Az innováció-politika eszközrendszerében domináns tényezőt jelentenek a pályázati alapon központilag allokált vissza nem térítendő K+F támogatások. Mindazonáltal a KFI pályázati programokban bővelkedő elmúlt időszak viszonylagos forrásbősége ellenére sem sikerült érdemi javulást elérni a hazai innovációs rendszer teljesítményében. Ennek oka, hogy az erre az alapra épülő támogatáspolitika az eddigiekben nem ritkán nélkülözte a stratégiai prioritásokat, jellemző volt az öntözőkannaszerű felhasználás (“spray and pray”). Ezzel egyenrangú akadályt képez az is, hogy egyelőre nem sikerült meghonosítani hazánkban az innovációt hatékonyan támogató, kellően rugalmas üzleti környezetet, az ezt megalapozó szabályozást, illetve a már meglévő ösztönző szabályozási elemekhez megtalálni a megfelelő jogalkalmazási lehetőségeket, ami nagyban hátráltatja a támogatáspolitikai eszközök hatékony célirányos működését, gyors és bürokrácia-mentes lebonyolítását.
Ezért a források extenzív bővítésénél sokkal fontosabb, hogy
- a KFI finanszírozási rendszerben a jelenleginél jóval kiegyensúlyozottabb, az innováció piaci kiterjesztését szolgáló, a keresleti és kínálati tényezőit erősítő eszközkészlet (tools), és a támogatást hatékonyan célba juttató intézmények jöjjenek létre (delivery system);
- valamint egy olyan, a meghatározó szereplőkkel együttműködő partnerségben kialakított környezet, a nagyvállalatok és a közszektor innovációs keresletét egyaránt integrálni képes, szervesen fejlődő ökoszisztéma épüljön ki, amelyben megjelenhetnek és megerősödhetnek az új technológiákat kifejlesztő induló vállalkozások (startup cégek), ill. az iparral együttműködő kutatóintézeti és egyetemi innovációs hálózatok.
A kormány az új KFI stratégia keretében kidolgozásra kerülő innovációs ökoszisztéma piacépítés program intézkedéseivel mindenekelőtt ezeket a rendszerproblémákat kívánja orvosolni. A megoldást az intézményi szervezeti képességek megerősítése, dinamikájuk növelése, ill. a megfelelő új szabályozási eszközök kialakítása jelentheti.
A program sikeres végrehajtása egyben a hazai KFI ráfordítás egyenletesen növekvő és tartós emeléséhez kötődő stratégiai célkitűzés – a GDP arányos KFI ráfordítás 2020-ra érje el az 1,8%-ot – megvalósításának is előfeltétele.
A hazai innovációs rendszer teljesítményeinek fokozása és fenntarthatósága szempontjából egyaránt sarokponti elemet képez az egyetemi környezetbe helyezett innovációs ökoszisztéma kiépülése és az innováció kiegyensúlyozott piacának kiterjesztését szolgáló keresleti oldalt megerősítő szabályozás. Kiindulásként az utóbbi feladatokra érdemes a figyelmet összpontosítani.
Ennek jegyében az ITM egy átfogó értékelő jelentést készít a kormány számára, amely az állami felsőoktatási intézmények, az állami fenntartású kutatóintézetek, és az akadémiai kutatóhálózat K+F tevékenységével összefüggő közbeszerzési gyakorlatot veszi górcső alá, ill. a KFI funkciókat hatékonyan segítő működés érdekében intézkedési javaslatokat tesz.
A közbeszerzési gyakorlat K+F szempontú felülvizsgálatánál fontos alapelv, hogy a lehető legkedvezőbb feltételrendszert biztosítsa a következő tervezési időszak K+F támogatásainak hatékony felhasználásához. Ugyanakkor a közbeszerzés szabályozása az európai jogharmonizáción alapul, lényegi elemei csak korlátozottan alakíthatók. Meghatározó, miként sikerül a közbeszerzési követelményeket és a KFI projektek szabályrendszerét egymáshoz közelíteni, a hatékonyság javítása érdekében összehangolni a KFI beruházások javára.
