Kérdések és válaszok

1. 2019. február 5. óta vesz részt a Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanácsban mint az innovációért felelős miniszter által kijelölt személy. Hogyan fogadta a felkérést és milyen célokat szeretne megvalósítani tanácstagként?

Gazdaságfejlesztési értelemben rendkívüli lehetőséget kínál a közbeszerzések területe. „A szabad piac előtt az nyitotta meg és tartotta nyitva az utat, hogy folyamatosan nőtt a központilag szervezett és ellenőrzött intervencionizmus” – írta a neves gazdaságtörténész, Polányi Károly. Arra utalt ezzel, hogy a szabad piacgazdaság stabil működése – sőt létrejötte – mögött is minden esetben az erős állami intézményi és jogrendszer áll. Ebből az következik számunkra, hogy az állam nem csupán létrehozta a kapitalizmust, hanem folyamatosan formálja azt és ma is újabb és újabb piacokat hoz létre. A közbeszerzésekkel a kormányzat új piacokat és piaci mechanizmusokat teremthet, piacokat hozhat létre ott, ahol nincsenek.

A kiemelt célom és feladatom a gazdaságstratégiai érdekek érvényesítése, hogy amikor az állam új piacokat teremt, akkor ennek előnyeit a hazai vállalatok és háztartások érzékeljék és a bér, illetve a profit is – piackonform módon – lehetőség szerint magyar maradjon.

2. Az innovációért felelős miniszter delegáltjaként melyek azok az érdekek, melyeket hangsúlyozni és képviselni kíván a Tanács tagjaként?

Fontos, hogy kialakuljon a közbeszerzések területén döntéseket hozókban egyfajta tudatosság: tudniuk kell, hogy ha jól végzik a dolgukat, ők válhatnak a piacgazdaság társteremtőivé. Olyan piacokat kell teremtenünk, amelyek a magyar adottságokra alapozva adnak működő válaszokat a globális kihívásokra, miközben hazai vállalatok felemelkedését segítik.

A piacokért ma küzdelem folyik a világban, nevezhetjük ezt gazdasági háborúnak is. Alapvető kérdés, hogy sikerül-e közvetlen hozzáférést szereznünk a nemzetközi piacokhoz. Lengyelország azért is kerülte el az egyetlen európai országként a recessziót a 2008-as válságban, mert nagy belső piaccal rendelkezik és erre jól épített. Saját piacokat teremteni ráadásul könnyebb lehet, mint a nemzetközi színtéren piaci pozíciókat szerezni. Előbbi feltétele az utóbbinak. Saját piacainkon erősödhetnek meg és szerezhetnek tapasztalatot azok a cégeink, amelyek aztán a nemzetközi színtérre is kilépnek majd. Termékek, technológiák, és ágazatok felemelkedését és meghonosodását támogatják a közösségi megrendelések a világban. Ehhez kell ismerni a nemzeti érdeket, előtérbe helyezve a hazai kkv-k erősödését, termelékenységük javulását.

3. Mondana pár gondolatot a hazai gazdaság fejlesztésének stratégiai irányairól?

A magyar gazdaságpolitika célja, hogy Magyarország az Európai Unió öt legjobb országa közé kerüljön, ahol jó élni, lakni és dolgozni, másrészt az öt gazdasági értelemben vett legversenyképesebb ország egyikévé váljon.  Ezt a célt számos további részcél – valójában eszköz – szolgálja, amelyek eredője a szakpolitika mozgásterének növelése, a pénzügyi szektor és a reálgazdaság külföldi tudástól és tőkétől való függőségének csökkentése érdekében. A pénzügyi szektorban Magyarország nettó adósból nettó hitelezővé kíván válni, hogy alapot teremtsen a hazai reálgazdaság fejlesztéséhez. A reálgazdaságban ipari dimenzióváltásra van szükség, hogy a globális értékláncok a magyar gazdaságot ne „gúzsba kössék”, hanem a növekedés motorjait hajtsák. E pillérek fordíthatják át a magyar gazdaság „jövedelmi mérlegét”, hogy gazdaságunk pénzügyi és reálgazdasági értelemben is több jövedelmet termeljen, mint amennyi a termelési láncokon és a pénzügyi szektoron keresztül elhagyja az országot. A reálgazdasági függőség akkor csökkenthető, ha a hazai tulajdonú gazdaság saját szabadalmakat, ezekre építve saját termékeket hoz létre, amelyek saját közvetlen piaci kapcsolatain keresztül közvetítők nélkül, vagy a termelési láncokban nagy alkuerővel értékesíthetőek.

