Azonos vagy kedvezőbb ajánlattétel követelménye a keretmegállapodás alapján történő beszerzés során

1.    Bevezetés

A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) a sajátos beszerzési módszerek között rögzíti a keretmegállapodásokat. A sajátos beszerzési módszerek nem közbeszerzési eljárástípusokat jelölnek, hanem olyan beszerzési technikákat és modelleket, amelyek a közbeszerzési eljárástípusok lebonyolítása során nagyobb rugalmasságot biztosítanak az ajánlatkérők számára.

A keretmegállapodás egy vagy több ajánlatkérő szerv és egy vagy több gazdasági szereplő között létrejött megállapodást jelent, amelynek célja az egy adott időszakban odaítélendő szerződésekre irányadó feltételek megállapítása, különösen az árra és – szükség szerint – az előirányzott mennyiségre vonatkozóan.1 A keretmegállapodás tehát egy olyan hosszabb távra kötött szerződést jelent, amely lehetővé teszi, hogy a szerződés tárgya szerinti termékeket, szolgáltatásokat az ajánlatkérő szerv ugyanazon beszerzési partnerétől vagy partnereitől rendelje meg a keretmegállapodás időtartama alatt. Ez történhet

- közvetlen megrendelés küldésével a (legjobb ajánlatot benyújtott) szerződéses partner számára, vagy

- konzultáció útján (amennyiben egy partnerrel köti meg a keretmegállapodást az ajánlatkérő és a keretmegállapodás nem tartalmazza a későbbi megrendelés minden feltételét), vagy

- a partnerek közötti verseny újra nyitásával (amennyiben több partnerrel köti meg a keretmegállapodást az ajánlatkérő és a keretmegállapodás nem tartalmazza a későbbi megrendelés minden feltételét).

A keretmegállapodást legaktívabban hazánkban a központi beszerző szervezetek, a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (a továbbiakban: KEF) és az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) alkalmazzák. Mindkét szervezet a beszerzésére vonatkozó, saját jogszabályok alkalmazásával folytat le jellemzően keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásokat, azonban a közszolgáltatók is előszeretettel alkalmazzák ezt a módszert.2


1 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/24/EU IRÁNYELVE (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről; 33. cikk (1) bekezdése.
2 A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény kommentárja; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2019. XVI. fejezet; szerző: Tátrai Tünde; 335. o.


A keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárás kifejezetten alkalmas az előre pontosan meg nem határozható beszerzési igények kielégítésére. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a keretmegállapodás tárgya egy légüres buborék volna, mivel a beszerzés tárgya megállapításának kötelezettsége attól függetlenül terheli az ajánlatkérőt a keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásban, hogy a keretmegállapodás alapján kötendő egyedi szerződések konkrét tárgya csak a keretmegállapodást követően kerül meghatározásra. Az ajánlatkérőnek már a keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárásában meg kell határoznia a közbeszerzés tárgyát, tipikusan az alábbiak szerint:

- építési beruházásnál legalább munkanem pontossággal;

- szolgáltatásmegrendelés esetén az egyes (fő)tevékenységek szerint;

- árubeszerzés esetén a beszerezni kívánt áru főbb tulajdonságai alapján.3

A keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárásban megadott feltételek alapján tesznek ajánlatot az ajánlattevők, majd köt keretmegállapodást az ajánlatkérő szerv egy vagy több ajánlattevővel. A megkötött keretmegállapodás is kétféle lehet attól függően, hogy az tartalmazza-e az annak alapján adott közbeszerzés megvalósítására irányuló szerződések minden feltételét vagy sem. Kizárólag magyarázó céllal az első típust keretszerződéseknek nevezzük, míg a másodikat szűk értelemben vett (stricto sensu) keretmegállapodásoknak.4

