függöny rendszer, valamint egy új büfé bútorzatának és berendezéseinek beszerzését tervezi. A beszerzési igény egyidejű felmerülése részben megalapozott, ugyanis a pályázati forrás már rendelkezésre áll és beszerezhető lenne, azonban a büfé bútorzatának beszerzése későbbi időpontban fog megvalósulni, praktikus tárolási szempontok miatt. A fent leírt tényállás szerint a hang- és füst gátló speciális térelválasztó függöny rendszer, valamint az új büfé bútorzatának és berendezéseinek beszerzésének becsült értéke részekre bontható-e?

A Közbeszerzési Hatóság válasza

A Közbeszerzési Hatóság előfeltevésként elfogadta, hogy a jelen kérdéssel érintett beszerzések árubeszerzésnek minősülnek és nem képeznek építési beruházással a Kbt. 22. § (1) bekezdése szerinti vegyes beszerzést.

A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint az állásfoglaláskérésben leírt hang- és füst gátló speciális térelválasztó függöny rendszer, és az új büfé bútorzat, mint árubeszerzések, nem minősülnek vélhetően ugyanazon terméknek, és amennyiben funkcionálisan elkülönülnek, akkor hasonló felhasználásra szánt árunak sem, így a becsült értékük vélhetően jogszerűen bontható részekre.

Ellenben, ha az új büfé bútorzat – figyelemmel a bútorzat, mint kifejezés általános, gyűjtőfogalmi jellegére – funkcionálisan bárminemű módon kapcsolódik a hang- és füst gátló speciális térelválasztó függöny rendszerhez, úgy a részekre bontás jogszerűsége megkérdőjelezhetővé válik.

A Közbeszerzési Hatóság felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a beszerzések egy uniós támogatáspolitikai értelemben vett projekt keretében kerülnek megvalósításra, az az egyes beszerzéseket a becsült értékük meghatározása szempontjából összekapcsolhatja.

A Közbeszerzési Hatóság részletesebb állásfoglalása

A Kbt. 19. § (3) bekezdése alapján, ha egy építési beruházás vagy ugyanazon közvetlen cél megvalósítására irányuló szolgáltatásmegrendelés, illetve azonos vagy hasonló felhasználásra szánt áruk beszerzése részekre bontva, több szerződés útján valósul meg, a közbeszerzés becsült értékének meghatározásához az összes rész értékét figyelembe kell venni. Szolgáltatás megrendelése esetében az ugyanazon közvetlen célra irányultság vizsgálatakor az egyes szolgáltatások műszaki és gazdasági funkcionális egységét kell alapul venni.

A Kbt. 19. § (3) bekezdéséhez fűzött indokolás – az állásfoglaláskérés szempontjából releváns része – szerint az árubeszerzések esetében a korábban sokszor kifogásolt „hasonló áruk” kifejezést is pontosítja a törvény szövege. A törvény szerint az „azonos” áruk beszerzésének értékét összevontan kell kezelni, a „hasonló” kifejezést pedig a „hasonló felhasználásra szánt áruk” kifejezés váltja fel, ami segíti a jogalkalmazást annak megítélésében, hogy mit kell hasonló árunak tekintetni e szabály alkalmazása szempontjából.

A Közbeszerzési Hatóság előjáróban tájékoztatja, hogy az állásfoglalásban leírtakon felül a részekre bontás tilalmával kapcsolatos további információkat talál a 2017. június 9. napján, a KÉ 2017. évi 95. számában megjelent, a Közbeszerzések Tanácsának útmutatójában; a becsült érték számítása, a részekre bontás tilalma és a beszerzési igények mesterséges egyesítése tárgyában (a továbbiakban: Útmutató).

Az Útmutató az árubeszerzések részekre bontásával kapcsolatban az alábbi megállapításokat teszi. „Az azonos áruk megítélése nem igényel különösebb magyarázatot. Áruk tekintetében hasonló felhasználásra szolgálhatnak például különféle élelmiszerek vagy különböző irodabútorok. Tipikusan egy az adott területen működő gazdasági szereplő tartana ilyen termékeket árukészletében. A Közbeszerzések Tanácsa álláspontja szerint a felhasználási cél az adott áru közvetlen funkciójának szem előtt tartásával ítélhető meg, így az áruk esetében e két vizsgálati szempont nem feltétlenül válik el egymástól, és a hasonló felhasználási cél – amennyiben nem állnak fenn objektív indokok, amelyek egyértelműen e beszerzések funkcionális önállóságát igazolják – kifejezi a funkcionális egységet is.”

A Közbeszerzési Hatóság, a Miniszterelnökség, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság, továbbá a Megyei Jogú Városok Szövetsége közös Példatárának – a Kbt. 19. § (2)-(3) bekezdése szerinti részekre bontás tilalmával kapcsolatos – 16. példája az alábbi – az állásfoglaláskérés megválaszolása szempontjából hasznos – példát foglalja magában. E példa szerinti tényállás szerint egy oktatási intézmény fejlesztésére irányuló támogatáspolitikai értelemben vett projekt keretében különböző oktatási területekhez tartozó áruk (focilabda, Petri-csésze) beszerzését tervezi. A kérdés, hogy e tényállás alapján a beszerzendő áruk becsült értéke részekre bontható-e. Az elfogadott álláspont ebben az esetben, hogy a beszerzés becsült értéke részekre bontható, kivéve, ha a különböző oktatási területekhez tartozó áruk azonosak vagy hasonló felhasználási célúak.