A kutatóhálózatok gyakorlati tapasztalatai alapján jól látható, hogy súlyos kívánnivalót hagy maga után a közbeszerzési szabályok gyakorlati alkalmazása. Ennek elsődleges oka, hogy az eljárások lényegében figyelmen kívül hagyják a K+F tevékenységek - sajátos, az innováció természetéből adódó szegmentált piacainak szerkezetét, egyensúlyi viszonyait, a keresleti oldalt megtestesítő KFI infrastruktúra beruházások és műszer beszerzések - egyedi igényeiből fakadó tényezőit. A szakmai követelményekhez nem igazodó közbeszerzési gyakorlat jelentősen lelassítja, megnehezíti a projektek megvalósítását, ami maga után vonja a határidős vállalások csúszását, esetenként meg is drágítva a költségvetési és pályázati forrásból beszerzendő kutatási anyagokat és eszközöket. A KFI projektek természetrajzától meglehetősen idegen, a digitalizáció markáns térnyerésével végképp rugalmatlanná vált az a beszerzési gyakorlat, amely a projekt teljes időtartamára kötelezően előírt tervezésen alapul, tudomást sem véve a kutató munka experimentális jellegéről, ill. az innovációs fejlesztés sajátosságairól.
A fentiek illusztrációjaként számos jellemző példát hozhatunk, legyen szó a pályázati rendszerek és a közbeszerzési eljárások kapcsolatáról, gyakorlati nehézségeiről, ezen belül is a termék, vagy gyártó-specifikus kiírásoknak a nyílt közbeszerzési eljárásokon történő, versenybarát kiszűrési lehetőségeiről, a műszaki specifikáció konkrét meghatározhatóságának akadályairól, bizonyos termékkörök, egyedi specifikációk esetében szükségszerűen tapasztalható csekély számú ajánlattevő kezeléséről,1 vagy az ajánlatok értékelési szempontrendszeréről.
A közbeszerzési szabályozás elsődlegesen arra irányul, hogy a beszerzés tárgyának meghatározása során érvényesüljön a nyilvánosság és az esélyegyenlőség. A KFI tevékenységek beszerzéseinek lebonyolítása során azonban nagyobb rugalmasságra lenne szükség.
Így, különösen a hosszabb kutatási ciklust átfogó nagyobb projektekre – legalábbis elméletben – valós megoldást jelentene, ha a pályázatok benyújtási időszakában a projekt céljához igazodó versenysemleges műszaki tartalmat hagynák jóvá, s nem ragaszkodnának a hatóságok az egyértelmű termékspecifikációval meghatározott eszközök szerepeltetéséhez. Ez annál is inkább fontos lenne, mert az ajánlattételi kínálatra az alacsony számú ajánlatot eredményező közbeszerzésre nem a műszaki leírás versenykorlátozó meghatározása, hanem az erősen szegmentált K+F piac sajátosságaiból eredő tényezők hatnak elsősorban.
A kutatási folyamatokhoz felülvizsgált és jóváhagyott eszközök, anyagok nyílt közbeszerzése – amennyiben a beszerzési folyamat végén abból adódó szabálytalansági gyanú és vizsgálat merülne fel, hogy egyetlen ajánlattal zárult a közbeszerzés – hivatkozva az innováció piaci sajátosságaira, lehetővé teszi a piac felülbírálatát, amely adott esetben egy egyenértékű megajánlás lehetőségét is hordozza.
