A Közbeszerzési Értesítő Plusz jelen számában a részekre történő ajánlattétellel, és a részekre bontás tilalmával kapcsolatos jogesetek és azok tárgyában hozott bírósági eseti döntések kerülnek ismertetésre.
A Kbt. a széleskörű verseny elősegítése érdekében meghatározza az ajánlatkérő arra vonatkozó vizsgálati kötelezettségét, hogy a beszerzés tárgyának jellege és a szerződéshez kapcsolódó további körülmények lehetővé teszik-e a közbeszerzés egy részére történő ajánlattételt. Ha az ajánlatkérő nem biztosítja a részekre történő ajánlattételt, az eljárást megindító felhívásban köteles megadni ennek indokát. Másrészt a Kbt. tilalmazza a közbeszerzés jogszabályba ütköző módon történő részekre bontását, amely a közbeszerzési szabályok alkalmazásának megkerülésére vezet.
A határozattal érintett tárgyak: A tételes jog szerint a részajánlattételi lehetőség biztosítása nem kötelező, azonban fennáll a részajánlat-tételi lehetőség biztosíthatósága vizsgálatának kötelező jellege, továbbá a Kbt. előír az ajánlatkérőt terhelő indokolási kötelezettséget, hogy miért nem biztosítja a részekre történő ajánlattételt.
Tényállás
Az ajánlatkérő (múzeum) a Kbt. Második Rész 82. § (1) bekezdése szerinti meghívásos közbeszerzési eljárást indított, amelynek 2017. március 28-án adta fel a részvételi felhívását.
A felhívás szerint a közbeszerzés rövid tágya a következő volt: vállalkozási-, szállítmányozási-, letéti megőrzési és bérleti szerződés a múzeum épületének rekonstrukciója idejére a műtárgyak elhelyezésének, illetve a múzeumi szervezet működésének biztosítása céljából.
A felhívásban az ajánlatkérő a közbeszerzést nem osztotta részekre, amelyet a következők szerint indokolt: « a részekre történő jelentkezés nem biztosított, mert a közbeszerzés tárgya egy olyan komplex szolgáltatás megrendelése, amelyet a hatékony és felelős gazdálkodás elve, ill. biztonsági és kárveszély-viselési, felelősségi szempontok alapján egy gazdasági szereplő tud a leggazdaságosabban, legbiztonságosabban teljesíteni. »
A meghosszabbított ajánlattételi határidőig egy részvételi jelentkezés érkezett, a jelen ismertetés szerint egyéb érdekelt M Kft. részéről.
A jogorvoslati kérelem
A kérelmező kilenc kérelmi elemmel vitatta a részvételi felhívás jogszerűségét.
Az 1. kérelmi elem szerint az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 2. § (1) bekezdésének verseny tisztaságára vonatkozó fordulatát, valamint a Kbt. 2. § (2) bekezdésének esélyegyenlőségre vonatkozó fordulatát azzal, hogy a részvételi felhívásban kizárta a részekre való ajánlattétel lehetőségét. Tekintettel arra, hogy a beszerzési tárgyakat mesterségesen egyesítette, ezáltal az ajánlatkérő megvalósította a joggal való visszaélést is.
Az 5., 6., 7. kérelmi elemek az alkalmassági feltételek Kbt. 65. § (3) bekezdésébe ütközésére vonatkoztak.
Az ajánlatkérő észrevétele
Az ajánlatkérő kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását alaptalanság miatt.
A Döntőbizottság döntése és annak indokai
A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet érdemben vizsgálta és a jogorvoslati kérelem 5., 6. és 7. kérelmi elemei tekintetében megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 65. § (3) bekezdését.
A Döntőbizottság az ajánlatkérővel szemben 5.000.000.-Ft bírságot szabott ki.
A Döntőbizottság megsemmisítette az ajánlatkérő részvételi felhívását, valamint a közbeszerzési eljárásban hozott ezt követő összes döntését.
A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet a részekre történő ajánlattétel nem biztosítására vonatkozó 1. kérelmi elem körében elutasította.
A határozat indokolása az 1. kérelmi elem tekintetében az alábbiakat tartalmazta:
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő a tárgyi közbeszerzési eljárását 2017. március 28. napján indította, így e jogorvoslati eljárásra a Kbt. ezen a napján hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
A jogorvoslati kérelem 1. eleme vonatkozásában a Döntőbizottságnak azt kellett vizsgálni, hogy az ajánlatkérő azon döntésével, melyben kizárta a részekre történő ajánlattételt, megsértette-e a Kbt. verseny tisztaságára, illetve az esélyegyenlőségre vonatkozó alapelveit, továbbá megvalósította-e a joggal való visszaélést.
