A határozattal érintett tárgyak: Az ajánlattevő az árindokolásában nem bocsátott az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden adatot az ajánlatkérő rendelkezésére, a közölt információk nem indokolják megfelelően, hogy a szerződés az adott áron vagy költséggel teljesíthető, melyből következően az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 72. § (3) bekezdésének harmadik mondatát.
Tényállás
Az ajánlatkérő (közjogi szervezet) a 2020. február 24-én feladott eljárást megindító felhívással a Kbt. Második Része szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított repülőjegy beszerzése tárgyban.
Az eljárást megindító felhívás tartalmazta a részajánlat tétel kizárását, a közbeszerzés tárgyának ismertetését, az értékelési szempontokat, az ár értékelési szempont tekintetében alábbiak szerint:
„1. alszempont: Szolgáltatási (jegykiállítási) díj hagyományos légitársaságok járataira (nettó HUF/jegy) / Súlyszám: 10
2. alszempont: Csoportos repülőjegy beszerzés kezelési költsége (nettó HUF/jegy) / Súlyszám: 10
3. alszempont: Stornóbiztosítás díja repülőjegyenként (nettó HUF/jegy) / Súlyszám: 15
4. alszempont: Repülőjegy módosítás kezelési költségéből adott kedvezmény mértéke, a légitársaságok által meghatározott díjon felül (%) / Súlyszám: 5
5. alszempont: Repülőjegy törlés kezelési költségéből adott kedvezmény mértéke, a légitársaságok által meghatározott díjon felül (%) / Súlyszám: 5”
Az ajánlattételi határidőre többek között a jelen ismertetés szerint J Kft., valamint a kérelmező nyújtotta be az ajánlatát.
Az ajánlatkérő a Kbt. 69. § (4) bekezdése alapján felkérte az értékelési sorrendben első két ajánlattevőt – a J Kft.-t és a kérelmezőt – az alkalmasság és a kizáró okok fenn nem állásának igazolására.
A kérelmező előzetes vitarendezési kérelmet nyújtott be az ajánlatkérőhöz, mivel álláspontja szerint az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 69. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 72. §-át, amikor nem kért árindokolást a J Kft.-től az ár értékelési szempont 3., 4. és 5. alszempontjai vonatkozásában.
Az ajánlatkérő az előzetes vitarendezési kérelemre árindokolást kért a J Kft.-től a Kbt. 72. §-a alapján.
Az ajánlatkérő megküldte az ajánlattevők részére az ajánlatok elbírálásáról szóló összegezést, amelyben az eljárást eredményesnek nyilvánította.
Az összegezés szerint érvényes ajánlatot tevő a J Kft. és a kérelmező volt.
Az összegezés szerint a nyertes ajánlatot tevő a J Kft. lett.
A kérelmező kérte a J Kft. által benyújtott árindokolásba való betekintést az ajánlatkérőtől.
A kérelmező kizárólag a Titoktartási kérelem tárgyú iratba tekinthetett be a J Kft. által benyújtott iratok közül.
A kérelmező előzetes vitarendezési kérelmet nyújtott be az ajánlatkérőhöz, amelyben előadta, hogy az árindokolás üzleti titokká minősítésének indokolása nem volt megfelelő, továbbá az ajánlatkérő jogsértően nem engedte a betekintést az üzleti titokká nem minősített iratokba. A kérelmező az ár értékelési szempont 3., 4. és 5. alszempontjai vonatkozásában külön-külön pontokba szedve indokolta, hogy a J Kft. ajánlatából levezetett számítások alapján az ajánlat miért tartalmaz aránytalanul alacsony ellenszolgáltatást. A kérelmező az előzetes vitarendezési kérelmében kijelentette, hogy a J Kft. ajánlata az ár értékelési szempont 3. alszempontjainak vonatkozásában vagy aránytalanul alacsony, és az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 73. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdését, mert a J Kft. ajánlatát nem nyilvánította érvénytelenné, vagy a J Kft. magatartása a Kbt. 2. § (1) és (3) bekezdésbe ütközik, és az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 73. § (1) bekezdésének e) pontjára tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdését.
Az ajánlatkérő előzetes vitarendezési kérelem alapján hiánypótlásra szólította fel a J Kft.-t a Kbt. 44. § (4) bekezdése szerint. Az ajánlatkérő arra is felhívta a J Kft.-t, hogy töltse fel az EKR-be azon iratokat, amelyeknek a tartalmát nem tekinti üzleti titoknak.
A J Kft. benyújtotta hiánypótlásként az árindokolása és mellékletei üzleti titok mentes változatát, és egyértelművé tette, hogy az árindokolás üzleti titokká minősítésének indokolása mely iratokra terjed ki.