Összegezve tehát megállapíthatónak látszik, hogy a hang- és füst gátló speciális térelválasztó függöny rendszer és az új büfé bútorzat nem azonos termékek. A felhasználási cél az adott áru közvetlen funkciójának szem előtt tartásával ítélhető meg. A hasonló felhasználási cél – amennyiben nem állnak fenn objektív indokok, amelyek egyértelműen a beszerzések funkcionális önállóságát igazolják – kifejezi a funkcionális egységet is. Abban az esetben, ha az új büfé bútorzat – figyelemmel a bútorzat, mint kifejezés általános, gyűjtőfogalmi jellegére – funkcionálisan bárminemű módon kapcsolódik a hang- és füst gátló speciális térelválasztó függöny rendszerhez, úgy a részekre bontás jogszerűsége megkérdőjelezhetővé válik. E kérdés eldöntéséhez érdemes az állásfoglalásba beidézett példát, valamint az Útmutatóban leírtakat alapul venni.

Az állásfoglaláskérésben említett időbeli összefüggés kisegítő szempont lehet. Amennyiben a műszaki-gazdasági funkcionális egység fennállása tekintetében nem tehető egyértelmű megállapítás, segítségül hívhatóak a kisegítő szempontok –, mint az egységes tervezés és döntés, az ugyanazon ajánlatkérő személye, az azonos jogalap és azonos feltételek a szerződések megkötésekor, valamint az időbeli összefüggés. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy az időbeli összefüggés nem feltétlenül jelent teljes egyidejűséget. A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint az állásfoglaláskérésben leírt praktikussági szempont miatti időbeli eltolódás a beszerzés időbeli összefüggését nem szakítja meg. 

Az európai bizottsági audit tapasztalatok alapján ugyanakkor a Közbeszerzési Hatóság felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben a beszerzések egy uniós támogatáspolitikai értelemben vett projekt keretében kerülnek megvalósításra, az az egyes beszerzéseket a becsült értékük meghatározása szempontjából összekapcsolhatja.
 

5. Az állásfoglaláskérésben ismertetett tényállás szerint a Egyetem alapító okirata alapján az alaptevékenysége részeként egészségügyi ellátást végez, és egészségügyi szolgáltatót klinikai központként tart fenn. A klinikai központ mind irányításában, mind működésében, mind gazdálkodásában önálló szervezeti egység, ezáltal elkülönül az Egyetem egyéb szervezeti egységeitől. A fent ismertetett tényállás fényében, amennyiben a klinikai központ nem minősülne önálló ajánlatkérőnek, akkor a fenti levezetés alapján a Kbt. 16. § (4) bekezdésében foglalt kivételi kör – miszerint nem kell együttesen figyelembe venni valamennyi működési egység beszerzési igényét, ha egy különálló működési egység (klinikai központ) saját gazdasági szervezettel és működési költségvetése felett önálló rendelkezési joggal bír – alkalmazható-e?

A Közbeszerzési Hatóság válasza

Amennyiben a beszerzési igény az Egyetemnél jelentkezik a klinikai központ tekintetében is, a klinikai központ esetleges ajánlatkérői minőségétől függetlenül az Egyetem, mint adott beszerzési igény ajánlatkérője vonatkozásában vizsgálandók a Kbt. 19. § (3) bekezdésben foglaltak, így adott esetben a Kbt. 16. § (4) bekezdés alkalmazhatósága is. Ebben az esetben, ha a klinikai központ (ténylegesen) saját gazdasági szervezettel és működési költségvetése felett önálló rendelkezési joggal bíró egység, akkor az Egyetem – a Kbt. 19. § (3) bekezdésre tekintettel megállapított – becsült érték meghatározása során jogszerűen alkalmazhatja a Kbt. 16. § (4) bekezdésében foglaltakat.

A Közbeszerzési Hatóság részletesebb állásfoglalása

A Kbt. 16. § (4) bekezdése szerint, ha az ajánlatkérő szervezet több különálló működési vagy szervezeti egységből (a továbbiakban: működési egység) áll, a közbeszerzés – a Kbt. 19. § (3) bekezdésében foglaltak figyelembevételével megállapított – becsült értékének meghatározása során valamennyi működési egység beszerzési igényét együttesen kell figyelembe venni, kivéve, ha egy különálló működési egység saját gazdasági szervezettel és működési költségvetése felett önálló rendelkezési joggal bír. Ez utóbbi esetben a közbeszerzés becsült értékét az érintett különálló működési egység szintjén is meg lehet határozni.

„Azon köznevelési intézmények esetében, amelyek fenntartója nem tankerületi központ vagy állami felsőoktatási intézmény – hanem például települési önkormányzat vagy egyházi jogi személy –, nem az a vizsgálandó kérdés, hogy jogi személyiséggel rendelkeznek-e, hanem, hogy olyan oktatási intézményeknek minősülnek-e, amely saját gazdasági szervezettel és működési költségvetése felett önálló rendelkezési joggal bír.” [Hellné dr. Varga Anita: A köznevelési intézmények beszerzései becsült értékének részekre bontása a Kbt. 16. § (4) bekezdése tükrében in: Közbeszerzési Szemle 2017. évfolyam 12. szám.]

A 2014/24/EU irányelv preambulumának (20) bekezdése is iránymutatást adhat e kérdésben, miszerint:
„Indokolt lehet például a szerződés értékét az ajánlatkérő szerv egy különálló működési egységének – például iskolának vagy óvodának – a szintjén megbecsülni, amennyiben a szóban forgó egység önálló felelősséget visel saját közbeszerzési eljárásáért. Ez abban az esetben vélelmezhető, ha a különálló működési egység önállóan folytatja le a közbeszerzési eljárást és dönt a beszerzésekről, külön költségvetési sor felett rendelkezik az érintett közbeszerzés céljára, önállóan köti meg a szerződést és finanszírozza azt a rendelkezésére álló költségvetésből. A részekre osztáson alapuló értékbecslés nem indokolt, ha az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárást csupán decentralizált módon folytatja le.”
 

