2019. I. évfolyam 2. szám

Védelmi-biztonsági tárgyú beszerzések és minősített beszerzések

1. Bevezetés
A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 3. § 24. pontja szerint a Kbt. alanyi hatálya alá tartozó ajánlatkérők kötelesek beszerzéseiket közbeszerzési eljárás keretében lebonyolítani, amennyiben visszterhes szerződés megkötése érdekében, a Kbt. tárgyi hatálya alá eső beszerzési tárgy Kbt. 16-19. § alapján számított becsült értéke eléri vagy meghaladja a közbeszerzési értékhatárt. A közbeszerzési kötelezettség alól azonban maga a törvény is enged néhány kivételt, és bizonyos beszerzési tárgyak esetében nem köteles az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lefolytatni annak ellenére sem, hogy a közbeszerzés fentebb felsorolt konjunktív feltételei fennállnak. A Kbt. 9. § tartalmazza azokat az általános kivételeket, amelyek mind nemzeti, mind uniós értékhatár elérése esetén alkalmazhatók.

A Kbt. általános jellegű tárgyi kivételi körébe tartoznak a védelmi-biztonsági tárgyú és a minősített beszerzések is, amelyeket a Kbt. 9. § (1) bekezdés a) illetve b) pontja tartalmaz:

„9. § (1) E törvényt nem kell alkalmazni

a) a külön törvényben meghatározott védelmi és biztonsági tárgyú beszerzésekre azzal, hogy e beszerzésekre a külön törvényben meghatározott szabályok alkalmazandók, valamint ha a beszerzés a külön törvény alkalmazása alól is kivételt képez és a b) pont ba) alpontjának megfelelő kivételi esetben az Országgyűlés illetékes bizottsága külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő kezdeményezés alapján hozott előzetes döntésében a külön törvény alkalmazása alól felmentést adott,

b) az a) pont alá nem tartozó

ba) azon beszerzésekre, amelyek esetében a közbeszerzési szabályok alkalmazása olyan információk átadására kötelezné Magyarországot, amelyek felfedése ellentétes az állam biztonságához fűződő alapvető érdekeivel,

bb) olyan beszerzésekre, amelyek esetében Magyar-ország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekei, a minősített adatok védelme vagy a szükséges különleges biztonsági intézkedések a közbeszerzési eljárásban előírható biztonsági intézkedésekkel nem garantálhatóak, és amelyek megrendelésére az Országgyűlés illetékes bizottsága külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő kezdeményezés alapján hozott előzetes döntésében e törvény alkalmazása alól felmentést adott”.

2. Uniós szabályozás

A védelmi-biztonsági tárgyú beszerzések a Kbt. 9. § (1) bekezdés a) pontja, a minősített beszerzések a Kbt. 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján tartoznak a kivételek közé. Utóbbi beszerzések esetében az uniós szabályozási hátteret az EUMSZ 346. cikke adja, amely a következőképpen rendelkezik:

„(az EKSz korábbi 296. cikke)

(1) A Szerződések rendelkezései nem zárják ki a következő szabályok alkalmazását:

a) egyik tagállam sem köteles olyan információt szolgáltatni, amelynek közlését ellentétesnek tartja alapvető biztonsági érdekeivel;

b) a tagállamok megtehetik az alapvető biztonsági érdekeik védelme érdekében általuk szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket; ezek az intézkedések nem befolyásolhatják hátrányosan a belső piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek tekintetében.”

