A Közbeszerzési Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) évek óta figyelemmel kíséri a fenntarthatóság és a közbeszerzések kapcsolatát, mind a nemzetközi trendek, mind a hazai szabályok alakulása vonatkozásában. A 2014-es új közbeszerzési irányelvek elfogadása megerősítette azt a korábbi tendenciát, mely szerint a közbeszerzésekben egyre jelentősebb szerepet kell szánni e szempontoknak.
Erre való figyelemmel a fenntarthatósági szempontok alkalmazási lehetőségének biztosítása a 2015. évi közbeszerzési törvény megalkotásakor is kiemelt szerepet kapott.
A Hatóság kiemelt célja, hogy a zöld, szociális és innovatív közbeszerzések előmozdításának lehetőségeit, a vonatkozó nemzetközi és hazai szabályozást, az elérhető jó gyakorlati példákat megismertesse az érdeklődőkkel. A téma fontosságára és aktualitására, valamint a nemzetközi környezetvédelmi világnap időpontjára figyelemmel 2019. június 5-6-án a Hatóság nemzetközi konferenciát rendezett Budapesten, a Művészetek Palotájában „Kihívások a fenntartható közbeszerzésekben” címmel. A kétnapos szakmai rendezvényt megelőző napon, 2019. június 4-én az Európai Bizottság zöld közbeszerzési szakértői munkacsoportjának (Green Pubic Procurement Advisory Group) ülésére első alkalommal, szintén Budapesten, a Hatóság közreműködésével került sor. A szakértői ülésen a tagállami szakértők megvitatták a zöld közbeszerzésekkel kapcsolatos legújabb szakpolitikai fejleményeket.
A nemzetközi konferencián mintegy 300 hazai és külföldi szakember vett részt. Az Európai Bizottság több szakembere mellett előadást tartott a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete Környezetvédelmi Programjának (UNEP) képviselője is. Az előadók között köszönthettük a V4-es tagállamok, Horvátország és Németország közbeszerzési társszervezeteinek munkatársait, a résztvevők között pedig üdvözölhettünk lett, francia, észt, belga és görög kollégákat is.
A konferencia célja egyrészt a nemzetközi tudásmegosztás és tapasztalatcsere, másrészt a hazai és külföldi közbeszerzési szakemberek továbbképzése, ezáltal a közbeszerzési jogalkalmazás támogatása és a fenntartható jó közbeszerzési gyakorlatok terjesztése volt. A rendezvény a felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadók kötelező szakmai képzésének is részét képezte.
A konferencián a megnyitó beszédek és előadások után az alábbi témákban került sor előadásokra:
1. Közbeszerzések a fenntarthatóság és innováció szolgálatában,
2. Zöld megoldások és tapasztalatok,
3. Innovációs kihívások a közbeszerzésekben,
4. Közbeszerzési jogorvoslat és hatékonyság,
5. Stratégiai szempontok a közbeszerzésekben.
A rendezvény megnyitóján Rigó Csaba Balázs, a Hatóság elnöke,
Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Bártfai-Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter, Dr. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára, továbbá Dr. Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője és Csepreghy Nándor, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány igazgatója köszöntötte a résztvevőket. A nemzetközi konferenciát levélben üdvözölte Gulyás Gergely, a közbeszerzésekért felelős kancelláriaminiszter, valamint Tarlós István, Budapest főpolgármestere.
Rigó Csaba Balázs, a Hatóság elnöke az előadók és résztvevők köszöntését követően a konferenciát az Alaptörvény gondolataival nyitotta meg: „Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Elnök úr köszöntőjében kiemelte, hogy közös nemzeti érdekünk, hogy a közcélú beszerzések és beruházások során törekedjünk a fenntarthatóságra és a hatékonyságra, hiszen ezzel hosszútávon csökkenthetjük és kiszámíthatóbbá tehetjük a közkiadásokat, valamint környezeti és természeti erőforrásainkat is óvhatjuk. Elmondta, hogy a Hatóság a 2018-ban megkezdett munkát folytatva, 2019-2020-ban az innovációra helyezi a hangsúlyt, és meghirdeti a „Fókuszban az innovatív közbeszerzések 2019-2020” című programot, melynek keretében az előző évhez hasonlóan meghirdetésre kerül a Közbeszerzési Kiválósági Díj és Közbeszerzési Nívódíj a kiemelkedő közbeszerzési szakmai teljesítmény elismerésére.
Gulyás Gergely, közbeszerzésekért felelős miniszter Elnök úr által tolmácsolt köszöntőjében utalt arra, hogy a nemzetközi környezetvédelem világnapja különös erővel irányítja a figyelmet arra a kérdéskörre, amelyhez napjaink egyetlen felelősen gondolkodó polgára sem viszonyulhat közömbösen. Jövőbeli életminőségünk nem csupán a szűk értelemben vett környezetvédelem ügye, hanem mindannyiunk együttműködésének függvénye. A természet rendjének és szépségének megőrzése együttműködést kíván: megköveteli egyrészt az állami hatóságok fellépését, igényli valamennyi fontos társadalmi szereplő (tudományos élet, egyetemi és civil szféra, egyházak) támogatását és nélkülözhetetlenné teszi a kiterjedt nemzetközi párbeszédet és cselekvést.
Tarlós István, Budapest főpolgármestere levelében kiemelte, hogy Budapest Főváros hosszú évek óta erőteljesen támogatja a környezetvédelem ügyét, a klímaváltozás elleni küzdelmet, és kiemelten fontosnak tartja a környezeti ártalmak csökkentését, az élhető városi környezet megteremtését, a fenntartható városfejlesztést. A közbeszerzés – ha csak eljárásjogi kihívásként, az aktuális beszerzési igények kielégítését célzó feladatként tekintenénk rá –, egy bonyolult, merev, kényszerűen lefolytatandó eljárás lenne.
Amennyiben azonban a közpénzzel gazdálkodó ajánlatkérők közbeszerzéseiket rendszerben gondolkodva, hosszútávú stratégiai célok szolgálatába állítják, értéket teremthetnek, szolgálva a környezet védelmét, csökkentve a környezeti ártalmakat, elősegítve az innovációt, a fejlesztéseket, jó irányba befolyásolva a piaci folyamatokat.
Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy az Állami Számvevőszék is elkötelezett a fenntarthatóság mellett. Mivel a világ termelésének mintegy 10-15%-át közbeszerzés keretében értékesítik, nem mindegy, hogy ezt a 10-15%-ot energiafaló, környezetromboló termékek teszik ki vagy klímabarát árucikkek. Elnök úr felidézte az Állami Számvevőszék klímavédelem és a fenntartható versenyképesség összefüggéseit vizsgáló elemzését,1 amely a rendezvényt megelőző napon került nyilvánosságra. Hangsúlyozta, hogy a következő évtizedben azok lesznek a sikeres országok, amelyek képesek ellensúlyozni a klímaváltozás negatív hatásait. Az elemzés értelmében a következő évtizedben azok lesznek a versenyképes nemzetgazdaságok, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátását mérséklő technológiákat és technikákat nagy arányban fejlesztik és alkalmazzák. Következésképpen Magyarország számára nem csak az a feladat, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását a nemzetközi kötelezettségvállalás arányának megfelelő mértékben mérsékelje, hanem az is, hogy adottságait kihasználva sikeresen kapcsolódjon be a klímavédelmet szolgáló kutatási és fejlesztési folyamatba, hiszen nemzetünk versenyképessége elsősorban ettől függ majd. Mint mondta: kiemelten fontos, hogy a közszférában kiszámítható és innovatív beszerzések valósuljanak meg, hiszen ezek hosszú távon erősítik az államigazgatás költséghatékony működését.
Bártfai-Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter a konferencián hangsúlyozta, kiemelkedően fontos az, hogy a közintézmények példát mutassanak a közbeszerzési piacnak. A fenntartható, azaz a környezetvédelmi, szociális és innovatív szempontok alkalmazása elsősorban ajánlatkérői elhatározás kérdése. Amit a beszerzők prioritásként értékelnek, az azonnali reakciót vált ki a piacon, így jelenik meg a minket körülvevő infrastruktúrában, az épületekben, a különféle eszközökben, vagy – ha az információra és az információ-feldolgozásra tekintünk, – akár a virtuális térben is. Mindez nem csupán a jelenben és számunkra, hanem gyermekeink, unokáink, és a jövő generációja számára is meghatározó jelentőségű. A fenntarthatóság azonban nem csak a jövő kérdése, hanem a jelen cselekvését kívánja meg. A közbeszerzési eljárások lebonyolításán keresztül kivételes lehetőség van a kezünkben arra, hogy figyelemmel legyünk a jövő generációira, a közöttünk élő gyermekekre, kismamákra, idősekre, és mindenkire, aki ezen a bolygón él.