E gondolatok köré szervezzük a stratégiánkat és ezt a célt segítjük azzal is, hogy rendszerszemléletben gondolkodunk. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a gazdaságpolitika széles eszköztárával rendelkezik a hazai vállalatok versenyképességének növeléséhez: ide tartozik a szabályozás, az energetika, az infokommunikáció, a szak- és felnőttképzés, az uniós források koordinációja, a fenntarthatóság vagy a közlekedés is. E területekből korábban nem látott egységet alkotunk, hogy minden eszközzel a hazai kkv-k környezetének javítását támogassuk.

4. A 2021-2027-es programozási időszak egyik alappillére az innováció. Milyen elképzeléseik vannak erre az időszakra vonatkozóan a hazai versenyképesség erősítése érdekében?

Az innovációvezérelt gazdaság alapjai Magyarországon már rendelkezésre állnak: a magyarság világszerte sajátos nyelvéről, kultúrájáról és kreativitásáról ismert, amely a Nobel-díjasok lakosságarányos kiemelkedő számában, a magyarok tudományos eredményeiben és a leleményességünket őrző számtalan anekdotában is megmutatkozik.

Az adottságok kiaknázása ugyanakkor az innováció- és tudományfinanszírozás modelljének megkésett átalakítása miatt még várat magára. Amennyiben a gazdaságpolitika e téren eredményeket ér el, akkor a magyar gazdaság külföldi tőkével kialakuló kapcsolata új alapokra helyezhető, amelyben a magyar gazdaság is nagyobb előnyökre tesz szert a külföldi beruházásokból és a külföldi befektetők is nagyobb értéket állíthatnak elő Magyarországon az innovációvezérelt modellnek köszönhetően.

A magasabb bérekhez több innovációra van szükség, azonban hazánkban a nagyvállalati innováción kívül kevés újítás keletkezik és az alapkutatások terén is mérsékeltek a sikereink.  A kreatív ötletekből többnyire nem magyar termékek jönnek létre. Ennek megoldására kell elmozdulni az alapkutatásoktól az alkalmazott kutatások irányába. A magyar gazdaságpolitika harmincéves adóssága, hogy az innovációvezérelt gazdasági modellhez felépítse innovációtermelő rendszereit is, ezért az ösztönző állam egyetemközpontú innovációs ökoszisztémákat épít fel, hogy a tudományos infrastruktúra és a tudástermelő rendszerek kapcsolatba kerüljenek a reálgazdasággal és a hazai kkv-vállalati szektorral, kölcsönösen előnyös együttműködések formájában.  Így a magyar kkv-vállalatok felkereshetik az egyetemi központokat termék- vagy prototípus-fejlesztési ötleteikkel és igényeikkel. Az innovációra ösztönzés szükségességét jelzi, hogy a hazai és a külföldi vállalatok termelékenysége között Magyarországon háromszoros különbség van, és bár a high-tech és mid-tech export aránya a magyar kivitelben uniós rekordnak számít illetve a 4G-lefedettség is jelzi a támogató infrastruktúra meglétét, 2017-ben innováció terén mégis csupán a 22. helyen állt Magyarország az unióban. Jól jelzi ez, hogy a gazdaságban rejlő szellemi tőkéből – amit nevezhetünk kreativitásnak is –, kevés szellemi tulajdon jön létre. A közvetlen uniós kutatásfejlesztési forrásoknak ráadásul csupán alig öt százalékát hozza el régiónk.

