2020. II. évfolyam 3. szám
2020.II.évfolyam 3. szám

D.380/10/2018. számú határozat

A Közbeszerzési Értesítő Plusz jelen számában folytatjuk a 2020. februári számban elkezdett a Kbt. 72. §-ában szabályozott, az ajánlati ár megalapozottságának vizsgálatára az ajánlatkérő számára kötelező indokoláskérési eljárással kapcsolatban született döntőbizottsági határozatok és ahhoz kapcsolódó bírósági eseti döntések ismertetését.

A határozattal érintett tárgyak: Az ajánlattevő által megajánlott órabér nem felel meg a munkabérre vonatkozó jogszabályban meghatározott feltételnek, ezért az ajánlat érvénytelenségéről a Kbt. 72. § (4) bekezdésére tekintettel a Kbt. 73. § (2) bekezdése alapján az ajánlatkérő jogszerűen döntött.

Tényállás

Az ajánlatkérő (költségvetési szerv) a Kbt. 113. § (1) bekezdés szerinti eljárásában az érdeklődésüket kifejező ajánlattevőknek 2018. június 22. napján küldte meg az ajánlattételi felhívást, valamint a közbeszerzési dokumentumokat.
Az ajánlattételi felhívás szerint a beszerzés tárgya: Az ajánlatkérő részére foglalkozás-egészségügyi alapellátás és azt kiegészítő egészségügyi vizsgálatok végzése.

A felhívás meghatározta a közbeszerzés mennyiségét. 

Az ajánlatkérő a felhívásban közölte, hogy részajánlat tételre lehetőség van, valamennyi rész vonatkozásában.

A jogorvoslati eljárás az 1. részt érintette.

A közbeszerzési dokumentumok tartalmazták a kötelező formai és tartalmi követelményeket, a műszaki leírást, a szerződéstervezetet, és az iratmintákat.

A közbeszerzési dokumentumok II. fejezet 5. pontjában az ajánlatkérő az ajánlati ár tekintetében a következő előírásokat tette:

„Az ajánlati árat magyar forintban (nettó HUF) kell megadni a közbeszerzési dokumentumok 2. számú melléklete szerint. 
Az értékelés alapja a 2/A. számú mellékletben megadott egységárak összeadásával meghatározott képzett értékek összeadásával számított képzett összérték, amely csak az ajánlatok összehasonlítását szolgálja. Ajánlatkérő a szerződést a 2/A. számú mellékletben szereplő egységárakra köti meg.”

Az ajánlatok értékelése körében az ajánlatkérő többek között rendelkezett arról, hogy az ajánlati árat (Képzett érték, nettó HUF) az 1. részteljesítés tekintetében a Kereskedelmi ajánlat A.+B.+C sor összesen oszlopának összértékeként kell meghatározni. A

Felolvasólapon ezen meghatározott érték 3 évre vonatkozó összértékét kell megadni.
Az értékelés alapja a közbeszerzési dokumentumok 2. számú mellékletében szereplő Felolvasólapon megadott, 3 évre vonatkozó képzett összérték, amely csak az ajánlatok összehasonlítását szolgálja. Ajánlatkérő a szerződést a 2/A. számú mellékletben szereplő egységárakra köti meg.

Az ajánlatok bontásáról készült jegyzőkönyv szerint az 1. részre négy ajánlat érkezett, az alábbi ajánlati árak megajánlásával:

Jelen ismertetés szerint S Kft.: 15.551.610.-Ft

Kérelmező: 19.948 650.-Ft

Jelen ismertetés szerint W Kft.: 48.763 500.-Ft

Jelen ismertetés szerint B Kft.: 31.656 000.-Ft

Az ajánlatkérő közölte, hogy a kérelmező, a B Kft., és az S Kft. által benyújtott ajánlat a megkötni tervezett szerződés tárgyára figyelemmel aránytalanul alacsony összeget tartalmaz az értékelési szempontként figyelembe vett ár tekintetében, ezért az ajánlatkérő a Kbt. 72. § (1) bekezdése alapján az ajánlati ár tartalmi megalapozottságának vizsgálata érdekében kérte az ajánlattevőket az indokolás benyújtására, a következők szerint:

Kérte az ajánlatkérő az indokolást arra vonatkozóan, hogy miként tudják az ajánlattevők az ajánlati felhívásban és közbeszerzési dokumentumokban meghatározott feladatokat a jogszabályokban, valamint az ajánlati felhívásban és közbeszerzési dokumentumokban meghatározott valamennyi feltételnek megfelelően teljesíteni a megadott díjakon. 