Dr. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára köszöntőjében kiemelte, hogy a mai világban az egyik legnagyobb kihívás a technológia és a környezetünket érő terhelés, a legjobb válasz pedig az innováció, mely nem csupán valami új dolog kitalálását jelenti, hanem valamely meglévő tudás alkalmazásának képességét is magában foglalja. Államtitkár úr ismertette azt a hét pillért, melyekben a fenntartható gazdasági növekedés képessége megragadható. Az első pillér a magyar gazdaságpolitika azon célját foglalja magában, hogy Magyország villamosenergia termelése 2030-tól 90 százalékban klímasemlegessé váljon, azaz nulla széndioxid-kibocsátású legyen. Elmondta, hogy hazánk 2017-re teljesítette a 2020-ra vállalt megújuló energiaforrás arányára vonatkozó európai uniós követelményeket, továbbá, hogy Magyarország azon 21 ország közé tartozik, amely 1990-hez képest 50%-kal tudta úgy GDP-jét növelni, hogy közben a széndioxid-kibocsátás több mint 30%-kal, az üvegházhatású gázok kibocsátása 35%-kal, az energiafelhasználás pedig 25%-kal csökkent. A második pillér értelmében cél, hogy Magyarország az állampolgárokkal közösen tiszta országgá váljon, azaz a hulladék újrahasznosítása megvalósuljon. A harmadik fontos pillér, hogy Magyarországon az innovációvezérelt gazdasági növekedés biztosítása érdekében egyetemközpontú, innovációs ökoszisztéma jöjjön létre. A negyedik pillér a digitális alapinfrastruktúra fejlesztése, amely biztosítja Magyarország felkészültségét a negyedik ipari forradalomra. Az ötödik fontos pillérként Államtitkár úr a közlekedési infrastruktúra fejlesztését jelölte meg, amely hozzájárul Magyarország gazdasági kapcsolatainak élénkítéséhez és beköti Magyarországot a nemzetközi vérkeringésbe. Ennek keretében a vasúti hálózat fejlesztésre került, valamint 2022-2023-ig Magyarország gyorsforgalmi úthálózata megduplázódik. A hatodik pillér a felnőtt- és szakképzési rendszer alakítására irányul, amely felkészíti a magyar állampolgárokat a jelen és a jövő kihívásaira. Végül, hetedik pillérként Dr. György László a magyarok kreativitását jelölte meg, mely nemzetközi összevetésben is kivételes. Ennek kapcsán felidézte Teller Ede szavait, mely szerint kreativitásunk szabadságszerető kultúránkban, nyelvünkben, valamint történelmünkben rejlik, mely másfajta, kreatív gondolkodásra ösztönöz bennünket.
Dr. Zupkó Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a közbeszerzési döntések hatása óriási, hiszen közbeszerzés útján az uniós GDP mintegy 14%-a, azaz közel 2 millió euró kerül elköltésre. Elmondta, hogy a fenntarthatósági szempontokat figyelembe vevő zöld közbeszerzés az uniós megfogalmazás szerint olyan folyamat, amelynek során az intézmények, hatóságok igyekeznek olyan szolgáltatásokat, árukat, munkákat beszerezni, mely egész életciklusuk során csökkentett terhelést jelentenek a környezetre, az egyébként beszerezhető, ugyanazon elsődleges funkciót betöltő árukkal, szolgáltatásokkal vagy munkákkal szemben. A környezetbarát módon történő beszerzés magában foglalja a szükségleteket és figyelembe veszi a vásárlás esetleges hosszabb távú hatásait. Képviseletvezető úr beszédében összefoglalta a fenntartható közbeszerzés előnyeit, melyek a következők: ösztönzi az innovációt, a növekedést, a munkahelyteremtést, segíti a kis- és középvállalkozások piacra lépését, kulcsfontosságú szerepet játszik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, a levegő- és vízminőség javításában, a veszélyes anyagok felhasználásában és a nyersanyagfelhasználásban is. Azzal, hogy a közszektor szereplői társadalmi felelősséget vállalnak beszerzéseik révén, pozitív, követendő példát mutatnak a többi gazdasági szereplőnek. Így a gazdasági előnyök mellett a fenntartható közbeszerzések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a polgárok jobban bízzanak a közszektorban, a fenntarthatóságban és a társadalmi kohézióban.
Csepreghy Nándor, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány igazgatója elmondta, hogy a hazai közbeszerzési kultúra két évtizedes múltja alatt sokat fejlődött és változott; a közpénzek jelentősége felértékelődött a gazdaságfejlesztésben. Magyarország is olyan szabályozásra törekszik, amely megfelel az európai uniós normáknak, de lehetőség szerint a helyi szereplőket támogatja. A fenntarthatóság szempontjából fontos a helyben élő szolgáltatók kiválasztása, annak tudatosítása, hogy a környezetterhelés mértékét nem határozza meg csak az ár, és hogy az újrahasznosított alapanyag lehet, hogy drágább, azonban az a jövő záloga. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány elkötelezett a környezet védelme, valamint a fenntarthatóság értékei iránt, ezért ezeket a szempontokat közbeszerzési eljárásai során maga is alkalmazza. Hangsúlyozta, hogy közös jövőnk, és így közös érdekünk, hogy a közszféra a közpénzek elköltésekor fokozottan figyeljen a fenntarthatóság szempontjaira.
A megnyitókat követően Emmanuelle Maire, az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának osztályvezetője ismertette az Európai Bizottság kezdeményezéseit a fenntarthatóság területén. Maire asszony bemutatta a zöld közbeszerzés uniós fogalmát, valamint annak környezeti, gazdasági, politikai és szociális előnyeit. Emellett felvázolta a zöld közbeszerzések alkalmazásának jelenlegi korlátait is: a politikai támogatás és a zöld kritériumok alkalmazási ismereteinek hiányát, továbbá a zöld termékek előnyei ismeretének és a szakértelem, valamint idő hiányát. Leszögezte, hogy a zöld közbeszerzések alkalmazása tekintetében kíván az Európai Bizottság szakmai támogatást nyújtani, melynek kereteit és részleteit ismertette előadásában.
Bemutatta az Európai Bizottság 2017 októberében megjelent, stratégiai közbeszerzésekről szóló közleményét,2 melyben hat prioritási terület került megjelölésre: az innovációs, zöld és szociális szempontok nagyobb mérvű figyelembevétele a közbeszerzési szerződések odaítélésekor, az ajánlatkérő szervek professzionálissá tétele, a közbeszerzési piacokhoz való könnyebb hozzáférés a kis- és középvállalkozások számára az Európai Unióban és az uniós vállalkozások számára a harmadik országokban, a beszerzési adatok átláthatóságának, sértetlenségének növelése és minőségének javítása, a beszerzési eljárások digitalizálása, valamint a szorosabb együttműködés az ajánlatkérő szervek között Európa-szerte. Ezt követően részletesen ismertette az Európai Bizottság zöld közbeszerzéseket támogató eszközeit; a Bizottság zöld közbeszerzésekkel foglalkozó weboldalát,3 zöld közbeszerzési hírlevelét, Helpdesk szolgáltatását, valamint útmutatóit és kiadványait. Részletesen bemutatta az Európai Bizottság által kialakított zöld közbeszerzési követelményeket, mely követelményrendszert a Bizottság folyamatosan felülvizsgál és frissít. A követelmények alkalmazhatóságát könnyíti, hogy úgy kerültek megfogalmazásra, hogy az adott ajánlatkérő minimális szerkesztéssel közvetlenül beépíthesse a közbeszerzési dokumentumokba. Egy-egy követelményen belül „alap”, valamint „átfogó” követelmények is rögzítésre kerültek. Az alapkövetelmények a zöld közbeszerzések egyszerű alkalmazásához nyújtanak segítséget, az egyes termékek környezetvédelmi teljesítményének elsődleges területeire összpontosítanak, a lehető legkisebb mértékre szorítva a vállalatokra nehezedő adminisztratív terheket. Az „átfogó” követelmények ezzel szemben a környezetvédelmi teljesítmény több aspektusát, illetve magasabb szintjeit veszik számításba. A követelményrendszer ajánlásokat tartalmaz a műszaki leírásban alkalmazható követelményekre, illetve az értékelési szempontokra vonatkozóan is. Osztályvezető asszony bemutatta az idén közzétett Zöld közbeszerzési képzési eszköztárat (GPP Training Toolkit4), mely több modulban segíti a zöld közbeszerzést alkalmazni kívánó ajánlatkérőket PowerPoint prezentációkkal, valamint kapcsolódó útmutatókkal.
Végezetül ismertette az Európai Bizottság TAIEX-EIR PEER 2 PEER programját, mely a közigazgatási szervek közötti célzott szakértői információcserét szolgáló eszközként személyre szabott támogatást nyújt a tagállamok hatóságainak. A program az uniós környezetvédelmi politikát végrehajtó tagállami hatóságok igényeihez alakítva az információcsere különböző típusait teszi lehetővé; a programon keresztül szakértői látogatások, tanulmányutak, valamint workshopok is finanszírozhatók.
