Felépítését illetően a Közbeszerzési Hatóságnak „a kizáró okok tekintetében benyújtandó igazolásokról, nyilatkozatokról, nyilvántartásokról és adatokról a Magyarországon letelepedett gazdasági szereplők vonatkozásában” tárgyú útmutatója (a továbbiakban: Útmutató2) továbbra is első körben az egyes kizáró okok tekintetében rögzíti a speciális szabályokat, majd az általános rendelkezések között a kizáró okok előírásával, igazolási módjaival (külön az uniós és külön nemzeti eljárásrendben) foglalkozik. A módosított Útmutató2 a Közbeszerzési Értesítő 2019. évi 33. számában, 2019. február 15-én jelent meg, illetve a Közbeszerzési Hatóság honlapján a Tevékenységek/Jogalkalmazók támogatása/Útmutatók menüpontban érhető el.
E megállapítások „összefoglalásaként” az Útmutató2 táblázatos formában is tartalmazza az egyes kizáró okok igazolási módját (mind az egységes európai közbeszerzési dokumentumban elfoglalt helyük, mind a konkrét igazolási módjuk alapján).
Nem változott az Útmutató2 szerkezeti felépítése a további részei tekintetében sem:
- a kizáró okok ellenőrzése
- a kizárással érintett ajánlat vagy részvételi jelentkezés
- az egyes eljárástípusokra vonatkozó eltérő szabályok
- a közszolgáltatókra vonatkozó sajátos szabályok
- a szerződés tartalmával, teljesítésével összefüggő rendelkezések
- az öntisztázásra vonatkozó alapvető rendelkezések.
Az egyes kizáró okok körében, azok feltételei változását illetően általánosságban kijelenthető, hogy az Útmutató2 elfogadása és megjelenése óta az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.), a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén történő hatálybalépésére tekintettel – többek között – a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt jogorvoslattal támadható kizárók okot megalapozó jogsértések terminológiájában is módosítások kerültek bevezetésre 2018. január 1-jei hatállyal. A Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására irányadó Ákr. ugyanis szakított a közigazgatási jogerő fogalmával és összhangban a közigazgatási perrendtartás koncepciójával az alaki jogerő helyett a döntés véglegessége fogalmat használja, kifejezésre juttatva, hogy a végleges döntés a hatósági eljárás befejezése, azt már a hatóság nem módosíthatja, abból jogok és kötelezettségek fakadnak, tehát a hatóság döntési joga tekintetében véglegesnek minősül. A 2018. január 1-jétől hatályos Ákr. értelmében továbbá a véglegessé vált döntés ellen közigazgatási per indítható, ennek megfelelően – az előzőek alapján véglegessé vált – döntőbizottsági (illetve egyéb közigazgatási) határozat ellen közigazgatási pernek van helye. E változással érintett kizáró okok: Kbt. 62. § (1) bekezdés g), h), j), l), n), p), q) pont, illetve 63. § (1) bekezdés a) és b) pont szerinti kizáró ok. Emellett e terminológiai változás az öntisztázás vonatkozó rendelkezéseinél is átvezetésre került.
A Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontja 2017. január 1. előtt nem rendezte azt az esetet, ha a korábbi eljárásban megállapított hamis adatszolgáltatás miatt jogorvoslatra került sor, így fontos változás, hogy 2017. január 1-jétől e pont vagylagosan rendelkezik arról az esetről is, amikor a kizárás tekintetében jogorvoslatra került sor, és az ajánlatkérő hamis adat szolgáltatása miatt történt kizárásról hozott döntését a Közbeszerzési Döntőbizottság véglegessé vált döntésében vagy (a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának megtámadására irányuló közigazgatási per esetén) a bíróság jogerős, három évnél nem régebben hozott határozatában jogszerűnek mondta ki, a hamis adat szolgáltatásának megállapítás mellett.
A Kbt. 62. § (1) bekezdés h) ponthoz hasonlóan 2019. április 1-jei hatállyal a Kbt. 62. § (1) bekezdés j) pontja szerinti kizáró ok tekintetében is rögzítésre kerül a kizáró ok időbeli hatálya abban az esetben, ha a kizárás tekintetében sor került jogorvoslatra (a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának véglegessé válásától/a Közbeszerzési Döntőbizottság döntésének megtámadása esetén a bíróság döntésének jogerőssé válásától számított 3 év).
Az Útmutató2-ben az egyes kizáró okok speciális szabályai között a Kbt. 62. § (1) bekezdés l) pont szerinti kizáró ok is feltüntetésre került.
A Kbt. 62. § (1) bekezdés n) pontra vonatkozó magyarázat egy újabb európai bírósági ítélettel bővült: az Európai Unió Bírósága a C-124/17. számú, előzetes döntéshozatali ügyben született ítélete (Vossloh Laeis GmbH) megerősíti a Kbt.-ben a kizáró ok kezdetének számítására vonatkozó rendelkezéseket azzal, hogy kimondta, hogy a 2014/24 irányelv 57. cikkének (7) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a gazdasági szereplő az ezen irányelv 57. cikke (4) bekezdésének d) pontjában említett [a Kbt. 62. § (1) bekezdés n) és o) pontja szerinti versenyjogi jogsértés] kizárási ok alapjául szolgáló magatartást tanúsított, amelyet a hatáskörrel rendelkező hatóság szankcióval sújtott, a kizárás maximális időtartamát e hatóság határozatának időpontjától kell számítani, vagyis a Bíróság szerint a tagállamok jogszerűen járnak el, amikor a kizáró ok fennálltát és annak maximális időtartamát a jogsértés megállapításához és nem a jogsértő cselekmény elkövetéséhez kötik.
A kizáró okok ellenőrzése, igazolási módja tekintetében az uniós eljárásrendben történő igazolási mód a Kbt. 69. § (5) bekezdése szerint – 2019. április 1-jei hatállyal – annyiban került pontosításra, hogy az (alkalmassági feltételek, kizáró okok hiányának) igazolására akkor is az értékelési szempontok szerinti következő legjobb ajánlattevőt kell felhívni, ha az egyébként arra felhívott – az értékelési szempontokra figyelemmel legkedvezőbbnek tekinthető – ajánlattevő egyáltalán nem vagy nem határidőben nyújtotta be a szükséges igazolásokat, vagy pedig a hiányosan benyújtott, illetve nem egyértelmű tartalmú igazolások az esetleges hiánypótlást, illetve felvilágosítás-kérést követően sem megfelelően kerültek benyújtásra.
A Kbt. 69. § – 2019. április 1-jétől hatályos – (11a) bekezdése új rendelkezésként rögzíti, hogy nem kérhető a gazdasági szereplőtől olyan igazolás benyújtása, amelyet ugyanazon ajánlatkérő részére a gazdasági szereplő korábbi közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárásban az EKR-ben elektronikus úton már benyújtott. Ebben az esetben az ajánlatkérő (4) vagy (6)-(8) bekezdés szerinti felhívására a gazdasági szereplő csak arról nyilatkozik, hogy mely korábbi eljárásban benyújtott igazolást kéri figyelembe venni a bírálat során. Ebben az esetben az igazolást akkor is úgy kell az ajánlatkérőnek elfogadnia, mintha abban az eljárásban nyújtották volna be, ha a korábbi igazolás megjelöli, hogy azt mely – más – közbeszerzési eljárásban való felhasználás céljára állították ki.