A fent idézett rendelkezés szerint tehát a belső piacon érvényes versenyfeltételek korlátozása nem jogsértő, amennyiben a korlátozás alkalmazására a tagállam nemzetbiztonsági érdekeinek védelme miatt kerül sor. Az alapvető biztonsági érdekek védelmére hivatkozva azonban az EUMSZ 346. cikke alapján kizárólag a kifejezetten katonai célú beszerzések esetében minősül jogszerűnek az ajánlatkérő korlátozó intézkedése; ezek az intézkedések nem befolyásolhatják hátrányosan a belső piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek tekintetében. A védelmi-biztonsági tárgyú beszerzések esetében az uniós jogi hátteret az Európai Parlament és a Tanács 2009/81/EK irányelve, azaz az ún. védelmi irányelv jelenti. A védelmi-biztonsági beszerzések a közbeszerzési irányelvek alkalmazása alól jelentenek csupán kivételt, azonban a védelmi irányelv vonatkozása miatt az uniós jogi szabályozás alól nem. A védelmi-biztonsági tárgyú beszerzések közül ezért az EUMSZ 346. cikkének relevanciája csupán azon esetekben vetődik fel, amikor a védelmi tárgyú beszerzés a védelmi irányelv hatálya alól is kivételt képez.

Az EUMSZ 346. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve 15. cikkének (2) bekezdése fekteti le a minősített beszerzések körét, mint közbeszerzési kivételi kategóriát, és a 15. cikkének (1) bekezdése rögzíti a védelmi-biztonsági tárgyú közbeszerzések kivételét.

3. Hazai szabályozás

Ahogy már fentiekben is kifejtettem, az uniós jogszabályi háttér alapján a védelmi-biztonsági beszerzéseket és a minősített beszerzéseket a Kbt. maga sorolja fel az általános kivételek között. A védelmi-biztonsági beszerzések tekintetében a Kbt-ben említett külön törvényt a védelmi és biztonsági célú beszerzésekről szóló 2016. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) jelenti. A Kbt. 9. § (1) bekezdés b) pontja pedig olyan beszerzések esetében enged kivételt a Kbt. alkalmazása alól, amelyek nem tartoznak a Vbt. hatálya alá, azonban a közbeszerzési szabályok alkalmazása Magyarország biztonsági, nemzetbiztonsági érdekeit sértené.
Megvizsgálva a Kbt. 9. § (1) bekezdés a) és b) pontjának szövegét, mindkét tárgybeli beszerzés tekintetében két-két esetkört fedezhetünk fel, mint kivételi kategóriát:

a)    Védelmi-biztonsági beszerzések [Kbt. 9. § (1) bekezdés a) pontja]:

-    a beszerzés a Vbt. hatálya alá tartozik, és az ajánlatkérő a beszerzését a Vbt-ben rögzített eljárási szabályok alapján folytatja le. Ez esetben a beszerzésre a Vbt. alkalmazandó.

-    a beszerzés a Vbt. hatálya alá tartozik, azonban a beszerzés a Vbt. szerint kivételi körbe esik. A Vbt. szerinti kivételi köröket a Vbt. 7. § tartalmazza. A Vbt. 7. § (1) bekezdés 4. pontja szerinti kivétel esetében (amely az EUMSZ 346. cikkén alapul), további feltétel azonban, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága a Vbt. alkalmazása alól felmentést adjon. Az Országgyűlés általi mentesítésre ez esetben a 225/2016. (VII. 29.) Korm. rendelet alkalmazandó. A Vbt. 7. §-ában található egyéb kivételi kategóriák esetében külön felmentésre nincs szükség.

A Kbt. 9. § (1) bekezdés a) pontjának esetleges alkalmazásáról tehát kizárólag abban az esetben beszélhetünk, ha a beszerzés a Vbt. tárgyi hatálya alá tartozik, amelyet a Vbt. 4. § (1) és (2) bekezdése rögzít.1

b)    Minősített beszerzések [Kbt. 9. § (1) bekezdés b) pontja]:
-    azok a beszerzések, amelyek esetében a közbeszerzési szabályok alkalmazása olyan információk átadására kötelezné Magyarországot, amelyek felfedése ellentétes az állam biztonságához fűződő alapvető érdekekkel.