A következő előadásban Dr. Bertók János, az OECD divízióvezetője az OECD közbeszerzéseket támogató szerepéről beszélt. A korábbi előadókhoz hasonlóan hangsúlyozta a közbeszerzések szerepét a közpénzek elköltésében, valamint ismertette, hogy az OECD országok GDP-jének 12%-a közbeszerzéseken keresztül kerül elköltésre. Az OECD koncepciója szerint a fenntarthatóság fogalma összekapcsolódik többek között a hatékonysággal, a klímaváltozással, a szociális felelősséggel is, a fenntarthatóság fogalma pedig nem csupán gazdasági (életciklusköltség, innováció, növekedés, foglalkoztatás), hanem szociális (alapjogok, tisztességes bérek, hozzáférhetőség) és környezetvédelmi (klímaváltozás, vízhasználat) aspektusokat is magában foglal. A fenntartható közbeszerzés a hagyományos közbeszerzés elveire és jó gyakorlataira épít, de nemcsak a beszerző szervezet, hanem a környezet, a társadalom és a gazdaság számára is előnyöket hordoz. Elmondta, hogy az elmúlt években a közbeszerzést fokozatosan használják az OECD tagállamok kiegészítő szakpolitikai célokra, ezt mutatják a 2018-as közbeszerzési kérdőív eredményei is. A kérdőív eredményeiből kitűnik, hogy Magyarország is támogatja a kkv-k piacra kerülését és a zöld közbeszerzést, azonban az innováció területén még további előrelépések szükségesek. Habár Magyarországon az innovációt a közbeszerzési törvény tartalmazza, az innovatív beszerzések rendszeres mérése még nem alakult ki. A kkv-k támogatása tekintetében kiemelendő, hogy Magyarország elsősorban a részekre történő ajánlattétel biztosítását segíti és a közös ajánlattétel előmozdítására helyezi a hangsúlyt. A beszerzések fenntarthatóságának eléréséhez Bertók úr három kulcsfontosságú tényezőt nevezett meg. Egyrészt kiemelte a professzionalizációt, azaz a közbeszerzési szakemberek képzését és ismertette a 2018-as kérdőív ezzel kapcsolatos eredményeit. Másrészt hangsúlyozta az e-közbeszerzés szerepét, rámutatva arra, hogy a digitalizáció az átláthatóság növelésén keresztül hozzájárul a potenciális visszaélések felismeréséhez és kiküszöböléséhez. Harmadik kulcsfontosságú tényezőként az egységes szempontokon alapuló értékelési eszközök igényét hangsúlyozta a fenntartható beszerzésekkel összefüggésben.
A folytatásban Farid Yaker, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának fenntartható közbeszerzésekért felelős főtanácsadója mutatta be az ENSZ Környezetvédelmi Programját és legfontosabb eredményeit. Elmondta, hogy a fenntartható közbeszerzések jelentőségét mutatja, hogy az ENSZ a fenntartható közbeszerzést, mint célkitűzést a Fenntartható Fejlesztési Célok közé emelte; a 12.7. pontban megfogalmazott célkitűzés kifejezetten a „fenntartható, a nemzeti politikákkal és prioritásokkal összhangban álló közbeszerzési gyakorlatok” támogatására összpontosít. Előadásában ismertette az ENSZ Környezetvédelmi Programjának jelentését a fenntartható közbeszerzések alkalmazásának helyzetéről (Global Review of Sustainable Public Procurement5 ), mely azon hosszútávú igényt fogalmazza meg, hogy az érdekeltek megbízható és átfogó információkhoz férjenek hozzá a fenntartható közbeszerzések területén meghatározó feladatokat végző szervekről és azok tevékenységéről. Kiemelte, hogy a 2017-es Global Review rámutat, hogy mind a nemzeti és a helyi hatóságok kezdik fokozatosan figyelembe venni a fenntartható közbeszerzési szempontokat. Hangsúlyozta, hogy összevetve a 2013-as Global Review-val biztatóak az eredmények, hiszen megállapítható, hogy egyre több szervezet és kormány vizsgálta át a fenntartható közbeszerzési politikáját és annak eredményeit, melyek mentén konkrét célokat tűzött ki. Ezáltal a környezetvédelmi és szociális tényezők beszerzési eljárásokban történő alkalomszerű használata átvezetésre kerül egy olyan környezetbe, melyben normaként alkalmazzák a fenntartható közbeszerzéseket, és ahol a fenntarthatóság stratégiai szemponttá válik az árubeszerzés, szolgáltatás-megrendelés és építési beruházások beszerzése tekintetében.
A délutáni előadásokat Dr. Kovács László, a Közbeszerzési Hatóság főtitkára nyitotta meg, aki interaktív módon a fenntartható közbeszerzésekkel kapcsolatos ismereteket, az alkalmazási hajlandóságot és nehézségeket mérte fel a konferencia résztvevői segítségével.
Christopher Bovis, a nemzetközi és európai üzleti tudományok, valamint a közbeszerzések nagytekintélyű professzora az európai közbeszerzések modernizációjáról tartott előadást. Elmondta, hogy az Unió az Európa 2020 Stratégia megfogalmazásával deklarálta elsőként, hogy a GDP és a gazdasági növekedés kulcsaként azonosítja a közbeszerzéseket. Felidézte az uniós közbeszerzési szabályozás múltját és azokat az alapelveket, amelyek a közbeszerzési szabályozás megalkotása óta változatlanul irányítják a közbeszerzéseket, az átláthatóságot, a tárgyilagosságot és az elszámoltathatóságot. Emlékeztetett arra, hogy az Unió gazdasági értékei, úgymint az áruk szabad áramlása, a letelepedés szabadsága, a szolgáltatásnyújtások szabad áramlása, a diszkriminációmentesség és az egyenlő bánásmód a közbeszerzésekre egy az egyben alkalmazhatók. Ehhez a tárgyilagosság, az eredményesség és az eljárásokhoz való egyenlő hozzáférés doktrínája társul.
Áttekintette, hogy milyen céllal alakították ki a 2014-es uniós közbeszerzési irányelveket. Ezek között megjelölte az egyszerűséget, valamint a szabályozásnak azt a jellegét, hogy nem a kimerítő, hanem a sok diszkrecionális elemet megengedő szabályok megalkotása irányába terelte a nemzeti kormányokat. A szabályozásban teljes egészében stratégiai megközelítést érvényesítettek. A piac már a ’70-es évektől érzékelte, hogy a kkv-k nem tudnak kellő arányban részt venni a közbeszerzésekben, amelyet szintén az irányelv által megfogalmazott szabályokkal igyekeztek korrigálni. Emellett több rugalmasságra volt szükség ahhoz, hogy hátrányos helyzetű csoportokat is érintsenek a közbeszerzések. Kiemelte továbbá az ajánlatkérői oldal feddhetetlenségének és a megfelelő szakértelem bevonásának szükségességét.
A stratégiai megközelítés elemeinek áttekintésénél megemlítésre került, hogy a technikai követelményeket illetően a beszerzési tárgyak CPV kódokkal történő azonosítása kezd meghaladottá válni, és lassan megérik az idő ezek alapos felfrissítésére. A stratégiai megközelítés másik hozadéka az alkalmasság igazolásának részletes szabályozása, mely egyúttal az új vagy kisebb kkv-k piacra lépését akadályozhatja, hiszen ők nem rendelkeznek olyan kvalifikációval és gazdasági múlttal, mint amelyet a jogszabályok - megkülönböztetés-mentesen - előírnak számukra. A professzor szerint még az új értékelési szempontok mellett is fennáll annak veszélye, hogy egy új és innovatív megoldás az abnormálisan alacsony ár miatt kerül kizárásra, és erre – az innovációkat védendő – nincs még kidolgozott módszer. A fenti problémákat a 2017-es soft-law csomag enyhíti, amelynek keretében számos útmutatót és más közleményt adtak ki.
Az előadása végén Prof. Bovis áttekintette, hogy milyen fejlődési irányokat kellene követni a fenntarthatóbb közbeszerzések érdekében. Ezek között említette meg a stratégiai közbeszerzések számának növelését, hangsúlyozta a szaktudás fontosságát, a kkv-k fellépésének megkönnyítését, amelyet már a közbeszerzési eljárásokban az ún. joghoz jutás, a vitarendezés is megtámogatna, valamint a digitális átállást. Ez utóbbiban az e-Certis, az ESPD és az e-számlázás véleménye szerint nagy áttörést fog hozni.
Előadása végén hangsúlyozta, hogy a stratégiai közbeszerzéseknél meghatározó tényező, hogy az árat vagy a költségeket tekintjük alapvetőnek, amelyet szakpolitikai szinten kell eldönteni. Továbbá nagyon fontos szerepet játszik a soft-law, mert az uniós joganyag érvényesülését ez tudja a leghathatósabban támogatni.
Dr. Kittka Dalma, Budapest Főváros Önkormányzata Közbeszerzési Referatúrájának vezetője az értékteremtő közbeszerzésekről és az értékteremtő közbeszerzési stratégiákról tartott előadást. Az új fogalom kapcsán elmondta, hogy az értékteremtő közbeszerzések tágabb kört ölelnek fel, mint a fenntartható közbeszerzések. Közös elem ugyan a hosszú távú, stratégiai tervezés, a környezeti terhek lehetőség szerinti minimalizálása, az értékteremtő közbeszerzés azonban nem egy önmagáért való cél, hanem leginkább eszköz, eszköze a széleskörű – egyéni és szervezeti szintű – szemléletformálásnak, a stratégiai tervezésnek, az innovációs megoldások támogatásának, a piac befolyásolásának, a klímavédelmi törekvések támogatásának és a hosszútávú megtakarításoknak.