A keretmegállapodás megkötését követően kerül sor az egyedi szerződés(ek) megkötésére az ajánlatkérő szerv konkrét beszerzési igényeinek felmerülése esetén, a keretmegállapodásban rögzített időtartam alatt. A fentiekben említett rugalmasság és keret jelleg miatt rögzíti azt a Kbt. 105. § (1) bekezdés b) és c) pontja, illetve a 105. § (4) bekezdése, hogy a keretmegállapodás második részében, az egyedi szerződés megkötésére irányuló eljárás során az ajánlattevő csak a keretmegállapodásban foglaltakkal azonos vagy annál az ajánlatkérő számára kedvezőbb ajánlatot tehet. De hogyan is kell értelmezni az „azonos vagy kedvezőbb ajánlat” kitételt? Mi az, amit az ajánlatkérő e körben köteles vizsgálni, vagy vizsgálhat, előírhat egyáltalán? Ezen kérdésekre igyekeznek választ adni a cikk további részei.


3 A Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács útmutatója a keretmegállapodásokkal kapcsolatos egyes kérdésekről (KÉ 2019. évi 106. szám, 2019. június 4.).
4 ÉRTELMEZŐ JEGYZET – KERETMEGÁLLAPODÁSOK – KLASSZIKUS IRÁNYELV; Ref. Ares(2016)810203 - 16/02/2016.


2.    Uniós szabályozás

Érdekes módon a közbeszerzési irányelvek nem említik a Kbt. 105. § (1) bekezdés b) és c) pontja, illetve a 105. § (4) bekezdésének fent említett rendelkezését. A klasszikus közbeszerzési irányelv a keretmegállapodásokkal kapcsolatban kizárólag azt rögzíti, hogy a keretmegállapodáson alapuló szerződéseket a 33. cikk (2) bekezdésben, valamint a (3) és a (4) bekezdésben megállapított eljárásoknak megfelelően kell odaítélni. A keretmegállapodáson alapuló szerződések továbbá semmi esetre sem vezethetnek a keretmegállapodásban megállapított feltételek lényeges módosításához. Amennyiben a keretmegállapodás megkötésére egyetlen gazdasági szereplővel kerül sor, a megállapodáson alapuló szerződéseket a keretmegállapodásban megállapított feltételek keretein belül kell odaítélni. Az ajánlatkérő szervek minden egyes szerződést annak az ajánlattevőnek ítélik oda, amely a keretmegállapodáshoz kapcsolódó közbeszerzési dokumentumokban megállapított odaítélési szempontok alapján a legjobb ajánlatot nyújtotta be.5

Az uniós közbeszerzési irányelv tehát nem írja elő azt kifejezetten, hogy a keretmegállapodáson alapuló szerződések odaítélése során az ajánlattevő kizárólag azonos vagy kedvezőbb ajánlatot tehet a keretmegállapodásban foglaltakhoz képest. Garanciális és iránymutató utalásokat azonban találhatunk az irányelv rendelkezései között is:

-    a keretmegállapodás feltételei lényeges módosításának tilalma;

-    a szerződések odaítélésének a keretmegállapodás feltételei keretein belül kell történnie;

-    a keretmegállapodáson alapuló szerződések odaítélése során a nyertes ajánlattevő kiválasztásakor arra kell figyelemmel lennie az ajánlatkérőnek, hogy az előre meghatározott odaítélési (értékelési) szempontok alapján ki nyújtotta be a legjobb ajánlatot.

A fentiek tehát az alábbiakban is iránymutatásként szolgálnak számunkra az „azonos vagy kedvezőbb ajánlat” értelmezése tekintetében.


5 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/24/EU IRÁNYELVE (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről; 33. cikk (2), (3) bekezdése és (5) bekezdés d) pontja.


3.    Magyar jogi szabályozás

A Kbt. 105. § (1) bekezdés b) és c) pontja, illetve a 105. § (4) bekezdésének tárgybeli rendelkezését a korábbi közbeszerzési törvények is tartalmazták a magyar jogi szabályozásban.