1Vbt. 4. § (1) „E törvény hatálya kiterjed az ajánlatkérőknek
a) az 1. mellékletben felsorolt kategóriáknak megfelelő haditechnikai eszközök beszerzésére, szolgáltatások megrendelésére, az 1. mellékletben felsorolt rendszerek és képességek kialakítására irányuló, a haditechnikai eszközökhöz közvetlenül kapcsolódó, valamint a katonai célú építési beruházásokra irányuló beszerzéseire (a továbbiakban: védelmi beszerzés), azzal, hogy az e törvény hatálya alá tartozó haditechnikai eszközöket és szolgáltatásokat az 1. melléklet szerinti kategóriák részletes paramétereinek meghatározásával a Kormány rendeletben állapítja meg, valamint
b) az a) pont hatálya alá nem tartozó, Magyarország belső és külső biztonságát érintő, így különösen a rendvédelmi, a határvédelmi, az idegenrendészeti, a nemzetbiztonsági, a katasztrófavédelmi, az igazságszolgáltatási, a központi pénzügyi, a büntetés-végrehajtási, a válságkezelő feladatokkal, valamint a kritikus infrastruktúrák védelmével közvetlenül összefüggő azon beszerzéseire, amelyek minősített adatot keletkeztetnek, tartalmaznak vagy minősített adatkezelést tesznek szükségessé (a továbbiakban: biztonsági beszerzés).
Vbt. 4. § (2) E törvény hatálya kiterjed a 2. és 3. mellékletben felsorolt azon szolgáltatások megrendelésére irányuló beszerzésekre, amelyek kifejezetten katonai célt szolgálnak, vagy biztonsági célt szolgálnak és egyben minősített adatot érintenek, tartalmaznak vagy követelnek meg.”


-    azok a beszerzések, amelyek esetében Magyarország alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdekei, a minősített adatok védelme, vagy a szükséges különleges biztonsági intézkedések a közbeszerzési eljárásban előírható biztonsági intézkedésekkel nem garantálhatók.

A minősített beszerzések esetében mindkét esetkörben feltétele a kivétel alkalmazhatóságának, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága a Vbt. alkalmazása alól felmentést adjon. Az Országgyűlés általi mentesítésre ez esetben a 492/2015. (XII.30.) Korm. rendelet alkalmazandó.2

Az alkalmazandó jogszabály megállapítása érdekében jelen cikk végén található egy, a vizsgálat folyamatát és a fenti esetköröket tartalmazó áttekintő ábra.

4. A Kbt. 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja alkalmazásának kérdései

A tárgybeli kivételek feltételeiről az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) gyakorlatában találhatunk pár olyan példát, amelyek segítenek megvilágítani a védelmi-biztonsági beszerzések tör-vényi szabályozása alól is kivételt jelentő és a minősített beszerzések kivételi kategóriájának lehetséges alkalmazását.

Mindkét kapcsolódó beszerzés esetében tehát alapvető kérdés a közbiztonságra történő hivatkozás, azaz a tagállami alapvető nemzetbiztonsági érdekek védelme. Előbbi fennállása esetében ugyanis az ajánlatkérőnek lehetősége van a Kbt. 9. § (1) bekezdés a) pontja szerint a Kbt. hatálya alá nem tartozó, de egyúttal a Vbt. alól is kivételt képező, illetve a Kbt. 9. § (1) b) pontjai szerinti kivételeket alkalmazni, és közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül tárgybeli szerződéseket kötni. Az európai bírósági jogeseteket megvizsgálva azonban megállapítható, hogy a nemzetbiztonsági érdekekre történő hivatkozás jelenlegi megítélése is folyamatosan, lépésről-lépésre alakult ki a Bíróság joggyakorlatában az alábbiak szerint.

