A határozattal érintett tárgyak: Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban és az eljárás kiegészítő dokumentációjában nem fogalmazta meg egyértelműen a műszaki feltételeit, megsértette a Kbt. 50. § (4) bekezdését, a Kbt. 58. § (1) bekezdését, a 321/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 46. § (4) bekezdés első fordulatát és a 48. § (1) bekezdésének első fordulatát.
Tényállás
Az ajánlatkérő (központi beszerző szerv) a Kbt. Második Rész szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított lélegeztető munkaállomások beszerzésére, melynek ajánlati felhívását az Európai Unió Hivatalos Lapjába 2017. május 2. napján adta fel.
Az ajánlatkérő a felhívásban két részben biztosította a részajánlattételi lehetőséget, ismertette továbbá a közbeszerzés tárgyát.
A II.2.5) pontban meghatározta az értékelési szempontokat. Ezen belül mindkét részben:
3.5. Felnőtt és gyermek beteg légzési állapotához (compliance, resistance, trigger aktivitás) – mind kontrolláltan, mind spontán támogatott beteg estén – komplexen igazodó üzemmód, a paraméterek (ciklusindítás, frekvencia, volumen, belégzési nyomás I:E) automatikus kiszámítása és alkalmazása kezelői beavatkozás nélkül, a lélegeztetés során folyamatosan (előny a megléte) – Súlyszám: 5”
A felhívás VI.3) További információk 6. pontjában, továbbá a dokumentáció 8. számú mellékletében az ajánlatkérő meghatározta a szakmai ajánlattal kapcsolatos feltételeket.
Az ajánlattételi határidőre 2 ajánlattevő, köztük a kérelmező nyújtott be ajánlatot. Az ajánlatkérő felvilágosítás-kéréssel és a Kbt. 72. § (1) bekezdése szerinti árindokolás kéréssel fordult a kérelmezőhöz az 1. és 2. részekre vonatkozóan. Közölte, hogy a megajánlott termék esetében nem állapítható meg egyértelműen, hogy a készülék rendelkezik-e az előírt automatikus leszoktató funkcióval.
A kérelmező határidőre benyújtotta a felvilágosítását.
Az ajánlatkérő a Kbt. 79. § (1) bekezdése szerint tájékoztatta a kérelmezőt, hogy az ajánlatát a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelenné nyilvánította. Az ajánlatkérő indokolása szerint a megajánlott készülék ugyan automatikusan mérni és megjeleníteni képes a beteg legfontosabb légzési paramétereit, ugyanakkor a másik feltételnek, azaz hogy a leszoktatás folyamata során a lélegeztetési paramétereket beavatkozás nélkül, automatikusan számolja, nem felel meg.
A kérelmező előzetes vitarendezési kérelmet nyújtott be az érvénytelenné nyilvánításról szóló közbenső döntés ellen, melyet az ajánlatkérő elutasított.
A jogorvoslati kérelem
A kérelmező a jogorvoslati kérelmében kérte, hogy a Döntőbizottság az ajánlatkérőnek a kérelmező 1. és 2. részre benyújtott részajánlatai érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó közbenső döntéseit semmisítse meg, mivel az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 2. § (7) bekezdését és a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontját.
Az ajánlatkérő észrevétele
Az ajánlatkérő észrevételeiben kérte az alaptalan jogorvoslati kérelem elutasítását.
A hivatalbóli kiterjesztés
A Döntőbizottság a Kbt. 158. § (1) bekezdése alapján végzésével a jogorvoslati eljárást az 1-2. részben kiterjesztette annak vizsgálatára, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásában és a közbeszerzési kiegészítő dokumentumban a Kbt. 50. § (4) bekezdésének, a Kbt. 56. § (5) bekezdés első fordulatának, a Kbt. 58. § (1) bekezdésének, a Kbt. 77. § (1) bekezdése második fordulatának megfelelően határozta-e meg az ajánlati felhívás II.2.5) pont 3.5. pont szerinti minőségi kritériumot, valamint a szakmai ajánlatra vonatkozó VI.3) 6.) pontban a szakmai ajánlatra vonatkozó előírását („a lényeges paraméterek minimális szintje”), valamint a dokumentáció 8. számú mellékletében (szakmai ajánlat) a lélegeztetési módokra és funkciókra vonatkozó előírásait, különös tekintettel „A páciens leszoktatását segítő,- algoritmus vagy tudásalapú -automatizált üzemmód, amely mód figyelembe veszi min. a páciens légzési állapotát és a kilélegzett CO2 értéket. A lélegeztetési paramétereket beavatkozás nélkül, automatikusan számítja.” előírásra. Továbbá az ajánlatkérőnek az érvényesség tárgyában történt bírálata jogszerűen elvégezhető volt-e a Kbt. 81. § (11) bekezdésében foglalt kötöttségére figyelemmel.