Korunk egyik legjelentősebb kihívásának nevezte a klímaváltozást, mely Budapest éghajlati viszonyait is határozottan érinti. A zajártalommal és a levegőszennyezettséggel együtt ezek olyan jelek, amelyekre a döntéshozóknak reagálni kell.
Budapest Főváros Önkormányzata felismerte az ügy fontosságát, ezért aktívan részt vesz számos klímavédelemmel kapcsolatos hazai és nemzetközi kezdeményezésben, projektben. Kiemelte az EUROCITIES-t és a Climate-KIC elnevezésű uniós szervezetet, melynek segítségével számos klímavédelmi projekt valósult meg. Utalt a Polgármesterek Szövetségére, amely a világ legnagyobb helyi klíma- és energiaügyi akcióra irányuló városi mozgalma. A Polgármesterek Szövetsége 2008-ban indult útjára Európában azzal a céllal, hogy egybegyűjtse az olyan helyi önkormányzatokat, amelyek önként vállalják, hogy megvalósítják, sőt túlszárnyalják az EU klímával és energiával kapcsolatos célkitűzéseit. A kezdeményezés mostanra már 57 ország több mint 7.000 helyi és regionális önkormányzatát tömöríti. Budapest vállalása az volt, hogy 2020-ig 21%-kal csökkenti a CO2 kibocsátást. A hasonló elnevezésű Polgármesterek Paktuma nevű szerveződés célja, hogy a környezetvédelmi célkitűzéseket és eredményeket globálisan is láthatóvá tegye közös és nemzetközileg elfogadott szabványok alkalmazásával.
A Fenntartható Közbeszerzésben Világszínvonalon Vezető Városok Hálozatának (Global Lead Cities Network on Sustainable Initiatives6 ) az a célja, hogy olyan városokból álló rendszer alakuljon ki világszinten, amely a közbeszerzési eljárások segítségével ösztönzi a fenntartható termelést és fogyasztást. A hálózat tagjai között van Auckland, Denver, Helsinki, Rotterdam, Szöul és Varsó. Hangsúlyozta, hogy tisztában vannak azokkal a nehézségekkel, amelyek a közigazgatás sajátosságai miatt akadályozzák a zöld és fenntartható szempontok alkalmazását, de hitet tettek amellett, hogy kitartó munkával, elszántsággal, kreatív gondolkodás mellett elérhetőek ezek a célok is.
Említésre került a CEPPI Projekt,7amelynek célja a partner városok – Birmingham, Valencia, Castelló, Wroclaw és Budapest – közbeszerzéssel foglalkozó szervezeteinek legjobb elérhető energiahatékony megoldásokra irányuló beszerzésével kapcsolatos kapacitásbővítés támogatása.
A „Nagy Beszerzők” (Big Buyers) elnevezésű munkacsoport az Európai Bizottság saját, közvetlen kezdeményezése, amelynek célja, hogy tagjai minél szélesebb körben vegyenek részt a stratégiai közbeszerzés megvalósításában, hozzájárulva ezzel az európai közbeszerzési rendszer reformjához. A kezdeményezéshez való csatlakozásra olyan ajánlatkérőket hívtak meg, akik világos elképzeléssel rendelkeznek, vagy van ilyen szándékuk és hajlandóságuk arra vonatkozóan, hogy szakpolitikai céljaik megvalósításához a közbeszerzést is felhasználják, továbbá beszerzési erejük jelentős, és az érdemi részvételhez szükséges, magas szakmai színvonalon tudnak hozzájárulni a stratégia kialakításához.
Az ICLEI,8 a Helyi Környezeti Kezdeményezések Nemzetközi Tanácsa egy egyedülálló, világméretű, nemzetközi hálózat, amelynek közel 1500 partnerváros a tagja. A hálózat célja, hogy partnerei, a helyi és regionális önkormányzatok fenntartható fejlődést elősegítő, környezettudatos, innovációs célú beszerzésekre történő ösztönzésével hozzájáruljon a környezetünk élhetőbb, fenntarthatóbb működéséhez. A Procura+ az ICLEI által alapított hálózat, melynek 40 európai helyi önkormányzat a tagja. E hálózat tagjai elkötelezettek amellett, hogy a fenntartható fejlődés kulcsa a beszerzési és közbeszerzési eljárások lehetnek: ennek érdekében tagjai folyamatos tudásmegosztással, hálózatépítéssel, valamint az elért eredményeik megosztásával munkálkodnak azon, hogy mind a hálózat résztvevői, mind pedig az ő példamutatásuk által egy szélesebb európai ajánlatkérői csoport alkalmazza az innovációs célú, környezettudatos és fenntarthatósági szempontokat érvényesítő beszerzéseket. Budapest Fővárosnak lehetősége nyílt 2016-ban, illetve 2018-ban a CEPPI projekthez kapcsolódóan képviseltetni magát az éves Procura+ szemináriumon.
Az előadó kiemelte, hogy a főváros rendelkezik 2030-ig kitekintő, hosszútávú Városfejlesztési Koncepcióval, Környezeti Programmal, Klímastratégiával és a Smart Budapest Keretstratégiával, valamint a Közgyűlés elfogadására vár a fenntartható, zöld és innovációs beszerzési stratégia is. Megerősítette, hogy Budapest nem célként tekint a közbeszerzésre, hanem egy olyan eszközként, amely segítségével a társadalmi, gazdasági és környezeti jólétünk elérhetőbb lesz. A Klímastratégia szerint Budapest Főváros Önkormányzata elkötelezett abban, hogy költségvetési kiadásait folyamatosan felülvizsgálja abból a szempontból is, hogy azok milyen hatással vannak a környezetre, különösen az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére (melynek körében 2030-ra 15%-os csökkentést irányzott elő) és az energiahatékonyságra. A közszolgáltatások megrendelése során törekszik arra, hogy minél magasabb, folyamatosan biztosítható műszaki színvonal mellett, minél energiahatékonyabb és környezetkímélőbb közszolgáltatásokat biztosítson. A városfejlesztési koncepcióval kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a klímavédelem ebben is központi szerepet játszik.
Előadásában rámutatott, hogy a közbeszerzési jogalkotás és jogalkalmazás napjainkban legerősebb és legnépszerűbb tendenciája a fenntartható fejlődést és fogyasztást szolgáló szempontok minél hangsúlyosabb alkalmazása a közbeszerzési eljárások során. A fenntarthatóbb, zöldebb közbeszerzések tekintetében az ún. horizontális klauzula új Kbt.-be való inkorporálását hozta fel példának, valamint azt, hogy a szociális, társadalmi és környezetvédelmi szempontok értékelési szempontként is alkalmazhatóak, sőt szerződéses feltételként is megjelenhetnek.
Hangsúlyozta, hogy nem lehet elégszer elmondani, hogy a közbeszerzési eljárások sikere a gondos előkészítésben rejlik. Majd kitért a közbeszerzési eljárások ciklusmenedzsmentjére, amely szintén beépíti a beszerzés folyamatába az előkészítést. Felhívta a figyelmet az összegezés szerepére is.
Ismertette a Főváros közbeszerzési stratégiájának megalkotásánál alkalmazott munkacsoportos módszert, amelynek segítségével a legnagyobb ajánlatkérők azonosították a fenntartható közbeszerzések értékeit és kihívásait: a környezetbarát megoldásokat, és azt a tényezőt, hogy a termékek induló költsége általában nagyobb, holott az ajánlatkérők forráshiányos környezetben működnek. Nehézséget jelent a megfelelő pénzügyi-jogi és technikai feltételek hiánya, valamint az ajánlattevők vállalásának ellenőrizhetősége. A főváros elfogadás előtt álló Fenntartható, Zöld és Innovációs Közbeszerzési Stratégiája részletes fogalommagyarázatot, célokat tartalmaz, az eljárást mérföldkövekre bontja, és részletes monitoringrendszert kapcsol hozzá. A jogalkalmazást a jó és rossz gyakorlatok és egy toolkit támogatja. A megvalósítás szempontjából lényeges tényezőként az alábbiakat nevezte meg: szervezeti rendszer és szabályozás megléte, az eljárások életciklusmenedzsmentje, szakemberek megnyerése, pénzügyi fedezet, piaci konzultáció és a jó gyakorlatok megosztása. Üdvözlendőnek tartaná, ha lépésről-lépésre haladva „az alacsonyan csüngő gyümölcsök” leszüretelését sem vetnénk el.
