A Közbeszerzési Értesítő Plusz jelen számában a Döntőbizottság határozatának bírósági felülvizsgálata iránt indult közigazgatási perben hozott bírósági döntés a felvilágosításkérés jogintézményével foglalkozik.
A bíróság iránymutató ítéletében kimondta, hogy a Kbt. szabályozása az elmúlt évek szabályozásainak áttekintése alapján láthatóan és kifejezetten abba az irányba hat, hogy minél több érvényes ajánlat és ezáltal nagyobb verseny valósulhasson meg, melyben a jogalkotó úgy az ajánlatkérőknek, mint az ajánlattevőknek aktív szerepet szánt.
A bíróság az ítéletében rögzítette továbbá, hogy az Alaptörvény 28. cikkében előírt értelmezési előírás figyelembevételével az ajánlaton belül egyetlen szám elgépelése a felolvasólapon nem jelent automatikusan feloldhatatlan ellentmondást.
A Fővárosi Törvényszék 103.K.705.108/2020/10. számú ítélete:
Az ítélettel érintett tárgyak: Az ajánlat valamennyi, szerkezetében elkülönült eleme azonos megítélés alá esik az értékelés szempontjából. Ha egy adat az ajánlat eltérő részein más tartalommal jelenik meg, az ajánlat hibás, az ajánlatkérőnek élnie kell a közbeszerzési törvényben biztosított valamely korrekciós lehetőséggel.
A per alapjául szolgáló tényállás
Az ajánlatkérő felperes 2019. december 19-én a Kbt. 115. §-a szerinti, a hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárás szabályai szerint indított közbeszerzési eljárást csapadékvíz-csatorna építés és útfelújítás tárgyában. A legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást a jelen ismertetés szerint T Kft. (a továbbiakban: alperesi érdekelt) kérte, amely társaság a 2020. február 3-án benyújtott végleges ajánlata költségvetés részében összesen nettó 95.150.334 forintos ajánlati árat szerepeltetett (az excell és a .pdf formátumban egyező tartalommal), a felolvasólapon azonban ettől eltérően 95.160.334 forintot tüntetett fel, míg a felperes hiánypótlási felhívására 2020. február 5-én benyújtott árazott költségvetése főösszesítője szintén 95.150.334 forint összegű ajánlati árat tartalmazott. A felperes az egy karakternyi, összegét tekintve 10.000 forintot jelentő eltérés okának tisztázása érdekében hiánypótlást vagy felvilágosítást nem kért, hanem 2020. február 11-én hozott közbenső döntésével az alperesi érdekelt ajánlatát – a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján – érvénytelennek nyilvánította. Indokolása szerint az alperesi érdekelt ajánlatában a főösszesítőn és a felolvasólapon szereplő ellenszolgáltatás összege közötti ellentmondást nem lehetett feloldani, mert számítási hibát nem talált, és a Kbt. 71. § (8) bekezdése alapján az ajánlat hiánypótlás keretében nem módosítható. Az alperesi érdekelt e döntéssel szemben előterjesztett előzetes vitarendezési kérelmét a felperes elutasította, majd 2020. február 14-én elkészítette az ajánlatok elbírálásáról szóló összegezését, melyben az alperesi érdekelt ajánlatát – a közbenső döntésében foglaltakkal megegyező indokkal – érvénytelennek nyilvánította.
Az alperesi érdekelt e döntés ellen jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, melynek eredményeként az alperes 2020. március 26-án kelt D.58/14/2020. számú határozatával megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 71. § (1) bekezdésére tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdését, ezért a 2020. február 11. napján kelt közbenső döntését és az azt követő valamennyi döntését megsemmisítette, továbbá a felperest 1.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes az alperes határozatát keresettel támadta, ugyanakkor 2020. február 15-én az alperesi érdekeltet arról tájékoztatta, hogy új eljárást lezáró döntést fog hozni, és nyilatkoztatta arról, hogy a végleges ajánlatát fenntartja-e. Az alperesi érdekelt az ajánlatát a költségvetés főösszesítőjében szerepeltetett adatok szerint fenntartotta. Ezt követően a felperes 2020. április 22-án felvilágosításkéréssel fordult az alperesi érdekelthez a főösszesítő és a felolvasólap közötti ellentmondás oka és feloldása iránt, aki a nyilatkozatát előterjesztette.
Ismertette, hogy a felolvasólapon összesített ár az adatrögzítés során feltehetően adminisztrációs hibából történt elírás, elgépelés, a véleménye szerint - az ajánlat egységének figyelembevételével - azonban a felolvasólap hibája nem eredményezi az ajánlati kötöttség megsértését, annak korrekciója pedig nem eredményezi a kialakult sorrend megváltozását.
A felperes az új eljárást lezáró döntését 2020. április 30-án hozta meg. Új összegezése szerint az eredményes eljárás nyerteseként ismételten a korábbi nyertest hirdette ki, az alperesi érdekelt ajánlatát pedig ismét érvénytelenné nyilvánította. Indokolása szerint, mivel a felolvasólapon szereplő árat kellene módosítani a szakmai ajánlattal való egyezés érdekében, a módosítás – az összegtől függetlenül – nem felel meg a Kbt. 71. § (8) bekezdés b) pontjának. Álláspontja szerint a Kbt. az ellentmondás feloldására – számítási hiba hiányában – nem ad lehetőséget, ezért az alperesi érdekelt ajánlata egyéb módon nem felel meg az ajánlattételi felhívásban, a közbeszerzési dokumentumokban és a jogszabályokban meghatározott feltételeknek.