A határozat indokolása szerint a Kbt. verseny tisztaságára vonatkozó alapelve a közbeszerzési eljárás minden fázisában követendő alapelv. A verseny tisztaságának biztosítása mind az ajánlatkérő, mind a gazdasági szereplők részére kötelezően figyelembe veendő alapelv. A Kbt. szabályozási rendszere alapvetően a tisztességes verseny minél szélesebb körű kialakulását hivatott szolgálni. A közbeszerzési jogi szabályozás több eleme biztosítja, hogy az ajánlatkérő beszerzési igénye kielégítése érdekében lefolytatott közbeszerzési eljárás során tisztességes verseny alakuljon ki. Az ajánlatkérő számára a Kbt. e körben tettleges magatartást ír elő, s a beszerzési igényének megfelelő közbeszerzési feltételek meghatározásakor elsődlegesen figyelemmel kell lennie arra, hogy a közbeszerzési dokumentumokban a beszerzési igényét leképező feltételek a tisztességes verseny kialakulását nem gátolhatják. Ennek megfelelően a szabályozás célja, hogy a közbeszerzési szerződést mindenfajta diszkrimináció, összejátszás, összehangolt magatartás nélkül azon gazdasági szereplővel kösse meg az ajánlatkérő, akinek ajánlata leginkább eleget tesz az ajánlatkérő valódi igényének.
Az esélyegyenlőség alapelvének, a verseny tisztaságára vonatkozó alapelvvel összhangban, célja a közbeszerzési eljárásban részt vevő gazdasági szereplők közötti egészséges és hatékony verseny kialakulásának elősegítése, és az alapelv megköveteli, hogy valamennyi ajánlattevő azonos esélyekkel rendelkezzen a közbeszerzési eljárás során. Magában foglalja az átláthatóság kötelezettségét az alapelv betartásának ellenőrizhetősége érdekében. A szóban forgó alapelv szabályozásának alapvető célja, hogy kiküszöbölje az ajánlatkérő részrehajlásának és önkényességének kockázatát.
A joggal való visszaélés deklarálása a Kbt. szabályozásában irányelvi alap nélküli, az a polgári jogi szabályozásból került át. A polgári jogi szabályozással ellentétben a Kbt. kógens szabályokat tartalmaz, melyek alkalmazása kötelező. A joggal való visszaélés közbeszerzési jogi megállapíthatóságának feltétele a visszaélésszerű joggyakorlás. A jogalkotó nem definiálta, hogy egy kötelezően alkalmazandó norma esetén a joglátszat mire vonatkozik, azonban a Döntőbizottság álláspontja szerint a joggal való visszaélés abban az esetben állapítható meg, ha a tételes jogi norma alkalmazását annak célja teszi jogsértővé. Tekintettel arra, hogy a joggal való visszaélés megállapíthatóságának mindenképp feltétele a tételes norma betartása, így minden esetben más alapelvi sérelemhez köthető ezen jogsértés megállapíthatósága.
A közbeszerzés tárgyának komplexitására, illetve a védendő értékre vonatkozóan a Döntőbizottság az ajánlatkérői hivatkozások mentén az alábbiakat rögzíti. A közbeszerzési eljárás alapján beszerezni kívánt szolgáltatás a kulturális örökséghez tartozó javakat érint. Ezen kulturális örökséghez tartozó javak múltunk és jelenünk megismerésének pótolhatatlan forrásai, a nemzeti és az egyetemes kulturális örökség egészének elválaszthatatlan összetevői. Az e fogalomkörbe tartozó értékek különös védelme, megőrzése és fenntartása, valamint a nyilvánosság számára történő széleskörű és egyenlő hozzáférhetővé tétele a mindenkori társadalom kötelezettsége. A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 37/A. § (1) bekezdése alapján ezen kulturális javak védelmével összefüggő célok megvalósításának legfontosabb letéteményese az ajánlatkérő. Ennek megfelelően a közbeszerzési eljárás feltételeinek vizsgálata kapcsán ezen körülményt minden esetben mérlegelni kell.