Az indokolást kérte objektív alapú indoklással és számítással, tényszerű, forintban kifejezett, konkrét adatok megjelölésével megadni, úgy, hogy a fentiekben részletezetteken túlmenően térjenek ki az alábbi költségek feltüntetésére is: 

1. a szakorvosok, egyéb vizsgálatot végzők szolgálatban tartási költségei 

2. szabadság, betegség és egyéb okokból kieső emberek helyettesítőinek költségei 

3. az általános vállalati költségek 

4. a vállalkozás által fizetendő adók 

5. a vállalkozás egyéb általános költségei 

6. a nyereség mértéke. 

Az indokolás megadásával kapcsolatban az ajánlatkérő felhívta a figyelmet a Kbt. 72. §-ára.

A kérelmező elkészítette az indokolását, melyet teljes egészében üzleti titokká nyilvánított.

Az ajánlatkérő a Kbt. 72. § (3) bekezdése alapján további kiegészítő indoklást kért a kérelmezőtől, a következők szerint: 

Az ajánlatkérő számára nem egyértelmű, hogy az 1. részteljesítés esetében benyújtott árindoklásban feltüntetett költségtényezők hogyan kerültek meghatározásra, ezért kérte az ajánlattevőt, hogy kiegészítő árindoklás keretében adja meg, hogy a megadott ajánlati ár egyes elemei hogyan kerültek kiszámításra. 

A kérelmező a kiegészítő árindokolását teljes egészében üzleti titokká nyilvánította. 

Az ajánlatkérő az eljárás eredményéről szóló összegezést megküldte az ajánlattevőknek. 

Az 1. rész tekintetében a kérelmező ajánlata érvénytelen lett az alábbi indokkal:
A benyújtott árindoklást az ajánlatkérő nem tudja elfogadni, mivel a kiegészítő árindoklásban található, a bruttó bérköltségek meghatározását tartalmazó táblázatban szereplő bérköltségek aránytalanok és gazdaságilag ésszerűtlenek, az egyik orvos esetében a bérminimumot sem éri el. A Bírálóbizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a kérelmező által benyújtott ajánlat aránytalanul alacsony ellenszolgáltatást vagy más teljesíthetetlen feltételt tartalmaz, ezért az ajánlattevő ajánlata a Kbt. 73. § (2) bekezdés alapján érvénytelen.

A jogorvoslati kérelem

A kérelmező kérte, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg az ajánlatkérő jogsértését. A kérelmező szerint eleget tett a kötelezettségének, az elbíráláshoz szükséges adatokat az ajánlatkérő rendelkezésére bocsátotta, mindössze egy adminisztratív hiba miatt alacsonyabban beállított bér miatt került kis mértékben alacsonyabb összeg az árindoklásba.

Az ajánlatkérő észrevétele

Az ajánlatkérő az összegezésben foglaltakat továbbra is fenntartva kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását.

A Döntőbizottság döntése és annak indokai

A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet érdemben vizsgálta és azt elutasította.

A határozat indokolása az alábbiakat tartalmazta:

A kérelmező a közbeszerzési eljárás során benyújtott árindokolását, kiegészítő árindokolását üzleti titokká nyilvánította, így a Döntőbizottság a vizsgálata során e tényre tekintettel járt el.

Az ajánlati ár aránytalanul alacsony voltának megállapításához a Kbt. 72. § (1) bekezdés hatályos szabályozása szerint a megkötni tervezett szerződés tárgyát kell kiindulópontnak tekinteni. Amennyiben az adott ellenszolgáltatást az ajánlatkérő aránytalanul alacsonynak minősíti, köteles indokolást kérni a Kbt. 72. § (1) bekezdése szerint az adott ajánlattevőtől.