Az alperesi érdekelt a felperes ezen döntése ellen is jogorvoslattal élt. Kérelmében a Kbt. 71. § (1) és (10) bekezdéseire tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdésének megsértésének megállapítását és az eljárást lezáró döntés megsemmisítését kérte. Hivatkozása szerint a felperes jogsértő módon hagyta figyelmen kívül az alperes D.58/14/2020. számú döntésében foglaltakat; ismét kiemelt jelentőséget tulajdonított a felolvasólapnak, és elvi jelleggel zárta ki a javítás lehetőségét; csak látszólag hajtotta végre az alperes iránymutatását, ténylegesen a felvilágosítását figyelmen kívül hagyva elmulasztotta elvégezni a Kbt. 71. § (10) bekezdésében előírt eljárási cselekményt, és nem győződött meg arról, hogy a felvilágosítás megfelel-e a 71. §-ban foglaltaknak. A felperes észrevételében – egyebek mellett – arra hivatkozott, hogy az új döntését a D.58/14/2020. számú határozat figyelembevételével hozta meg, az abban foglaltak szerint végezte el a felvilágosításkérést, az értékelést pedig nem mulasztotta el elvégezni. Állítása szerint nem tulajdonított kiemelt jelentőséget a felolvasólapnak, éppen az egyes ajánlati elemek azonos megítélése az oka az érvénytelenségnek, mivel a két nettó ajánlati ár nem egyezett meg, és számítási hiba hiányában az ellentmondás jogszerűen nem oldható fel.
A Fővárosi Törvényszék 104.K.702.066/2020/12. számú jogerős ítéletével elutasította a felperesnek a D.58/14/2020. számú határozat megtámadására irányuló keresetét.
Az alperes jelen határozata: Az alperes 2020. május 26-án kelt D.173/10/2020. számú határozatában megállapította, hogy felperes megsértette a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontjára tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdését, és megsemmisítette a felperes 2020. április 30-án kelt összegezését és az azt követő valamennyi döntését, továbbá a felperest 3.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Egyidejűleg felhívta a felperest a Kbt.-nek megfelelő eljárásra, és az eljárást befejező döntés meghozatalát ahhoz a feltételhez kötötte, hogy vonja be az alperesi érdekelt ajánlatát a bírálatba, és ennek figyelembevételével hozzon új eljárást lezáró döntést. Indokolásként elöljáróban kiemelte a felolvasólap jelentőségével és rendeltetésével, továbbá az ajánlat egységével kapcsolatos – a korábbi határozatban már ismertetett – álláspontját. Figyelembe vette, hogy a felhívásra az alperesi érdekelt tisztázta, hogy az ellentmondás egyetlen számelírásából adódott; a felvilágosítás megadásával a felolvasólapon szereplő nettó ajánlati ár téves kitöltése nem eredményezhet érvénytelenséget, ha az ajánlatban, a szakmai ajánlatban (jelen esetben az árazott költségvetésben) az értékeléssel összefüggő megajánlás teljeskörűen fellelhető; az ajánlat pusztán a felolvasólap elírása folytán nem volt érvénytelen, melyen nem változtat az a tény sem, hogy javított felolvasólapot a kérelmező az EKR rendszerbe nem töltött fel. Rögzítette továbbá, hogy az alperesi érdekelt nem tudott volna javított felolvasólapot benyújtani, mert az az EKR rendszerben űrlapként kerül kitöltésre és benyújtásra, amelynek módosítását a bontást követően az ajánlattevők önállóan már nem végezhetik el, kizárólag ajánlatkérői felhívásra, hiánypótlás vagy felvilágosításkérés után a Kbt. 71. § (11) bekezdése szerint. Kifejtette, hogy a felolvasólap javítása - amennyiben az az ajánlat érvényessé tételét szolgálja, és nem ütközik a Kbt.-ben rögzített követelményekbe - önmagában nem kizárt. Abból pedig, hogy a Kbt. a felolvasólapon szereplő adatok közül az ajánlati árra vonatkozó nyilvánvaló elírás javítását külön nem emeli ki, nem következik, hogy ez a hiba ne lenne javítható. Az ajánlat egyéb részeiben (a szakmai ajánlatban, az árazott költségvetésben, a költségvetési összesítőkben és a főösszesítőkben) egyértelműen meghatározható az alperesi érdekelt ajánlati ára, a módosítás nem járt volna ennek megváltoztatásával. A módosítás éppen azt a célt szolgálná, hogy a felolvasólapon szereplő ár is az árazott költségvetéssel alátámasztott ajánlati árnak megfelelően, 95.150.334 forintban kerüljön feltüntetésre. Az alperes vizsgálta, hogy az alperesi érdekelt magyarázatával az ajánlat érvényesnek tekinthető-e, vagy az érvénytelen. A Kbt. eljárásrendi szabályai kógensek, melyben a jogalkotó széles körben biztosította a hiánypótlás és a felvilágosításkérés lehetőségét annak érdekében, hogy minél több ajánlat érvényesként