A 2014/24/EU Irányelvi alapokon nyugvó Kbt. 61. § (4) bekezdése az ajánlatkérő részére vizsgálati kötelezettséget ír elő. A közbeszerzési eljárás előkészítésekor végzendő vizsgálati kötelezettség két részből áll. Egyrészt az ajánlatkérőnek azt kell megvizsgálnia, hogy a beszerzés tárgyának a jellege egyáltalán lehetővé teszi-e a részekre történő ajánlattételt. Abban az esetben, ha a beszerzés tárgyának jellege lehetővé teszi a beszerzés részekre osztását, úgy az ajánlatkérőnek a körben kell vizsgálatot lefolytatnia, hogy a szerződés(ek)hez kapcsolódó további körülmények indokolják-e a közbeszerzés részekre történő felosztását.
Abban az esetben, ha a vizsgálat során arra jut az ajánlatkérő, hogy nem biztosítja a részajánlattételi lehetőséget, úgy erre vonatkozóan indokolási kötelezettsége keletkezik. Az ajánlatkérő mind mennyiségi, mind minőségi alapon is biztosíthatja a részajánlattételt. A hivatkozott vizsgálatot célszerűségi alapon kell elvégeznie az ajánlatkérőnek. A normaszöveg ezen célszerűségi szempont tekintetében hangsúlyozza, hogy ebbe a körbe esik az ajánlatkérő által relevánsnak ítélt bármely indok. Az irányelv hangsúlyozza, hogy ezen döntését igazgatási és igazságügyi felügyelet nélkül szabadon hozhatja meg. E körben az ajánlatkérő nagyfokú szabadsággal rendelkezik, azonban – mint minden döntése során – a Kbt. célját, valamint az alapelvi szabályokat figyelembe kell vennie. Ennek megfelelően az általa relevánsnak ítélt bármely célszerűségi okra alapíthatja döntését, azonban ezen döntés nem lehet ellentétes a Kbt. céljával, illetve alapelveivel.
A fentiek figyelembevételével az ajánlatkérő által relevánsnak vélt indokokat felülvizsgálni nem lehet, azok meghatározása kizárólagos ajánlatkérői hatáskör alá tartozik. A Döntőbizottságnak kizárólag arra van hatásköre, hogy azt vizsgálja, hogy ezen indokok a Kbt. tételes, valamint alapelvi szabályozásával összhangban állnak-e.
Ennek megfelelően az első kérelmi elem vonatkozásában azt kellett vizsgálnia a Döntőbizottságnak, hogy az eljárást megindító felhívásban hivatkozott indokok nem sértik-e a verseny tisztaságára, esélyegyenlőségre vonatkozó alapelveket, illetve ezen döntés joggal való visszaélésnek minősül-e.
A vizsgálat során elsődlegesen abban kellett állást foglalnia a Döntőbizottságnak, hogy az adott közbeszerzés tárgyának jellege engedi-e a részekre történő ajánlattételt. Ennek hiányában ugyanis – függetlenül az ajánlatkérő egyéb (általa relevánsnak minősített) célszerűségi okokkal indokolt körülményektől – nem lehetne alapelvi jogsértést megállapítani.
A kérelmező hivatkozása szerint minőségi alapon történő felosztás alapján a beszerzés szétbontható a műtárgyak előkészítését, csomagolását, forgalomtechnikai terv készítését és engedélyeztetését is magába foglaló (1) szállítási részre, (2) a letéti őrzésre, valamint (3) az irodák bérletére vonatkozó részekre. Ezen megállapítást az ajánlatkérő nem vitatta, sőt észrevételében kifejezetten rögzíti, hogy szerepelnek eltérő szolgáltatási elemek, feladatrészek.
A közbeszerzési dokumentumok alapján a Kbt. 61. § (4) bekezdése tekintetében tényszerűen megállapítható, hogy a beszerzés tárgyának jellege lehetővé teszi a részekre történő ajánlattételt.
A fent részletezettek szerint célszerűségi szempontokat kell az ajánlatkérőnek mérlegelnie, s döntését ennek alapján kell meghoznia.
