A Közbeszerzési Hatóság válasza:
A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint a tartalékkeret módosítása közbeszerzési szempontból aggályos lehet, figyelemmel arra, hogy a tartalékkeret emelése önmagában – a tartalékkeret jogi természetéből és rendeltetéséből adódóan – nem utal olyan konkrét, indokolt és végleges szerződésmódosítási szándék meglétére, amely alapján a Kbt. 141. § szerinti, kapcsolódó jogalapoknak való megfelelés vizsgálható, illetve értelmezhető lenne.
A tartalékkeret-emelés önálló esete a vonatkozó jogszabályi környezetből nem következik. A Kbt. által szabályozott ellenértéknövekedés [a Kbt. 141. § (2) bekezdés és a Kbt. 141. § (4) bekezdés b) és c) pontjai] viszonyítási pontjának tekintendő eredeti szerződéses értéknek a tartalékkeret nem része, figyelemmel arra, hogy az csak szerződésszerű felhasználás esetén fizethető ki ellenszolgáltatásként. A Kbt.-ben százalékosan meghatározott módosítási maximumok vetítési alapja a tartalékkeret-emelés mértékére nem értelmezhető, különös tekintettel a Korm. rendelet 20. § (2) bekezdésében rögzített előírásra, továbbá arra, hogy a vetítési alap a tartalékkerettel nem kalkulál.
A Közbeszerzési Hatóság részletesebb állásfoglalása:
A Közbeszerzési Hatóság előfeltételként elfogadta, hogy az állásfoglalás-kérés kizárólag az építési beruházásra vonatkozó közbeszerzési szerződésben foglalt tartalékkeret emelésére irányuló szerződésmódosítás megengedhetőségének vizsgálatára irányult, és a kérdésnek nem tárgya a tartalékkereten kívüli további szerződéses rendelkezés módosítása.
A Közbeszerzési Hatóság előfeltételként elfogadta továbbá azt is, hogy a kérdéssel érintett közbeszerzési szerződés még hatályban van.
A közbeszerzési szerződések értékére vonatkozó módosítás a Kbt. 141. § (2) bekezdése, valamint a Kbt. 141. § (4) bekezdés b) és c) pontjai alapján lehetséges. [Az állásfoglalás kérésben a tartalékkeret-emelés mértéke vonatkozásában példaként említett százalékos érték a szerződő felek részéről a Kbt. 141. § (2) bekezdés szerinti de minimis jogalap alkalmazásával kapcsolatos szándékot valószínűsíti.]
A fenti jogalapok értelmezése tekintetében az alábbi útmutató nyújt segítséget:
- A Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács útmutatója a közbeszerzési eljárások eredményeként megkötött szerződések Kbt. szerinti módosításával, valamint teljesítésével kapcsolatos egyes kérdésekről (2023. május 25., a továbbiakban: Szerződésmódosítással Kapcsolatos Útmutató)
A Szerződésmódosítással Kapcsolatos Útmutató kimondja, hogy a közbeszerzési szerződések módosításának valós és okszerű indokon kell alapulnia, tekintettel a Kbt. alapelvi követelményeire is, ezért a Kbt. 141. § (2) bekezdés szerinti de minimis jogalap esetében sem módosítható a szerződés indoklás nélkül. Lényeges elvárás a szerződés módosításának arányossága, mind az ellenérték, mind a műszaki tartalom módosítása esetében. A szerződő feleknek ebből kiindulva szükséges vizsgálni, hogy a tartalékkeret emelésére irányuló szerződésmódosítás miként feleltethető meg a hivatkozott és az adott jogalaphoz kapcsolódó törvényi követelményeknek, különös tekintettel a tartalékkeret jogi természetére és rendeltetésére.
A tartalékkeret kikötése meghatározott mértékű, a szerződés szerinti teljes ellenszolgáltatás 10 %-ában maximalizált fedezetet biztosít azon, a szerződéskötés pillanatában nem ismert munkák (pl.: pótmunkák) elvégzésére, amelyek a szerződés tárgyát képező építési beruházás teljesítéshez, a rendeltetésszerű és biztonságos használathoz szükségesek. A tartalékkeret felhasználásával kapcsolatos konkrét igények a közbeszerzési szerződés teljesítése során merülnek fel. Ekkor határozzák meg a felek a tartalékkeret terhére elszámolni kívánt műszaki tartalom mennyiségét és pontos tartalmát. A Korm. rendelet előírásainak megfelelően kikötött tartalékkeret szerződésszerű felhasználása nem teszi szükségessé a szerződésmódosítást vagy új közbeszerzési eljárás lefolytatását.
A fentiek alapján a tartalékkeret alapvetően a jövőben eseti jelleggel felmerülő teljesítési igények későbbi időpontban történő meghatározását, megrendelését teszi lehetővé, nem konkrét, kidolgozott és aktuális műszaki tevékenységek megvalósítására szolgál. A közpénzekkel való hatékony és felelős gazdálkodás elvére [Kbt. 2. § (4) bekezdés] tekintettel fontos, hogy a közbeszerzési szerződések módosítására akkor kerüljön sor, amikor a módosítási igényt keletkeztető valós események teljesítésre gyakorolt konkrét műszaki és/vagy gazdasági hatásai már felmérhetők, meghatározhatók. Lényeges továbbá, hogy a felek a szerződésmódosítás rendelkezéseit e hatásokkal és a vonatkozó módosítási jogalappal összhangban fogalmazzák meg. Ha már ismert a szerződő felek előtt a szerződésmódosítási igény, azonban a feladatok pontos mennyiségi meghatározása még nem történt meg, ez nem teszi lehetővé, hogy az ajánlatkérőként szerződő fél a tartalékkeret felemelésével teremtsen jogalapot a már ismert módosítási igényének a kielégítésére. A felek nem mentesülhetnek azon kötelezettségük alól, amely alapján a szerződésmódosítási igényüket a szerződés teljesítéséből következő objektív adatok, számítások és indokok alapján konkretizálni, illetve alátámasztani szükséges.
A Közbeszerzési Hatóság álláspontja szerint csak a fenti elvárásokra tekintettel megfogalmazott konkrét és indokolt szerződésmódosítási szándék fennállása esetén van helye a Kbt.-ben rögzített szerződésmódosítási lehetőségek vizsgálatának.
A tartalékkeret a szerződésszerű felhasználásig nem fizethető ki a nyertes ajánlattevőként szerződő fél részére ellenszolgáltatásként. A tartalékkeret nem része az eredeti szerződéses ellenértéknek, ami a szerződésmódosítás esetén irányadó viszonyítási pont, mivel a szerződéses érték %-ában vannak meghatározva a szerződésmódosítási korlátok. Mivel Kbt.-ben százalékosan meghatározott módosítási maximumok vetítési alapja a tartalékkerettel nem kalkulál, az a tartalékkeret-emelés mértékére nem értelmezhető, különös tekintettel arra, hogy a tartalékkeret mértéke nem haladhatja meg a Korm. rendelet 20. § (2) bekezdése által meghatározott mértéket (a szerződés szerinti teljes ellenszolgáltatás 10 %-át). A tartalékkeret-emelés önálló esete tehát a vonatkozó jogszabályi környezetből nem következik.