vehessen részt a szerződés elnyerésére irányuló versenyben, és hogy az ajánlatkérő kétséget kizáróan meggyőződhessen az ajánlatok érvényességéről, érvénytelenségéről; a törvény a hiánypótlás és a felvilágosítás-kérés jogintézményét – figyelemmel az érvényes ajánlattétel elősegítésére, illetve az érvényesség/érvénytelenség tekintetében hozandó megalapozott döntésre irányuló cél azonosságára – egységesen kezeli. Az alperesi érdekelt válasza feloldotta a költségvetési főösszesítőn és a felolvasólapon szereplő összeg közötti ellentmondást; a felvilágosítás megadása nem ütközött a Kbt. 71. § (8) bekezdése szerinti tilalomba; az alperesi érdekelt orvosolta az ajánlata hibáját, ezért a felperesnek meg kellett volna vizsgálnia az ajánlatot az érvényessé tétel körében és biztosítania kellett volna a felolvasólap módosíthatóságát; az ajánlati árat pedig az ajánlat egységének figyelembevételével - és nem kizárólag a felolvasólap alapján - kellett volna figyelembe vennie. A felperes a korábbi határozatban foglaltaknak csak formálisan tett eleget, a benyújtott felvilágosítást nem megfelelő módon értékelte, téves következtetésre jutott; a felvilágosítás megadása nem járt a beszerzés tárgyának jellemzői, illetve a szerződéses kötelezettségek és feltételek módosításával; az elírás olyan nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hiba, amely javítható, ezért a javítás az ajánlati kötöttség megsértését nem eredményezte, és az ajánlattevők között kialakult sorrendet sem befolyásolta volna. A felvilágosításkérésre adott válasz figyelembevételével az ajánlat érvényesnek tekintendő, a felperesnek a számelírás javítását el kellett volna rendelnie annak érdekében, hogy a felolvasólapra is helyes, az ajánlat többi részében meghatározott ajánlati ár kerüljön. Ezzel szemben a felperes sem a felolvasólap javítását, sem a javított felolvasólap benyújtását nem rendelte el, és az új összegezését úgy hozta meg, hogy nem vette figyelembe a felvilágosításkérésre adott válaszban és a határozat indokolásában foglaltakat, illetve az ajánlat bírálatát nem végezte el. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontjára figyelemmel a Kbt. 69. § (2) bekezdését. Mindezek alapján a Kbt. 165. § (3) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta. A bírság összegét a Kbt. 165. § (4) bekezdése alkalmazásával, a (11) bekezdésében meghatározott szempontok mérlegelésével állapította meg, mely során figyelemmel volt a közbeszerzési eljárás tárgyára és becsült értékére; hogy a közbeszerzés saját forrásból valósult meg; a jogsértés megtörténte és a jogorvoslati eljárás megindítása között rövidebb időtartam telt el; a megállapított jogsértés utólag reparálható, de az eljárást lezáró döntésére érdemben kihatással volt; hogy ugyanezen közbeszerzési eljárásban a D.58/14/2020. számú határozatában a felperessel szemben már állapított meg jogsértést és bírságot is szabott ki, a felperes pedig szándékosan helyezkedett a határozatban foglalt jogértelmezéssel ellentétes álláspontra az összegezés ismételt meghozatala során.
A kereset, a védirat, és az alperesi érdekelt nyilatkozata
A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatásával a jogsértés hiányának megállapítását és a bírság kiszabásának mellőzését, másodlagosan a bírság összegének mérséklését kérte arra hivatkozással, hogy az alperes nem megfelelően értékelte és minősítette az eljárását, ezért tévesen állapította meg a jogsértést. A felperes szerint a határozatban tévesen szerepel, hogy az alperesi érdekelt három különböző dokumentumban töltötte fel az ajánlati árát is tartalmazó iratokat, melyből kettőben megegyezett az ajánlati ár, és az is, hogy megállapítható az ajánlat egyéb részei alapján a nettó ellenszolgáltatásra tett megajánlása, ezzel szemben egyetlen helyen, a felolvasólapon szerepelt a 95.160.334.-Ft összeg. Az ajánlat mindössze két helyen tartalmazta a teljes ajánlati árat: a pénzügyi ajánlatnak minősülő felolvasólapon és a szakmai ajánlatnak minősülő árazott költségvetésben. Figyelemmel arra, hogy az árazott költségvetés részköltségvetésekből áll, melyek összegének meg kell egyeznie a főösszesítőn található összeggel - ellenkező esetben, számítási hibáról lévén szó, az összeg javítható lett volna - és azok adatai nem különíthetők el egymástól (egy egységet képeznek, nem alkotnak két külön ajánlatot), ezért a két eltérő nettó vállalkozói díjra vonatkozó megajánlást kellett figyelembe vennie.