4. Az állásfoglaláskérésben ismertetett tényállás szerint az Egyetem alapító okirata alapján az alaptevékenysége részeként egészségügyi ellátást végez, és egészségügyi szolgáltatót klinikai központként tart fenn. A klinikai központ mind irányításában, mind működésében, mind gazdálkodásában önálló szervezeti egység, ezáltal elkülönül az Egyetem egyéb szervezeti egységeitől. A fent ismertetett tényállás fényében, és figyelemmel arra, hogy a klinikai központ önálló jogi személy, jogképes szervezet, így a Kbt. 5. § (1) bekezdés e) pontja alapján külön ajánlatkérőnek minősülhet-e? Valamint a klinikai központ beszerzései tekintetében az Egyetem egyéb szervezeti egységeinek beszerzéseit kell-e vizsgálnia a részekre bontás tilalma szempontjából, ha a klinikai központ önálló ajánlatkérő?

A Közbeszerzési Hatóság válasza

A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint a klinikai központ az önálló jogi személyiségére tekintettel – annak további feltételei fennállása esetén – a Kbt. 5. § (1) bekezdés e) pontja szerinti ajánlatkérőnek minősülhet. Amennyiben a beszerzési igény megvalósítója az Egyetem (a klinikai központ tekintetében is), úgy a közbeszerzési kötelezettség az Egyetem vonatkozásában vizsgálandó. Egyebekben, főszabály szerint a klinikai központ, mint adott esetben ajánlatkérőnek minősülő szervezet tekintetében szükséges a beszerzések becsült értékére megállapítást tenni, azonban több ajánlatkérő közös beszerzési igénye esetén e tény a részekre bontás tilalmát alapozhatja meg.

A Közbeszerzési Hatóság részletesebb állásfoglalása

A Kbt. 5. § (1) bekezdés e) pontja szerint közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezett az a jogképes szervezet, amelyet nem ipari vagy kereskedelmi jellegű, kifejezetten közérdekű tevékenység folytatása céljából hoznak létre, vagy amely bármilyen mértékben ilyen tevékenységet lát el, feltéve, hogy e szervezet felett a Kbt. 5. § (1) bekezdés a)-e) pontjában meghatározott egy vagy több szervezet, az Országgyűlés vagy a Kormány közvetlenül vagy közvetetten meghatározó befolyást képes gyakorolni vagy működését többségi részben egy vagy több ilyen szervezet (testület) finanszírozza.

A Kbt. 5. § (1) bekezdés e) pontja szerinti klasszikus ajánlatkérői minőség megállapításához az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

- jogképesség,

- kifejezetten közérdekű, nem ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenység folytatása, illetőleg ilyen célból történő létrehozatal,

- a Kbt. 5. § (1) bekezdés a)–e) pontban meghatározott egy vagy több szervezet, az Országgyűlés vagy a Kormány meghatározó befolyása vagy többségi finanszírozása.

Lényeges kritérium, hogy a fenti feltételek konjunktív jellegűek, azaz, ha bármelyik feltétel részben vagy egészben hiányzik, akkor az ajánlatkérői minőség megállapítására a Kbt. 5. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs lehetőség. 

 

A közérdekű tevékenység fogalmát a Kbt. nem határozza meg, ezért értelmezésekor más jogszabályok, a kúriai állásfoglalások, valamint az uniós joggyakorlat vizsgálata szükséges. A közérdekűség megállapíthatóságát illetően a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK2. számú állásfoglalása szolgálhat iránymutatásul: ennek értelmében közérdekűnek minősül a cél elsősorban akkor, ha az a társadalom vagy egy szélesebb közösség érdekét szolgálja. A közérdekűség fogalmát azonban nem lehet csupán az érintett személyek száma alapján megítélni. A Bíróság esetjoga szerint a közjogi szervezetté minősítés alapja a funkcionális megközelítés, vagyis nem annak van relevanciája, hogy egy adott tevékenységet jogszabály vagy egyéb előírás miként minősít, hanem a ténylegesen ellátott tevékenység jellegének, aminek megítélése az eset összes körülményének mérlegelését igényli.

Mindenekelőtt az vizsgálandó, hogy a kérdéses szervezet létjogosultságát valamely közérdekű cél megvalósítása alátámasztja-e. A közcélú tevékenység az alapcélok között egy szűkebb kategóriát jelent. Azok a tevékenységek tekinthetők ilyen tevékenységnek, amelyeket a szervezet egy tágabb közösség érdekében végez. Ha ez a közérdekű szükséglet (mint a szervezet alapításának vagy működtetésének célja) hiányzik, a vizsgált szervezet nem minősül közjogi szervezetnek.

A Kbt. 5. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti ajánlatkérői minőség fennállásának nem feltétele, hogy az érintett szervezet csak közérdekű tevékenységet folytasson, azon kívül más tevékenységet is végezhet, akár haszonszerzési céllal is. Ennek megfelelően nem szükséges, hogy az adott szervezetet kizárólag olyan tevékenység ellátására hozzák létre, amely közérdekű, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű, amennyiben ugyanis a későbbiekben ilyen feladat ellátását is végzi, közjogi szervezetnek minősül.

Különbséget kell tenni továbbá a közérdekű tevékenységek között aszerint, hogy az adott tevékenység ipari, kereskedelmi jellegű-e vagy sem. Amennyiben egy tevékenység közérdekű ugyan, de egyben ipari, kereskedelmi jellegű is, akkor a tevékenységet végző szervezet nem minősül ajánlatkérőnek. Az ipari, kereskedelmi jelleg fogalmát – a közérdekű tevékenység definíciójához hasonlóan – nem határozza meg sem a Kbt., sem a közösségi irányelvek. A tevékenység ipari vagy kereskedelmi jellegére vonatkozó utalás – amint azt a Közbeszerzési Döntőbizottság a D.47/19/2011. számú határozatában részletesen kifejtette – az általános közgazdasági fogalomhasználat szerint olyan gazdasági tevékenységet feltételez, amelynek eredményeként profitszerzési célból piacképes termék előállítása történik, illetőleg olyan tevékenységet, amely termékek vagy szolgáltatások kereskedelmi forgalomban, versenyfeltételek mellett történő értékesítési célja által jellemezhető. 