A közelmúlt sikeres zöld projektjei között említette meg a „Fővárosi házhoz menő szelektív hulladékgyűjtő rendszer” megvalósítását, amely lehetővé teszi, hogy minden háztartás különösebb fáradtság nélkül gyűjtse a papír-, műanyag- és fémhulladékot. A program keretein belül több mint 400.000 darab hulladéktároló edény került kihelyezésre. A „Tízezer új fát Budapestre” program keretében 2019-ig 8 ezer üres fővárosi fahely kerül beültetésre. A Mobilitási Pont létrehozásának célja a környezetkímélő, zéró kibocsátású közlekedési módok kombinálásának megkönnyítése a városi közlekedés során. Legnagyobb sikerként azonban a lámpatestcserét könyvelhetjük el, tekintettel arra, hogy az energiamegtakarítás és a környezeti hatások (CO2 kibocsátás) egyaránt mérhető zöldítést eredményeztek. Az eljárás nóvuma, hogy az értékelési szempontok között nemcsak az ajánlati ár és a jótállási idő, hanem az összteljesítmény is szerepelt. 7000 LED világítótest cseréjével hozzávetőlegesen 40%-os energiamegtakarítás, valamint jelentős szén-dioxid (CO2) kibocsátás csökkenés volt predesztinálható. Az energiamegtakarításnak hála évente mintegy 60 millió forinttal kevesebbet kell közvilágítási áramvásárlásra fordítania a Fővárosnak, a korszerűsítésre kerülő közel 7000 lámpatest beszerzési költsége pedig alig 10 év alatt megtérülhet az áramdíj megtakarításból. E mellett további környezetvédelmi és energiahatékony beszerzéseket is nevesített, amelyeknek az lett az eredménye, hogy 2017-ről 2018-ra a főváros zöld szempontot is tartalmazó közbeszerzései kb. 1/3-ról kb. 2/3-ra nőttek.
Ezt követően Dr. Béres András a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. ügyvezetője röviden bemutatta az Intézetet és fő feladatait, amelyek közül az egyik legfontosabb az ökocímkék minősítési feltételeinek kidolgozása, az ökocímkékre benyújtott pályázatok elbírálása, az ökocímkével rendelkező termékek minőségének folyamatos monitorozása, illetőleg a minősítő rendszer és a minősítést elnyert termékek népszerűsítése. Véleménye szerint a zöld közbeszerzéseknél a három legfontosabb dolog a kiválasztott fenntarthatósági szempont relevanciája, a műszaki tartalom pontos meghatározása és az elvárások ellenőrizhetősége.
Előadásában bemutatta az ökocímkék megjelenésének körülményeit, amelyet az az igény hívott életre, hogy a fogyasztók külön utánajárás nélkül megbízható információval rendelkezzenek a termékek környezetbarát mivoltáról. Felhívta a figyelmet arra, hogy az ökocímkék megszerzése önkéntesen kezdeményezhető. Figyelmeztetett, hogy annak ellenére, hogy az ökocímkék garantálják a műszaki tartalmat, egy-egy ökocímke előírása mégis „félreviheti” a közbeszerzést, amennyiben csupán az ökocímke által garantált egy-két feltétel fontos, nem pedig a feltételek összessége. Ilyen esetekben érdemes csupán a feltételrendszer azon egy-két elemét megnevezni, ami valóban fontos, ellenkező esetben szükségtelenül leszűkül a piac.
Ezt követően előadásában az ökocímkék közbeszerzések során való használatának feltételeire tért át, melyek között kiemelt szerepet kap az ökocímkéhez való egyenlő hozzáférés és a követelmények nyílt, átlátható eljárásban való megfogalmazása, de ugyanígy fontos, hogy a követelmények objektív módon ellenőrizhető és megkülönböztetéstől mentes szempontokon alapuljanak. Majd ismertette, hogy milyen jellegzetességei vannak az ökocímkékre való hivatkozásnak. Hangsúlyozta, hogy érdemes elgondolkozni azon, hogy ne műszaki követelményként kerüljön meghatározásra egy ökocímke, sőt – a korábban elmondottak miatt – ne is ökocímke kerüljön meghatározásra, hanem egy releváns műszaki paraméter. Még jobb, ha ez a paraméter az értékelési szempontok közé kerül beépítésre. Ugyanakkor olyan termékkörök esetén, ahol sok ökocímkés termék fedi le a piacot, valamint ahol az árban nincs nagy különbség, ajánlotta az ökocímkék előírásának alkalmazását. Mai tudásuk szerint a piacon ilyenek a papíráruk (fénymásolópapír, borítékok, egészségügyi papírok), a nyomdai kiadványok, a tisztítószerek, a takarítási szolgáltatások és a textiltermékek.
Összehasonlította az uniós Ecolabel és a magyar Környezetbarát Termék Védjegy hatókörét, előbbi 30 feltételrendszer szerint minősít kb. 50 ezer terméket, utóbbi 22 feltételrendszer szerint minősít mintegy 300 terméket. Tájékozódásra az okocimke.hu weboldalt ajánlotta. Hangsúlyozta a szakértők előkészítési szakaszba történő bevonásának fontosságát is.
Ann-Kathrin Voge előadásában egy új német kezdeményezésről, a „Fenntarthatósági iránytű”-ről hallhattak az érdeklődők. A Sustainability Compass egy olyan részletes keresőmodulokkal rendelkező weboldalt üzemeltet, amely gyakorlatorientált információkkal támogatja a fenntartható közbeszerzéseket, többek között megosztja a helyi önkormányzatok jól bevált gyakorlatait és beszállítói listákat tesz elérhetővé. Sajátos eszköze a Fenntarthatósági Standardok Összehasonlító Modul. Voge asszony bemutatta, hogy a „Fenntarthatósági iránytű” csak egyike azon projekteknek, amelyekkel az azt létrehozó ernyőszervezet a fenntartható közbeszerzéseket támogatja. Létezik még ingyenes tanácsadás, nemzeti hálózat, tudományos és társadalmi kutatás és együttműködés, valamint egy kétévente odaítélésre kerülő díj a legjobb beszerzőknek.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a fenntartható közbeszerzések elterjedésének nagy lökést adott az uniós irányelv nemzeti jogba való átültetése 2016-ban, mert ezzel vált lehetővé a szociális és környezetvédelmi szempontok, valamint a különböző címkék alkalmazása az eljárások során. A tartományok kiegészíthetik a szabályokat, de megtehetik azt is, hogy uniós értékhatár alatt eltekintenek egyes ajánlások alkalmazásától, míg az önkormányzatok a jogszabály keretei között saját fenntarthatósági szabályokat fogadhatnak el. A „Fenntarthatósági iránytű” célja a gyakorlati információk megosztása, amelyet – a közös irányadó jogra tekintettel – tartományonként csoportosítva jelenítenek meg.
Jelenleg 13 termékcsoportban 71 önkormányzat 768 beszerzését tartalmazza az adatbázis, és az egyes eljárásokhoz kapcsolódóan a közbeszerzési dokumentumok tartalma is megtekinthető. Az Összehasonlító Modult 7 termékcsoportra dolgozták ki: ruházat és textília, számítógépek, mobiltelefonok, papíráru, bőráru, nyerskő termékek, tisztítószerek. Az összehasonlítást továbbá 50 címke támogatja. Például pólóingek beszerzésénél nem kell hosszadalmas műszaki leírással bajlódni, akár 5 féle címke szerint azonosíthatók a műszaki követelmények, és az adatbázisból lehívható a teljesítésre képes szállítók listája is.
Minden címkéhez tartozóan szakértő csoportok tárták fel a címke szociális és környezeti vonatkozású jellemzőit, amelynek ismerete eligazítja az ajánlatkérőket abban, hogy a közbeszerzések során melyik címkének mekkora hozzáadott értéket tulajdonítsanak, illetőleg segítsenek kiválasztani a legalkalmasabbat. A szakértői csoportok minden termékkörhöz kapcsolódóan meghatároznak fenntarthatósági szempontokat és informálják erről az érdeklődőket, így ezzel sem az ajánlatkérőnek kell bajlódnia. Bevonnak szakmai és tudományos szervezeteket, a köz- és a magánszféra képviselőit, civileket, áttanulmányozzák a nemzetközi egyezményeket, és így készítik el a Fenntarthatósági Standardok Összehasonlító Modulját. Ennek eredményeként az ajánlatkérők megbízható, releváns, kiértékelt fenntarthatósági szempontok közül tudnak válogatni.
A rendezvény második napjának plenáris ülésén az első előadást Stratégiai közbeszerzés az EU kereskedelempolitikájában címmel Kovács Péter, az Európai Bizottság Kereskedelmi Főigazgatósága Közbeszerzési és Szellemi Tulajdonjog osztályának vezetője tartotta. Előadásában hangsúlyozta, hogy a közbeszerzés kiemelten fontos szerepet tölt be az EU kereskedelempolitikájában, mely összhangban áll az Európai Bizottság gazdasági növekedésre, versenyképességre, fenntarthatóságra, szolidaritásra és biztonságra irányuló célkitűzéseivel.9,10 Becslések szerint világszerte évente mintegy 8 ezer milliárd eurót költenek közbeszerzésre, az EU GDP-jének mintegy 25%-át teszik ki a közszféra szerződései. Az előadó néhány adattal hangsúlyozta a közbeszerzések jelentőségét az EU számára: az EU legnagyobb építőipari vállalatai exportértékesítésének kétharmada a külföldi közbeszerzésektől függ, a világ vasúti berendezés exportjának 43%-a az EU-ból származik, az EU közbeszerzési piaca a világ közbeszerzési piacának negyedét teszi ki. Becslések szerint az EU beszerzési piacának 90%-a tulajdonképpen nyitva áll a harmadik országbeli ajánlattevők számára, míg a határérték feletti beszerzési piac 53%-a az uniós ajánlattevők számára zárt. Azaz az EU a világ legnyitottabb beszerzési piaca, de az uniós vállalatok más országok beszerzéseihez való hozzáférése gyakran zárt vagy korlátozott. Számos olyan ország, amelynek vállalatai élvezhetik az EU beszerzési piacához való hozzáférésből származó előnyöket, saját beszerzési piacaikon nem nyújtanak hasonló bánásmódot az uniós vállalatok számára. Az EU főbb kereskedelmi partnerei sokszor megkülönböztetett bánásmódot biztosítanak a nemzeti ajánlattevőknek, mely protekcionális intézkedések sokszor egyre szigorúbbá válnak, például: „Buy America”, „Make in India”, „Indonesia Scheme”, több esetben hatalmas nemzeti cégeket („nemzeti bajnok”) hoznak létre egyes országok, melyek nagy versenyképességgel bírnak a piacokon, kiszorítva a versenytársakat.