Az ajánlatkérő a kérelmező előzetes vitarendezési kérelmét elutasította.
A kérelmező kérelmet nyújtott be az ajánlatkérőhöz, amelyben kérte a J Kft. árindokolása és mellékletei üzleti titok mentes változatába való betekintést.
A kérelmező betekintett a J Kft. árindokolása és mellékletei üzleti titok mentes változatába.
A kérelmező előzetes vitarendezési kérelmet nyújtott be az ajánlatkérőhöz. A kérelmező ezen előzetes vitarendezési kérelmében is külön-külön pontokba szedve indokolta az ár értékelési szempont 3., 4. és 5. alszempontjai vonatkozásában, hogy a J Kft. ajánlata aránytalanul alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz, viszont ezen állításának indokolását kiegészítette a J Kft. árindokolása és mellékletei üzleti titok mentes változatának megtekintésekor megismert adatokkal. A kérelmező az előzetes vitarendezési kérelem utolsó bekezdésében a következőt rögzítette: „Mindezek alapján megállapítható, hogy nyertes ajánlattevő ajánlati ára az 1.4 és 1.5 alszempontok vonatkozásában aránytalanul alacsony, és az ajánlatkérő, amikor elfogadta nyertes ajánlattevő indokolását és nyertesnek hirdette ki az érvénytelen ajánlott benyújtó J Kft.-t, megsértette a Kbt. 73. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdését.”
Az ajánlatkérő a kérelmező előzetes vitarendezési kérelmét elutasította.
A jogorvoslati kérelem
A kérelmező jogorvoslati szerint az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 73. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 69. § (2) bekezdését, mert a J Kft. ajánlatát nem nyilvánította érvénytelenné, pedig az indokolás alapján a szerződés a megajánlott ár alapján nem teljesíthető.
Az ajánlatkérő észrevétele
Az ajánlatkérő a kérelem elkésettsége miatt az eljárás megszüntetését, az érdemi észrevételében a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte alaptalanság miatt.
A Döntőbizottság döntése és annak indokai
A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem alapján megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 72. § (3) bekezdésének harmadik mondatát.
A Döntőbizottság az eljárást lezáró döntést megsemmisítette.
A Döntőbizottság az ajánlatkérővel szemben 2.000.000.-Ft bírságot szabott ki.
A határozat indokolása az alábbiakat tartalmazta:
A Döntőbizottság a kérelem érdemi vizsgálata alapján a határozatában megállapította, hogy a J Kft. nem teljesítette a Kbt. 72. § (3) bekezdésének második mondatában foglalt ajánlattevői kötelezettségét, mert az árindokolásában nem bocsátott az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden adatot az ajánlatkérő rendelkezésére, és ezért a közölt információk nem indokolják megfelelően, hogy a szerződés az adott áron vagy költséggel teljesíthető. Ebből következően az ajánlatkérő a Kbt. 72. § (3) bekezdésének harmadik mondatát megsértve járt el akkor, amikor nem nyilvánította a J Kft. ajánlatát érvénytelennek.
A Döntőbizottság határozata ellen az ajánlatkérő terjesztett elő keresetet a bírósághoz.
A Fővárosi Törvényszék a 105.K.706.806/2020/12. számú 2021. január 26. napján kelt ítéletében a keresetet elutasította.
Az ítétel indokolása szerint a felperes keresete – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
A bíróság a Kp. 2. § (4) bekezdése, valamint 85. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján, a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta az alperes határozatának jogszerűségét. A felperes a határozatot eljárási és anyagi jogi szabálysértésre hivatkozással is támadta.
A felperes álláspontja szerint a kérelmező jogorvoslati kérelme elkésett volt, ezért annak érdemi vizsgálatára alperesnek nem lett volna törvényes lehetősége.
A Kbt. 148. § (3) bekezdése, (7) bekezdés d) pont da) alpontja alapján az alperessel egyetértve a bíróság hangsúlyozta, hogy a jogalkotó nem zárta ki azt, hogy több alkalommal lehessen előzetes vitarendezési eljárást kezdeményezni. Bár a 2020. június 19-ei és július 8-ai előzetes vitarendezési kérelem egyaránt arra vonatkozott, hogy a felperes ne fogadja el az árindokolást és nyilvánítsa az ajánlatot érvénytelennek, a kérelmező az újabb kérelmében új adatokra alapítva egy kibővített érvrendszerű előzetes vitarendezési kérelmet nyújtott be. Ekkor már az árindokolást ténylegesen megismerhette, hiszen korábban kizárólag csak az üzleti titokra vonatkozó okiratot tekintette meg. Tehát a kérelmező új bizonyítékokra hivatkozva tudta előadni a kérelmét, mivel a 2020. július 3-i iratbetekintéskor szerezhetett tudomást valójában a jogsértő eseményről. Így a kérelmező jogorvoslati kérelme nem késett el.