A Döntőbizottság döntése és annak indokai
A Döntőbizottság a hivatalbóli kiterjesztés alapján megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 50. § (4) bekezdését, a Kbt. 58. § (1) bekezdését, a 321/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 46. § (4) bekezdés első fordulatát és a 48. § (1) bekezdésének első fordulatát, ezért a Döntőbizottság megsemmisítette a közbeszerzési eljárás mindkét részében az ajánlatkérő ajánlati felhívását és dokumentációját, valamint valamennyi, az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárás során ezt követően hozott döntését.
A Döntőbizottság az ajánlatkérővel szemben 5.000.000-Ft bírságot szabott ki.
A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem tekintetében a jogorvoslati eljárást megszüntette.
A határozat indokolása szerint:
Az ajánlatkérő nyílt eljárását a 2017. május 2-án feladott ajánlati felhívással indította meg, ezért a Döntőbizottság a Kbt. ezen a napon hatályos rendelkezéseit vette figyelembe a jogorvoslati ügy elbírálásánál.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban és az eljárás kiegészítő dokumentációjában nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy a „leszoktatást segítő” és az „automatizált” üzemmódokat hogyan kell az ajánlattevőknek értelmezni, tekintettel arra, hogy az orvosszakma – a felek által egyezően előadottak szerint is – a lélegeztetőgépekről történő leszoktatási folyamatnak 3 szintjébe sorolja az automatizáltság fokozatai tekintetében a berendezéseket: kézi vezérlésű berendezések, a leszoktatást elősegítő üzemmódokkal kiegészített berendezések, teljesen automatikus vezérlésű berendezések.
Továbbá nem határozta meg, hogy a műszaki leírásnak az automatizáltság fokozata szempontjából mely paraméterei minősülnek „lényegesnek”, melyek minimális szintjét az ajánlott termékeknek el kell érniük.
A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlatkérő eljárási döntései sem segítették elő, hogy az ajánlattevők a speciális lélegeztető gép üzemmódjára vonatkozó műszaki előírás egyértelmű jelentéstartalmával tisztában legyenek.
Az ajánlatkérő a felhívás II.2.5) pont 3.5. pont szerinti minőségi kritériumban pontosan meghatározta a lélegeztetési paramétereket (ciklusindítás, frekvencia, volumen, belélegzési nyomás I:E), azonban a vizsgált érvényességi előírásban (mely a lélegeztetési folyamat mellőzhetetlen részét képező leszoktatási folyamatra vonatkozott) ezt nem tette meg, ezért a „lélegeztetési paraméterek” jelentés mögött álló konkrét paraméterek, melyeknek a folyamatos számítását és alkalmazását az ajánlatkérő megkövetelte, az ajánlattevők számára nem voltak egyértelműek.
A Döntőbizottság figyelembe vette az ajánlatkérő által becsatolt szakértői véleményt, amely alátámasztja azt, hogy a lélegeztetési paraméterek valamint azok beállítási tartományának a megadása egyértelműen azt jelzi, hogy „gépi paraméterről van szó, azaz a gép által alkalmazott, közvetített jellemzőről”, ellentétben a tüdő állapotát tükröző lélegzési paraméterektől. Amennyiben tehát az ajánlatkérő meghatározta volna a légzési és a lélegeztetési paramétereket vagy a beállítható paramétereket, akkor az ajánlattevők számára a vitatott érvényességi előírás egyértelmű jelentést hordozott volna a leszoktató üzemmód automatizáltságának fokára, tartalmára vonatkozóan.
A Döntőbizottság határozata ellen az ajánlatkérő nyújtott be keresetet.