Ellentétben az alperesi vélekedéssel a bírálat során nem tulajdonított megkülönböztetett jelentőséget a felolvasólapnak, hanem a Kúria összefoglaló véleményének megfelelően, figyelemmel volt arra, hogy a felolvasólap is az ajánlat részét képezi, ugyanúgy, ahogyan az árazott költségvetés. Éppen a két ajánlati elem egyenlő súlya, és a köztük fennálló, számítási hibának nem tekinthető eltérés indokolta az érvénytelenség kimondását. Vitatta azt a megállapítást is, hogy önmagában az a felvilágosítás, hogy elírás okozta az eltérést, korrigálja a hibát, lehetőséget nyújt a felolvasólap módosítására, és érvényessé teszi az ajánlatot. Álláspontja szerint a felolvasólapon meghatározott, értékelés alá eső nettó ajánlati árat a szakmai ajánlatban szereplő adatok nem támasztják alá. Amennyiben a bírálat során kizárólag az árazott költségvetésben szereplő megajánlást veszi figyelembe, akkor annak elsőbbségét mondja ki a felolvasólapon szereplő megajánlással szemben. Bármikor előfordulhat, hogy a sorrendet nem befolyásoló, de nagyobb mértékű különbség jelenik meg egy ajánlattevő ajánlatában, ezért jogalkalmazási bizonytalanságot eredményez, ha a két ajánlati ár közül az ajánlattevő - elírásra hivatkozással, számítási hiba hiánya esetén is - akár pozitív, akár negatív irányba módosíthatja a pénzügyi ajánlatát. A bírálatkor a jogszerűség érdekében minősítette érvénytelennek az alperesi érdekelt ajánlatát, a Kbt. kógenciájából, a kivételi körök meghatározásából indult ki. A Kbt. 71. § (8) bekezdése szabályozza a hiánypótlás, felvilágosítás megadása korlátait, a (9) bekezdés a szakember esetén megjelenő eltérés kezelésére, a (11) bekezdés pedig a számítási hiba fennállása esetén ad jogszerű lehetőséget a módosításra. Az értékelés alá eső szempontot érintő módosítás, az ajánlatban található két eltérő megajánlás javítása a Kbt. 71. § (8) bekezdés b) pontja szerinti korlátozás alá esik. Fenntartotta azon álláspontját is, hogy a felolvasólapon szereplő vállalási ár módosítása nem felel meg a Kbt. 71. § (8) bekezdés b) pontja azon kitételének, hogy „nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hiba” módosításáról lenne szó, mert a vállalási ár semmiképpen nem tekinthető egyedi részletkérdésnek, így annak módosítására, kijavítására nincs jogszerű lehetőség. Hangsúlyozta végül, hogy az alperes állásfoglalásai is az általa hozott döntés jogszerűségét támasztják alá:
Hivatkozása szerint a Közbeszerzési Szemle 2018/1. száma (17. oldal): „A Közbeszerzési Döntőbizottság D.527/20/20l3. számú határozata szerint a felolvasólap hiánypótolható, de ennek során az ajánlat értékelésre kerülő tartalmi elemei nem változhatnak. A 3.Kf.650.103/2013/5. számú ítélet alapján, amennyiben egy ajánlaton belül a felolvasólapon és a részletes árajánlatban két eltérő ajánlati érték szerepel, ez jogszerűen csak számítási hiba javítással orvosolható; ha az ajánlatban nincs számítási hiba, az ellentmondás nem feloldható.”
A Közbeszerzési Szemle 2017/8. számában (14. oldal) szerepelt az az állásfoglalás-kérés, hogy „az ajánlattevő tévedésre hivatkozva módosíthatja-e jogszerűen a felolvasólapon szereplő számszerűsíthető adatokat a Kbt. 71. § bekezdése szerinti, nem egyértelmű kijelentések tisztázása keretében?” A Közbeszerzési Hatóság szakembere által jegyzett álláspont szerint a felolvasólapon szereplő számszerűsíthető adatok a bemutatott esetben nem módosíthatók hiánypótlás és felvilágosításkérés esetén sem. A részletes válasz később újra kiemeli, hogy „a felolvasólapon szereplő’ számszerűsíthető adatok hibája nem egyedi részletkérdésben felmerült hiba, mivel az ajánlatkérő ezeket önállóan értékeli.”
A Közbeszerzési Szemle 2017/11. számában (13. oldal) kifejezetten a felolvasólapon szereplő elírás kapcsán jelent meg, mely szerint, „mivel a kérdésben szereplő tényállás szerint a felolvasólapon szereplő megajánlás nem számítási hiba eredménye, azt nem alapozza meg számítás. Az ajánlattevő szakmai ajánlatában az adott részszempontról szóló adatok sem számítások, hanem egyszerűen közlik az adott részszempont értékét, és ezek a közlések ellentmondásban vannak a felolvasólapon szereplő adatokkal.
Ebből következően, mivel az ajánlattevő nem követett el számítási hibát, ezért az ajánlatkérő a Kbt. 71. § (11) bekezdése alapján azt nem javíthatja ki. A felolvasólap és a szakmai ajánlat közötti ellentmondás kiküszöbölésére hiánypótlás, felvilágosításkérés pedig azért nem alkalmazható, mert az a Kbt. 71. § (8) bekezdés b) pontjának rendelkezéseibe ütközne.”