A kérelmező által hivatkozott alapelvek sérelme e körben nem volt megállapítható, hisz az ajánlatkérő eleget tett törvényi indokolási kötelezettségének. Az általa lényegesnek ítélt indokokkal pedig indokát adta, hogy az ajánlatkérő miért tartja célszerűnek a részekre történő ajánlattétel kizárását. E körben különös hangsúlyt kap, hogy a közbeszerzés tárgya szerinti szolgáltatások pótolhatatlan nemzeti vagyont érintenek. E körben figyelembe veendő még, hogy az egyes elkülönült szolgáltatások önmagukban nem alkalmasak a beszerzési igény kielégítésére. A közbeszerzés tárgya komplex szolgáltatás, melynek egyes fázisai nem különíthetőek el a teljesítés során, hisz azok időben is egymásra épülnek, a letéti őrzés helyszínének kialakítása feltételezi a szállítási munkálatok ütemezését. Ezt alapozza meg, hogy az ajánlatkérő a beszerzés becsült értékét is a szolgáltatások egysége alapján határozta meg. E körben annak nincs jelentősége, hogy a letéti őrzésnek és a műtárgy szállítmányozásnak speciális szabályai vannak, s eltérő szolgáltatásokra vonatkozik a beszerzés, hisz e kérdés tekintetében az a döntő, hogy a szolgáltatások egy célt (az ajánlatkérő védendő értékeinek sérülésmentes és hiánytalan el és visszaköltöztetése, valamint ezen időközben biztonságos őrzése, rendelkezésre bocsájtása az ajánlatkérő igényének megfelelően) szolgálnak, s az ajánlatkérő beszerzési igénye ezen szolgáltatások teljeskörű teljesülésére vonatkozik.
Tekintettel arra, hogy az ajánlatkérő a Kbt. vizsgálati és indokolási kötelezettségének eleget tett, s ezen célszerűségi indokok valósak, így nem állapítható meg a kérelmező által hivatkozott alapelvi jogsérelem.
A kérelmező által hivatkozottakkal ellentétben nem lehet részek mesterséges egybentartásáról beszélni, hisz nincs részajánlattétel biztosítására vonatkozó kötelezettség. A célszerűségi okok tekintetében felhozott érvei pedig nem adták annak indokát, hogy ezen szempontok valótlanok lennének, csupán a kérelmező szempontjából előnyösebb érvrendszert hivatkoztak.
Fentiek alapján a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem első elemét elutasította.
A Döntőbizottság határozata ellen a kérelmező nyújtott be keresetet a bírósághoz.
A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság a 15.K.700.401/2018/5. számú ítéletében a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása az 1. kérelmi elem körében a következőket tartalmazta:
A törvényszék a kereset I. kérelmi eleme, a részajánlattétel biztosításának mellőzése tekintetében nem értékelte jogszabálysértőnek az alperes határozatát. A jelen perben alkalmazandó Kbt. nem tartalmaz tételes törvényi előírást a részajánlat-tételi lehetőség biztosításának kötelező jellegére. A felperes helytállóan hivatkozott a részajánlat-tételi lehetőség biztosíthatóságának vizsgálatára, mint az ajánlatkérő által kötelezően követendő eljárásra, a vizsgálat kötelező volta azonban nem eredményezi a részajánlat-tételi lehetőség biztosításának kötelező jellegét, ezt a Kbt. egyértelműen kifejezésre juttatja. A tételes jog szerint tehát nincs részajánlattétel biztosítására irányuló kötelezettség, azonban fennáll a részajánlat-tételi lehetőség biztosíthatósága vizsgálatának kötelező jellege, továbbá - a Kbt. új elemeként - arra vonatkozóan az ajánlatkérőt terhelő indokolási kötelezettség, hogy miért nem biztosítja a részekre történő ajánlattételt. E vonatkozásban a törvényszék kiemelte, hogy az ajánlatkérő részéről a vizsgálati és az indokolási kötelezettség akkor valósul meg, ha a részajánlattétel lehetőségét a Kbt. 61. § (4) bekezdésében foglaltak szerint vizsgálja és annak mellőzését a Kbt. 61. § (4) bekezdése szerinti jogszerű indokolással látja el. A Kbt. 61. § (4) bekezdése alapján annak van jelentősége, hogy a beszerzés tárgyának jellege és a szerződéshez kapcsolódó további körülmények lehetővé teszik-e a részajánlattételt. A Kbt. 61. § (4) bekezdése a Kbt. alapelvi rendelkezéseivel összhangban álló szabályozást tartalmaz. A Kbt. 61. §-ához fűződő indokolás szerint a kis- és középvállalkozások részvételének elősegítése érdekében tartja fenn a törvény az ajánlatkérő arra vonatkozó kötelezettségét, hogy ha a beszerzés tárgyának jellegére figyelemmel lehetséges, és egyéb szempontok szerint nem ésszerűtlen, akkor tegye lehetővé a részajánlattételt. Az ajánlatkérő vizsgálati és indokolási kötelezettsége a Kbt. alapelveivel összhangban álló szabályozás, ezáltal az ajánlatkérő vizsgálati és indokolási kötelezettségének törvényes teljesítése mellett alapelvi jogsértés nem áll fenn. A Kbt. 61. §-ához fűzött indokolás szerint a vizsgálati kötelezettség teljesítése során az ajánlatkérő először azt köteles megvizsgálni, hogy a beszerzés tárgyának jellege lehetővé teszi-e a részajánlattételi lehetőség biztosítását. Amennyiben a beszerzés tárgyára tekintettel ez objektíve lehetséges, akkor azt vizsgálja az ajánlatkérő, hogy gazdasági, műszaki és minőségi szempontok miatt nem ésszerűtlen-e az egyes részekre adott esetben különböző gazdasági szereplőkkel több szerződést kötni. Az ésszerűség mindig az adott beszerzés egyedi körülményei szerint ítélendő meg.