A Fővárosi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság a 107.K.700.295/2018/22. számú 2018. október 25-én kelt ítéletében a keresetet elutasította, a következő indokok alapján:
A bíróság a tényállást a peres felek és az alperesi beavatkozó előadása, a csatolt okiratok és a per egyéb adatai alapján állapította meg.
A perben a peres felek abban foglaltak el eltérő álláspontot, hogy a felperes szerint az üzemmód teljes automatizáltsága azonos tartalommal került előírásra mind a felhívásban, mind a kiegészítő dokumentumok műszaki leírásában. Ezzel szemben az alperesi oldal álláspontja szerint a fenti teljes automatizáltság eltérő tartalommal került előírásra a felhívásban és a kiegészítő dokumentum műszaki leírásában.
A közigazgatási eljárás iratai alapján megállapíthatóvá vált, hogy a közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő a felhívásában értékelési szempontként azt határozta meg, hogy előny, ha a megajánlott gép a lélegeztetési folyamat egésze során biztosítja az ott meghatározott paraméterek automatikus számítását és alkalmazását, míg az érvényességi szempontnál minimum követelményként írta elő azt, hogy a gép rendelkezzen automatikus lélegeztetésről leszoktató programmal.
A közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó jogszabályhelyi rendelkezések alapján egyértelmű az ajánlati felhívás kellően pontos és érthető megfogalmazásának a követelménye.
Az értékelési szempontot és az érvényességi szempontot eltérően határozta meg a felperes ajánlatkérő az ajánlati felhívásában. Az értékelési szempontnál előnyként jelezte a lélegeztetési folyamat egésze során biztosított automatizáltságot, az érvényességi szempontoknál minimum követelményként írta elő lényegében azt. Az előnykénti, illetőleg a minimum követelménykénti megfogalmazás nyilvánvalóan eltérő kategóriát jelentenek. Az ajánlati felhívás fenti megfogalmazásából és a jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy az ajánlati felhívását a felperes a tárgyi esetben nem kellően pontosan határozta meg. Irreleváns volt az aneszteziológus szakorvos nyilatkozatára való felperesi hivatkozás, nem merült fel ugyanis az ügyben olyan körülmény, ami az ajánlati felhívás pontos megfogalmazásának feltárásához orvosszakmai kérdések tisztázását tette volna szükségessé.
Az irányadó jogszabályhelyek alapján egyértelmű a kellően pontos és világos ajánlati felhívás megfogalmazásának kötelezettsége. Nem hivatkozhat tehát arra a felperes alappal, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelő, az alperes által meghatározott konkrétabb megfogalmazás, lényegében egy konkrét szereplőre szűkítette volna le az ajánlattevők körét.
A közigazgatási iratok alapján megállapítható, hogy a felperes el kívánta határolni az értékelési részszempontot és az érvényességi előírását, utóbbi előírásában azonban az értékelési részszempontban az üzemmódra vonatkozó lélegzési és lélegeztetési paramétereket nem határozta meg, továbbá az adatok automatikus folyamatos alkalmazására vonatkozó feltételt sem annak ellenére, hogy mindkét előírásban az üzemmód automatizáltsági szintjét azonosan kívánta meghatározni. Egyetértett a bíróság az alperes azon megállapításával, hogy ellentmondásos volt a felhívás és a dokumentáció előírása abban a vonatkozásban is, hogy míg a felhívásban az érvényesség tekintetében az ajánlatkérő a lényeges paramétereknek való megfelelőséget írta elő, azonban a dokumentáció ezt a kiemelést nem tartalmazta. Mivel így a felperes ajánlatkérő és az ajánlattevő mást értettek a lélegeztetési funkció automatizált üzemmódján, nem lehetett megállapítani magát az üzemmódot, tehát azt, hogy a megadott paramétereket az adott lélegeztető gép csak automatikusan számítja vagy folyamatosan beavatkozás nélkül alkalmazza a terápia során. Az ajánlatkérő csak azoknak a műszaki feltételeknek való megfelelést követelheti meg az ajánlattevőktől, amelyeket egyértelműen és világosan meghatározott. Amennyiben ezt a kötelezettségét elmulasztja, ez nem eshet az ajánlattevők terhére.