Az ún. Campus Oil-ügy  tényállása szerint 1979-ben az ír kormány létrehozott egy állami vállalatot (INPC) az ír olajipar támogatására, mely vállalat nyersolajat vásárolt a külföldi nyersanyagszállítóktól és kőolajfinomítással valamint kőolajipari termékek forgalmazásával foglalkozott. Az INPC tevékenysége 1981-ben körülbelül az ír olajipari termékek piacának 10 %-át fedte le. 1982-ben az ír ipari és energiaügyi miniszter kiadott egy rendeletet, miszerint az olajtermékek forgalmazóinak beszerzéseik 35%-át az ír nemzeti kőolaj-finomítótól, azaz az INPC-től kell vásárolniuk annak érdekében, hogy megrendeléseikkel biztosítsák annak fennmaradását. Az Írországban alapított, olajipari termékeket forgalmazó cégek közül öt vállalat – köztük a Campus Oil Limited – kifogásolták, hogy a beszerzéseiket az említett mértékben az INPC-vel kötelesek lebonyolítani, amely rendelkezés az import forgalmuk csökkenését eredményezi. A Bíróság nem találta azonban a közösségi jogba ütközőnek a fent hivatkozott rendeletet, tekintettel arra, hogy egy esetleges háborús vagy politikai válság esetén a minimális nemzeti olajfinomító-kapacitás léte elemi fontosságú az ország és a lakosság szempontjából, így a Bíróság a nyilván-valóan fennálló közbiztonsági megfontolásokra figyelemmel elfogadhatónak ítélte az idézett rendelkezést annak ellenére, hogy az aligha volt összeegyeztethető az áruk szabad mozgásának elvével. Az említett ügy kapcsán a Bíróság három konjunktív feltételt határozott meg, amelyeknek a közbiztonságon alapuló korlátozó intézkedéseknek meg kell felelniük:

-    szükségességi teszt: az intézkedésnek alkalmasnak kell lennie a közbiztonsági cél elérésére („capable of ensuring supplies”);

-    arányossági teszt: (the principle of proportionality): nincsen más, az alapszabadságok szempontjából kevésbé korlátozó intézkedés, amely alkalmas lenne ugyanazon cél elérésére;

-    az intézkedés nem korlátozhatja a belső piaci kereskedelmet az abszolút szükségesnél nagyobb mértékben.


2A közbeszerzés joga – Kommentár a gyakorlat számára – Hetedik, átdolgozott kiadás (szerzők: Cser Palkovics Tamás, Márton Gizella, Mészáros Áron, Patay Gábor, Patay Géza, Smaraglay Gábor) (szerkesztette: Patay Géza; HVG-ORAC Kiadó); 74/1. oldal.
  A Bíróság július 10.-i ítélete: 1984. Campus Oil Limited és társai kontra ministre pour l'Industrie et l'Energie és társai. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: High Court - Írország. 72/83. sz. ügy (ECLI:EU:C:1984:256).


Habár a Campus Oil-ügyben a Bíróság megfogalmazta azokat a feltételeket, amelyeknek a közbiztonságon alapuló kivételnek meg kell felelnie, az EUMSZ 346. cikkében megfogalmazott alapvető biztonsági érdek megalapozottságának vizsgálatára kezdetben nem került sor a Bíróság joggyakorlatában (diszkrecionalitás elve).

A Fiocchi-ügy4 tényállása szerinti a kérelmező Fiocchi munizioni SpA egy olasz vállalkozás, amely fegyvereket és lőszereket gyártó és forgalmazó piacon működött, és amely keresetében sérelmezte, hogy a spanyol állam 1996 és 1998 között körülbelül mindösszesen 35 000 000 spanyol peseta értékben szerződéseket ítélt oda az Empresa Nacional Santa Barbara nevű spanyol fegyvergyártó cégnek. A spanyol állam azzal védekezett, hogy a Santa Barbara egy olyan állami vállalat, amely kizárólag fegyverek és lőszerek gyártásával foglalkozik, és a gyárai a spanyol védelmi minisztérium tulajdonát képezik, valamint a termékeit elsősorban a spanyol hadsereg igényeinek kielégítésére szánták, amelyből az következik, hogy a tevékenysége a spanyol állam nemzeti védelmi érdekeit szolgálja. A kérelmező vitatta azonban a Santa Barbara tevékenységének kifejezetten katonai jellegét, mivel állítása szerint a cég termékeinek eladására nemcsak katonai célból, hanem civil vevők számára is sor került, amely által a cég nem csupán állami közbiztonsági igényeket elégít ki, így nem fogadható el az a pénzbeli támogatás, amelyet a spanyol állam fizetett számára.