A per tárgyát képező esetben az ajánlatkérő ezt a kötelező vizsgálatot lefolytatta, az alperesi határozatban foglaltakból megállapíthatóan az alperes az ajánlatkérő eljárását (a vizsgálati és indokolási kötelezettség teljesítését) a 2014/24/EU irányelv, a Kbt. 2. §-ának a jogorvoslati kérelemben hivatkozott alapelvi rendelkezései, a Kbt. 61. § (4) bekezdése, továbbá a közbeszerzés egyedi körülményeire figyelemmel a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény releváns rendelkezései alapján megvizsgálta, így mind az egyedi körülményekre, mind az alapelvi rendelkezésekre figyelemmel folytatott eljárás során állapította meg, hogy az ajánlatkérő az indokolási kötelezettségét teljesítette. Az alperes vizsgálata kiterjedt az ajánlatkérő által az indokolási kötelezettség körében nevesített indokokra és a felperes által a jogorvoslati kérelemben előadott érvekre is. Az alperesi határozat tényszerűen megállapította a közbeszerzési dokumentumok alapján, hogy a beszerzés tárgyának jellege lehetővé teszi a részekre történő ajánlattételt, rámutatott arra, hogy a célszerűségi szempontokat kellett az ajánlatkérőnek mérlegelnie. Az alperes széleskörű vizsgálat eredményeként levont következtetése az ajánlatkérő vizsgálati és indokolási kötelezettsége teljesítésének megállapításához vezetett, amely alperesi megállapítás azt jelenti, hogy az ajánlatkérő a Kbt. előírásainak megfelelően, jogszerűen járt el a részajánlattételi lehetőség biztosításának mellőzése során, amely jogszerű eljárás folytán alapelvi jogsértés sem áll fenn. Ezt a következtetést az alperes - felperes hivatkozásával ellentétben ¬- nem önmagában az indokolási kötelezettség megtörténtéből, hanem az indokolási kötelezettség ajánlatkérő általi jogszerű teljesítéséből vonta le, így határozata nem jogszabálysértő.
