2020. II. évfolyam 12. szám
2020.II.évfolyam 12. szám 3-4. oldal

Interjú Dr. Harmathy Attilával, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritus akadémikusával, a Közbeszerzési Értesítő Plusz szerkesztőbizottsági tagjával

kép

Kérdések és válaszok

1. Tiszteletbeli szerkesztőbizottsági tagja lapunknak, a Közbeszerzési Értesítő Plusznak. A közebszerzések világa mennyire áll közel Önhöz?

A közbeszerzésekkel nincs közvetlen kapcsolatom. A témakör elvi kérdései azonban érdekelnek. Hosszabb idő foglalkoztat a közjog és a magánjog kapcsolata napjaink jogában és ennek keretében a szerződések területén a közjogi és magánjogi elemek szerepe.

 

2. Ön jogtudományi munkáiért számos díjban és elismerésben részesült, a legfrissebbek közé tartozik a 2012-ben kapott Széchenyi-díj és a 2019-ben kapott Akadémiai Aranyérem. Mit jelentenek az Ön számára ezek a díjak?

Nagy megtiszteltetés az, hogy ilyen elismerésben részesülhettem. Talán, nemcsak a koromat értékelték, hanem a végzett munkát is.

 

3. Negyedéves joghallgató kora óta több jogászgenerációt tanított; tantárgyai tekintetében milyen oktatási módszer híve?

Olyan tantárgyról van szó, amelynek tanítása a jogászképzés több félévén keresztül tart. Az elsajátítandó anyag nagyon nagy. Azt szerettem volna elérni, hogy a hallgatókat érdekelje az, amit meg kell tanulni. Az érdeklődés felkeltésén túlmenően pedig ahhoz szerettem volna segítséget nyújtani, hogy a hallgatók összefüggéseket értsenek meg, lássák meg a gazdaság, a társadalom és a jog kapcsolatát.

 

4. Több Önnel készült interjúban hangsúlyozta az oktatás iránti elkötelezettségét. Mit jelent Önnek az oktatás?

Szerencsém volt és nagyon sok okos fiatallal kerültem kapcsolatba. Az együttgondolkodás örömöt ad. Azt pedig fontosnak találtam, hogy felhívjam a figyelmet lényeges összefüggésekre. Ha ma nem sikerül értelmes, gondolkodó gárdát kialakítani, már holnap látjuk a következményt. Külön kérdés a tudományos utánpótlás képzése. Sok évtizede lényeges feladatnak tekintem az elméleti kérdésekkel foglalkozó fiatalok munkájának támogatását, a jövő alapjainak megteremtését

 

5. 1998-tól 2007-ig alkotmánybíró volt; érezte-e nehézségét ennek a feladatnak vagy ez a tevékenység az Ön számára inkább egy kihívást jelentett? Volt-e olyan momentum, ami nagy erőpróbát követelt Öntől?

Az alkotmánybírói tevékenység nem egyszerű folytatása a korábbi elméleti, gyakorlati munkának. Meg kell tanulni, hogyan kell az ebben a körben adódó feladatokat ellátni. Szemléletben és munkamódszerben is új követelményeknek kell eleget tenni. Szükséges az, hogy jogrendszerben való gondolkodás kerüljön elsajátításra.

 

6. Az információ terjedésének módjai és csatornái által extrém módon felgyorsult a világ és komplexszé váltak az egyes életviszonyok. Hétköznapi ügyleteinknél sem ritka emiatt több- vagy többtízoldalas szerződések, ÁSZF-ek aláírása. Másrészt a jog egyre inkább beszűrődik a nem jogászok mindennapi életébe is. Hogyan látja a jog helyzetét és szerepét a megváltozott világban?

Azt hiszem, hogy a jogásznak mindig alapvető feladata a lényeges és a lényegtelen elemek megkülönböztetése. Ez a szakfeladatok ellátásánál a szakma sajátosságainak megfelelő lényeges kérdések alapulvételét jelenti. A szakmai szempontokon túlmenően szükséges azonban általánosabb áttekintésre is képesnek lenni.

 

7. Mivel foglalkozik legszívesebben szabadidejében? Van-e a jogon kívül egyéb hobbija?

Hobbiról nem tudok beszélni, az érdeklődés sok területre kiterjed. Sok zenét hallgatok (a klasszikus mellett jazzt is), érdekel a képzőművészet (ha lehetett, elmentem festők, szobrászok, fotósok kiállításaira), de örömöt adnak szép növények is. Az olvasás pedig gyerekkorom óta kísér, de irodalmat, ha lehet, nyomtatott formában olvasok – más élményt ad.