A felperes amellett is érvelt, hogy az alperes más jogszabályi rendelkezés megsértését állapította meg a felperes terhére, mint amire a felperesi érdekelt a jogorvoslati kérelmében hivatkozott.
Az Ákr. 38. §-a értelmében a kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.
A Kúria a Kfv.III.37.211/2012/6. számú határozatában elvi éllel kimondta, hogy a közigazgatási hatósági eljárásban a kérelem tartalom szerinti elbírálása ügyintézési alapelv, melynek lényege, hogy az ügyfélnek nem kell ismernie a jogi elnevezéseket, hanem elég, ha az általa benyújtott beadványból megállapítható a kívánsága. A kérelmező kérelmében a jogsértő magatartást abban látta megállapíthatónak, hogy a felperes elfogadta a felperesi érdekelt árindokolását, az ajánlatát érvényessé nyilvánította, majd nyertesnek hirdette ki, és az alperes ennek kérdését vizsgálta, tehát nem kérdéses, hogy a jogorvoslati kérelem kezdettől erre irányult. Igaz ugyanakkor, hogy a jogorvoslati kérelem a Kbt. 72. § (3) bekezdését kifejezetten nem jelölte meg. Az eljárás tartalmára tekintettel ennek a jogszabálynak az alperes határozatában való nevesítése nem tekinthető a kérelemre indult eljárás jogellenes kiterjesztésének. Ettől független, hogy a Kbt. 149. § (1) bekezdés d) pontja szerint a jogorvoslati kérelemben meg kell jelölni a megsértett jogszabályi rendelkezést, mert bár az a kérelem kötelező tartalmi eleme, ahhoz az alperes a határozat meghozatalakor kötve nincs. Ekként az alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor a felperes jogsértését a kérelemben megjelölttől eltérő jogszabályi rendelkezésre alapította.
A bíróság ezt követően a felperes anyagi jogi érvelése körében az árindokolás megfelelőségét vizsgálta.
Az ítélet indokolása szerint a Kbt. 72. § (3) bekezdéséből látható, hogy a felperes felelőssége a kérdésesség tisztázása, illetve ha számára egyértelmű volt, akkor ennek a körülménynek az igazolása olyan módon, hogy az ajánlati ár megalapozottságára vonatkozó tények, adatok, kalkulációk vonatkozásában rendelkezésre bocsátási kötelezettsége teljesítésének maradéktalanul érvényt szerez.
Ennek hiányában ugyanis köteles érvénytelennek nyilvánítani az ajánlatot, vagyis akkor, ha a közölt információk nem indokolják kellő megfelelőséggel, hogy a szerződés az adott áron vagy költségek mellett teljesíthető. A bíróság hangsúlyozza, hogy nem az alperesnek kellett tisztázni az ajánlat megvalósíthatóságának kérdésességével kapcsolatos tényállási elemet, hiszen ezt a kötelezettséget a Kbt. a felperes mint ajánlatkérő részére határozta meg. Jelen esetben a tényállás-tisztázási kötelezettség teljesítése annak a megállapítása, hogy a Kbt. 72. § (3) bekezdése hatálya alá tartozóan éppen a felperes nem oszlatta el az aránytalanul alacsony költség alkalmazásának kockázatát felvető kalkuláció kétségességét. A felperes indokoláskérésében azt kérte, hogy az ár értékelési szempont 3., 4. és 5. alszempontjai vonatkozásában „adjon adatokat és objektív, konkrét indokolást a megajánlások gazdasági megalapozottságának, teljesíthetőségének, gazdasági ésszerűséggel való összeegyeztethetőségének megítélhetőségéhez”. Mivel az alszempontok által kifejezett díj és díjkedvezmények önálló szakmai tartalmú szolgáltatások ellenértékéhez kötődnek, ezért a kért adatokat és indokolást is külön-külön kellett megadni annak érdekében, hogy a felperes mindegyik alszempontra tett ajánlat esetében külön-külön meg tudjon győződni annak megfelelőségéről. A bíróság az alperessel egyetértve megállapította, hogy a kért adatok közül elmulasztotta bemutatni az alszempontokra vonatkozóan külön-külön, önállóan és tételesen a munkaerő költségeket, valamint az erőforrásigényt és az ennek igénybevételével felmerült összes személyi és dologi jellegű költséget, valamint, hogy a kért adatok közül önállóan és tételesen teljes mértékben hiányzik a biztosítás költsége, a jegyfoglaló rendszer díja és a rendszerhasználati díj, továbbá az iparűzési adó, a társasági nyereség adó és a kockázati tartalék. A felperesi érdekelt az árindokolásában nem bocsátott az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden adatot a felperes rendelkezésére, és ezért a közölt információk nem indokolják megfelelően, hogy a szerződés az adott áron vagy költséggel teljesíthető. Még a példálózó jellegű felperesi felhívás ellenére is a benyújtottnál részletesebb árindokolást kellett volna a felperesi érdekeltnek előterjeszteni.