A felperes és az alperes álláspontja között az ajánlatkérő által hivatkozott indokok értékelése körében áll fenn lényeges különbség, a felperes szerint az ajánlatkérő indokai nem szolgálnak helyes indokul a részajánlattételi lehetőség kizárásához. A felperes által e körben előadott okfejtés - miszerint a biztonsági és kárveszély-viselési, felelősségi szempontok, valamint az a körülmény, hogy a közbeszerzés tárgya szerinti szolgáltatások pótolhatatlan nemzeti vagyont érintenek, továbbá a komplex szolgáltatás beszerzésének ténye, valamint az, hogy az egyes elkülönült szolgáltatások önmagukban nem alkalmasak a beszerzési igény kielégítésére, a feladatok egymásra épülése, a beszerzés becsült értékének meghatározása, továbbá, hogy az egyes beszerzési igények egy célt szolgálnak-e, nem teszik indokolttá a részajánlattételi lehetőség biztosításának mellőzését - nem igazolja az alperesi határozat jogszabálysértő voltát. A felperes azokra a tényekre, körülményekre utalt hangsúlyosan, amelyek alapján a beszerzés tárgyára figyelemmel objektíve lehetséges a részajánlattétel, ezen túlmenően azonban figyelmen kívül hagyta a konkrét beszerzés egyedi körülményeit. A felperes hivatkozásának több eleme, így az ajánlatkérő részvételi felhívásában indokként rögzített biztonsági és kárveszély-viselési, felelősségi szempontok, továbbá az alperes határozatában is nevesített azon körülmény, hogy a közbeszerzés tárgya szerinti szolgáltatások pótolhatatlan nemzeti vagyont érintenek, továbbá a komplex szolgáltatás beszerzésének ténye már túlmutatnak azon, hogy objektíve lehetséges a részajánlattétel, ez utóbbi körülmények a konkrét beszerzés olyan egyedi körülményei, amelyek relevánsak a célszerűségi szempontok vizsgálata során, s amelyek magukban foglalnak olyan gazdasági és minőségi szempontokat, amelyek miatt ésszerűtlen lenne a részajánlattételi lehetőség biztosítása. Az alperes az objektíve lehetséges részajánlattétel és annak mellőzésének az ajánlatkérő indokolásában is nevesített célszerűségi szempontok egybevetése során, a Kbt. tételes és alapelvi rendelkezéseit is alkalmazva, okszerű következtetéssel határozott a részajánlattételi lehetőség biztosításának mellőzésére vonatkozó jogorvoslati kérelmi elem elutasításáról.
A kereseti kérelem I. kérelmi eleme körében a felperes azon hivatkozása, hogy az alperes maga teremtett indokokat, nem támasztja alá a határozat jogszabálysértő voltát. Az alperes a Kbt. rendelkezései alapján járt el, vizsgálta, hogy objektíve lehetséges-e a részajánlattétel, majd a célszerűségi szempontokra és a beszerzés egyedi körülményeire fókuszált, az így meghozott határozata nem jogszabálysértő. A felperes által a keresetlevélben hivatkozott ítélőtáblai határozat (Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.213/2012/5. számú határozata) tekintetében az alperes tényszerűen mutatott rá a releváns különbözőségekre, e vonatkozásban arra, hogy a közbeszerzési dokumentáció és az ajánlatkérői felhívás egy rublikája nem azonos fogalmak, s mind az ítélőtáblai, mind az adott ügyben hozott kúriai határozat értelmében a részajánlattétel kizárásának indokoltsága tekintetében a közbeszerzési dokumentáció a meghatározó. A felperes azon érvelése, hogy az alperes kizárólag az ajánlatkérő által a felhívásban konkrétan meghatározott részajánlati lehetőséget kizáró indokra alapítva végezhetett volna vizsgálatot, nem foghatott helyt, egyrészt azon oknál fogva, amelyre az alperes az ellenkérelmében rámutatott, miszerint a vizsgálatra vonatkozó szűkítő álláspontjának a felperes a jogorvoslati eljárás során nem adott hangot, másrészt azért sem, mert az alperes az ajánlatkérői eljárás jogszerűségét vizsgálja, így az ajánlatkérő által a felhívásban rögzített indokokat és a Kbt. szabályozásából fakadó vizsgálati kötelezettséget kell egybevetni, azaz a felhívásban leírt indokokat értékelnie kell, és azt is vizsgálnia kell az alperesnek, hogy a Kbt. szerinti követelményeknek az miként felel meg. Az alperes helytállóan mutatott rá, hogy az ingatlan bérlet önmagában nem látja el célját, komplex beszerzésről van szó. A felperes a per tárgyalásán kifogásolta, hogy az ingatlanbérlet nem esik a közbeszerzés hatálya alá. Ez a felperesi hivatkozás nem hat ki az alperesi határozat jogszerűségére. Az a körülmény, hogy a beszerzés valamely eleme nem tartozik a közbeszerzési törvény hatálya alá, nem eredményezi a részajánlattételi lehetőség biztosításának kötelező voltát. A beszerzés komplexitásából adódóan az többféle szolgáltatást és többféle szerződéstípust is magában foglalhat, amely esetben a részajánlattételi lehetőség biztosítása mellőzésének nem az lesz a következménye, hogy annak hiánya miatt az egész beszerzés közbeszerzési eljárás nélkül lefolytatható, hanem ez esetben annak mellőzése azzal jár, hogy az önmagában közbeszerzés hatálya alá nem eső beszerzési elem is részét képezi a közbeszerzés hatálya alá tartozó komplex beszerzésnek. A felperes által az alapelvi jogsértés körében hivatkozott D.187/16/2017. számú határozat tényállásbeli többletelemet tartalmaz, amely az alapelvekre kihat, ezért ott megállapítható volt az alapelvi jogsértés, azonban a hivatkozott határozat és a per tárgyát képező alperesi határozat között tényállás-azonosság nem áll fenn, a bíróság jelen perben nem tárt fel olyan objektív körülményt, amely a részajánlattételi lehetőség biztosításának mellőzése miatt ajánlatkérői jogsértés megállapításához vezethetett volna.