A 2003-as Kbt. 136/C. § (4) bekezdése szerint „az ajánlattevő a keretmegállapodásban foglaltakhoz képest az ajánlat 57. § (3) bekezdésének a) pontja szerinti részszempontokkal összefüggő tartalmi elemeire vonatkozóan csak a keretmegállapodásban foglaltakkal azonos vagy annál az ajánlatkérő számára kedvezőbb ajánlatot tehet.” A 2003-as Kbt. 57. § (3) bekezdés a) pontja az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempontjának ajánlatkérő által meghatározott részszempontjaira utalt. A fenti rendelkezésből tehát az következik álláspontom szerint, hogy a 2003-as Kbt. a keretmegállapodásos eljárás második részében az ajánlat azon tartalmi elemei vonatkozásában írta elő az „azonos vagy kedvezőbb ajánlattétel” követelményét, amelyek konkrét bírálati részszempontot képeztek. Ez véleményem szerint összhangban áll az uniós jogi szabályozással is, hiszen mind a 2004-es, mind a 2014-es közbeszerzési irányelvek az odaítélési szempontok alapján történő vizsgálatot rögzítik.6

A 2003-as Kbt. fenti szövegezését a 2011-es Kbt. is változatlanul átvette (természetesen az aktuális jogszabályi hivatkozásokkal módosítva). A 2011-es Kbt. 110. § (6) bekezdése előírta, hogy „az ajánlatkérő akkor alkalmazhat a keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárásban alkalmazott értékelési szemponttól eltérő értékelési szempontot, amennyiben már a keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárásban – az eljárást megindító felhívásban vagy a dokumentációban – azt előírta és amelyet egyben a keretmegállapodás tartalmaz. Az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásának bírálati szempontja esetén az eljárást megindító felhívásban vagy a dokumentációban és a keretmegállapodásban rögzíteni kell a 71. § (3)–(4) bekezdéseiben foglaltakat is. Az ajánlattevő csak a keretmegállapodásban foglaltakkal azonos vagy annál az ajánlatkérő számára kedvezőbb ajánlatot tehet.” A 2011-es Kbt. esetében tehát a hivatkozott bekezdés utolsó mondatából kikerült a bírálati részszempontokra való hivatkozás, azonban az idézett jogszabályi bekezdésben egyértelműen a bírálati részszempontok előírásának szabályait rögzítette a jogalkotó, tehát a 2011-es Kbt. is az ajánlatkérő által előírt bírálati részszempontok tekintetében írta elő az „azonos vagy kedvezőbb ajánlat” követelményét.


6 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/18/EK IRÁNYELVE (2004. március 31.) az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról 32. cikk (4) bekezdés d) pontja; AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/24/EU IRÁNYELVE (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről; 33. cikk (5) bekezdés d) pontja.


4.    Az azonos vagy kedvezőbb ajánlat értelmezése

Az a rendelkezés tehát, hogy a keretmegállapodás alapján kötendő egyedi szerződés odaítélése során az ajánlattevő a keretmegállapodásban foglaltakhoz képest azonos vagy kedvezőbb ajánlatot tehet, a magyar közbeszerzési jogi szabályozásban jelent meg, a Kbt. korábbi verzióiban pedig kifejezetten a bírálati részszempontok vonatkozásában.