Ugyanis a K+F szolgáltatások megvalósítása és az anyag/eszközbeszerzések egy olyan piacon történik, ahol egy-egy gazdasági szereplő jellemezően egy-egy kutatási szegmensre specializált árukészletet tart fent, vagy szolgáltatást biztosít. A legtöbb speciális K+F berendezésnek a forgalmazását csekély számú, illetve minimális számú szolgáltató folytatja az ország területén vagy akár az egész világon. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a világszinvonalú kutatás élvonalbeli, innovatív és új technológiák felhasználását igényli, amely a piacon – részben szabadalmi oltalom miatt is – még nem terjedt el. Ennek következtében a műszaki leírás elkészítése és annak összehasonlíthatósága is nehézkes, az elvárt piaci verseny keretei közé nem illeszthető, mivel gyakran nincs is versenytárs.
1 A kutatási anyagok köre igen széles, ebben a körben jellemző a konkrét, egyedi típusú kutatási anyagok alkalmazása, mint pl. kísérleti állatok speciális törzsei, mikroszervezetek speciális törzsei, de ugyanígy lehetnek laboratóriumi üvegáruk, egyedi előállítású üvegházi talajkeverékek, speciális kutatási vagy szakirodalmi adatbázisok, hardverelemek, stb., amelyeket pl. kivétel nélkül egyetlen gyártó állít elő és forgalmaz.
A K+F beszerzések körében azon esetekben, ahol a beszerzés és a piac sajátosságai alapján kisszámú ajánlattevő van jelen, nagy valószínűséggel csak kevés ajánlat várható, ezért a közbeszerzési ellenőrző szervezetek - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - továbbra sem érvényesítik a Kbt. 75. § (2) bekezdés e) pontja szerinti eredménytelenségi ok kötelező alkalmazását. Ezt az alkalmazási gyakorlatot - tekintettel a kutatás-fejlesztés viszonylag szűk potenciális ajánlattevői körére – indokolt fenntartani, sőt a jövőben jogszabályilag is meg kell erősíteni.
A K+F folyamatok tekintetében alkalmazott közbeszerzési eljárásokban szintén problematikus a vegyszerek és más kutatási anyagok műszaki specifikációjának meghatározása, illetve a műszaki funkcionális egyenértékűségének megítélése, mivel az sokkal összetettebb kérdés, mint más árubeszerzések esetén. Egy adott vegyszer felhasználása projektenként, kutatásonként jelentősen eltérő lehet. Így, akár azonos nevű és specifikációjú finomvegyszert sem mindig lehetséges azonos, vagy hasonló felhasználásra szánt áruként definiálni. Az innováció sikere érdekében a K+F folyamat során esetenként elengedhetetlen a beszerzés tárgyának olyan részletes meghatározása, amely biztosítja egy adott kísérletsorozat megismétlése során, hogy a felhasznált anyagok, eszközök mindenben azonosak, teljesen egyenértéküek legyenek. Erre nem nyílik mód, ha a szabályozás olyan elvárást támaszt a projekttel szemben, hogy a végrehajtás során kizárólag olyan eszközökkel, termékekkel kell produkálnia az innovatív eredményt, amelyek a normál piaci palettáról a lehető legolcsóbban beszerezhetőek. Egy ilyen életidegen eljárás, különösen az élenjáró kutatások megvalósításánál, jellemzően a legújabb technológiák használata esetén, a fokozottan érvényesülő avulás következtében különösen megtörné és ellehetetlenítené az innovációs fejlesztést.
Ebben a termék körben megoldást jelent, ha a szakma és a Közbeszerzési Hatóság által meghatározott fogalmak (pl. a „műszaki-funkcionális egyenértékűség”) értelmezése teret kap a közbeszerzési útmutatóban, ill. módszertani segédletekben, példatárakban és megjelennek az egyenértékű áru meghatározásának legjellemzőbb alkalmazási esetei.