Előzőek okán az Európai Unió vezető szerepet tölt be a közbeszerzés nemzetközi szabályozásában, a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban és a nemzetközi szervezetekben egyaránt. Ahogyan az EU belső piaci szabályozásában, a stratégiai közbeszerzés fontos eleme az Unió nemzetközi közbeszerzési stratégiájának is.
A Bizottság a nemzetközi piacokon az uniós érdekeket és politikákat (beleértve a stratégiai beszerzés európai megközelítését) többféleképpen is támogatja: multilaterális szinten, bilaterális eszközökkel, valamint az uniós beszerzési környezet javításával és a beszerzési politika és szabályozás terjesztésével.
Az EU részese a Kereskedelmi Világszervezet (WTO - World Trade Organization) keretein belül kötött GPA11 (Agreement on Government Procurement) – Kormányzati Beszerzési Megállapodásnak, mely lehetővé teszi az uniós vállalatok számára, hogy 19 más WTO-partner államok meghatározott beszerzési szerződéseire pályázhassanak. A felülvizsgált GPA 2014-ben lépett hatályba, 20 tagja van (az EU egy partnernek számít): Örményország, Ausztrália, Kanada, EU (28 tagállamával), Hongkong Kína, Izland, Izrael, Japán, Korea, Liechtenstein, Moldova, Montenegró, Hollandia az Aruba, Új-Zéland, Norvégia, Szingapúr tekintetében Svájc, Kína Taipei, Ukrajna és az Egyesült Államok. A GPA-hoz való csatlakozásról jelenleg tárgyal: Albánia, Kína, Grúzia, Jordánia, Kirgiz Köztársaság, Észak-Macedónia, Omán, Orosz Föderáció és Tádzsikisztán (UK: csatlakozás jóváhagyott). A GPA főbb elvei: diszkrimináció-mentesség, viszonosság, a kötelezettségek azonban csak bizonyos beszerzéseket érintenek, vagyis a nemzetközi szerződés keretein belül meghatározottak azon ajánlatkérők és beszerzési területek, melyek tekintetében irányadóak a GPA szabályok. Az előadó elmondta, hogy a WTO szerint a GPA évente több mint 1,7 billió dollárra becsült beszerzésekhez biztosít piaci hozzáférést. Kína és Oroszország csatlakozása nagyban növelheti ezt az értéket.
A kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások is előmozdítják ez EU kereskedelmének sikerét. Az EU világszerte köt kétoldalú megállapodásokat (például: Chile, Grúzia, Ukrajna, Moldova, Dél-Korea, Svájc), melyek célja a jobb feltételek biztosítása az uniós vállalatok közbeszerzésekben történő részvétele érdekében. Ez a helyzet áll fenn például a Kanadával és Japánnal a közelmúltban között kereskedelmi megállapodások esetében, melyek szerint az uniós vállalatok már nem csak szövetségi, hanem tartományi és helyi szinten is pályázhatnak közbeszerzési kiírások alapján. Ezen országok többségében a megállapodások kötelezettségvállalásokat tartalmaznak a közbeszerzések eljárási normáival kapcsolatban, valamint a piacra jutással kapcsolatban.
Az EU igyekszik betartatni a megállapodásokat, szigorúan nyomon követi az érvényesülésülést és folyamatosan törekszik arra, hogy a szerződések tartalma bővüljön.
A Bizottság Nemzetközi Közbeszerzési Eszközre (IPI - International Procurement Instrument) vonatkozó javaslatának célja, hogy érvényesítse az EU-beli vállalkozások számára a harmadik országok beszerzési piacaira való kiegyensúlyozott és kölcsönös piacra jutás elvét, eszközt adva az EU részére a harmadik országokkal folytatott piacnyitási tárgyalások során és az egyenlő versenyfeltételek kialakításának támogatását biztosítsa. 2012 óta tart a tárgyalási folyamat, mely 2019-ben megújult lendületet kapott: a március 22-i Európai Tanács felszólított az IPI-vel kapcsolatos tárgyalások folytatására.
Az ülés ezt követő szakaszában a fenntartható megoldások bemutatása következett. Arnhoffer András, az Észak-Zalai Víz- és Csatornaközmű Zrt. elnök-vezérigazgatója mutatta be Zalaegerszeg város szennyvíz főgyűjtő csatornájának az in-house beszerzés keretében megvalósult innovatív javítását (speciális körülmények miatt a kitakarás nélküli – csőbélelés – technika került kiválasztásra, a speciális bélelő anyag behúzása és a napi 10 ezer m3 szennyvíz ideiglenes továbbítása a város folyamatos közlekedésének biztosítása mellett valósult meg). Dr. Háry András, az Autóipari Próbapálya Zala Kft. ügyvezető igazgatója bemutatta a nemzetközi színtéren egyedülálló járműipari tesztpálya létrehozásának megkezdését és a projekt jelenlegi állapotát (a ZalaZONE esetében Európában, sőt, több szempontból a világon is páratlan próbapályáról van szó, ahol a hagyományos tesztpálya funkciók a jövő járműveire fókuszáló kutatás-fejlesztési infrastruktúra elemeivel együtt valósulnak meg egy egymásra épülő, többszintű validációt lehetővé tevő rendszerben). Hamsik Gábor, egy hazai napelemjárda fejlesztésével és gyártásával foglalkozó technológiai cég vezetőjeként felhívta a figyelmet az innovatív megoldások alkalmazásának előnyeire (a térkövek vázszerkezete újrahasznosított anyagok felhasználásával készül, a térkő felületén pedig üveglapokba integrált napelemcellák gyűjtik össze a burkolatra sugárzott napenergiát. Az ennek segítségével megtermelt elektromos áram felhasználható épületek, elektromos autók vagy kültéri eszközök környezetbarát energiaellátására).
A konferencia záróülése két szekcióra vált szét. A Közbeszerzési jogorvoslat és hatékonyság szekció moderátora Dr. Puskás Sándor, a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke volt. Indító beszédében hangsúlyozta, hogy nagy egyetértés van a tekintetben, hogy egy jogorvoslat akkor lehet csak hatékony, ha a folyamat gyors, végrehajtható döntést eredményez, lehetőséget biztosít a reparációra és a döntés a nyilvánosság számára megismerhető. Elsőként felkérte Jugatx Ortiz Gonzales asszonyt, az Európai Bizottság Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatósága G3 „Beszerzési Szabályozás és Végrehajtás” Osztályának jogi és politikai munkatársát, hogy tartsa meg előadását. Gonzales asszony Jogorvoslati irányelvek – Európai helyzetkép című előadásában hangsúlyozta, hogy az uniós jogorvoslati irányelvek biztosítják, hogy a gazdasági szereplők számára az Európai Unió területén mindenütt hozzáférhető legyen a világos és hatékony jogorvoslat, akár az elsőfokon eljáró, külön e területre létesített szervek által, akár a meglévő bírósági keretek között. A hatékony jogorvoslati rendszerek képesek gyorsan azonosítani a közbeszerzési rendszerek gyengeségeit. Az uniós jogorvoslati irányelvek elfogadásuk óta hozzájárulnak a tisztesség, átláthatóság, nyitottság és hatékonyság követelményeinek az uniós tagállami beszerzési folyamatokba történő beágyazásához.
Kiemelte, hogy az egyes kormányok felelőssége annak biztosítása, hogy a nemzeti jogorvoslati rendszerek hatékonyak legyenek, azonban az Európai Bizottság is elkötelezett amellett, hogy segítsen ebben a folyamatban. Az Egységes Piaci Stratégia részeként a Bizottság arra ösztönzi az elsőfokon eljáró jogorvoslati szerveket, hogy működjenek együtt az információ és a jó gyakorlatok cseréjében. Kiemelte, hogy egyelőre nem tervezik a jogorvoslati irányelvek módosítását és felhívta a figyelmet a jogorvoslati irányelvek hatékonyságának értékeléséről és az azt kísérő részletes munkadokumentumról szóló jelentésre,12 mely megágyazott egy új, átfogóbb és proaktívabb bizottsági stratégia kidolgozásának e területen. Az irányelvek alapvetően betöltik szerepüket, hatékony jogorvoslatot biztosítanak; a legnagyobb problémaként az adatok hiányát és a nemzeti jogorvoslati rendszerek összehasonlíthatóságának nehézségeit azonosította a tanulmány. Cél az adatgyűjtés, az átláthatóság és hatékonyság előmozdítása, tapasztalatcsere és a végrehajtás ellenőrzése, ezen célok mentén jött létre az elsőfokú jogorvoslati szervek hálózata.