Ha felmerül bennünk a kérdés, hogy mégis hogyan kell értelmezni az „azonos vagy kedvezőbb ajánlattétel” fogalmát a közbeszerzési joggyakorlatban, akkor elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy mi célt szolgál ez a rendelkezés. A magyar jogi szabályozásba történő rögzítés során a jogalkotót minden bizonnyal az a szándék vezérelte, hogy biztosítsa azt az irányelvi rendelkezést, miszerint az ajánlatkérő szerv nem élhet vissza a keretmegállapodással a verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása céljából. Tehát az ajánlattevő az egyedi szerződés odaítélése során is köteles tartani azt a vállalását, amelyet a keretmegállapodás megkötése céljából indított eljárás során tett az ajánlatkérő felé, és a korábbi ajánlatával azonos vagy az ajánlatkérő számára kedvezőbb ajánlatot köteles tenni a keretmegállapodásos eljárás második részében. Ez a követelmény teljesen érthető is, hiszen amennyiben az egyedi szerződés odaítélése során olyan tartalommal teszi meg ajánlatát az ajánlattevő, amely tartalommal a keretmegállapodásos eljárás első részében nem lett volna nyertesnek nyilvánítható, akkor a verseny oly mértékű torzításáról beszélhetünk, amely közbeszerzési alapelvi sérelmet jelent. Az előbbi esetről beszélünk például, ha egy informatikai beszerzés során az ajánlattevő a keretmegállapodás odaítélésére irányuló eljárásban olyan megajánlást tesz, hogy az ajánlatkérő által előírt termékkör szállítását x Ft-ért vállalja, amely vállalásra tekintettel – az ajánlatkérő által előírt odaítélési szempont alapján – a keretmegállapodásban részes félként nyertes ajánlattevőként kerül kihirdetésre az ajánlattevő; az egyedi szerződés odaítélése során az ajánlatkérő által beszerezni kívánt és a keretmegállapodásban szereplő ugyanazon informatikai terméket azonban már drágábban kínálja megvételre az ajánlatkérő számára, mégpedig olyan ajánlati áron, amely ajánlati árral nem került volna be a keretmegállapodásban részes felek közé az első részben. Ez esetben nemcsak az ajánlatkérőt hozná az ajánlattevő kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetbe, hanem a keretmegállapodás odaítélésére irányuló közbeszerzési eljárás tekintetében is sérül a verseny tisztasága. A Kbt. 105. § (1) bekezdés b) és c) pontjában, valamint a 105. § (4) bekezdésében rögzített rendelkezés tehát a fenti példa szerinti visszaéléseket kívánja megelőzni.

Milyen tartalommal jelenhet meg az „azonos vagy kedvezőbb ajánlattétel” az egyedi szerződés odaítélése során? Amennyiben az ajánlatkérő kizárólag az ellenszolgáltatás összegét értékeli, akkor a legalacsonyabb ár értékelési szempontja alapján az ajánlati ár formájában. Ez esetben tehát az „azonos vagy kedvezőbb ajánlattétel” tekintetében azt köteles az ajánlatkérő vizsgálni, hogy az ajánlattevő az egyedi szerződés odaítélése érdekében azonos vagy olcsóbb árajánlatot nyújtott-e be. Amennyiben azonban az ajánlatkérő által előírt értékelési szempont a legjobb ár-érték arány, akkor az „azonos vagy kedvezőbb ajánlattétel” követelménye nemcsak az ajánlati árra, hanem az egyéb értékelési részszempontok vonatkozásábanis értendő. Tehát például amennyiben egy úttakarító járművek beszerzésére irányuló keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásban az ajánlatkérő az egyedi szerződések alapján szállítandó járművek ajánlati árát és azok károsanyag-kibocsátását is értékeli, az ajánlattevő a keretmegállapodáson alapuló egyedi szerződés odaítélése során is azonos vagy kedvezőbb ajánlatot köteles benyújtani mind az ajánlati ár, mind a minőségi részszempontként előírt károsanyag-kibocsátás tekintetében. Amennyiben mindkét részszempont tekintetében kedvezőbb az ajánlattevő vállalása, egyértelmű az ajánlat tartalma. Az ajánlat megfelelőségének eldöntése azonban már nehezebb, ha az ajánlattevő a keretmegállapodás második részében az egyik részszempont tekintetében kedvezőbb, míg a másik részszempont tekintetében kedvezőtlenebb megajánlást tesz, melynek megítélésére a cikk későbbi részében teszek javaslatot.