A vegyszerek és más kutatási anyagok KFI tárgyú közbeszerzési gyakorlatában számos értelmezési problémát vet fel az „egybeszámításra” (részekre bontásra) vonatkozó szabályok összehangolása. Az „egybeszámítást” megalapozó „azonos vagy hasonló felhasználásra szánt” áru tág fogalmat jelent a K+F beszerzések tekintetében, amelyet tartalommal jelenleg egyetlen jogszabály sem tölt meg. Egy K+F projektben minden vegyszert kísérleti/kutatási célra használnak fel, így ezen az alapon minden vegyszer felhasználás hasonló célra irányulhatna. Ezek alkalmazása és felhasználása azonban ilyen módon nem egyszerűsíthető le, hiszen a kísérleti/kutatási folyamatok oldaláról vizsgálva megállapítható, hogy az adott vegyszernek a felhasználása projektenként, kutatási folyamatonként jelentősen eltérő lehet.
A Közbeszerzési Hatóság-Miniszterelnökség-EUTAF-Megyei Jogú Városok Szövetsége által kiadott közös példatár tartalmaz a vegyszerek, illetve kutatási anyagok részekre bontása megítélésének kérdéseivel kapcsolatos néhány példát.2 A példatár további példákkal történő kiegészítése hasznos módszer, ez esetben is hasznos lehet, de alternatív, hatékonyabb megoldásként szóba jöhet a nemzetközi kitekintés, mint például a francia „jó gyakorlat” átvétele. A francia gyakorlat szerint a kutatási szféra az egyetemek és az állami kutatóintézetek (CNRS) közösen összeállított és frissített, nagyjából 1500 tételből álló nómenklatúrát használnak, melyet – információink szerint – a részekre bontás indokoltságának megítéléséhez is felhasználnak. Ez a lista, a magyar részekre bontás tilalmára vonatkozó gyakorlatnál sokkal kisebb egységeket tartalmaz, így ritkábban teszi indokolttá a közbeszerzést, illetve az egyes kategóriákon belüli alacsonyabb beszerzési összegek miatti egyszerűbb eljárásokat.
2 Lásd a példatár 12a./ - 14b./ példáit [https://www.kozbeszerzes.hu/data/filer_public/3f/ec/3fec71d6-749b-4358-8aaf-dd1a96d1505/peldatar_publikalt.pdf; letöltés időpontja: 2019. április 19.].
A nemzetközi példák az „egybeszámítási” esetekre a K+F eszközök (pl.: mérőműszerek, laboratóriumi eszközök, speciális berendezések) beszerzésének a megkönnyítésénél is hatékony, alternatív megoldást jelenthetnek.
Az ajánlatok értékelési szempontrendszere
Egyes esetekben a K+F projektek keretében beszerezni kívánt eszközök, anyagok, műszerek körében a projekt végcéljaként definiált kutatási eredményt kizárólag a projektben meghatározott konkrét műszaki paraméterekkel rendelkező áru szolgálhatja. A beszerzési igények – figyelemmel az adott kutatási területre is – pontosan specifikálhatóak, így az ajánlatkérő igényeinek csak a műszaki leírásban pontosan meghatározott minőségi és műszaki követelményekkel rendelkező áru felel meg. A KFI esetében a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását ezekben az esetekben elsősorban minőségi jellemzők, és nem a legalacsonyabb ár értékelése szolgálja.
A K+F beszerzések tárgya sem tervezési, sem mérnöki, sem építészeti szolgáltatásnak, sem pedig építési beruházásnak nem minősül, így a Kbt. 76. § (5) bekezdése alapján ajánlatkérőnek lehetősége van a legalacsonyabb ár értékelési szempont alkalmazására is.
Ennek ellenére jelentős problémát okoz a közbeszerzési eljárások ellenőrzése során, hogy eljárásonként akár többkörös hiánypótlás és az ezekre adott válaszok, a tényállás tisztázása rendkívül elhúzódó és időigényes folyamat.
Amikor a minőségi és műszaki követelmények nem elsődlegesek, kétségtelen könnyítést jelent az EU Irányelvnek3 megfelelő lehetőség, hogy kizárólag az ár alapján döntsön az ajánlatkérő arról, melyik a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat. Magyarország élt ezzel a szabályozási lehetőséggel az értékelésre vonatkozó közbeszerzési előírások rögzítése során és a korlátozást választotta az alábbiak szerint.