Az indokoláskérés során az ajánlatkérő a Kbt. 72. § (1) bekezdése szerint az értékelés szempontjából lényeges ajánlati elemek tartalmát megalapozó adatokat, valamint indokolást köteles írásban kérni az érintett ajánlattevőtől, ha az ajánlat a megkötni tervezett szerződés tárgyára figyelemmel aránytalanul alacsony összeget tartalmaz az értékelési szempontként figyelembe vett ár vagy költség, vagy azoknak valamely önállóan értékelésre kerülő eleme tekintetében.

Az ajánlattevő Kbt. 72. § (3) bekezdésében előírt kötelezettsége, hogy az indokoláskérési eljárás keretében az ajánlati ára megalapozottságára vonatkozó minden tényt, adatot, kalkulációt az ajánlatkérő rendelkezésére bocsásson annak érdekében, hogy megfelelő mérlegelés eredményeként az ajánlatkérő döntést hozhasson az ajánlati ára megalapozottságáról, hogy az ajánlatkérőnek az ajánlati ár teljesíthetőségével kapcsolatos kétségét cáfolja. Az ajánlattevő e kötelezettségét az ajánlatkérőtől érkezett megfelelő indokoláskérés esetén tudja teljesíteni.

A Kbt. 72. § (4) bekezdése külön rendelkezik arról, hogy nem megfelelő az indokolás különösen, ha megállapítható, hogy az ajánlat azért tartalmaz aránytalanul alacsony árat vagy költséget, mert nem felel meg a 73. § (4) bekezdése szerinti környezetvédelmi, szociális és munkajogi követelményeknek. 

A konkrét esetben az ajánlatkérő a kérelmezőtől a Kbt. 72. § (1) bekezdés alapján árindokolást, valamint a Kbt. 72. § (3) bekezdése alapján további kiegészítő indokolást kért.

A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő az 1. rész vonatkozásában a Kbt. 76. § (2) bekezdés c) pontja szerint a legjobb ár-érték arányt megjelenítő értékelési szempontot választotta.

Az ajánlatkérő az ajánlati ár szempont értékelése körében a szempontrendszerét a felhívásban és a dokumentációban megadta.

A Döntőbizottság az ajánlatkérő írásbeli összegezésében foglalt indokok alapján a kérelmező ajánlatának érvénytelenségéről hozott eljárást lezáró döntés jogszerűségét vizsgálta, és megállapította, hogy az ajánlatkérő döntése jogszerű.

A Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem alapján, figyelemmel az érvénytelenség írásbeli összegezésben foglalt indokaira, vizsgálta a kérelmező ajánlatát és megállapította, hogy a kérelmező a kiegészítő indokolásának 8-9. oldalán meghatározta a feladat teljesítésében résztvevő személyek bruttó bérköltségét.

A kiegészítő indokolásban megadta a teljesítésben résztvevő személyeket, a bruttó havi és órabéreket, a munkavállalót és a munkáltatót terhelő bérköltségeket.

A kérelmező a személyek részvételét heti óraszámban határozta meg, és megadta az 1 órára jutó bruttó béreket.

A Döntőbizottság az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésében foglalt indokokkal egyezően megállapította, hogy a kérelmező esetében az egyik teljesítésben résztvevő személy bére nem éri el a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 430/2016. (XII. 15.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, 2018. január 1-jétől órabér alkalmazása esetén irányadó 1.038 forintot, ezért az ajánlattétel időpontjában a kérelmező ajánlata nem felelt meg a munkajogi jogszabályban meghatározott munkabérre vonatkozó előírásnak, az ajánlat érvénytelen.

A kérelmező a jogorvoslati kérelmében a költségkalkulációs politikája alapján kalkulált tartalékra, és adminisztrációs tévedésre hivatkozott.

A kérelmező ajánlatának teljesíthetőségét és a jogszabályoknak való megfelelőségét azonban az ajánlattétel időpontjában az ajánlatban rögzített adatok alapján kell megítélni. E körben figyelemmel kell lenni a keresztfinanszírozás tilalmára is, a kérelmezőnek az adott költségeket a felmerülésük helye szerint, a konkrét esetben a teljesítésben résztvevő szakember bérköltségeként kellett feltüntetni. 