Állította, hogy a bírálati szakaszban a D.58/14/2020. határozatban foglaltaknak megfelelően járt el és kért felvilágosítást, ez azonban nem zárta ki, hogy az ajánlattevői választól függően, további lépésekre kerüljön sor. Mivel a válasz egyértelműen kitért a hiánypótlásra, a felolvasólap korrigálására és megküldésére, nem volt szükség arra, hogy a felolvasólap módosítása kapcsán egy esetleges hiánypótlási felhívás lehetőségét mérlegelje. A válasz felvilágosítást (adminisztrációs hiba történt), és hiánypótlási szándékot (javított felolvasólap megküldése) is tartalmazott, az ellentmondás okára kívánt magyarázatot adni, ugyanakkor az ellentmondást a felolvasólap korrekciójával (javításával), a helyes adatot tartalmazó felolvasólap megküldésével próbálta feloldani. A felperes a bírság alkalmazásának és a mértékének jogszerűségét is vitatta. Álláspontja szerint a nagyságrendekkel magasabb összeg indoka a D.58/14/2020. számú határozat, azonban, tekintettel a fellelhető ellentétes jogalkalmazási gyakorlatra, az ellentétes hatósági állásfoglalásokra, az esetleges jogsértés reparálható voltára, a jogorvoslati eljárás során tanúsított eljárást segítő magatartására, és arra, hogy az utóbbi három évben vele szemben – az érintett közbeszerzési eljáráson kívül – Kbt.-be ütköző magatartás miatt jogsértést nem állapítottak meg, a bírság kiszabása nem volt indokolt, annak mértéke pedig kifejezetten túlzó, büntető jellegű. Kifogásolta azt is, hogy az alperes szerint „a jelen jogorvoslati eljárás tényállása eltér a kérelmező és az ajánlatkérő által hivatkozott döntőbizottsági határozatokban foglalt tényállásoktól, ezen eljárásban a Döntőbizottság az ügy egyedi körülményei alapján vizsgálta meg és értékelte az ajánlatkérő eljárását”, a bírság összegének indokolásánál mégis kitért az alperes a D.58/14/2020. számú jogorvoslati eljárás során keletkezett határozatra, és kimondta, hogy „az ajánlatkérő szándékosan a határozatban foglalt jogértelmezéssel ellentétes álláspontra helyezkedett az összegezés ismételt meghozatala során”.
Az alperes védiratában a határozatában foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte perköltségének megállapítása mellett. Utalt a bíróság előtt folyamatban lévő, jelen üggyel összefüggő, 104.K.702.066/2020. számú perre. Hangsúlyozta, hogy az ajánlati ár a felolvasólapon szereplő összeg javításával nem módosulna, hiszen az ajánlati árat a főösszesítő és az annak alapját képező összesítők tartalmazzák, így a felolvasólap ehhez igazítása nem esik a Kbt. 71. § (8) bekezdésében foglalt tilalom alá.
Azzal is érvelt, hogy a hiánypótlásnak, felvilágosításkérésnek nem csak korlátja van, a Kbt. 71. § (1) bekezdéséből következően kötelezettsége is az ajánlatkérőknek a hiányt pótoltatni és felvilágosítást kérni, ha olyan problémát észlelnek, amely orvosolható és amely az ajánlat érvényessé tételét, jogszabályoknak megfelelését szolgálja. A felperes ezt elmulasztotta, továbbá figyelmen kívül hagyta a határozatában rögzítetteket is, és ismételten ugyanarra az álláspontra helyezkedett. A felperes által hivatkozott határozatrészletek álláspontja szerint a tényállás eltérése okán nem alkalmazhatóak a jelen ügyre, ezen túlmenően a 2011. évi Kbt. hatálya alatt meghozott határozatokra vonatkoznak. A bírság mértéke kapcsán arra utalt, hogy a Kbt. 165. § (11) bekezdés d) pontja alapján figyelembe kellett vennie, hogy az adott ügyben ismételten történt azonos jogsértés, és a felperes szándékosan helyezkedett szembe az álláspontjával. A megemelt összeg azonban nem lehet eltúlzott, hiszen a becsült érték 15%-ának megfelelő összeg is kiszabható lett volna, amely több, mint 13 millió forint lenne.
Az alperesi érdekelt az alperessel egyezően a kereset elutasítását kérte, és az alperes határozatában és védiratában foglaltak jogszerűségére hivatkozott.
A bíróság döntése és annak jogi indokai
A felperes keresete – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
A Fővárosi Törvényszék a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a Kp. 2. § (4) bekezdése és 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között, és a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló adatok, valamint a felek előadásának egybevetése alapján, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve, a megelőző közigazgatási eljárásban megállapított tényállással összevetve állapította meg. A közigazgatási jogvitát a bíróság a Kp. 77. § (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
A bíróság a felperes keresete alapján azt vizsgálta, hogy az alperes határozatában foglalt megállapítások, az alperes jogértelmezése és az általa alkalmazott jogkövetkezmények jogszabálysértők voltak-e a felperes által hivatkozott okokból. Döntése meghozatalakor figyelembe vette a Fővárosi Törvényszék 104.K.702.066/2020/12. számú jogerős ítéletében foglaltakat.
A felperes elsőként az alperes határozatában rögzített tényállást vitatva állította, hogy az ajánlat mindössze két helyen tartalmazta a teljes ajánlati árat: a pénzügyi ajánlatnak minősülő felolvasólapon és a szakmai ajánlatnak minősülő árazott költségvetésben, továbbá arra hivatkozott, hogy az ajánlat alapján az alperesi érdekelt nettó ellenszolgáltatásra tett megajánlása nem volt megállapítható. Ezzel szemben tény, hogy az alperesi érdekelt végleges ajánlatának költségvetési része összesen nettó 95.150.334 forintos ajánlati árat tartalmazott excel formátumban és a pdf formátumban is egyező tartalommal, továbbá a hiánypótlási felhívására benyújtott árazott költségvetés főösszesítője is 95.150.334 forint összegű ajánlati árat tartalmazott, mindezen túl a felperes 2020. február 15-én kiadott felhívására is ezt az ajánlatát tartotta fenn az alperesi érdekelt.