A Kbt. 76. § (5) bekezdése rögzíti, hogy ,,az ajánlatkérő csak akkor választhatja a legalacsonyabb ár egyedüli értékelési szempontját, ha az ajánlatkérő igényeinek valamely konkrétan meghatározott minőségi és műszaki követelményeknek megfelelő áru, vagy szolgáltatás felel meg, és a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását az adott esetben további minőségi jellemzők nem, csak a legalacsonyabb ár értékelése szolgálja.
A fennálló jogszabályi környezet lehetővé teszi a konkrétan meghatározott minőségi és műszaki követelményeknek megfelelő beszerzések esetén a legalacsonyabb ár egyedüli értékelési szempontként történő alkalmazását.
II. Innovációs piac- és ökoszisztéma építési kísérletek
Korunk technológiai megatrendjeiből, a gazdaság digitális átalakulásából következően az innovációs projekteket egyre inkább a műszaki specifikáció előzetes konkrét meghatározásának nehézkessége, ezért tévessége, vagy hiánya jellemzi.
A jelenleg hatályos jogszabályi környezet számos eljárásfajtát intézményesít a problémakör kezelésére (tárgyalásos eljárás, innovációs partnerség, versenypárbeszéd), ugyanakkor ezek jogszabályi rendezése szűkszavú, és közülük az innovációs partnerség gyakorlati alkalmazása alig ismeretes.
3 A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU Irányelvének (a továbbiakban: Irányelv) (90) preambulumbekezdése rögzíti, hogy: ,,kifejezetten rendelkezni kell arról, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot a legjobb ár-minőség arány szempontja alapján kell kiválasztani, amely szempontnak mindig magában kell foglalnia egy ár-vagy költségelemet. Hasonlóképpen egyértelművé kell tenni, hogy a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat ezen értékelése elvégezhető kizárólag az ár vagy a költséghatékonyság alapján is. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az ajánlatkérő szervek műszaki leírások vagy szerződésteljesítési feltételek alkalmazásával szabadon határozhatnak meg megfelelő minőségi standardokat”.
Az innovációs partnerség olyan sajátos közbeszerzési eljárás, amelynek célja egy innovatív termék, szolgáltatás vagy építési beruházás kifejlesztése, és az ennek eredményeként létrejövő áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások ezt követő beszerzése. Az innovációs partnerség két szakaszra tagolódik:
a) egyrészt az ún. eljárási szakaszra, amelynek során a törvény szerinti eljárási szabályok betartásával, a törvényben szabályozott eljárásrend szerint kerül sor az innovációs partnerségi szerződés vagy szerződések megkötésére,
b) másrészt az ún. szerződéses szakasz, amely lényegében az innovatív termék, szolgáltatás, építési beruházás fejlesztési folyamata, illetve az ajánlatkérő részéről történő beszerzése az innovációs partnerségi szerződésben szabályozott feltételek szerint. Innovációs partnerség több ajánlatkérő között is létrehozható.
Az innovációs partnerségi szerződés megkötésére lényegében a tárgyalásos eljárás szabályait rendeli alkalmazni a törvény azzal, hogy ennek során a törvényben meghatározott eltérő szabályokat is alkalmazni kell.
Az innovációs partnerségi eljárás lefolytatása során, az ajánlatkérőnek beszerzési igényét olyan innovatív termékre, szolgáltatásra vagy építési beruházásra kell meghatároznia, amely a piacon nem áll rendelkezésre. Ennek megfelelően a közbeszerzési dokumentumokban foglalt szerződéses feltételeknek részletesen ki kell térnie a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokra vonatkozó feltételekre is. Az eljárás nem hirdethető meg előzetes tájékoztató útján, illetve az eljárásfajta választását a beszerzés tárgya újszerűségének ismertetésével kell indokolnia az ajánlatkérőnek. További könnyítés, hogy építési beruházás esetében nem szükséges árazatlan költségvetést a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátani, és az ajánlatban árazott költségvetést benyújtani.