A felperesnek a 2014/24/EU Irányelv kapcsán kifejtett érvelése nem támasztja alá, hogy jogsértő az ajánlatkérő felhívása azáltal, hogy mellőzte a részajánlattételi lehetőség biztosítását. A 2014/24/EU Irányelv preambulumának (78) bekezdése tekintetében az alperes a határozatában helyesen mutatott rá arra, hogy a kis- és középvállalkozások igényeihez igazodó közbeszerzésre vonatkozó irányelvi előírás mellett is az ajánlatkérő szerv mérlegeli a közbeszerzés részekre bontásának célszerűségét, és meg kell hagyni az ajánlatkérő számára azt a lehetőséget, hogy az általa relevánsnak ítélt bármely indok alapján szabadon hozza meg a döntését. Jelen esetben az ajánlatkérő a részajánlattételi lehetőség mellőzésében megnyilvánuló döntésének főbb okait a részvételi felhívásban kinyilvánította, kellő indokát adta a részajánlat-tételi lehetőség kizárásának. Az ajánlatkérő nem azzal a szándékkal alakította ki a beszerzést, hogy mesterségesen korlátozza a versenyt, hanem - miként az részvételi felhívásban közölt indokolásból kitűnik - azért, mert a közbeszerzés tárgya egy olyan komplex szolgáltatás megrendelése, amelyet a hatékony és felelős gazdálkodás elve, illetve biztonsági és kárveszély-viselési, felelősségi szempontok alapján egy gazdasági szereplő tud a leggazdaságosabban, legbiztonságosabban teljesíteni. Az alperes a határozatában helyesen mutatott rá, hogy ha fennáll annak a kockázata, hogy a szerződés teljesítése technikailag túlságosan bonyolult, vagy az egyes részeket elnyerő különböző szerződő felek szükséges koordinálása súlyosan veszélyezteti a szerződés megfelelő teljesítését, az szükséges indoka a beszerzés egybentartásának.
A törvényszék úgy ítélte meg, hogy a mesterséges egybentartás tárgyában tett felperesi előadás sem támaszt alá alperesi jogszabálysértést. Az alperes helytállóan mutatott rá, hogy mivel nincs részajánlattételi kötelezettség, így a részek mesterséges egybentartása sem áll fenn, az ajánlatkérő által az indokolásban hivatkozott célszerűségi okok célszerűségi jellegét a felperes eredménnyel nem cáfolta.
A kereset I. kérelmi eleme tárgyában az alperes a részvételi felhívás tekintetében a Kbt. 2. § (1) és (2) bekezdése alapján a verseny tisztasága és az esélyegyenlőség alapelvének az érvényesülését vizsgálta, a Kbt. 50. § (4) bekezdésére pedig a jogorvoslati kérelemben a felperes nem hivatkozott, ez utóbbiban azonban tartalmilag ugyancsak az esélyegyenlőség biztosításának követelménye jelenik meg. Az esélyegyenlőség elve azt biztosítja, hogy valamennyi ajánlattevő egyenlő eséllyel tehessen ajánlatot, azaz ne essen megkülönböztetés alá. Jelen esetben esélyegyenlőséget korlátozó megkülönböztetés nem állt fenn, az ajánlattevőkre azonos követelmények és azonos eljárásrend vonatkozott az ajánlattétel során. Az esélyegyenlőség elve azonban nem érinti azt a tényt, hogy a gazdasági szereplők a szervezet gazdasági erőforrásait tekintve általánosságban különböző esélyekkel indulnak a piaci versenyben, az erőforrás-eltérésből adódó különbözőség nem befolyásolja az ajánlattételi esélyek és feltételek egyenlőségét.
Az elsőfokú ítélet ellen a kérelmező felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához.