Az alperesi megállapítással egyezően rögzíthető, hogy az érvényességi előírásában sem a lélegeztetési paramétereket, sem pedig az adott üzemmód szempontjából releváns lélegeztetési paramétereket nem adta meg a felperes. Ennek hiányában nem határolható el egyértelműen az érvényességi feltételként megfogalmazott üzemmód automatizáltságára vonatkozó feltétele a 3.5. értékelés részszempontban meghatározott és az ajánlatkérő beszerzési szándéka szerint azonos fokú, tartalmú üzemmód automatizáltságára vonatkozó műszaki feltételtől. Tehát a felperes az érvényességi műszaki előírásában és a 3.5. értékelési részszempontjában gyakorlatilag azonos előírást kívánt érvényesíteni, azonban az eltérő megfogalmazás miatt ez az ajánlatevők számára nem lehetett egyértelmű elvárás. A felperes a felhívás II.2.5.) pont 3.5. pont szerinti minőségi kritériumban pontosan meghatározta a lélegeztetési paramétereket (ciklusindítás, frekvencia, volumen, belégzési nyomás) azonban a vizsgált érvényességi előírásban ezt nem tette meg, ezért a „lélegeztetési paraméterek” jelentés mögött álló konkrét paraméterek - melyeknek a folyamatos számítását és alkalmazását az ajánlatkérő megkövetelte - az ajánlattevők számára nem voltak egyértelműek.
Mindezekre figyelemmel az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban és az eljárást kiegészítő dokumentációjában nem fogalmazta meg egyértelműen, hogy a „leszoktatás segítő” és az „automatizált üzemmódokat” hogyan kell az ajánlattevőknek értelmezni. Nem határozta meg továbbá, hogy a műszaki leírásnak az automatizáltság fokozata szempontjából mely paraméterei minősülnek lényegesnek, melynek minimális szintjét az ajánlott termékeknek el kell érniük.
A fent részletezettek alapján tehát a perbeli esetben a felperesi ajánlati felhívás, előírás nem volt egyértelműen megfogalmazott. Ezáltal sérült a Kbt. 58. § (1) bekezdésének, illetve a Kormányrendelet 46. § (4) bekezdés első fordulatának követelménye. Nem volt tehát kellően pontosan megadva az ajánlati felhívás, ezáltal a különböző ajánlattevőknek való egyenlő esély biztosítása nem valósult meg.
Helytállóan állapította meg ezért az alperes a támadott határozatában, hogy a felperes megsértette a Kbt. 50. § (4) bekezdését, 58. § (1) bekezdését, a Korm rendelet 46. § (4) bekezdése első fordulatát, valamint a 48. § (1) bekezdés első fordulatát. Ezért a Kbt. 165. § (3) bekezdés b) pontja szerint jogszerűen semmisítette meg az ajánlatkérő ajánlati felhívását és kiegészítő dokumentációját, valamint a közbeszerzési eljárás során hozott döntéseit.
Az eljárási jogszabálysértésekre vonatkozó hivatkozás sem volt alapos. A hivatalbóli kiterjesztés kapcsán annak jogszerűségét megingató álláspontot a felperes nem adott elő, a bizonyítékok okszerű mérlegelése és értékelése kapcsán sem megalapozottak az érvei. Az alperes a határozatában a tényállást pontosan szerepeltette, a felek által hivatkozott szakirodalmat, a felperesi orvos-szakmai érveket, a szakorvos által prezentáltakat bemutatta, ütköztette, az észrevételeket figyelembe vette, és mindezek egyenkénti és összességében is történő mérlegelésével hozta meg határozatát. A döntésének indokai, a mellőzés okai a határozatból kitűnnek.