E körben szükséges megjegyeznünk, hogy a Kbt. 105. § (4) bekezdése alapján az ajánlatkérőnek van lehetősége arra, hogy az egyedi szerződés odaítélése során a keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárásban alkalmazott értékelési szempontoktól eltérő értékelési szempontokat alkalmazzon, de kizárólag abban az esetben, ha már a keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárásban a közbeszerzési dokumentumokban azt előírta, és amelyeket egyben a keretmegállapodás is tartalmaz. Az ajánlattevőkkel tehát már a keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásban előzetesen közölni kell, hogy az egyedi szerződéskötés során milyen értékelési szempontrendszert kíván követni az ajánlatkérő. Az értékelési szempontokat és módszert természetesen a Kbt. 76. §-nak megfelelően kell e körben is meghatározni.

Az „azonos vagy kedvezőbb ajánlattétel” követelményének értelmezési problémája leggyakrabban abból adódik, hogy a keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásban az ajánlattétel a legtöbb esetben egy – akár több száz tételt is tartalmazó terméklista vagy általános költségvetés alapján történik, tekintettel arra, hogy az ajánlatkérő éppen azért alkalmazza ezen beszerzési technikát, mivel előre nem tudja pontosan meghatározni a beszerzési igényét és annak mennyiségét. Például FIDIC7 építésre irányuló keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásban a közbeszerzési dokumentumok gyakran csupán tájékoztató mennyiségeket, az értékelés alapját képező árazatlan költségvetés pedig általános tételeket, munkanemeket, szolgáltatásokat tartalmaznak. Továbbá az informatikai termékek szállítására irányuló eljárások esetében a keretmegállapodás részét legtöbbször egy olyan részletes terméklista képezi, amely a keretmegállapodás alapján egyedi szerződéskötés keretében beszerezhető valamennyi termék egységárát rögzíti.


7 Federation International des Ingenieures Conseils, azaz magyarul Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége.


Ezek a terméklisták, illetve általános költségvetések a legtöbbször kizárólag egységárakat tartalmaznak, mivel a keretmegállapodáson alapuló beszerzések pontos mennyiségét az ajánlatkérő szerv az egyedi szerződés odaítélésére irányuló eljárásban határozza meg. Ekkor az ajánlatkérő gyakorlatilag „kiválasztja” a keretmegállapodásban foglalt általános költségvetésből, terméklistából azokat a munkanemeket, termékeket, szolgáltatásokat, amelyeket be akar szerezni, és amelyek érdekében meg kívánja kötni az egyedi szerződést a legjobb ajánlatot benyújtott ajánlattevővel a verseny újranyitása során vagy az ajánlatát a Kbt. 105. § (1) bekezdés b) illetve c) pontja alapján kiegészítő ajánlattevővel a konzultáció során. Felmerül a kérdés azonban, hogy minden egyes tételre igaz-e az, hogy azonos vagy kedvezőbb ajánlatot tehet az ajánlattevő az egyedi szerződés megkötése érdekében indított verseny újranyitás vagy konzultáció során, vagy lehetséges-e más módon is értelmezni az azonos vagy kedvezőbb ajánlattételt?

A fenti kérdésre kétféle megközelítés is létezik a közbeszerzési joggyakorlatban. Az egyik megközelítés szerint a keretmegállapodás részét képező terméklista, árazott költségvetés minden egyes sora, tétele tekintetében kizárt a kedvezőtlenebb (ár esetében a drágább) ajánlattétel lehetősége. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az utolsó szög, illetve az utolsó legapróbb kiegészítő termék listaára esetében is kizárólag azonos vagy kedvezőbb (ár tekintetében olcsóbb) ajánlatot tehet az ajánlattevő a verseny újranyitása, illetve a konzultáció során. Álláspontom szerint ez az elvárás kissé irreálisnak tekinthető, tekintve a keretmegállapodások több éves időtartamát.
Továbbá amennyiben termékváltásra van lehetőség a keretmegállapodás időtartama alatt, véleményem szerint szükségtelen ahhoz ragaszkodni, hogy minden egyes termék listaára változatlan legyen, illetve ne dráguljon. Egy másik lehetséges megoldást jelent a fenti kérdésre, ha azt tartjuk szem előtt, hogy mi az, amit az ajánlatkérő szerv értékelési szempontrendszerként előírt a verseny újranyitása során. Ez esetben a verseny újranyitás, illetve a konzultáció során beszerezni kívánt termékek egységárából keletkező összes ajánlati árat vizsgáljuk.