A felek által megkötött partnerségi szerződésben meg kell határozni a kutatási és innovációs folyamat menetét, amelynek egymást követő szakaszokból kell felépülnie. A kutatási és innovációs folyamat magában foglalhatja az áruk előállítását, a szolgáltatások nyújtását és az építési beruházások megvalósítását is. A partnerségi szerződésnek a partner által elérendő közbenső célokat is meg kell határoznia, amelyekhez kapcsolódóan díjazás kifizetéséről is rendelkezni kell. Az ajánlatkérő minden szakasz lezárulásakor dönthet úgy, hogy az innovációs partnerséget a jövőre nézve nem kívánja fenntartani, vagy úgy, hogy a partnerek számát csökkenteni kívánja.
Mindennek feltétele, hogy a közbeszerzési dokumentumokban ezen lehetőségeket, illetve azok alkalmazásának feltételeit előre jelezze az ajánlatkérő. A törvény rögzíti, hogy az ajánlatkérőnek biztosítania kell, hogy a partnerség felépítésének, a különböző szakaszok tartamának és értékének tükröznie kell a megoldás innovativitását, és azt, hogy a megoldás kifejlesztéséhez milyen kutatási és innovációs tevékenységek sorozatára van szükség.
A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés / Pre-commercial Procurement (PCP)
- többszakaszos, versenyalapú beszerzés az állami támogatás kizárásával,
- alapelve a K+F leválasztása a végtermék kereskedelmi léptékű bevezetéséről, tárgya ezért kizárólag K+F szolgáltatás beszerzése (nem tartalmazza a kereskedelmi célú fejlesztési tevékenységet),
- alkalmazásakor megoszlik a kockázat és a haszon: az ajánlatkérő nem tartja fenn saját kizárólagos használatra a K+F eredményeket (a haszon így nem kizárólag az ajánlatkérő szervnél jelentkezik a szolgáltatásnak a saját tevékenységében való felhasználása során; az átengedett haszonért a vállalkozás piaci áron ellentételezést, pl. árengedményt nyújt az ajánlatkérőnek),
- alkalmazásakor a kapott szolgáltatás ellenértékét teljes mértékben az ajánlatkérő szerv fizeti meg,
- esetén a közbeszerzési irányelvek nem alkalmazandók.
4 A Közbeszerzési Törvény főbb szabályai (Kbt. 95-97. §§- Innovációs partnerség).
A PCP a gyakorlatban
A PCP alkalmazásakor a megfogalmazott közérdekű probléma megoldására a versenyben kiválasztott vállalkozások különböző megoldási javaslatokkal állnak elő. A többszakaszos folyamat során közbenső értékelések teszik lehetővé, hogy a legjobb megoldásokat javaslók kerüljenek kiválasztásra a versengő vállalkozások közül. A PCP projektek végső szakaszában is jellemzően legalább két vállalkozás kap megbízást, ami biztosítja a jövőbeli kereskedelmi léptékű közbeszerzéseknél is a versenyt.
A PCP a gyakorlatban nem befolyásolja (sőt, növeli) a kereskedelmi hasznosítás stádiumában folyó versenyt (utóbbi szakaszban a közbeszerzési irányelvek teljes körűen érvényesülnek).
A PCP programok jellemzően 3 célt szolgálnak:
A. a közszolgáltatások színvonalának növelése;
B. közpolitikai célok elérése;
C. technológiatranszfer ösztönzése a gazdaságban, új technológiák kifejlesztése révén.
Ugyan ennek az eszköznek elméleti síkon számos előnye van (pl. új és innovatív, a piacon elérhetőnél jobb megoldások a közszolgáltatások fejlesztésére vagy a globális kihívások kezelésére, K+F szolgáltatások költséghatékony beszerzése, az innováció finanszírozás piacának fejlesztése, a K+F eredmények széleskörű kereskedelmi hasznosítását szolgáló kedvező feltételek a szabványosítás, hasznosítási jogok garantálása és/vagy publikálás révén), azonban a beszerzés szakaszolása - bár csökkenti a K+F szolgáltatás vásárlás kockázatát – de a gyakorlatban igen nehézkessé teszi a rendszert.