Arra ugyan helyesen hivatkozott a felperes, hogy az árazott költségvetés részköltségvetésekből áll, amelyek összegének meg kell egyeznie a főösszesítőn található összeggel, ebből azonban tévesen következtetett arra, hogy az elírás, tévesztés beazonosításakor és vizsgálatakor is csak egyként veendők számításba a szakmai ajánlat költségvetési adatai. Annak vizsgálatakor ugyanis, hogy mely okból adódhat az adateltérés, lehet-e a Kbt. előírásai szerint korrigálni, az ajánlat egésze vizsgálandó és annak valamennyi adata önállóan is és annak rendszerében is számításba veendő. A fentiek alapján tehát nem pusztán arról volt szó, hogy az ajánlatban mindösszesen fellelhető két eltérő nettó vállalkozói díjra vonatkozó adat alapján kellett az észlelt ellentmondás feloldását elvégezni, hanem az ajánlat egészét és ezen belül a szakmai ajánlat egymásra épülő, számításokon alapuló valamennyi adatát látva kellett volna eljutnia a felperesnek annak észleléséhez, hogy a felolvasólapon nyilvánvalóan elírás történt. Az ajánlatban fellelhető összes többi adatok egymással összhangban álltak, ez okból helytállóan jutott az alperes arra a megállapításra, hogy az alperesi érdekelt által megajánlott nettó ellenszolgáltatás összege az alperesi érdekelt szakmai ajánlata alapján – a felolvasólapon vétett egy karakternyi elírás ellenére – egyértelműen megállapítható volt, azzal kapcsolatosan további kétség nem merülhetett fel.
A Kúria összefoglaló Vélemény IV.1. pontja szerint az érvénytelenség mindaddig nem állapítható meg, ameddig valamely eszköz (számítási hiba kijavítása, hiánypótlás, felvilágosítás kérés) rendelkezésre áll. A Vélemény IV.2.2. pontja értelmében az ajánlat valamennyi, szerkezetében elkülönült eleme azonos megítélés alá esik az értékelés szempontjából. Ha egy adat az ajánlat eltérő részein más tartalommal jelenik meg, az ajánlat hibás, az ajánlatkérőnek élnie kell a közbeszerzési törvényben biztosított valamely korrekciós lehetőséggel, ennek elmaradása nem indokolható azzal, hogy az ajánlat egyes részei kiemelt jelentőségűek, ezért az ott szereplő adatokat kell irányadónak tekinteni. A felolvasólapnak sincs megkülönböztetett jelentősége, az abban szereplő, az ajánlatból kiemelt adatok csak a bontás szempontjából, az alapelvek érvényesíthetősége, a nyilvánosság biztosítása okából, technikailag jelentős részei az ajánlatnak.
A fentiekből is következően a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a bírálat során nem tulajdonított megkülönböztetett jelentőséget a felolvasólapnak. Figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy ténylegesen mi volt az alperesi érdekelt szakmai ajánlatában az egymással egyező adatok alapján megállapítható valós ellenérték-megajánlás annak ellenére, hogy legkésőbb az alperesi érdekelt felvilágosítás céljából adott válasza alapján a karakterhiba tényével tisztában volt, és ennek eredményeként az ellentmondás feloldása is megtörtént.
Alaptalanul érvelt a felperes azzal is, ha kizárólag az árazott költségvetésben szereplő megajánlást veszi figyelembe, akkor annak elsőbbségét mondja ki a felolvasólapon szereplő megajánlással szemben. Az alperes ilyen elvárást nem fogalmazott meg vele szemben első megsemmisítő döntésében. Az alperes által az ajánlat egészének értékelése elmaradását kifogásoló érveket a felperes tévesen azonosította a felolvasólapon szereplő adat figyelmen kívül hagyásaként.
Alaptalan az a felperesi érvelés is, hogy az alperes azt állapította volna meg, hogy önmagában az elírásra vonatkozó felvilágosítás korrigálja a hibát, módosítja a felolvasólapot, és érvényessé teszi az ajánlatot. Ezt az alperes határozata nem tartalmazza. Ahhoz, hogy az ellentmondás feloldását követően a hiba – a jogalkotó szándékának megfelelően – korrigálásra, a felolvasólap pedig kijavításra kerüljön, a felperesnek kellett volna a Kbt. 71. § (1) bekezdésében foglalt jogszabályi kötelezettségének az alperes határozatában foglaltak szerint eleget tennie, erre figyelemmel az értékelést elvégeznie, amelyet a felperes az újabb döntésében ismételten elmulasztott.