A felperes sérelmezte, hogy az alperes a Kbt. 72. § (3) bekezdés harmadik mondata alapján állapította meg a jogsértést úgy, hogy annak előfeltétele nem teljesült.
A bíróság egyetértett az alperes érvelésével, amely szerint a felperes semmivel nem indokolta az első mondat előfeltétel jellegét, másrészt hangsúlyozza, hogy a fenti rendelkezés értelmében az ajánlatkérő diszkrecionális joga eldönteni, hogy van-e szükség kiegészítő indokolásra, ettől független az, hogy a megadott árindokolást miként kell értékelnie. A jogalkotó nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az ajánlatkérő – érvénytelennek nyilvánító – döntését kiegészítő indokolás kérése nélkül hozza meg.
A felperes a határozatot a bírságkiszabás körében is vitatta.
A bírság kiszabásának indokoltságát és összegét az alperes mérlegelés alapján dönti el. A Kp. 85. § (5) bekezdése értelmében a mérlegelési jogkörben megvalósított közigazgatási cselekmény jogszerűsége körében a bíróság azt is vizsgálja, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból megállapíthatóak-e. A bírságolásra vonatkozó kétszeres mérlegelési kötelezettség következtében a határozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy mely okból döntött az alperes a bírság kiszabása mint jogkövetkezmény alkalmazása mellett, és annak mértékét milyen szempontok alapján határozta meg. Amennyiben a bírság kiszabását megalapozó jogsértés megtörtént, és a bírság kiszabásának indokoltságát és összegét az alperes a Kbt. 165. § (7) bekezdésében foglalt keretek között állapította meg, a mérlegelésnél irányadó valamennyi szempontot helyesen alkalmazta, és azokat megfelelően indokolta, akkor a bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége a mérlegelés szempontjainak felülmérlegelésére, és a kiszabott bírság mellőzésére vagy mérséklésére. A jogorvoslati eljárásban kiszabott bírság mellőzésére vagy összegének megváltoztatására akkor kerülhet sor, ha az alperes mérlegelési jogkörben hozott döntése nem felel meg a Kp. 85. § (5) bekezdésében előírt törvényi követelményeknek, vagy a bíróság olyan új tényt vagy körülményt állapít meg, amely a bírság mellőzését vagy összegének mérséklését indokolhatja. Jogszabályi felhatalmazás hiányában a bíróságnak nincs lehetősége méltányosság gyakorlására sem.
A Kbt. 2. § (7) bekezdése értelmében a Kbt. szabályozása kógens, a közbeszerzési eljárások résztvevőit objektív felelősség terheli az eljárások lefolytatásakor, és a Kbt. objektív alapú jogsértést állapít meg a jogsértést elkövető terhére. A bírság kiszabása a jogsértés objektív jogkövetkezménye, és jogszabályi felhatalmazás hiányában az alperes és a bíróság nem jogosult méltányosság gyakorlására.
Az alperes határozatában ismertetett szempontok a bírság kiszabásának indokoltságát és összegének megállapítását megfelelően alátámasztották, a határozatából megállapítható a mérlegelés jogszerűsége. Az alperes a jogsértés súlyával, az ügy összes körülményével arányban álló bírságot szabott ki a felperessel szemben. Ehhez mérten a felperes keresetében nem jelölt meg olyan új tényt vagy körülményt, amely alapján az alperesi mérlegelés jogszerűtlensége megállapítható lett volna, illetve amelynek figyelembevételét az alperes elmulasztotta volna, ezért nem volt helye a határozat részbeni megváltoztatásának és a kiszabott bírság mellőzésének vagy összege mérséklésének.
Mindezekre figyelemmel a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes sem anyagi, sem az ügy érdemére kiható súlyos eljárási jogszabálysértést nem követett el. A bíróság ezért az alaptalan keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.