Az alperes támadott határozatában a Kbt. 165. § (3) bekezdés d) pontja szerint bírságot szabott ki a fenti jogszabálysértések miatt az ajánlatkérővel szemben. A bírság összegének meghatározásnál a Pp. 339/B. §-a szerinti mérlegelési jogkörében járt el az alperesi hatóság. A határozata indokolásának 27. pontjában kifejtette, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelemmel volt a Kbt. 165. § (11) bekezdése szerinti követelményekre. Külön kiemelte, hogy súlyosító körülményként értékelte, miszerint a megvalósított jogsértésnek kihatása volt az ajánlatok érvényességi bírálatára, továbbá az ajánlatkérővel szemben más ügyben már jogsértés megállapítására és bírság kiszabására került sor. Ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a közbeszerzési eljárás felfüggesztésére tekintettel a jogsértés reparálható, továbbá az ajánlatkérő együttműködő magatartását. A fent részletezettek alapján a jogsértés csekély súlya és reparálhatósága a bírság összegének meghatározásakor figyelembevételre került. Nem volt helytálló tehát az a felperesi kereseti hivatkozás, hogy a csekély súly és a reparálhatóság miatt bírság kiszabása nem volt indokolt. A fent írtak szerint az alperes a bírság összegének meghatározásakor figyelembe vette, hogy a jogsérelem kihatással volt az ajánlatok érvényességi bírálatára. A jogsértés súlya tehát figyelembevételre került. A jogsértés súlya pedig nyilvánvalóan a közbeszerzés tárgyának és értékének alapulvételével határozható meg. Az értékmeghatározásánál pedig a Kbt. 165. § (4) bekezdése szerinti utalás, vagyis a kiszabható bírság összege határainak megemlítése a támadott határozatban tekintendő az érték figyelembevételének.
A fentiek alapján a felperes keresetében hiányolt elemeket az alperes a bírság kiszabásánál figyelembe vette, és azok alapján okszerűen jutott a bírság kiszabásának jogkövetkezményére és határozta meg annak összegét. Nem volt tehát olyan, a keresetben említett körülmény, amit az alperes a bírság kiszabásánál ne vett volna figyelembe, illetve ne helytállóan vett volna figyelembe. A bírság kiszabása körében az alperes tehát az irányadó tényállást feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai határozatának indokolásából kitűnnek, és a feltárt körülményekből a bírság összegére vonatkozóan okszerűen következtetett.
Mindezek miatt nem sérültek a Pp. 339/B. §-ában írt mérlegelési körülmények. Nem volt olyan indok, amely alapján a bíróság a bírság mérséklésére vonatkozó kereseti kérelemnek helyt tudott volna adni, olyan méltányolható körülményt nem adott elő, amelyet figyelembe vehetett volna a bíróság.
Mindezekre tekintettel a bíróság az alperes támadott határozatában a felperes által hivatkozott jogszabálysértést nem talált, ezért a felperes keresetét, mint alaptalant a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
Miután az ügyben a rendelkezésre álló adatok alapján és lényegében jogkérdésben érdemi döntés volt hozható, a bíróság a perben külön bizonyítási terhet nem osztott, és külön bizonyítási eljárást nem folytatott le.
Az elsőfokú ítélet ellen az ajánlatkérő felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához.
A Kúria a Kfv.VI.37.090/2019/4. számú 2020. január 29. napján kelt ítéletében a Fővárosi Törvényszék 107.K.700.295/2018/22. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
A Kúria szerint az eljárt bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló következtetést vont le. Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértés azonban nem tárható fel.
A közigazgatási bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, előtárt bizonyítékait, azokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte, és helyesen állapította meg, hogy a kereset nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét minden vonatkozásában elemezte és elbírálta, a Pp. 221. § (1) bekezdésének teljes mértékben megfelelő, kellően részletes indokát adta döntésének, amelyet konkrét jogszabályi hivatkozásokkal is alátámasztott. A kifejtett jogi érveket a Kúria teljes körűen osztotta, azok megismétlése nélkül, a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel, az alábbiakat hangsúlyozta.
A vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből látható, hogy az ajánlatkérőnek kell a közbeszerzési igényét meghatároznia, ennek körében az egyes felételeket maga szabja meg. Elvárásait úgy kell megfogalmaznia, hogy az alapján az ajánlattevők képesek legyenek egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tenni. Ehhez elengedhetetlenül szükséges a közbeszerzés tárgyának egyértelmű meghatározása. A közbeszerzési eljárás dokumentumainak koherens rendszert kell alkotniuk, azok nem lehetnek sem önmagukban, sem egymással ellentétesek. Az azonos tartalmat azonosan kell körülírni, az eltérő szövegezés ugyanis eltérő tartalmat feltételez. Az érvényes ajánlattétel feltételeiben az ajánlattevők nem lehetnek bizonytalanságban, hiszen akkor nem tudnak egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tenni.