US – KKV innovációs program (Small Business Innovation Research (SBIR) program)
A SBIR-t 1982-ben vezették be, a Small Business Innovation Development Act (SBIDA) részeként; a programot a Small Business Administration (SBA) felügyeli. A várható SBIR felhívásokat (Pre-Solicitation Announcements) az SBA gyűjti és negyedévente publikálja. Kötelező a SBIR alkalmazása azon szövetségi minisztériumok (8) és ügynökségek (3) számára, amelyek évi 100 millió dollárnál többet költenek K+F-re. Mintegy évi 2 milliárd dollár a SBIR szerződések összértéke.
1. szakasz (start-up): max. 100e USD 6 hónapra, megvalósíthatósági tanulmány készítésére. Kb. minden 7. ajánlattevő részesül támogatásban;
2. szakasz: max. 750e USD legfeljebb 2 évre, a K+F tevékenység elvégzésére (egészen a piacra vihető termék kifejlesztéséig) és a piaci hasznosíthatóság vizsgálatára. Kb. az I. szakaszbeli nyertesek harmada kap további támogatást;
3. szakasz (piacra vitel): az SBIR ebben a szakaszban már nem nyújt támogatást, azonban az e szakaszba jutott fejlesztésekhez a piaci finanszírozás (pl. VC) már elérhető a vállalkozások számára.
UK – KKV kutatási program (Small Business Research Initiative (SBRI) program)
SBRI-típusú programot először 2001-ben indítottak az Egyesült Királyságban, azonban komolyabb eredményeket a program 2008-as átalakítása után sikerült elérni. A Technology Strategy Board (TSB) koordinálja az SBRI felhívások készítését és megjelentetését.
5 EU PCP.
6 OECD Science, Technology and Industry, Working paper 2016/03 – Measuring the link betweenPublic Procurement and innovaion (Silvia Appelt, Fernando Galindo- Rueda) 41; 71. oldalak.
A jelenlegi SBRI modell egy olyan rögzített eljárás (simple ‘out-of-the-box’ SBRI process (toolkit), with standard contracts and competition procedures), amely segíti az ajánlatkérőket K+F szolgáltatások vásárlása során. Az SBRI eljárás alkalmazása nem kötelező.
Elvileg a „problémagazda” ajánlatkérő szerv finanszírozza az SBRI felhívást, azonban új programok generálása érdekében a TSB társfinanszírozást is nyújthat.
A diszkrimináció tilalma miatt az EU-ban indított programok esetében, a nagyvállalatok és a külföldi vállalatok is lehetnek ajánlattevők, a gyakorlatban azonban ezek száma elenyésző.
A kereslet oldali innováció-ösztönzést elősegítő közbeszerzés rendszerének megteremtése
A kereslet oldali innováció-ösztönzés szolgálatába állítható, nemzetközileg is újnak tekinthető az ún. funkcionális - output és nem input orientált megközelítést alkalmazó - közbeszerzési koncepció.