A K+F kapacitások támogatása érdekében a kormányzat regionális „innovációs gravitációs központokat” hoz létre. Ez a gyakorlatban a felsőoktatási intézmények köré szerveződő, tudományos és innovációs parkok (science park) létesítését jelenti, ahová a tőketulajdonosokkal kialakuló új szakpolitikai szövetség jegyében betelepülhetnek a globális piacokhoz hozzáférő nemzetközi vállalatok fejlesztési részlegei is.  E közeg inspirálóan hat a kisebb magyar cégekre, amelyek igénybe vehetik a park infrastruktúráját, tanácsadásban is részesülhetnek, de mindenekelőtt kiépíti a tudásáramlás globális csatornáit a hazai szereplők felé, kiegyensúlyozva a gazdasági növekedés térbeli szerkezetét.

A hazai ötletek megőrzésének mechanizmusait is ki kell építeni, hogy innovátoraink „ne fáradjanak el”, mielőtt belépnének a piacra, hogy prototípusból valóban hazai termék válhasson. Segíteni kell, hogy a kezdő vállalatok hazai tulajdonban maradjanak. A rendszerszintű kezdeményezések és a jogszabályi háttér megteremtésére törekvés mellett több konkrét intézkedés is jelzi a kormány innovációs elkötelezettségét. Ilyen például a zalai autonóm autózást támogató tesztpálya, a szegedi ELI lézerközpont, amely Nobel-díjas és Nobel-díj várományos kutatókat vonz Magyarországra, a Vállalkozó Nemzet applikáció vagy az Állatorvostudományi Egyetemen létrehozandó Digitális Élelmiszerbank (DÉ-BANK), hogy csak néhány példát említsünk.

5. Ön szerint milyen szerepe lehet a közbeszerzéseknek a hazai gazdaság fejlesztésében?

A kormányzatnak számos szempont között kell egyensúlyt teremtenie: az ajánlatkérők és az ajánlattevők érdekei mellett még a gazdaságstratégiai szempontokat, a hosszútávú közérdeket is meg kell jelenítenie a képletben. Sőt, a jövő generációk érdekeit is, amikor arról döntünk, hogy új, környezettudatos technológiák terén teremtsünk-e új, hazai piacokat. Mindezt úgy, hogy a folyamat hatékonyságát, jogszerűségét és átláthatóságát alapértékekként kezeljük.

E számos szempont szorítása között azonban nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy a piacteremtésnek társadalmi és gazdaságpolitikai missziója van. Az utóbbi évek adatai biztatóak ebből a szempontból: 2017-et követően ugyanis 2018-ban is rekordnagyságú volt a hazai kkv-k elnyert közbeszerzéseinek értéke. 100 elköltött forintból így 58 forintot már a kkv-k nyertek, összesen így 1200 milliárd forintos keresletet támasztott a kormányzat a kkv-k felé az összesen 3300 milliárd forintos megrendelésből 2018-ban.

Nézzünk egy példát! Az MNB 2019 elején indítja új Növekedési Hitelprogramját NHP fix néven. Ennek a keretösszege ezermilliárd forint. Összesen pedig az NHP eddigi három szakaszában 2800 milliárd forintos finanszírozás jutott 40 ezer magyar cégnek. Ez a 2800 milliárd forint hitelezési fordulatot idézett elő, 2013-2017 között pedig 2-2,5 százalék között lehetett a program növekedési hozzájárulása egy NHP nélküli növekedési pályához képest.

A közbeszerzések keretében egyetlen évben jut annyi forrás a vállalati szektorba, mint 2013 és 2017 között az NHP keretében összesen. Amikor büszkék vagyunk a magyar GDP növekedési számaira, akkor emögött a közbeszerzéseket is látnunk kell. Természetesen a mennyiségi szemlélet tévútra visz és nekünk nem csak a rövid távú számokat kell néznünk, hanem azt is, hogy ez a 3300 milliárd forint hazai szereplőkhöz kerül-e és azt segíti-e, hogy a jövő iparágai eresztenek-e gyökeret a magyar gazdaság talajában.

6. Az új közbeszerzési irányelvek, valamint az új közbeszerzési törvény is megerősítette azt a korábbi tendenciát, mely szerint a közbeszerzésekben is egyre jelentősebb szerepet kell szánni a stratégiai céloknak (környezetvédelem, szociális szempontok és innováció). Mi a véleménye az innováció előmozdítási lehetőségeiről a magyar közbeszerzésekben?