A bíróság maradéktalanul egyetértett a Fővárosi Törvényszék előzményi ügyben hozott ítélete következő megállapításával: „Az Alaptörvény 28. cikkében előírt értelmezési előírás figyelembevételével az ajánlaton belül egyetlen szám elgépelése a felolvasólapon nem jelent automatikusan feloldhatatlan ellentmondást. Az ajánlat összes adatának, különösen az árazott költségvetésnek és a főösszesítőnek az áttekintését, illetve a költségvetési tételek matematikai összesítését és számszaki ellenőrzését követően a felperes számára is egyértelműnek kellett lennie, hogy a felolvasólap adata volt a hibás, amely hibát feltehetően elgépelés okozta, amely az ajánlattevők sorrendjét nem befolyásolta, viszont a felperes a közbenső döntésével és az összegezésével a potenciálisan nyertes ajánlattevő ajánlatának érvénytelenségét okozta.”
A felek között felmerült jogértelmezési vitában a bíróság az alperes álláspontját fogadta el, a határozatban foglalt jogértelmezéssel teljeskörűen egyetértett. Az alperes jogértelmezése helytállóságát a Fővárosi Törvényszék másik tanácsa is kimondta a jogerős ítéletében, amely ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel nem élt.
A Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja rendelkezik az ajánlat egyéb okból történő érvénytelenségének feltételeiről. Ennek alkalmazásához a Kbt. 69. § (1) bekezdése alapján az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy az ajánlatok megfelelnek-e a közbeszerzési dokumentumokban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek, és az ugyanezen § (2) bekezdése szerinti vizsgálatának eredményéhez képest kell megállapítania az ajánlat esetleges érvénytelenségét. A Kbt. 71. § (1) bekezdése alapján az ajánlatkérő köteles hiánypótlási lehetőséget biztosítani, valamint az ajánlatban található, nem egyértelmű nyilatkozat tartalmának tisztázása érdekében az ajánlattevőtől felvilágosítást kérni. A Kbt. 71. § (3) bekezdése értelmében a hiányok pótlása csak arra irányulhat, hogy az ajánlat vagy részvételi jelentkezés megfeleljen a közbeszerzési dokumentumok vagy a jogszabályok előírásainak. A Kbt. 71. § (7) bekezdése alapján az ajánlatkérő kizárólag az (1)-(2) bekezdésben foglaltak szerint és csak olyan felvilágosítást kérhet, amely az ajánlatok vagy részvételi jelentkezések elbírálása érdekében szükséges, míg ugyanezen § (8) bekezdés b) pontja értelmében a hiánypótlás vagy a felvilágosítás megadása során az ajánlatban a beszerzés tárgyának jellemzőire, az ajánlattevő szerződéses kötelezettsége végrehajtásának módjára vagy a szerződés más feltételeire vonatkozó dokumentum tekintetében csak olyan nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hiba javítható vagy hiány pótolható, továbbá átalánydíjas szerződés esetén az árazott költségvetés (részletes árajánlat) valamely tétele és egységára pótolható, módosítható, kiegészíthető vagy törölhető, amelynek változása a teljes ajánlati árat vagy annak értékelés alá eső részösszegét és az ajánlattevők között az értékeléskor kialakuló sorrendet nem befolyásolja. A Kbt. 71. § (11) bekezdése alapján pedig az értékelésre kiható számítási hiba javítható.
A fentiek alapján helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy a hiánypótlásnak, felvilágosításkérésnek nem csak korlátja van, hanem a Kbt. 71. § (1) bekezdéséből következően az ajánlatkérőnek kötelezettsége is hiányt pótoltatni és felvilágosítást kérni, ha olyan problémát észlel, amely orvosolható és amely az ajánlat érvényessé tételét, jogszabályoknak megfelelését szolgálja, mint a jelen esetben is. Helytállóan állította az alperes a határozatában és a védiratában is azt, hogy az ajánlati ár a felolvasólapon szereplő összeg javításával a jelen esetben nem módosulna, hiszen az ajánlati árat a főösszesítő és az annak alapját képező összesítők tartalmazzák, így a felolvasólap ehhez igazítása nem esik a Kbt. 71. § (8) bekezdésében foglalt tilalom alá. Alaptalanul érvelt a Kbt. 71. § (8) bekezdés b) pontja szerinti korlátozás fennállása mellett. A vállalási ár, mint értékelés alá eső számszerűsíthető adat, valóban nem tekinthető egyedi részletkérdésnek, a karakter elütés azonban igen. Az pedig kétségkívül megállapítható volt, hogy az alperesi érdekelt által vétett elírás korrekciója – annak érdekében, hogy a valós adat mindenhol egyezően szerepeljen az ajánlatában – jelen esetben nem eredményezte az ajánlati ár módosítását, hiszen az eredetileg is megadott ajánlati ár a korrekció elvégzését követően is, mindvégig ugyanaz maradt. Ismételten tévesen állapította meg tehát a felperes azt, hogy az alperesi érdekelt felolvasólapon szereplő vállalási árának módosítása nem felel meg a Kbt. 71. § (8) bekezdés b) pontjában foglalt kitételnek, ezért annak módosítására, kijavítására nem volt lehetősége, és ismét tévesen minősítette érvénytelennek az alperesi érdekelt ajánlatát.
Alaptalanul aggódott a felperes a keresetében amiatt, hogy ez a korrekció két ajánlati ár közüli választást jelent és akár pozitív, akár negatív irányba módosítva a pénzügyi ajánlatot jogbizonytalanságot okoz.