A kérelmező kiegészítő indokolásában található táblázatban feltüntetett órabér az egyik szakember esetében nem teljesíthető, a megajánlott órabér ellentétes a munkabérre vonatkozó jogszabályban meghatározott feltétellel, ezért az ajánlat érvénytelenségéről a Kbt. 72. § (4) bekezdésére tekintettel a Kbt. 73. § (2) bekezdése alapján az ajánlatkérő jogszerűen döntött.

A Döntőbizottság határozata ellen a kérelmező nyújtott be keresetet a bírósághoz

A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság a 103.K.700.964/2018/9. számú ítéletében a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása a következőket tartalmazta:

A bíróság az alperesi határozat jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta felül, a  Kbt. eltérő rendelkezése hiányában a meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján értékelte, figyelemmel a Kp. 85. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra.

Mindenekelőtt rámutatott, hogy az alperes a határozatában annak tulajdonított kiemelt jelentőséget, hogy a felperesnek az ajánlatkérő által, az árindokolás szerint értékelt ajánlata nem felelt meg az ajánlattétel időpontjában munkajogi jogszabályban meghatározott minimálbérre vonatkozó előírásnak, és ez alapján az ajánlat érvénytelenségének az ajánlatkérő általi megállapítása jogszerű volt. Az alperes döntésének indokolási részében a felperes kiegészítő árindokolását vizsgálva nem tért ki arra, hogy a felperes a kiegészítő árindokolásban, annak 2. mellékletében leírta-e, s miként, hogy a munkajogi jogszabályok sérelmét megalapozó bérezésű szakember helyettesként és összesen évi 24 órában kerül igénybevételre. Ennélfogva azt sem elemezte, hogy az 1.a mellékletben e szakembernek a felperesnél havi, összesen 84 órában, de a közbeszerzés szerinti projektben csak éves szinten 24 órában tervezett foglalkoztatása miatt az évi 1.008 óra időkeretben való foglalkoztatásra vonatkozó, a jogorvoslati eljárásban elvégzett ajánlatkérői számítás helytelen lenne. Ügydöntő jelentőséget ugyanis annak tulajdonított, hogy az 1.a mellékletben a hivatkozott szakember órára lebontott munkabére nem felel meg a minimálbérre vonatkozó előírásnak (1.038 forint/óra). Az alperes határozata tényállási részében, azon belül is a történeti tényállásban, az ajánlatkérői döntés és a jogorvoslati eljárásban tett ajánlatkérői nyilatkozat kapcsán került csak ismertetésre az ajánlatkérői számítás, annak alperes általi téves értékelése és jogsértő elfogadása tehát nem állapítható meg, a döntés nem ezen alapult, az ezzel ellentétes felperesi hivatkozás téves.

A Fővárosi Törvényszék nem fogadta el a felperes érvelését az aránytalanul alacsony ajánlati ár szerinti érvénytelenségi feltétel értelmezését illetően. Egyetértett az alperes döntésével, amelyben lényegét tekintve egy, az árindokolásban megjelenő ajánlati elem elfogadhatatlansága esetére az érvénytelenség megállapítását jogszerűnek értékelte. Szükséges e döntés indokaihoz elöljáróban annak a kiemelése, hogy az aránytalanul alacsony ár közbeszerzési jogi fogalom, mögötte a Kbt. 72. §-a szerint szabályozott, az ajánlatkérő számára kötelező értékelési folyamat és az ajánlati ár megalapozottságát igazoló feltételrendszer húzódik, ha e rendelkezéseknek az ajánlattevői magyarázat valamely okból nem megfelelő, az ajánlat érvénytelenségét e jogcímen kell megállapítani. A Kbt. rendelkezései kógensek, ha az aránytalanul alacsony árra vonatkozó jogi szabályozás alapján az objektív alapú indokolás követelménye akár egyetlen közölt adat alapján nem teljesül, az indokolás nem megfelelő, az ajánlat ez okból való érvénytelenségének megállapítása jogszerű, mert az árindokolás nem elfogadható, vagyis az ajánlatkérői értékelés a megajánlott árról beigazolódott. 