Hasonló kérdést vizsgált a Bíróság a C-252/01. sz. ügyben5, amely abból adódott, hogy 1988-ban a belga vízi útvonalakkal és tengerparttal kapcsolatos ügyekkel foglakozó hatóság pályázati felhívást küldött ki a partok légi fotózása általi felügyeletére irányuló tevékenység egy éves ellátására. A szerződést a belga Eurosense Belfotop nevű vállalatnak ítélték oda. 1989-ben a szerződést további hat évre hosszabbították meg a felek. 1995-ben a belga állam egy 534 000 000 belga frank értékű kiegészítést fűzött a szerződéshez, a tevékenység további 9 évre történő ellátása fejében. 1995-ben az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) vizsgálni kezdte a szerződés megkötésének és meghosszabbításának körülményeit, és észrevételeiben kifejtette, hogy álláspontja szerint az 1995-ben eszközölt kiegészítést nyílt pályázati felhívás útján kellett volna közzétenni a belga államnak. A belga állam a Bíróság előtt folytatódó eljárásban kifejtette, hogy álláspontja szerint a szerződés különleges biztonsági érdekeket érint.

A fent idézett két ügyben a Bíróság azonban elfogadta a tagállamnak az alapvető biztonsági követelményekre történő hivatkozását, és nem vizsgálta, hogy mik voltak e követelmények, valamint, hogy a hivatkozott kivétel alkalmazása megfelelt-e a szükségességi-arányossági tesztnek. A Bíróság értelmezése szerint a tagállamoknak széleskörű diszkrecionális joguk van eldönteni, hogy hogyan védelmezik alapvető biztonsági érdekeiket6.  

Fontos megállapítása ugyanakkor a Fiocchi-ügynek, hogy abban kimondta a Bíróság, hogy az EUMSZ 346. cikk b) pontjában hivatkozott fegyverek, lőszerek és hadianyagok köre kizárólag az Európai Unió Tanácsának (a továbbiakban: Tanács) 1958-as listájában szereplő termékekre terjed ki. Ez az EUMSZ 346. cikk (2) bekezdésében is rögzítésre került.
A tagállami diszkrecionalitás joggyakorlatában az ún. Agusta-helikopter ügyben7  hozott ítélet jelentett változást abból a szempontból, hogy a hivatkozott ítéletében az EUMSZ 346. cikk megszorító értelmezését mondta ki a Bíróság. A Bíróság előtt folyó eljárásban keresetével a Bizottság kötelezettségszegés megállapítását kérte az Olasz Köztársasággal szemben. A Bizottság több, 2000 és 2003 közötti, a Corpo dei Vigili del Fuocóval (tűzoltó testületek), a Carabinierivel (határőrök), a Corpo forestale dello Statóval (állami erdészeti testület), a Guardia Costierával (parti őrség), a Guardia di Finanzával (vámhivatal), a Polizia di Statóval (nemzeti rendőrség), valamint a minisztertanács elnökségének polgári védelmi egységével megkötött szerződést vizsgált, amelynek eredményeképpen megállapította, hogy általános gyakorlat az olasz állam különböző katonai és civil testületei igényeinek kielégítése céljából az Agusta és Agusta Bell helikopterek beszerzésére irányuló szerződések közvetlen odaítélése.


4 A Bíróság szeptember 30.-i ítélete: 2003. Fiocchi munizioni SpA kontra Európai Közösségek Bizottsága. T-26/01. sz. ügy (ECLI:EU:T:2003:248).
5  A Bíróság október 16.-i ítélete: 2003. Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság. C-252/01. sz. ügy (ECLI:EU:C:2003:547).
6  Védelmi és biztonsági beszerzések szabályozása – Lak Vilmos, Dr. Tátrai Tünde előadás. http://bmevents.gov.hu/sites/default/files/V%C3%A9delmi%20LV%20TT%20_v%C3%A9gleg.pdf.
7  A Bíróság április 8.-i ítélete: 2008. Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság. C-337/05. sz. ügy (ECLI:EU:C:2008:203)