E körben vizsgálni kell különösen az érintett intézmény létrehozását motiváló körülményeket, illetve azt a gazdasági környezetet, amelyben a szervezet tevékenységét végzi, vagyis mindenekelőtt:

-    a versenyfeltételek meglétét, 

-    a tevékenységet végző társaság for-profit, vagy non-profit jellegét, 

-    nyereségorientáltságát, 

-    az üzleti kockázatok önálló viselésének feltételét.

Az említett feltételek összességében történő értékelése alapján állapítható meg a tevékenység ipari, vagy kereskedelmi jellege.

Alapvetően tehát nem elegendő például a versenyfeltételek megléte vagy a nyereségorientáltság fennállása, Kbt. 5. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott valamennyi körülménynek megállapíthatónak kell lennie.

Jelen esetben a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nktv.) 97/A. § (1) bekezdésére és a mellékelten megküldött Alapító okiratban leírt feladatokra tekintettel a klinikai központ valószínűsíthetően végez közérdekű, de nem ipari-kereskedelmi jellegű feladatot.

A Kbt. 5. § (1) bekezdés e) pontja alapján az ajánlatkérői minőség megállapításának további feltétele, hogy az a)-e) pontban meghatározott egy vagy több szervezet, az Országgyűlés vagy a Kormány közvetlenül vagy közvetetten meghatározó befolyást gyakoroljanak a társaság felett, vagy a társaság működését többségben ilyen szervezet finanszírozza. 

A meghatározó befolyás definícióját a Kbt. 3. §-ának 28. pontja határozza meg. A Kbt. 3. § 28. pontjának értelmében meghatározó befolyást képes gyakorolni az a szervezet, amely az alábbi feltételek közül legalább eggyel rendelkezik egy másik szervezet tekintetében:

a) vagyoni hozzájárulása, illetve részvénytársaság esetében a tulajdonában lévő részvények névértéke meghaladja a jegyzett tőke felét,

b) a tagok szavazatának többségével egyedül rendelkezik, vagy más tagok a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek,

c) jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők (döntéshozók, ügyvezetők) vagy a felügyelőbizottság (felügyeleti, ellenőrző szerv, testület) tagjainak többségét megválassza (kijelölje) vagy visszahívja.

A meghatározó befolyás fennállásának szempontjából fontos, hogy a klinikai központ által nyújtott egészségügyi szolgáltatások tekintetében az országos kórház-főigazgató gyakorolja a jogszabályban meghatározott szakmai fenntartói, valamint működtetéssel és gazdálkodással kapcsolatos irányítási jogköröket [az Egyetem Alapító okiratának tartalmából következően], illetve, hogy a klinikai központ elnökének megbízására és megbízása visszavonására az egészségügyért felelős miniszter és - a felsőoktatással összefüggő feladat- és hatáskörében eljárva - az oktatásért felelős miniszter együttesen jogosult [az Egyetem Alapító okiratának tartalmából következően]. Mindezek alapján a Kbt. 5. § (1) bekezdés e) pontjában szereplő azon feltétel, hogy az a)-e) pontban meghatározott egy vagy több szervezet, az Országgyűlés vagy a Kormány közvetlenül vagy közvetetten meghatározó befolyást gyakorol, feltehetően fennáll.

A finanszírozási kapcsolatot a Bíróság elsőként részletesen az University of Cambridge ügyben (C-380/98) járta körül, és az ügyben tett megállapításai mind a mai napig relevánsak. „Közfinanszírozásnak” azok az állami juttatások minősülhetnek, melyek semmilyen szerződéses ellenszolgáltatáshoz nem kapcsolódnak. A Bíróság elsőként azt rögzítette, hogy a közjogi szervezet fogalmi elemét képező finanszírozási kapcsolat nem foglal magában minden állami pénzjuttatást, csak azokat, amelyek függőségi kapcsolatot eredményeznek vagy megerősítik azt. 

A Bíróság ítéletében leírja, hogy csak azok a pénzjuttatások minősülnek „közfinanszírozásnak”, melyek az adott szerv tevékenységének a támogatását, finanszírozását szolgálják, ugyanakkor nem ellenszolgáltatás fejében történik. Így például adott szerv (az esetbeli Egyetem) kutatási tevékenységének a támogatására juttatott pénzösszeg az adott szervezet más ajánlatkérő általi finanszírozásának tekinthető, feltéve, hogy nincs a felek között szerződéses kapcsolat, mely alapján meghatározott ellenszolgáltatás nyújtására lenne kötelezett az adott szervezet (Egyetem). Amennyiben viszont az érintett szervezet szerződés alapján nyújt valamilyen tanácsadási (….) tevékenységet, akkor ez kívül esik az irányelv szerinti finanszírozási kapcsolat kategóriáján. Természetesen egy szerződéses kapcsolat is eredményezhet függőségi viszonyt, azonban a Bíróság érvelése szerint ezt nem lehet azonosítani a támogatásból fakadó függőségi viszonnyal, mivel ez a kapcsolat sokkal inkább a szabadon kötött, visszterhes szerződésből fakadó, a normál kereskedelmi kapcsolatokban létező függőséghez hasonlatos.

A Bíróság a fent említett ügyben (C-380/98) azt is kimondta, hogy a többségi részben történő finanszírozás kitétele mennyiségi kategória, és azt jelenti, hogy több mint fele részben az állam, illetve egyéb közjogi szervezet finanszírozza az adott szervezet tevékenységét. A közfinanszírozás arányának meghatározásakor figyelembe kell venni az adott szerv valamennyi bevételét, beleértve a kereskedelmi jellegű tevékenységből származó bevételt is. 