A Kbt. 73. §-a az ajánlat érvénytelenségének eseteit, esetköreit tartalmazza. A Kbt. 73. § (1) bekezdés a)-d) és f) pontja szerinti érvénytelenségi okok olyanok, amelyek egy ajánlat vagy részvételre jelentkezés bírálatakor, viszonylag könnyen, általában további vizsgálat nélkül megállapíthatók. A 73. § (1) bekezdés e) pontja szerinti egyéb érvénytelenségi ok ehhez képest, éppen annak jellege miatt, tágabb érvénytelenségi kategória, amelynek számos, előre meg nem határozható megvalósulási formája lehet. Konkrét és tipikus eseteire ezért ad példálódzó jellegű felsorolást a Kbt. 73. § (4) bekezdése. Ide tartozik egyebek között a kötelezően alkalmazandó munkajogi előírásoknak nem megfelelő ajánlat esete is. Nyilvánvaló, miután az aránytalanul alacsony ár vizsgálata egy folyamatot feltételez, melyet a Kbt. külön szabályoz, a Kbt. 73. § (2) bekezdése e helyen önállóan tartalmazza ezt az érvénytelenségi okot, ugyanakkor visszautal a 72. § rendelkezéseire.

Ha az ajánlatkérő nem azonosít a megtett ajánlatok, az azokhoz kapcsolódó adatok alapján érvénytelenségi okot, azonban a Kbt. 72. § (1) bekezdése szerint részéről okszerű kétely merül fel arra, hogy a megajánlott ár aránytalanul alacsony, akkor a Kbt. 72. §-a szerinti eljárásrendben kötelező az indokoláskérés, továbbá fennáll a kiegészítő indokolás, felvilágosítás kérés lehetősége. Ez az eljárás feltételezi az ajánlatkérői vizsgálatát az ajánlatnak, önmagában azonban még nem jelentheti, hogy az érvénytelenség jogkövetkezménye jogszerűen levonható lenne, csak azt a folyamatot indítja el, aminek során alkalmazandók a Kbt. 72. § rendelkezései, s amelynek eredményeként az ajánlatkérőnek meg kell győződnie arról, hogy valóban aránytalanul alacsony árat tartalmazó ajánlatról van-e szó. A folyamat során beérkező ajánlattevői adatok, információk értékelésére kerül sor. Mivel az árképzésnek megannyi jogszerű módja van, ezért annak vizsgálata komoly kihívás az ajánlatkérők számára, ugyanakkor az árképzéssel szembeni minimális elvárás a jogszerű keretek között maradás, aminek a Kbt. 72. §-a kifejezett jelentőséget tulajdonít.

Ha és amennyiben az árvizsgálati eljárást az ajánlatkérő megindítja, akkor a fentiek szerint a Kbt. kógens szabályai határozzák meg annak a folyamatát. A 72. § (2) bekezdés rögzíti, hogy milyen objektív alapú indokolást vehet figyelembe az ajánlatkérő, és itt a példálózó jelleggel megadott szempontok között is szerepet kap a Kbt. 73. § (4) bekezdése szerinti követelményeknek történő megfelelés, ami többek között a munkajogi követelményeket is tartalmazza. Ha ugyanis a megajánlott árat, annak részét képező bérköltségeket a magyarázatra felhívott ajánlattevő a jogszerűséggel, így a vonatkozó bérminimum szabályozásnak megfeleléssel indokolja, akkor ahhoz az objektivitás, a további megkérdőjelezhetetlenség védelme társul. Ebből látható, hogy a jogalkotó kiemelt szerepet tulajdonított a jogszerűségi feltételeknek, s köztük e helyen a munkajogi előírásoknak való megfelelésnek. Ebből következik, hogy a jogszerűtlenség, így a munkajogi követelmények nyilvánvaló sérelme az indokolást elfogadhatatlanná teszi, az objektív alapú indokolást kizárja, így az ajánlat érvénytelensége minden további vizsgálat nélkül megállapítható e jogcímen, hiszen az ajánlati ár körében vizsgálódott az ajánlatkérő, a Kbt. 73. § (4) bekezdésével pedig a kapcsolatot a 72. § (4) bekezdése megteremti, amikor az indokolás nem megfelelőségét a jogszabályi követelmények hiányával köti össze. Téves a felperesnek az a vélekedése, hogy ebben az esetben – függetlenül adott esetben a minimálbér sérelmének általa sem vitatott bekövetkezésétől – az ajánlatkérőnek további vizsgálatot kellett volna végeznie mindaddig, amíg valamennyi általa adott indokoláshoz szolgáltatott adat pénzügyi-, gazdasági elemzését elvégzi és ebből az aránytalanul alacsony ár tényszerűségéhez eljut. Miután az indokolás a jogszabályok sérelme miatt nem volt megfelelő, további vizsgálat már nem volt végezhető.