Az olasz állam azzal érvelt, hogy a szóban forgó helikopterek „kettős felhasználású áruk”, azaz mind civil, mind katonai célokra használhatók. A Bíróság kiemelte azonban ítéletében, hogy a tagállamok által a nemzeti érdek jogos követelményei keretében elfogadott intézkedések összességükben nem mentesülnek a közösségi jog alkalmazása alól pusztán azért, mert a közbiztonság vagy a nemzetvédelem érdekében születtek8.  A Bíróság álláspontja szerint a tagállamok megtehetik az alapvető biztonsági érdekeik védelme érdekében általuk szükségesnek tartott, fegyverek, lőszerek és hadianyagok előállításával vagy kereskedelmével kapcsolatos intézkedéseket; azzal a feltétellel azonban, hogy ezek az intézkedések nem befolyásolják hátrányosan a közös piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek tekintetében. Az említett rendelkezés szövegéből megállapítható, hogy a szóban forgó termékeknek kifejezetten katonai célokat kell szolgálniuk. Ebből következik, hogy az olyan felszerelések vásárlása során, amelyek katonai célú felhasználása bizonytalan, szükségképpen be kell tartani a közbeszerzési szerződések odaítélésének szabályait. Helikoptereknek katonai testületek számára civil felhasználás céljából történő beszerzésekor ugyanezen szabályok betartásával kell eljárni. Márpedig nem vitatott, hogy a szóban forgó helikopterek, amint azt az Olasz Köztársaság is elismerte, bizonyosan civil célokat és esetlegesen katonai célokat szolgálnak. Másodszor az említett tagállam az Agusta által gyártott helikopterek előállításához szolgáltatott adatok bizalmas jellegére hivatkozott a szerződések e társaságnak tárgyalásos eljárással történő odaítélése igazolásául. A Bíróság álláspontja szerint azonban az Olasz Köztársaság nem jelölte meg azokat az okokat, amelyek alapján úgy ítéli meg, hogy az Agusta által gyártott helikopterek előállításához szolgáltatott adatok bizalmas jellege kevésbé lenne biztosítva, amennyiben más – akár Olaszországban, akár más tagállamban letelepedett – társaságra bíznák az előállítást. E tekintetben a titoktartási kötelezettség előírásának szükségessége egyáltalán nem zárja ki valamely versenyeztetési eljárás alkalmazását a szerződés odaítélése vonatkozásában.

Az Agusta-helikopter ügyben hangsúlyozott megszorító értelmezés gyakorlatát a Bíróság tovább szigorította a C-615/10 számú ügyben9.  A tényállás szerint a finn ajánlatkérő 2008-ban egy forgóasztalos berendezés beszerzésére irányuló, 1 650 000 euró értékű közbeszerzési eljárást indított, anélkül, hogy előzetesen hirdetményt tett volna közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. 2008. február 5-én négy gazdasági szereplőt hívott fel ajánlattételre, köztük az InsTiimi nevű céget is. 2008. június 24-én a szerződést az InsTiimi helyett egy másik ajánlattevőnek ítélték oda olyan „tárgyalásos eljárás” keretében, amely a 2004/18 irányelv szerinti egyik közbeszerzési eljárás követelményeinek sem felelt meg. 2008. június 25-én a szerződés tárgya és az alapeljárás tárgyát képező forgóasztalos berendezés működése ismertetésre került az egyik finn napilapban. Az InsTiimi, mivel álláspontja szerint a közbeszerzési eljárást a 2004/18 irányelv előírásainak megfelelően kellett volna lefolytatni, a finn gazdasági ügyek bírósága előtt megtámadta az alapeljárás tárgyát képező közbeszerzési szerződés odaítéléséről szóló határozatot. E bíróság a keresetet elutasította, mivel úgy ítélte meg, hogy az említett forgóasztalos berendezés alapvetően katonai célra szolgál, és az ajánlatkérő kizárólag ilyen célra kívánta használni azt. Az InsTiimi e határozat ellen fellebbezést terjesztett elő a finn legfelsőbb közigazgatási bíróságnál. E bíróság előtt az InsTiimi előadta, hogy a forgóasztal a civil szektorból származó műszaki innováció, és nem katonai felszerelési tárgynak tervezték. Az alapügy tárgyát képező forgóasztalos berendezés műszaki megvalósítása teljesen szabadon hozzáférhető anyagokon, összetevőkön és összeszerelésen alapszik, és az ezzel összefüggő tervezés csupán az építőelemek célzott kiválasztását és összeillesztését jelenti a kiírásban szereplő előírások teljesítéséhez. Az alperes a bíróság előtt azzal védekezett, hogy e forgóasztalos berendezést kifejezetten katonai célra szerezték be, és azt speciálisan katonai bevetések szimulálására szánták.