Az Nktv. 97/A. § (2) bekezdése alapján az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feladat ellátásra vonatkozóan az egészségbiztosítási szerv – a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvényben meghatározottak figyelembevételével – külön finanszírozási szerződést köt a klinikai központtal és az egyetemi kórházzal. Az Nktv. 98. § (1) bekezdése kimondja, hogy a klinikai központ és az egyetemi kórház tekintetében az egészségügyi felsőoktatási intézmény egészségügyi szolgáltatásának központi beruházási és felújítási, valamint fejlesztési forrásait a központi költségvetésről szóló törvény egészségügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium fejezetében kell megtervezni. Az egészségügyért felelős miniszter által vezetett minisztérium jogosult az általa biztosított költségvetési előirányzatokkal kapcsolatos gazdálkodás ellenőrzésére. A felsőoktatási intézmény által biztosított egészségügyi szolgáltatáshoz – jogszabályban meghatározott feltételekkel – az egészségügyért felelős miniszter költségvetési finanszírozást nyújt, illetve támogatást nyújthat. Az egészségügyi felsőoktatási intézmény által végzett egészségügyi tevékenységre, továbbá az egészségügyi kutatásra, egészségügyi fejlesztésekre, egészségügyi szak- és továbbképzésre is alkalmazni kell az egészségügy szakmai irányítására és szervezésére, az egészségügyért felelős miniszter szakmai irányítási jogkörére vonatkozó rendelkezéseket, továbbá mindazokat a jogszabályokat, amelyek meghatározzák az egészségügyi szolgáltatás megszervezését, a feladatellátásban közreműködők szakképzettségét, az egészségügyi szolgáltatás finanszírozását [Nktv. 99. § (8) bekezdés]. E költségvetési finanszírozások, támogatások a működés többségi finanszírozását alapozhatják meg.

A Kbt. 19. § (3) bekezdése szerint, ha egy építési beruházás vagy ugyanazon közvetlen cél megvalósítására irányuló szolgáltatásmegrendelés, illetve azonos vagy hasonló felhasználásra szánt áruk beszerzése részekre bontva, több szerződés útján valósul meg, a közbeszerzés becsült értékének meghatározásához az összes rész értékét figyelembe kell venni. Szolgáltatás megrendelése esetében az ugyanazon közvetlen célra irányultság vizsgálatakor az egyes szolgáltatások műszaki és gazdasági funkcionális egységét kell alapul venni.

Annak megítélésére vonatkozóan, hogy a becsült érték meghatározásával kapcsolatban fennáll-e a részekre bontás tilalma, elsődlegesen a műszaki-gazdasági funkcionális egység fennállásának vizsgálata szükséges. Amennyiben a műszaki-gazdasági funkció egysége, mint fő szempont tekintetében nem tehető egyértelmű megállapítás, úgy segítségül hívhatóak további kisegítő szempontok is, amelyek az adott esetben az egy közbeszerzés fennállását támasztják alá a későbbiekben részletezettek szerint. Több ajánlatkérő egységes közös beszerzési igénye esetében az ajánlatkérő személye pusztán kisegítő szempont (lásd: T-358/08. ítéletet).

Önmagában arra alapozva, hogy az egységes beszerzési igényt (például egy épület felépítését) több ajánlatkérő valósítja meg, a beszerzések becsült értéke nem bontható részekre [Közbeszerzések Tanácsának útmutatója a becsült érték számítása, a részekre bontás tilalma és a beszerzési igények mesterséges egyesítése tárgyában (KÉ 2017. évi 95. szám, 2017. június 9.; a továbbiakban: Útmutató), illetve az Útmutató Példatárának 5., 6. példája].
 

3. Az állásfoglaláskérésben leírt – fiktív – tényállás alapján egy Kbt. 5. § (1) bekezdés d) pontja szerinti ajánlatkérő (a továbbiakban „A” ajánlatkérő) és egy Kbt. 6. § alapján ajánlatkérőnek minősülő szervezet (a továbbiakban: „B” ajánlatkérő) a Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontja szerinti szerződést köt a közfeladatok ellátása érdekében. Ennek keretében „A” ajánlatkérő eszközöket ad bérbe „B” ajánlatkérőnek, melyekkel „B” ajánlatkérő teljesíteni tudja közfeladatát. Az állásfoglaláskérésben leírt tényállást alapul véve, a kevesebb, mint 20%-os feltételbe ütközik-e az ügylet, ha „A” ajánlatkérő nettó éves, az ügylet tárgyát (adott közfeladat ellátásának célját szolgáló) képező eszközök bérbeadásából származó árbevételének 81%-a ezen a „B” ajánlatkérővel kötött ügyletéből keletkezik? További kérdésként merült fel, hogy az állásfoglaláskérésben leírt tényállást alapul véve, az „A” ajánlatkérőnek más ajánlatkérőkkel hasonló tárgyban kötött in-house szerződésből származó árbevétele – figyelemmel arra, hogy az sem a nyílt piacról származik – figyelembe vehető-e a Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontja szerinti árbevételre vonatkozó feltétel vizsgálta során? Továbbá vizsgálandó-e a „B” ajánlatkérő közszolgáltatói tevékenységéből származó árbevétel a Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontjának jogszerű alkalmazásához?

A Közbeszerzési Hatóság válasza

A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint a közfeladat ellátása érdekében bérelt eszközök ellenérték fejében történő megszerzésére nem kerülhet sor közbeszerzési eljárás mellőzésével a Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontja alapján. Egyebekben, az együttműködéssel érintett tevékenységből származó 81 %-os árbevétel kevesebb, mint 20 %-os nyílt piaci árbevételt feltételez.

A Közbeszerzési Hatóság az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) C‑159/11. számú, Ordine degli Ingegneri della Provincia di Lecce és társai ügyben (a továbbiakban: Lecce ügy) rögzített álláspontja fényében aggályos lehet a Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontjának az állásfoglaláskérésben leírt módon való alkalmazása.

A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint a Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontja tekintetében az ajánlatkérők együttműködéssel érintett tevékenységből származó éves nettó árbevétele vizsgálandó, azaz minden, az adott tevékenységből származó árbevétel aránya vizsgálandó a nyílt piacról származó árbevételhez viszonyítva. Ekként érvényesülhet az, hogy az ajánlatkérők ténylegesen a közös célkitűzés eléréséért működjenek együtt. A tárgyi árbevételi követelménynek valamennyi érintett ajánlatkérő vonatkozásában fenn kell állnia. 