Először is az innovációtól nem kell tartani, arra nem valamiféle teljesíthetetlen elvárásként kell tekintetünk. Az innováció azt jelenti, hogy megnézzük, hogyan tudnánk jobban és többet véghezvinni, anélkül, hogy többet dolgoznánk. Hiszen többen és többet dolgozni egyre nehezebbé válik a magyar gazdaságban. A hatékonyság javításának kisebb-nagyobb megoldásait kitalálhatjuk mi magunk is, vagy átvehetünk ötleteket a sikeres cégektől, országoktól.

A közgazdasági logika szerint ha valamire pénzt adunk, azt a tevékenységet díjazzuk, azt ösztönözzük. Ezért fontos, hogy egy kiírásban milyen feltételeket határozunk meg egy feladattal kapcsolatban. Gazdaságstratégiai célunk, hogy a magyar cégek nagyobb hozzáadott értékkel, így magasabb béreket fizetve, a fenntarthatósági szempontokra is ügyelve végezzék el feladataikat. Ehhez tudatosság szükséges az ajánlatkérő részéről.

Természetesen e tudatossághoz tartozik a példamutatás, mert számos hazai kkv egyelőre kevésbé hisz a digitalizáció szükségességében, ami az innovációk egyik fő forrása lehet. Ezért 2018-ban indult el az elektronikus közbeszerzési rendszer, aminek köszönhetően már jelentősen nőtt a közbeszerzések átláthatósága.

7. Kinek ajánlaná a könyvét és mesélne pár szót a munkáról?

Mindig is tudtam, hogy egyszer írni szeretnék egy könyvet arról, hogy milyen problémák jellemzik ma a világgazdaság működését. Az egyik kollégám mindig azt mondogatta az egyetemen, hogy „tudod Györgylaci az értelmiségi az, akinek mindenre van egy kritikai észrevétele". Szerintem viszont  az, akinek minden valós problémára van legalább egy, vagy több megoldási javaslata – válaszoltam.

Sok könyv ír arról, hogy mi a baj a világban, ezért én azt igyekeztem megfogalmazni, hogy milyen megvalósítható megoldásokat tudunk adni a gazdaságpolitika eszközeivel.

A könyv bemutatja a legfontosabb egyensúlytalanságokat a világgazdaságban, amelyek hátráltatnak bennünket abban, hogy a gazdaságpolitika beteljesítse elsődleges feladatát, az emberhez méltó körülmények fenntartható javítását. Ilyen a hazai és a külföldi tulajdon egyensúlyának felborulása vagy a tőke- és munkajövedelmek nemzeti jövedelemből való részesedésének növekvő aránytalansága.

A könyv emellett rávilágít arra is, hogy miért hamis a közgazdaságtan azon alaptézise, hogy a gazdaságpolitika célja a növekedés. A gazdasági növekedésnek nem célnak, hanem eszköznek kell lennie. Míg például az amerikai GDP közel megduplázódott az elmúlt 30 évben, addig az átlag dolgozó bére reálértékben szinte semmit nem nőtt. Magyarországon 1980 és 2010 között majdnem megduplázódott a GDP, miközben a nettó reálbér csupán 7 százalékkal nőtt. A mai, még mindig irányadó keretek között nem lehet értelmezni a gazdasági problémáinkat. A könyv egy új, szélesebb értelmezési keretet határoz meg, amelyben problémáink már értelmezhetőek és – reményeim szerint – megoldhatóak.

8. Politikai pályája mellett Ön egyetemi oktatóként is tevékenykedik. Mit tart a legfontosabbnak a hallgatók oktatása során?

Azt, hogy a tehetség sokféle és akkor is fel kell ismerni, sőt gondozni kell, ha elsőre nem vesszük észre az egyetemi zajban. Igyekszem minden hozzám forduló tehetséges hallgatómat akár egy beszélgetéssel segíteni, vagy akár bevonni a szakpolitikai munkába.