Az Elsőfokon Eljáró Közbeszerzési Jogorvoslati Szervek Hálózata annak 2017-es megalakulása óta erős támogatást kap tagállami oldalról és továbbra is támogatja az információcserét és együttműködést a nemzeti jogorvoslati szervek hatékony működésének előmozdítására. A hálózati megbeszéléseken különböző témák kerülnek tárgyalásra, beleértve a nemzeti jogorvoslati rendszerek működésére vonatkozó információcserét, a jó gyakorlatokat, az igények és kihívások meghatározását, a közös megoldások kidolgozását és az irányítás fejlesztését az adatok és digitális technikák jobb felhasználásával. A Hálózat adatokat gyűjt és mutatókat dolgoz ki a nemzeti jogorvoslati rendszerek hatékonyabb működéséhez és értékeléséhez (például az adatgyűjtésre és teljesítményértékelésre vonatkozó tanulmányok.13 Az előadó prezentációja végén a tanulmány eredményeit bemutató elemzéseket osztott meg az egyes jogorvoslati rendszerek összehasonlítása tekintetében (az előadás letölthető a Hatóság honlapjáról14).
12http://ec.europa.eu/growth/single-market/public-procurement/rules-implementation/remedies-directives_en.
13https://ec.europa.eu/docsroom/documents/33981, https://ec.europa.eu/docsroom/documents/33982.
14https://kozbeszerzes.hu/cikkek/kihivasok-fenntarthato-kozbeszerzesekben-challanges-sustainable-public-procurements-cimu-nemzetkozi-konferencia.
Gonzales Asszonyt követően Iveta Pospíšilíková a cseh Gazdasági Versenyhival Másodfokú Döntéshozatali Egység (közbeszerzés) igazgatója tartott előadást a Hivatal működéséről. A Cseh Köztársaságban a verseny- és a közbeszerzések felügyeletét a Gazdasági Versenyhivatal látja el. A Hivatal központi közigazgatási hatóság, melyet az elnök vezet, székhelye Brno. A Hivatal elnökét a Cseh Köztársaság elnöke nevezi ki, hatéves időtartamra, egy alkalommal újraválasztható, a Hivatal elnökét 3 alelnök segíti. A döntéshozatali folyamat egy kétlépcsős közigazgatási eljárás, mind a versenyvédelem, mind a közbeszerzési felügyelet tekintetében. Érdekesség, hogy az első és másodfokú eljárás is a Hivatal keretein belül zajlik.
Az első fokú közbeszerzési felügyeleti eljárás hivatalból és kérelemre egyaránt kezdeményezhető. Az ajánlatkérő döntésével szemben, az ajánlatkérő gazdasági szereplő kifogásait elutasító határozatának kézhezvételétől számított 10 napon belül kell benyújtani a jogorvoslati kérelmet, továbbá az érintett gazdasági szereplőnek az ajánlati ár alapján számított biztosítékot is letétbe kell helyeznie. Az eljárás nagyon hasonló a bírósági eljáráshoz, mely általában írásbeli, a döntést az eljárás megindításától számított 60 napon belül kell meghozni. A döntések jól felépítettek, tényszerűen és jogszerűen is indokoltak, a döntés lehet kérelmet elutasító, vagy törvénysértés megállapítása esetén jogkövetkezményeket rendelő; lehet elmarasztaló vagy helybenhagyó, bírság kiszabása is lehetséges. A döntéssel szemben jogorvoslattal lehet élni.
Az elsőfokú döntéseket a másodfok vizsgálja felül a jogorvoslati kérelem tartalma mentén. A jogorvoslati kérelmet az elsőfokú döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül kell benyújtani, szintén 60 napos döntéshozatali határidővel. A Hivatal elnöke dönt a fellebbezésről, minden esetben egy tanácsadó funkcióval bíró szakértői bizottság véleményét kikérve. A másodfokú döntés vagy helybenhagyja a korábbi döntést, vagy visszavonja azt. Visszavonás esetén új eljárásra utasíthatja az első fokú szervet, kötelező erejű véleményével együtt. A másodfokú döntéssel szemben fellebbezés nem lehetséges, felülvizsgálat kérhető a közigazgatási bíróságnál.
A Hivatal életében jelenleg a legfontosabb kihívás a beszerzési folyamat és a jogorvoslati eljárás digitalizálásával kapcsolatos. Egy másik kiemelt jelentőségű kérdés a szerződésmódosítások kezelése és a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások számának csökkentése. Mindezeken túl a fő célkitűzés az új közbeszerzési törvény mentén a megfelelő döntéshozatali gyakorlat kialakítása.
A soron következő előadást Gabriele Herlemann, a Német Versenyhivatal (Bundeskartellamt15) közbeszerzési ügyeket vizsgáló egyik tanácsának elnöke tartotta a Közbeszerzési jogorvoslat Németországban címmel. Az előadás a német közbeszerzési jogorvoslati rendszerről adott átfogó képet. Bemutatta, hogy az ajánlatkérőnek, csakúgy, mint az eljárásban sikertelen ajánlattevőnek milyen kötelezettségei vannak a jogorvoslati eljárást megelőző szakaszban. A szerződés megkötése a német rendszerben olyan fontos mérföldkő, amelynek jelentős következményei vannak a jogorvoslati eljárások elfogadhatósága szempontjából, ez jelentősen különbözik más uniós tagállamok jogorvoslati rendszereitől.
Az „előzetes szakasz” fogalma közbeszerzési szempontból a német jogrendben az ajánlatkérőnek és ajánlattevőnek a szerződés megkötése előtt szükséges intézkedéseit takarja. A nyertes ajánlattevő kiválasztása és a szerződés megkötése közötti időszakban a sikertelen pályázókat írásban tájékoztatni kell az ajánlat elutasításának okairól, a nyertes ajánlattevőről és a szerződés megkötésének legkorábbi időpontjáról (a szerződést legkorábban a tájékoztatást követő 10 naptári nappal lehet megkötni). Ezen idő alatt ellenőrizhető az eljárás jogszerűsége és kell abban dönteni, hogy az érintett ajánlattevő jogi lépéseket kíván-e tenni.
A „pacta sunt servanda” elve szerint a német anyagi polgári jogban a létrejött szerződés akkor is érvényes, ha az eljárás során közbeszerzési jogsértés történt. Az ajánlattevő csak addig nyújthat be kérelmet a jogorvoslati szervhez, amíg a szerződést nem kötötték meg a nyertes ajánlattevővel. Ha a kérelmet a szerződés megkötését követően nyújtják be, az elfogadhatatlan. Amennyiben ajánlatkérő a kötelezettségét megsértve a szerződést hamarabb megköti, mint arra a jog lehetőséget ad, az automatikusan nem érvénytelen, az érintett ajánlattevő a tájékoztatást követő 30 napon belül (6 hónapos jogvesztő határidő mellett) a szerződést megtámadhatja.
Fontos előírás továbbá, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtását megelőzően az érintett ajánlattevőnek az ajánlatkérő felé panasszal kell élnie, ennek hiányában szintén nem fogadható el a jogorvoslati kérelem. A panaszt a jogsértésről való tudomásszerzést követő 10 napon belül kell előterjeszteni, amennyiben a felfedezett jogsértés az ajánlati felhíváshoz kapcsolódik, az ajánlat benyújtásának határidejéig kell azt előterjeszteni, amennyiben az ajánlat benyújtását követő időszakban jut az ajánlattevő tudomására, a tudomásszerzést követő 10 napon belül. E rendelkezés célja a felesleges jogviták és eljárások elhúzódásának elkerülése, alkalmazásának gyakorlati nehézségei pedig a tudomásszerzés bizonyítása és a közbeszerzési jogsértés tényének ajánlattevő vonatkozásában való egyértelműsége.
Az eljárás csak kérelemre indulhat, hivatalból nincs lehetőség az eljárás megindítására. A másodfokú eljárásban a jogi képviselet kötelező, az eljárási díj a szerződés értékéhez kapcsolódik, minimum 2.500 EUR, maximum 50.000 EUR. Jogorvoslati eljárás megindítása esetén az ajánlatkérő köteles az eljárást felfüggeszteni a másodfokú eljárásra nyitva álló határidő elteltéig, ezen kötelezettség megsértésével kötött szerződés semmis. Az uniós értékhatárokat el nem érő közbeszerzések jogvitái vonatkozásában a polgári bíróság jár el, az értékhatár feletti közbeszerzések tekintetében pedig a közbeszerzési tanácsok (első fokon tartományi vagy szövetségi szinten – Vergabekammer –, melynek döntésével szemben egy magasabb szintű regionális bíróság – Oberlandesgericht – jár el). A közbeszerzési tanács három fős tanácsban jár el. A speciális helyzetű Bundeskartellamt az első és másodfokú szövetségi ügyekben jár el, minden tartománynak saját közbeszerzési tanácsa van. A döntést első fokon öt héten belül meg kell hozni, a felülvizsgálatra két hét áll rendelkezésre, a másodfokú eljárás (Oberlandesgericht előtti eljárások) lebonyolítására nincs kötelező határidő.