A Közbeszerzési Hatóság részletesebb állásfoglalása

A Bíróság által a Lecce ügyben kialakított álláspont szerint nem tekinthető az ajánlatkérők közötti, a kivételi körnek megfelelő együttműködésnek, ha az egyik ajánlatkérő megrendeli egy másik ajánlatkérőtől a közszolgáltatást. Ilyen esetben ugyanis nem lehet a közös szükségletek együttes kielégítéséről beszélni. 

A 2014/24/EU irányelv (a továbbiakban: Irányelv) Preambulumának (33) bekezdése azt is rögzíti, hogy az ajánlatkérő szervek számára lehetővé kell tenni – anélkül, hogy kötelesek lennének meghatározott jogi formát választani –, hogy úgy dönthessenek, hogy együttműködés keretében, közösen biztosítják közszolgáltatásaikat. Az együttműködés kiterjedhet a részt vevő hatóságokra ruházott vagy általuk vállalt szolgáltatások vagy felelősségi körök ellátásával kapcsolatos összes tevékenységtípusra, így például a helyi vagy regionális hatóságok kötelező vagy önkéntes feladataira vagy a közjog által bizonyos szervekre bízott szolgáltatásokra is. A különböző résztvevő hatóságok által nyújtott szolgáltatásoknak nem kell szükségszerűen azonosaknak lenniük; lehetnek egymást kiegészítő jellegűek is. Az említett feltételek teljesítése érdekében az együttműködést kooperatív koncepcióra kell alapozni. Az együttműködés nem jelenti szükségszerűen, hogy minden résztvevő hatóság köteles a főbb szerződésbeli kötelezettségek teljesítéséből részt vállalni, csak valamilyen kötelezettségvállalással hozzá kell járulnia a szóban forgó közszolgáltatás együttműködés keretében való ellátásához.

Az együttműködés végrehajtását továbbá – ideértve a részt vevő ajánlatkérő szervek közötti pénzügyi transzfereket is – kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások vezérelhetik.

A Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontja szerinti kivételi kör nem egyszerű beszerzési típusú ügyletek esetén alkalmazható, csak abban az esetben, ha – a Kbt. 5. § (1) bekezdés szerinti – ajánlatkérő egy másik – ajánlatkérővel közösen valósít meg közfeladatot, nyújt közszolgáltatást. A Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pont alkalmazásához tehát az együttműködő ajánlatkérőknek részt kell vállalniuk az adott szerződés teljesítésében – nem szükségszerűen egyenlő arányban – és ily módon valósulhat meg az adott közszolgáltatás együttes biztosítása.

A közbeszerzési szerződés jelleg akkor is megállapítható, ha csak pénzügyi érdek fűződik a szolgáltatás nyújtásához [Bíróság C-796/18. számú ítélet 46. és 52. pont]. Az együttműködő ajánlatkérő által nyújtandó szolgáltatás pedig járulékos jellegű is lehet: a Bíróság C-796/18. számú ítélete rögzíti, hogy nem tűnik elengedhetetlennek, hogy a közszolgáltatási tevékenységet az együttműködésben részt vevő közjogi személyek közösen végezzék. Az Irányelv 12. cikke (4) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az különbségtétel nélkül felhatalmazza a részt vevő ajánlatkérő szerveket arra, hogy akár együttesen, akár egyénileg lássák el a közszolgáltatási feladatot, feltéve, hogy az együttműködésük lehetővé teszi a közös célkitűzéseik elérését.

A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint azáltal, hogy az „A” ajánlatkérő ellenérték fejében adja bérbe a szükséges eszközöket „B” ajánlatkérőnek, ez a közszolgáltatás teljesítése érdekében nyújtott kötelezettségvállalást kizárja, mivel itt nem a közszolgáltatás – részbeni – ellátásáért vállal kötelezettséget, hanem az eszközök pénzbeli ellenszolgáltatásáért.

A 2014/24/EU irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 12. cikk (4) bekezdés c) pont akként rögzíti a tárgyi árbevételi követelményt, hogy a résztvevő ajánlatkérő szervek az együttműködés által érintett tevékenységeknek kevesebb, mint 20%-át végzik a nyílt piacon.

Az Irányelv 12. cikk (5) bekezdése értelmében az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában, a (3) bekezdés első albekezdésének b) pontjában és a (4) bekezdés c) pontjában említett tevékenységek százalékos arányának megállapításához az átlagos összárbevételt vagy más megfelelő, tevékenység alapú mérőszámot, például a releváns jogi személynél vagy az ajánlatkérő szervnél a szerződés odaítélését megelőző három évben a szolgáltatások, áruk és építési beruházások miatt felmerülő költségeket kell figyelembe venni. 

Az Irányelv fent idézett rendelkezései is azt támasztják alá, hogy minden, az érintett tevékenységből származó bevételt figyelembe kell venni ajánlatkérőnként.

Az ajánlatkérőknek minden esetben vizsgálni, és dokumentálni kell, hogy az egyéb tevékenységekből származó bevételhez viszonyított aránya megfelel-e a Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pont szerinti árbevételi követelménynek.
 

2. Hogyan kell értelmezni a Kbt. 9. § (1) bekezdés – 2021. február 1-től hatályos – j) pontjának utolsó tagmondatát?

A Közbeszerzési Hatóság válasza

A 2021. február 1. napjától hatályos Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontja szerint a Kbt.-t nem kell alkalmazni a Kbt. 5. § (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkérő szervezet másik ajánlatkérővel vagy ajánlatkérőkkel kötött szerződésére, amelynek célja közfeladatok teljesítésére, közszolgáltatások nyújtására vagy közös közérdekű célok megvalósítására irányuló együttműködés kialakítása az ajánlatkérők között, ahol az ajánlatkérők együttműködéssel érintett tevékenységből származó éves nettó árbevételének kevesebb, mint 20%-a származik a nyílt piacról.