Példa: irodai termékek szállítására vonatkozó keretmegállapodáson alapuló egyedi szerződés esetében:

 

Amennyiben az első megközelítés szerinti vizsgálati módszert alkalmazzuk, akkor valamennyi beszerezni kívánt tétel esetében meg kell bizonyosodnunk arról, hogy az ajánlattevő azonos vagy kedvezőbb ajánlatot tett. E vizsgálat során megfigyelhetjük, hogy a 4. és 7. sorokban szereplő termékek esetében a fenti elvárás nem teljesül, mivel az ablakos boríték tekintetében az ajánlattevő a versenyújranyitás során 180,- Ft egységárat vállalt ajánlatában, amely kedvezőtlenebb a keretmegállapodásban szereplő 170,- Ft egységártól; továbbá az irattartó papucs tekintetében az ajánlattevő a versenyújranyitás során 170,- Ft egységárat vállalt ajánlatában a keretmegállapodásban foglalt 150,- Ft-os egységárral szemben. Ellenben azt is megfigyelhetjük, hogy más termékek esetében például jelentős árengedményt tett az ajánlattevő a keretmegállapodásban foglalt árlistához képest.

Továbbá, ha kiszámítjuk, hogy az igényelt mennyiségben mennyibe kerülne az ajánlatkérő számára a beszerzés külön a keretmegállapodásban foglalt listaáron, valamint külön az ajánlattevő ajánlatában rögzített áron, akkor azt láthatjuk, hogy összességében a verseny újranyitás során benyújtott és értékelés alá eső ajánlati ár kedvezőbb (azaz olcsóbb) az ajánlatkérő számára, mint a listaárakon való beszerzés, függetlenül attól, hogy egyes termékek ára növekedett:

 

 

A fenti példa tehát jól bemutatja, hogy előfordulhat, hogy egyes termékek árának növelése mellett is összességében kedvezőbb árajánlatot tesz az ajánlattevő, mivel egyéb termékeknél nagyobb mértékű árengedményt tud biztosítani az ajánlatkérő számára.
Melyik megoldást alkalmazza az ajánlatkérő a fentiek közül? Álláspontom szerint mindkét módszer megfelel a jogszabályi követelményeknek, azonban amennyiben a Kbt. 105. § (1) bekezdés b) és c) pontjában, valamint a 105. § (4) bekezdésében rögzített előírás célját és az irányelvi rendelkezéseket tartjuk szem előtt, véleményem szerint a második módszer alkalmazásának nagyobb a létjogosultsága, hiszen azt tartja szem előtt, hogy mit értékel a verseny újranyitás során az ajánlatkérő, és hogy az ajánlatkérőt összességében ne érje kedvezőtlenebb fizetési kötelezettség.

Ez a megközelítés tovább árnyalja a képet, amennyiben az ajánlatkérő által előírt értékelési szempont a legjobb ár-érték arány, mivel ez esetben az „azonos vagy kedvezőbb ajánlattétel” követelménye nemcsak az ajánlati árra, hanem az egyéb értékelési részszempontok vonatkozásában is értendő, ahogy azt már fentebb is említettem röviden. Véleményem szerint abban az esetben is megfelelő az ajánlat, ha az ajánlattevő a keretmegállapodás második részében az egyik részszempont tekintetében kedvezőbb, míg a másik részszempont tekintetében kedvezőtlenebb megajánlást tesz, azonban összességében még mindig azonos vagy kedvezőbb lesz a megajánlása, mint a keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásban [praktikusan akként, hogy a nagyobb súlyszámú részszempontra tett vállalását javítja, míg a kisebb súlyszámúra tett vállalását rontja az ajánlatkérő szempontjából]. Ez a lehetőség álláspontom szerint életszerűnek és logikusnak is tekinthető, mivel az ár csökkenése jellemzően a minőségi részszempont(ok) rovására történhet és fordítva. Amennyiben azonban a legjobb ár-érték arány értékelési szempontja alapján az ajánlat tartalma (jellemzően pontszámokban megjelenítve) azonos vagy kedvezőbb, mint a keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásban, a Kbt. tárgybeli rendelkezéseinek betartása nem sérül.