Végezetül Goran Matešić, a horvát közbeszerzési jogorvoslati szerv, a Közbeszerzési Eljárások Felülvizsgálata Állami Bizottságának elnöke tartotta előadását Horvát jogorvoslati tapasztalatok címmel. Előadásának kezdetén Matešić úr hangsúlyozta, hogy a hivatal vonatkozásában kiemelten fontos a digitalizáció, mely a jogorvoslati kérelem elektronikus úton történő benyújtását, az elektronikus kommunikációt a jogorvoslati eljárás során és a döntések Hivatal honlapján történő közzétételét jelenti. A szerv első fokon jár el, másodfokon egy fellebbviteli közigazgatási bíróság jár el. A közbeszerzési jogorvoslatok átlagos hossza tizennégy nap, a másodfokú eljárásoké harminc nap. Az Előadó a prezentáció befejezéseként hangsúlyozta az Elsőfokon Eljáró Közbeszerzési Jogorvoslati Szervek Hálózata munkájának fontosságát.
A második konferencianapon a második szekcióban a stratégiai közbeszerzéseké volt a főszerep, az első két előadás kifejezetten a szociális szempontok érvényesüléséről, míg az utolsó két előadás általánosan a fenntarthatósági szempontok érvényesüléséről számolt be.
Elsőként professzor Jan Telgen, a Közbeszerzési Kutatóközpont vezetője foglalta össze a szociális szempontok érvényesüléséről összegyűjtött tapasztalatokat. A szociális célok megjelenését a Lisszaboni Szerződésig vezette vissza, mert ettől a pillanattól került a szociális piacgazdaság célkitűzése a nyitott piacok helyébe, megtörve ezáltal a legalacsonyabb ár doktrínáját, amely összeegyeztethetetlenné vált a fenntarthatósággal.
Előadásában módszeresen bemutatta, hogy milyen anomáliákkal kell számolni a szociális szempontok közbeszerzések ajánlati szakaszában való megjelenésekor. Első példájában, amely egy gondolatkísérlet volt, a műszaki leírás területén szociális szempontként megjelenő 10 tartósan munkanélküli foglalkoztatásának feltételét vizsgálta. Rámutatott, hogy ebben az esetben minden ajánlattevő megígéri ezt, hiszen máskülönben érvénytelen lenne az ajánlata, de a teljesítés folyamán vélhetően millió kifogásuk lesz, hogy miért nem tudnak tartósan munkanélküli személyeket alkalmazni, vagy fennáll annak a kockázata, hogy kirúgják a saját munkavállalóikat, hogy a helyükre vegyenek 10 tartósan munkanélküli álláskeresőt. Ha az alkalmassági kritériumok között például előírjuk a méltányos foglalkoztatást, akkor újfent minden pályázó ezt fogja állítani, de nem fogjuk tudni ezt ellenőrizni, illetőleg ha úgy látjuk, hogy ez nem így van, akkor alig tudunk megfelelő ellenlépést tenni. Ha az értékelési szempontok között azt határozzuk meg, hogy annál több pontot kap az ajánlattevő, minél több tartósan munkanélküli álláskeresőt alkalmaz, akkor az ajánlatban bármit ígérhet, de csak a szerződéskötés után derül ki, hogy ez helytálló volt-e. Ha kevesebb ilyen munkavállalóval rendelkezik, akkor milyen árcsökkentés kompenzálja az eltérést?
Ezt követően azokat az anomáliákat vette sorra, amikor egy pályázatnak önmagában is szociálisan hátrányos következményei lehetnek. Például egy beszállítóváltáskor, amikor a régi beszállítónak le kell építeni, az újnak pedig fel kell fejleszteni kapacitásait, ám mivel ágazati törvények védik a munkavállalókat és bérüket, versenyelőnyök nem igazán lesznek realizálhatóak. Ha a beszerzők az árakat vég nélkül le akarják szorítani anélkül, hogy azok hátterét, így ennek lehetőségét ismernék, az nemvárt szociális – fizetésekben vagy munkakörülményekben megjelenő – hatásokat okozhat. Egyenesen hibásnak nevezte azt a hiperbolikus értékelési szempontrendszert, amely a kívánatosnál sokkal nagyobb mértékben reagál az ártényezőre, így alkalmazása mindig nemkívánt árpreferenciához vezet, amely teljes egészében összeegyeztethetetlen a fenntarthatósági szempontokkal. Éppen ezért Belgiumban betiltották az alkalmazását, de vannak országok, amelyekben még alkalmazható, vagy egyenesen alkalmazandó.
Előadását azzal a következtetéssel zárta, hogy az lenne a legüdvözítőbb, ha szociális szempontok megfogalmazása helyett inkább a lefolytatni kívánt közbeszerzési eljárás szociális hatásait tartanánk szem előtt.
Magdalena Olejarz a lengyel szociális közbeszerzési tapasztalatokról számolt be. A Felelős Fejlődésért Stratégia keretében fenntartható gazdasági növekedést céloznak meg, amihez az állami és gazdasági szereplők egyaránt hozzájárulnak, és ehhez eszközként használják fel a közbeszerzéseket is, mint amely keresletet teremt az innovatív és fenntartható termékekre. Utalt a Miniszterek Tanácsa ajánlásaira, amelyek a szociális szempontok figyelembevételére vonatkoznak.
Elmondta, hogy Lengyelország teljes mértékben átültette a közbeszerzési irányelv szociális rendelkezéseit, majd ismertette az egyes részletszabályokat. A törvény – többek között – definiálta a szociálisan védelmet élvező csoportokat, és előírta, hogy ezen hátrányos helyzetűnek tekintett csoportba tartozó munkavállalók közül legalább 30%-ot kell alkalmazni. Ismertette Lengyelország azon célkitűzését, hogy 2020-ra a közbeszerzések 12%-át szociálisan felelős közbeszerzésként kívánják lefolytatni. Bemutatta, hogy országukban milyen akciók keretében hívták fel a figyelmet a szociális közbeszerzési szempontok alkalmazásának szükségességére. Előadását azzal zárta, hogy a statisztikák javuló tendenciát mutatnak, mert összességében a fenntartható közbeszerzések száma 2018-ra 20%-ra nőtt az előző évi 17%-ról.
Janka Valčuhová, a szlovák Közbeszerzési Hivatal Jogi Osztályának vezetője a szlovák szociális közbeszerzések jogi hátterét mutatta be. Elmondta, hogy azzal is segítik a szociális szempontú beszerzéseket, hogy uniós értékhatár alatt és kis értékű árubeszerzési vagy szolgáltatásnyújtási szerződések esetében, valamint kis értékű építési munkák esetében nem kell alkalmazni a közbeszerzési szabályokat, amennyiben szociális foglalkoztatóként regisztrálták a szerződéses partnert, vagy megváltozott képességű önálló munkavállaló, vagy 30%-ban foglalkoztat megváltozott képességű vagy hátrányos helyzetű munkavállalót. Pontos meghatározást kapott a fenntartott szerződések fogalma, amelyekben úgyszintén megjelennek a szociális szempontok.
A legnagyobb változást a 2020. január 1-jétől életbe lépő szabálytól várják, amely előírja, hogy amennyiben egy ajánlatkérő legalább tíz közbeszerzési eljárást folytat le egy évben, úgy a szerződések 6%-ában kell szociális szempontot alkalmaznia.
Antonia Schmidt, a Bitkom nevű berlini vállalat tanácsadója az infokommunikációs tárgyú közbeszerzésekről tartott előadást. A vállalat két központi kérdésben kíván segítséget nyújtani az ajánlatkérőknek, egyrészt abban, hogy miként írjanak ki beszállító-semleges eljárásokat anélkül, hogy elvesznének a technikai részletekben, másrészt pedig, hogy miként győződhetnek meg arról, hogy a beszerzett termékek megfelelnek a szociális és munkaügyi elvárásoknak.
A kezdeményezéssel egy hasznos és használható segítséget akarnak nyújtani az ajánlatkérők számára, ezért honlapjukon termékkörönként és felhasználási cél/szükséglet függvényében anélkül kereshetőek a műszaki leírások, hogy márkákra hivatkoznának. A munkaügyi elvárások tekintetében az ILO ajánlásait veszik alapul. Óriási eredménynek tekintette, hogy idén májusban megállapodás született a Bitkom és a német szövetségi kormány között, mely szerint az ellátási lánc auditjára is sor kerülhet. Az auditot erre a posztra kvalifikált szakértők végzik el, akiktől, mint harmadik személyektől az ajánlattevők kérhetik, hogy tanúsítsák, hogy az értékláncban betartják az ILO rendelkezéseit. Az audit eredményeként 4 féle tanúsítvány szerezhető majd.
A szekció végén a kerekasztal beszélgetést Dr. Tátrai Tünde moderálta, összefoglalta az elhangzottakat, és megköszönte az előadóknak a részvételt.