A különbség a 2021. február 1. előtti és utáni szabályozás között az, hogy míg 2021. február 1. előtt a nyílt piacról származó nettó árbevétel még éppen elérhette a 20%-ot, 2021. február 1-ét követően már csak a 20% alatti, nyílt piacról származó árbevétel esetén felelhet meg az érintett szervezet a Kbt. 9. § (1) bekezdés j) pontjának.
 

1. Magántulajdonú családi ház felújítására van-e lehetőség közbeszerzési eljárást lefolytatni?

A Közbeszerzési Hatóság válasza

A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint van lehetőség a Kbt. önkéntes alkalmazására, azonban kiemelendő, hogy az önként alkalmazás a Kbt. és a vonatkozó közbeszerzési jogszabályok valamennyi rendelkezésének betartását vonja maga után.

A Közbeszerzési Hatóság részletesebb állásfoglalása

A Kbt. 5. § (4) bekezdése kimondja, hogy a Kbt. rendelkezését köteles betartani az a Kbt. 5. § (1)-(2) bekezdés hatálya alá nem tartozó szervezet, amely e törvény szerinti közbeszerzési eljárás lefolytatását önként vagy szerződésben vállalja, illetve számára jogszabály közbeszerzési eljárás lefolytatását kötelezővé teszi.

A közbeszerzés tárgya lehet árubeszerzés, szolgáltatásmegrendelés vagy építési beruházás. A Közbeszerzési Hatóság tájékoztatja, hogy a tárgyi állásfoglaláskérésben leírt házfelújítás építési beruházásnak minősül.

A Kbt. 8. § (3) bekezdése foglalja magában az építési beruházás fogalmát, amely úgy rendelkezik, hogy az építési beruházás a következő valamely munka megrendelése (és átvétele) az ajánlatkérő részéről:

a) a Kbt. 1. mellékletben felsorolt tevékenységek egyikéhez kapcsolódó munka kivitelezése vagy kivitelezése és külön jogszabályban meghatározott tervezése együtt;

b) építmény kivitelezése vagy kivitelezése és külön jogszabályban meghatározott tervezése együtt;

c) az ajánlatkérő által meghatározott követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel vagy módon történő kivitelezése.

A Közbeszerzési Hatóság tájékoztatja, hogy az építési beruházásokra speciális szabályok alkalmazandóak, amelyeket az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervezői és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet] foglalja magában.

Minden közbeszerzési eljárás megindítását megelőzi az adott közbeszerzés becsült értékének megállapítása. A Kbt. 16. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzés becsült értékén a közbeszerzés megkezdésekor annak tárgyáért az adott piacon általában kért vagy kínált - általános forgalmi adó nélkül számított, a Kbt. 17-20. §-aiban foglaltakra tekintettel megállapított - teljes ellenszolgáltatást kell érteni. Opcionális részt tartalmazó ajánlatkérés esetén a teljes ellenszolgáltatásba az opcionális rész értékét is bele kell érteni.

Mennyiségi eltérés meghatározása esetén a szerződésben megjelölt legnagyobb mennyiséget kell figyelembe venni a becsült érték meghatározása során.

A becsült érték megállapításának azért van jelentősége, mert ez alapján dönthető el, hogy a beszerzés vonatkozásában az ajánlatkérőnek közbeszerzési eljárást kell-e lefolytatnia, valamint, hogy a lefolytatandó közbeszerzési eljárást uniós vagy nemzeti eljárásrendben, valamint milyen eljárási szabályok szerint kell lefolytatni.

„A becsült értéken nem egyszerű matematikai becslés eredményeképpen létrejött értéket, hanem a Kbt. által előírt szigorú szabályrendszer alkalmazását előíró módszerek, rendelkezések figyelembevételével megállapított, a Kbt. 28. § (2) bekezdése szerinti vizsgálattal alátámasztott és dokumentált mesterségesen „előállított” értéket kell érteni, amelynek meghatározó funkciója, hogy az ajánlatkérő eldönthesse, hogy a beszerzési igényének kielégítésére közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárást kell-e egyáltalán lefolytatnia, és ha igen, milyen rezsimben. A becsült érték sem az anyagi fedezettel, sem az ajánlatkérő által fizetendő ellenszolgáltatás összegével nem azonos fogalom.” [dr. Hubai Ágnes és dr. Tátrai Tünde (szerk.): A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény kommentárja, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2019, 104. old.]

Építési beruházások esetén a 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet a becsült érték meghatározására speciális szabályt ír elő, nevezetesen az építési beruházás becsült értékének meghatározásakor − a Kbt. 17. § (5) bekezdésében foglaltak figyelembevételével − az ajánlatkérőnek az engedélyhez kötött építési tevékenység esetén a végleges építési engedéllyel jóváhagyott engedélyezési terv, vagy kiviteli terv vagy egyesített engedélyezési és kiviteli terv alapján, a közbeszerzés megkezdését megelőző 12 hónapnál nem régebben készült − szükség esetén a közbeszerzési eljárás megkezdésének időpontjára aktualizált − költségvetést kell irányadónak tekinteni, amely tartalmazza az építési beruházással kapcsolatban felmerülő valamennyi szükséges munkatételt. A 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 14. § (4) bekezdés a) pontja szerinti esetben az építési beruházás becsült értékének meghatározásakor a jóváhagyási terv alapján elkészített, az építési beruházással kapcsolatban felmerülő valamennyi szükséges munkatételt tartalmazó, a közbeszerzés megkezdését megelőző 12 hónapnál nem régebben készült - szükség esetén a közbeszerzési eljárás megkezdésének időpontjára aktualizált - költségbecslést kell irányadónak tekinteni [322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdés].