Egyrészt – a fentiek szerint – a jelen esetben nem két ajánlati ár konkurált egymással, ezért a helyzet (beleértve az ajánlati árat is) megnyugtatóan tisztázható volt, másrészt éppen a számított adat ellenőrizhetősége következtében szó nincs az ajánlatkérő szabad választásáról, az az ajánlat tartalma alapján csak egyféle korrekciót enged.
Megjegyezte a bíróság, hogy a Kbt. szabályozása az elmúlt évek szabályozásainak áttekintése alapján láthatóan és kifejezetten abba az irányba hat, hogy minél több érvényes ajánlat és ezáltal nagyobb verseny valósulhasson meg, melyben a jogalkotó úgy az ajánlatkérőknek, mint az ajánlattevőknek aktív szerepet szánt, így a korábbi joggyakorlat az akkor alkalmazott jogszabályok és a vizsgált ügy egyedi sajátosságainak ismerete mellett lehet csak segítségére és iránymutatására a jogalkalmazónak. Egyetértett a bíróság ez okból az alperessel abban is, hogy a felperes által hivatkozott, a joggyakorlatot általában tükröző, kiemelt álláspontok nem voltak alkalmazhatóak a jelen ügyre.
Az alperes helyesen hivatkozott arra is, hogy a felolvasólap adatának kijavítását az alperesi érdekelt önmaga nem tudta volna megtenni, mert az EKR rendszerben az űrlap módosítását a bontást követően az ajánlattevők önállóan már nem végezhetik el, kizárólag ajánlatkérői felhívásra, hiánypótlás vagy felvilágosításkérés után a Kbt. 71. § (11) bekezdése szerint lehetséges a javítás. Ebből következően nem volt elfogadható az a felperesi indok sem, hogy azért nem mérlegelte a hiánypótlási kötelezettség lehetőségét, mert az alperesi érdekelt a válaszában kitért a hiánypótlásra, a felolvasólap korrigálására és annak megküldésére, ezért arra nem volt szükség. A bíróság megítélése szerint is az lett volna a helyes eljárás, ha a felperes a korábban már tévesnek bizonyult jogértelmezését mellőzve, az elírás korrigálása érdekében közreműködik, majd az alperesi érdekelt ajánlatát érvényes ajánlatként bírálat alá vonja.
A bírság vizsgálata során a bíróságnak a közigazgatási perben a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglalt szempontok szerint a határozat indokolása alapján kellett megítélnie azt, hogy az alperes mérlegelése teljeskörű, valamennyi releváns körülményre kiterjedő, tehát jogszerű volt-e, avagy sem. A bíróságnak nincs lehetősége a bírságkiszabásnál irányadó szempontok újraértékelésére, az alperesi mérlegelés felülmérlegelésére, hiszen az az alperes hatáskörének átvételét jelentené. A bírság a közigazgatási perben csak jogszabálysértés esetén változtatható meg.
A felperes a bírság alkalmazásának és a mértékének jogszerűségét is alaptalanul vitatta. Az alperes a Kbt. 165. § (11) bekezdésében meghatározott szempontok figyelembevételével jogszerűen mérlegelt, és okszerű indokát adta döntésének. A felperes által az ellentétes jogalkalmazási gyakorlatra történt hivatkozást figyelembe venni nem lehet, miután az alperes egyedi ügyben, adott jogsértés megállapítása következtében az ügyben irányadó körülményeket mérlegelve hozza meg döntését, erről kell számot adnia az eset összes körülményének feltárásával. A szankció alkalmazásának és a bírság mértéke meghatározásának jogszerűsége a törvény által különösen kiemelt szempontok mentén, a döntésben megjelenő egyedi körülményekre hivatkozva tehető kétségessé, az alperes bírságolási gyakorlata (ha van ilyen), nem szempontja a Kp. 85. § (5) bekezdése szerinti vizsgálatnak. Alaptalanul állította a felperes, hogy a jogorvoslati eljárás során eljárást segítő magatartást tanúsított, ilyen, a közbeszerzési eljárás résztvevőitől elvárható mértéket meghaladó magatartást nem tárt a bíróság elé. A Kbt. 165. § (11) bekezdés d) pontja alapján az alperesnek figyelembe kellett vennie, és értékelnie kellett azt, hogy az adott ügyben ismételten történt jogsértés és az is kétségtelen, hogy a felperes szándékosan helyezkedett szembe az előzményi határozatban rögzített alperesi állásponttal. Mindezek figyelembevételével az alkalmazott bírság összege semmiképp nem volt eltúlzottnak tekinthető, figyelemmel a bírság maximálisan kiszabható mértékére.
Helytállóan hivatkozott az alperes az egyedi értékelés szükségességére is, amelyből – a felperes elvárásával ellentétben – nem következhetett az, hogy az alperes figyelmen kívül hagyja a D.58/14/2020. számú jogorvoslati eljárás során hozott határozatát, és a felperes azzal kapcsolatosan tanúsított magatartását.
A Fővárosi Törvényszék ezért megállapította, hogy az alperes jogszerűen döntött, mert a felperes megsértette a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontjára figyelemmel a Kbt. 69. § (2) bekezdését, és jogszerűen vonta le annak jogkövetkezményeit is. A keresetben foglaltak alapján az alperes határozata nem volt jogszabálysértő. Mindezekre tekintettel a bíróság az alaptalan keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerint elutasította.