Az ajánlatkérő az általa közölt feltételekhez kötve van, az egyes előírásainak utóbb sem tulajdoníthat olyan tartalmat, amely abból egyértelműen és világosan nem következik.
Az ajánlatkérő az ajánlatot akkor nyilváníthatja érvénytelennek, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, a dokumentációban, vagy más közbeszerzési dokumentumban meghatározott feltételnek. Az ajánlatkérő által ki nem nyilvánított, a lehetséges ajánlattevők előtt kifejezetten meg nem jelenített elvárás az ajánlattevőkön számon nem kérhető, az ilyen követelmény nem teljesítése érvénytelenségre alapot nem adhat.
A felperes szövegszerűen valóban két különböző követelményt fogalmazott meg érvényességi előírásként és értékelési kritériumként. Önmagában ez a körülmény azonban nem teszi jogszerűvé az eljárását. Az alperes ugyanis azt rótta a felperes terhére, hogy a két helyen eltérő jelentéstartalommal határozta meg az általa elvárt teljes automatizáltság követelményét. Ezen állítást pedig a felperes megdönteni a felülvizsgálati eljárásban sem tudta.
A lélegeztetési folyamat részét képezi a leszoktatási szakasz, pusztán emiatt is elengedhetetlen lett volna az automatizáltsággal kapcsolatos követelmény erre figyelemmel történő pontos meghatározása.
A felperes a felhívásban egyértelműen meghatározta, hogy mit fog előnyként értékelni. Rögzítette, hogy mely paraméterek kiszámítását és alkalmazását várja el automatikusan, azaz kezelői beavatkozás nélkül, és azt is közölte, hogy ez a teljes lélegeztetési folyamatra vonatkozik. Ezzel szemben a dokumentáció ettől eltérő tartalommal határozta meg a leszoktatási periódusra vonatkozó automatizált üzemmód paramétert.
A különböző megfogalmazás ellenére a felperes mindkét előírás alatt ugyanazt a szintű automatizáltságú üzemmódot értette. Az ajánlattevők számára az ajánlatkérő értelmezése nem volt egyértelmű, alappal gondolhatták, hogy a másképpen megfogalmazott feltétel másmilyen tartalmat takar.
A bizonytalan megfogalmazását a felperes később sem pontosította, a 6. számú kérdést lényegében érdemi válasz nélkül hagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem cáfolta azt az alperes által rögzített és az elsőfokú ítéletben is megjelenő következtetést, miszerint a megfogalmazás azért is volt félreérthető, mert a lényeges paramétereknek való megfelelés követelményét a dokumentáció már nem tartalmazza. A dokumentáció alapján nem egyértelmű az sem, hogy az automatizmusnak a paraméterek számítására vagy az alkalmazására is ki kell-e terjednie.
A fentiek szerint a Kúria az eljárt bírósággal és az alperessel egyezően jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi előírások nem voltak egyértelműek, ezáltal sérültek a határozatban megjelölt jogszabályi rendelkezések.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 339/B. §-ára is hivatkozott, azonban ennek alátámasztására figyelembe vehető érvet nem hozott fel. Az alperesi döntésnek ugyanis csak a bírság kiszabására vonatkozó része minősül mérlegelési jogkörben hozott határozatnak.
A felhívás és a dokumentáció vitatott előírásainak jogszerűsége magukból a dokumentumokból, illetve az alperes előtti jogorvoslati eljárásban keletkezett bizonyítékokból egyértelműen megítélhető volt, ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen mellőzte a további bizonyítást.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.
A döntés elvi tartalma
Az ajánlatkérőnek az érvényességi feltételeket és az értékelési szempontokat is úgy kell meghatároznia, hogy arra az ajánlattevők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek.
Az ajánlat akkor érvénytelen, ha nem felel meg a felhívásban, a közbeszerzési dokumentumokban vagy a jogszabályban meghatározott feltételeknek. Az ajánlatkérő által egyértelműen ki nem nyilvánított követelményt nem teljesítő ajánlatot érvénytelenné nyilvánítani nem lehet.