A Közbeszerzési Hatóság tájékoztatja, hogy a közbeszerzési eljárás megindításának másik elengedhetetlen feltétele a műszaki leírás összeállítása. A tárgyi állásfoglalás-kérésben leírt házfelújítást kellene oly módon specifikálnia, hogy a műszaki leírás tartalmazzon minden olyan feltételt, követelményt, amelyet a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés teljesítése során elvárnak, de csak olyan mértékben, ami a versenyt indokolatlanul nem korlátozza. Amennyiben a műszaki leírás nem tartalmaz bármi olyan feltételt, követelményt, amelyet az ajánlatkérő fontosnak tart, azt a teljesítés során már nem követelheti. Abban az esetben pedig, ha olyan műszaki leírást állít össze, amely indokolatlanul szűkíti a versenyt, úgy az ajánlatkérő ellen jogorvoslati eljárás kezdeményezhető a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt, amely akár bírság kiszabásával is járhat.

Tehát a műszaki leírás tartalma akkor megfelelő, ha minden, az ajánlatkérő számára lényeges igényt lefed, de nem korlátozza indokolatlanul az ajánlattevők mozgásterét.

A Kbt. 58. § (2) bekezdése alapján az ajánlatkérő köteles megadni az eljárást megindító felhívásban vagy a további közbeszerzési dokumentumokban a közbeszerzés tárgyára vonatkozó műszaki leírást. A műszaki leírás azoknak az előírásoknak az összessége, amelyek meghatározzák azokat a közbeszerzés tárgya tekintetében megkövetelt jellemzőket, amelyek alapján a közbeszerzés tárgya olyan módon írható le, hogy az megfeleljen az ajánlatkérő által igényelt rendeltetésnek. E jellemzők utalhatnak a kért építési beruházás, áru vagy szolgáltatás előállításának és nyújtásának folyamatára vagy módszerére, vagy életciklusa bármely más szakaszának valamely konkrét folyamatára, akkor is, ha ezek a tényezők végeredményben nem befolyásolják az adott építési beruházás, áru vagy szolgáltatás tulajdonságait, feltéve, hogy kapcsolódnak a szerződés tárgyához [Kbt. 76. § (7) bekezdés], valamint annak értékéhez és céljaihoz képest arányosak.

A Közbeszerzési Hatóság tájékoztatja, hogy a 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 1. melléklete tartalmazza azokat a követelményeket, amelyek alapján az építési beruházás műszaki dokumentációját össze kell állítani. Ez alapján – adott esetben engedélyes – tervekre, árazott költségvetésre és egyéb dokumentumokra is szükség van.

Építési beruházás esetén a teljesítést követően az ellenérték kifizetésének módja is speciális szabályok szerint történik. E szabályokat a 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 32/A. § (1) bekezdése szabályozza, amely kimondja, hogy az ajánlatkérőként szerződő fél, valamint − európai uniós támogatás esetén szállítói kifizetés során − a kifizetésre köteles szervezet, ha az ajánlattevőként szerződő fél a teljesítéshez alvállalkozót vesz igénybe, a Ptk. 6:130. § (1)-(2) bekezdésétől eltérően a következő szabályok szerint köteles az ellenszolgáltatást teljesíteni:

a) az ajánlattevőként szerződő felek legkésőbb a teljesítés elismerésének időpontjáig kötelesek nyilatkozatot tenni az ajánlatkérőnek, hogy közülük melyik mekkora összegre jogosult az ellenszolgáltatásból;

b) az összes ajánlattevőként szerződő fél legkésőbb a teljesítés elismerésének időpontjáig köteles nyilatkozatot tenni, hogy az általa a teljesítésbe bevont alvállalkozók egyenként mekkora összegre jogosultak az ellenszolgáltatásból, egyidejűleg felhívja az alvállalkozókat, hogy állítsák ki ezen számláikat;

c) az ajánlattevőként szerződő felek mindegyike a teljesítés elismerését követően állítja ki számláját, a számlában részletezve az alvállalkozói teljesítés, valamint az ajánlattevői teljesítés mértékét;

d) a c) pont szerint a számlában feltüntetett alvállalkozói teljesítés ellenértékét az ajánlatkérőként szerződő fél − európai uniós támogatás esetén szállítói kifizetés során a kifizetésre köteles szervezet − tizenöt napon belül átutalja az ajánlattevőknek;

e) az ajánlattevőként szerződő fél haladéktalanul kiegyenlíti az alvállalkozók számláit, vagy az alvállalkozóval kötött szerződésben foglaltak szerint az alvállalkozói díj egy részét visszatartja;

f) az ajánlattevőként szerződő felek átadják az e) pont szerinti átutalások igazolásainak másolatait;

g) az ajánlattevőként szerződő felek által benyújtott számlában megjelölt, fővállalkozói teljesítés ellenértékét az ajánlatkérőként szerződő fél − európai uniós támogatás esetén szállítói kifizetés során a kifizetésre köteles szervezet − tizenöt napon belül átutalja az ajánlattevőként szerződő feleknek;

h) ha az ajánlattevőként szerződő felek valamelyike az e) vagy az f) pont szerinti kötelezettségét nem teljesíti, az ellenszolgáltatás fennmaradó részét az ajánlatkérő (vagy a kifizetésre köteles szervezet) őrzi, és az akkor illeti meg az ajánlattevőt, ha az ajánlatkérő részére igazolja, hogy az e) vagy az f) pont szerinti kötelezettségét teljesítette, vagy hitelt érdemlő irattal igazolja, hogy az alvállalkozó vagy szakember nem jogosult az ajánlattevő által a b) pont szerint bejelentett összegre vagy annak egy részére;

i) részben vagy egészben európai uniós támogatásból megvalósított közbeszerzés esetén a d) pont szerinti határidő harminc nap.

Az állásfoglalás kérésében leírtak alapján – abban az esetben, ha mégsem válik a Kbt. önkéntes alkalmazása alapján ajánlatkérővé – lehetősége van a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:74-76. § szerinti versenyeztetési eljárás keretében megversenyeztetni az ajánlattevő vállalkozókat. (A kézirat 2021. június 1-jén került lezárásra.)