A Kúria a 2019. október 8-án kelt Kfv.IV.37.789/2018/5. számú ítéletében az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria ítéletének indokolása az 1. kérelmi elem körében a következőket tartalmazta:
Jelen ügyben a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Kbt. alapelvi rendelkezései alkalmazhatók-e az ajánlati felhívásban szereplő konkrét kikötések jogszerűségének megítélésében.
A felperes I. kereseti kérelmi elemet illetően helytállóan hivatkozott a részajánlat-tételi lehetőség biztosíthatóságának vizsgálatára, mint az ajánlatkérő által kötelezően követendő eljárásra, a vizsgálat kötelező volta azonban nem eredményezi a részajánlat-tételi lehetőség biztosításának kötelező jellegét, ezt a Kbt. egyértelműen kifejezésre juttatja. A tételes jog szerint tehát nincs részajánlattétel biztosítására vonatkozó kötelezettség, azonban fennáll a részajánlat-tételi lehetőség biztosíthatósága vizsgálatának kötelező jellege, továbbá – a Kbt. új elemeként – arra vonatkozóan az ajánlatkérőt terhelő indokolási kötelezettség, hogy miért nem biztosítja a részekre történő ajánlattételt.
A per tárgyát képező esetben az ajánlatkérő a kötelező vizsgálatot lefolytatta, az alperesi határozatban foglaltakból megállapíthatóan az alperes az ajánlatkérő eljárását (a vizsgálati és indokolási kötelezettség teljesítését) a 2014/24/EU irányelv rendelkezéseire, a Kbt. 2. §-ának a jogorvoslati kérelemben hivatkozott alapelvi rendelkezéseire, a Kbt. 61. § (4) bekezdésére, továbbá a közbeszerzés egyedi körülményeire figyelemmel a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény releváns rendelkezései alapján megvizsgálta.
A felperes által előadott okfejtés – miszerint a biztonsági és kárveszély-viselési, felelősségi szempontok, valamint az a körülmény, hogy a közbeszerzés tárgya szerinti szolgáltatások pótolhatatlan nemzeti vagyont érintenek, továbbá a komplex szolgáltatás beszerzésének ténye, valamint az, hogy az egyes elkülönült szolgáltatások önmagukban nem alkalmasak a beszerzési igény kielégítésére, a feladatok egymásra épülése, a beszerzés becsült értékének meghatározása, továbbá, hogy az egyes beszerzési igények egy célt szolgálnak-e, nem teszik indokolttá a részajánlat mellőzését – nem igazolja az alperesi határozat jogszabálysértő voltát.
A 2014/24/EU Irányelv preambulumának (78) bekezdése tekintetében az alperes a határozatában helyesen mutatott rá arra, hogy a kis- és középvállalkozások igényeihez igazodó közbeszerzésre vonatkozó irányelvi előírás mellett is az ajánlatkérő szerv mérlegeli a közbeszerzés részekre bontásának célszerűségét, és meg kell hagyni az ajánlatkérő számára azt a lehetőséget, hogy az általa relevánsnak ítélt bármely indok alapján szabadon hozza meg a döntését. A felülvizsgálati kérelem hivatkozását az irányelv 18. cikkére pedig rontja, hogy a II. kereseti kérelmi elem tekintetében éppen a kisebb vállalkozások helyzetbe hozását lehetővé tevő követelményt (kisebb projektekben részvétel referenciaként elfogadása) támadja.
A Kúria szerint a felülvizsgálati kérelem alapján továbbra sem igazolt, hogy az ajánlatkérőnek miért is lett volna mindenképpen részajánlattétel biztosítási kötelezettsége jelen esetben. A tiltott egybevonás körülményeiből ennek kötelező ellentéte közvetlenül nem vezethető le. A törvényszék ítélete nem tekinthető logikátlannak e vonatkozásban sem.
A felperes kérelme jelentős részben az alperesi határozattal szemben érvel, holott a felülvizsgálat tárgya már a jogerős ítélet. A bírói érvekre való válaszai ezért jelentős részben közvetettek, ami részéről a cáfolat esélyét gyengítette.
Az esélyegyenlőség elve nem érinti azt a tényt, hogy a gazdasági szereplők a szervezet gazdasági erőforrásait tekintve általánosságban különböző esélyekkel indulnak a piaci versenyben, az erőforrás-eltérésből adódó különbözőség önmagában még nem kérdőjelezi meg az ajánlattételi esélyek és feltételek egyenlőségét.