A második megközelítés alkalmazásának helyességét erősíti meg analóg módon az a közbeszerzési joggyakorlat is véleményem szerint, hogy tárgyalásos eljárás lefolytatása során a Kbt. 88. § (7) bekezdésének alkalmazása esetében szintén azt kell vizsgálnia az ajánlatkérőnek, hogy az értékelési szempontrendszer alapján összességében kedvezőbb ajánlatot tett-e az ajánlattevő a következő tárgyalási fordulóban.

Megjegyezzük, hogy ehhez kapcsolódik az a problémakör, ha a keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárásban olyan értékelési szempontrendszert alkalmaz az ajánlatkérő, amely nem fed le minden, a keretmegállapodás tárgya szerinti terméket. Ez esetben ugyanis előfordulhat, hogy az ajánlattevő visszaél a versennyel akképpen, hogy az értékelésben szereplő termékekre olyan árat ajánl, amely alapján nyertes lesz, így bekerül a keretmegállapodásban részes felek közé, azonban az egyéb – értékelésben nem szereplő – termékek körére olyan magas árat rögzít ajánlatában, hogy összességében kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetbe kerül az ajánlatkérő, azaz drágább számára az adott ajánlattevővel szerződni, mintha egy olyan ajánlattevővel szerződne, aki kiegyenlítettebb ajánlati árakat ajánl valamennyi termékére. Előbbi visszaélésszerű magatartás elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy az ajánlatkérő kellő körültekintéssel dolgozza ki a keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárásban értékelési szempontrendszerét, és minden tárgy szerinti termék beszerzését fedje le a keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásban az értékelés.

A fentiek átgondolása után jogosan vetődhet fel az a kérdés, hogy előírhatja-e, illetve elő kell-e írnia az ajánlatkérőnek a közbeszerzési dokumentumokban minden ajánlattevő számára előre megismerhető módon, hogy a Kbt. 105. § (1) bekezdés b) és c) pontjának, illetve 105. § (4) bekezdésének alkalmazása tekintetében az ajánlatkérő mit ért azonos vagy kedvezőbb ajánlaton, az ajánlat mely elemeit vizsgálja e körben. Álláspontom szerint mindenképpen javasolt rögzíteni, mégpedig már a keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárás dokumentumaiban az előbbieket, éppen a fent említett különböző értelmezési lehetőségek miatt. Továbbá az előírt követelmények meglétét az ajánlat érvényességi feltételeként köteles vizsgálni az ajánlatkérő minden esetben, és ezirányú vizsgálatát szintén dokumentálnia kell a Kbt. 46. § (1) bekezdése alapján.

Végezetül kapcsolódó megjegyzésként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a KEF számos – a központosított közbeszerzési rendszer keretében kötött – keretmegállapodás esetében előírja, hogy az egyedi szerződéskötéseket megelőző verseny újranyitást az ajánlatkérő intézmények a KEF portál elektronikus rendszerén keresztül kötelesek lefolytatni. Ezen esetekben minden bizonnyal felmerülhet az az igény is az elektronikus közbeszerzési rendszerrel szemben, hogy a fentiek vizsgálatát és dokumentálását az ajánlatkérő által alkalmazott vizsgálati módszernek megfelelően rögzítse és kezelje a rendszer.