A közpénzek jogszerű felhasználásának keretét adó közbeszerzési szabályozás nem vitatható terhet jelent a Kbt. hatálya alá eső, kötelezett jogalanyok számára, amelyeknek működésében a közbeszerzési eljárásokat a törvény által megkövetelt módon, a szükséges körben, mértékben és mélységben kell lefolytatni. Ebből következően az egyes közbeszerzési eljárásokban az egyes ajánlatok vizsgálatát pedig olyan terjedelmi korláton belül kell elvégezni egy érvénytelenséget okozó elem esetén, amíg annak azonosításához és megállapításához szükséges adatok előállnak. Ezt az értelmezést erősíti az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési alapszabály is.  

Az ajánlatkérő az összegezésben az érvénytelenség jogkövetkezményét levonta. Arra hivatkozott, hogy a táblázatban található bruttó bérköltségek aránytalanok és gazdaságilag észszerűtlenek, és az egyik orvos esetében a bér a bérminimumot nem éri el. Helyesen járt el az alperes akkor, amikor ezt az indokolást vizsgálta, és vonta ellenőrzés és értékelés alá az üzleti titkot tartalmazó adatokat, valamint a bérköltségekre vonatkozó táblázatokat tartalmazó indokolást. Ezek alapján helyesen hivatkozott arra, hogy alapvetően egy elemből következően, a hivatkozott orvos-munkavállalónak a bérminimumot nem elérő bérköltségéből már megállapítható, hogy az ajánlatkérő jogszerű döntést hozott. E jogsértő elem okán már nem lehetett szó a Kbt. 72. § (2) bekezdés e) pontja szerinti, objektív alapú indokolás követelményeit teljesítő magyarázatról. Egy ilyen magyarázat nyilvánvalóan vélelmez egy aránytalanul alacsony árat abban a pillanatban, hogyha a munkajogi követelményeknek való megfelelés nem állapítható meg, az ármagyarázat ilyen esetben már objektív alapú indokolásra alkalmatlanná válik. Ez okból annak sem volt relevanciája, hogy a kiegészítő ár-indokolás 10. oldalán mire hivatkozott a felperes, hiszen az általa alkalmazott bér nem felelt meg a munkajogi követelményeknek.

A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy utóbb a kifogásolt bért rendezte. A megtett ajánlata ugyanis a jogsértő béren alapult, azt tartalmazta az ajánlatának bérköltségekre vonatkozó része. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az ajánlat teljesíthetőségét és a jogszabályoknak való megfelelőségét az ajánlattétel időpontjában rögzített adatok alapján kell megítélni. Az ajánlat bérköltségi elemei akként rögzültek, ahogy azokkal a felperes az ajánlat megtételének időpontjában kalkulált, s akként, ahogy azokkal a felperes az ajánlat megtételekor a költségei, azon belül a bérköltségek közé soroltan számolt. Ezek forrása az ajánlatban nem a felperes által a kellően gondos eljárásra hivatkozással megtervezett tartaléka, ezt az alperes helytállóan nem fogadta el.

Ellentétes joggyakorlat arra vezetne, hogy az aránytalanul alacsony árra folytatott vizsgálatnak az objektív keretei oldódnának fel, s az ajánlatkérők nem tudnának az alperes és a bíróság által számon kérhető és ellenőrizhető vizsgálatokat végezni, ez közvetetten a közbeszerzések átláthatatlanná válását is felvetné.

A kifejtettek alapján a bíróság a felperes keresetét összességében alaptalannak értékelte, és elutasította.