A modellt a neves svéd innováció kutató Edquist publikálta 2012-ben, s azóta sikerült Svédországban az új rendszert a gyakorlatban is megvalósítani. A National Agency for Public Procurement keretében működő ún. funkcionális közbeszerzés intézménye alapvető fordulatot jelent a hagyományos közbeszerzési eljárások megközelítési módjában, szemléletében. A közbeszerzés tárgyát jelentő termék ua. mint maga a probléma megoldása, vagyis immanensen az innováció, amely a megvalósítani kívánt funkció alapos definiálására építve jelenik meg a közbeszerzés csatornáin, ahelyett, hogy a beszerezni kívánt terméket, mint a megrendelt feladatot, a funkció biztosításához szükséges inputot írná le részleteiben a felhívás. Egy ilyen rendeltetésű rendszer bevezetése nem csupán a koncepciónak megfelelő modell és technika, a jogszabályi alapok és az eljárás kidolgozását igényli, hanem alapfeltételként, egy a KFI teljes spektrumát átfogni képes irányítási rendszert feltételez, amely a funkcionális közbeszerzés megvalósításával betölti a központi szinten létrehozott Nemzeti Tudományos és Innovációs Tanács küldetését. A Tanács tagjait és elnökét a miniszterelnök nevezi ki. Ez a tekintélyes testület nemcsak a KFI alapok allokációjáról, a közfinanszírozás elveiről és módjáról, a tématerületi prioritásokról, a kiemelt KFI program-kezdeményezésekről hivatott dönteni, hanem meghatározó szerepe van a KFI stratégia előkészítésében és a végrehajtásában is. A testület behatóan foglalkozik még a játékszabályokat alkotó (“rules of the game”) szabályozás elemeivel, a szakpolitika kereteit meghatározó törvényekkel, (Szabadalmi tv. és a KFI tv.) ill. olyan jogszabályokkal, melyek a cégek és az egyetemek kapcsolatrendszerének kereteit jelölik ki, vagy az innovatív iparágak (pl. gyógyszeripar) ill. a startup ökoszisztéma üzleti környezetének javítását, szabályozási adminisztratív terhek csökkentését, az engedélyezési eljárások gyorsítását és természetesen a közbeszerzés új alapokra helyezését hivatottak szolgálni. De szélesebb értelemben szintén fontos intézményi tényezőt képez az innovációs kultúrát hordozó kialakult magatartás, szemlélet és habitus megváltoztatása. (pl. a publikációk mellett a találmányhasznosítás jelentőségének előtérbe állítása)
Ez azonban olyan megközelítést feltételez, amely a KFI fejlesztése érdekében számos területen – a keresletépítő funkcionális közbeszerzéstől, a tudás piaci, kereskedelmi hasznosításáig – képes összehangolt „támadásra”, amely érdemi befolyással van az innovációs folyamatokat alakító szereplőkre, legyenek azok magánvállalkozások, állami vagy egyetemi kutatóintézetek, ügynökségek.
Ez a holisztikus jellegű felfogás ugyan az irányítási rendszer megújítását is feltételezi, de a döntő tényezőt a társadalom és gazdaság mélyebb folyamataiban zajló változások jelentik, amelyeket a fejlesztő állam a maga számára is a funkcionális közbeszerzési eljárás keretében megoldást hozó módon, az innovációs ökoszisztémának adresszált innovációs technológiai problémákkal, feladatokkal, megrendelésekkel tud a leghatékonyabban katalizálni. („challanged based”modell)
A fentiekben kiemelt innováció-politikai funkciók homlokterében áll az innovatív közbeszerzés, amely a hazai KFI rendszeren belüli dinamikus folyamatok logikájának, a változásuk jellegének, megváltoztatásuk módjának megfelelő össz-kormányzati megoldásokat feltételez, amely csak a magas szintű kormányzati döntésekkel és jól működő koordinációs rendszer mellett valósítható meg.
A Nemzeti Innovációs Tanács felállítása épp ezt a célt szolgálja. Lehetővé téve, hogy az innovációt nem pusztán egy önmagában vett versenyképességi tényezőnek, szakpolitikának tekintsük, hanem – a nemzetközileg is elterjedt „chief scientist” modellnek megfelelően – figyelembe vegyük az összes releváns (gazdasági, társadalmi, politikai, intézményi és egyéb) tényezőt, amelyek érdemi kihatással vannak az innováció fejlődésére, hasznosítására és terjedésére.
7 Charles Edquist, Toward a Holistic innovation Policy: Can the Swedish National Council Serve as a Role model? (CIRCLE, Lund University Sseden, Papers in Innovation Studies, 2018/02 ) 24-28. oldalak.