8 lásd ebben az értelemben a C 186/01. sz. Dory ügyben 2003. március 11 én hozott ítélet [EBHT 2003., I 2479. o.] 30. pontját.
9  A Bíróság június 7.-i ítélete: 2012. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Korkein hallinto-oikeus - Finnország. C-615/10. sz. ügy (ECLI:EU:C:2012:324).


A forgóasztal segítségével a légi felderítés elleni katonai csapást szimulálják és gyakorolják meghatározott szögből és célmeghatározással. Érvelése szerint az említett forgóasztalos berendezés lényeges eleme a mérések, szimulációk és az elektronikus hadviselés gyakorlása céljából szabadban felépítendő mérőpályának, így katonai célú fegyverkutatásra tervezik. A finn legfelsőbb közigazgatási bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a Bíróságnál, melynek keretében azt a kérdést vetette fel, hogy a 2004/18 irányelv alkalmazandó-e akkor, ha a szerződés tárgyát képező eszköz kifejezetten katonai célt szolgál, azonban ezen eszköznek a civil szektorban is létezik messze-menően hasonló műszaki hasznosítása. A Bíróság szerint a kivétel azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyeket a tagállamok szükségesnek ítélhetnek alapvető biztonsági érdekeik védelméhez, azonban azt nem lehet olyan módon értelmezni, hogy a tagállamokra olyan hatáskört ruház, amely alapján azok pusztán ezen érdekekre hivatkozva eltérhetnek az EK-Szerződés rendelkezéseitől. A Tanácsnak az EKSz 296. cikk (2) bekezdésében [jelenleg EUMSZ 346. cikke] kifejezetten hivatkozott, 1958. április 15-i jegyzékén szereplő terméktípusok főszabály szerint az ugyanezen cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti eltérési lehetőség hatálya alá tartoznak. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az olyan termék, mint az alapügyben szóban forgó forgóasztalos berendezés, besorolható-e az említett jegyzékben található valamely kategóriába. Az EKSz 296. cikk (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg EUMSZ 346. cikke] ugyanakkor akként rendelkezik, hogy a tagállamok által így elfogadott intézkedések nem befolyásolhatják hátrányosan a közös piacon belüli versenyfeltételeket a nem kifejezetten katonai célokra szánt termékek tekintetében. Következésképpen az ajánlatkérő nem hivatkozhat az EKSz 296. cikk (1) bekezdésének b) pontjára [jelenleg EUMSZ 346. cikke] olyan felszerelés vásárlásával kapcsolatos kivételt tevő intézkedés igazolására, amelynek bizonyosan van civil hasznosítása, katonai célú hasznosítása azonban csak esetleges. Másfelől, még ha valamely termék a felszereléseknek a Tanács 1958. április 15-i jegyzékében szereplő valamelyik kategóriájába tartozna is, amennyiben annak messzemenően hasonló civil hasznosítása is létezik, e termék csak akkor tekinthető kifejezetten katonai célra szántnak az EKSz 296. cikk [jelenleg EUMSZ 346. cikke] értelmében, ha az ilyen hasznosítási móddal nemcsak az ajánlatkérő ruházza fel azt, hanem a hasznosítás az ilyen célra tervezett, kifejlesztett vagy jelentős mértékben átalakított felszerelés sajátos tulajdonságaiból következik. A termékeknek objektíve kell kifejezetten katonai jellegűnek lenniük. Az ilyen forgóasztalos berendezés, amennyiben azt az ajánlatkérő kizárólag katonai célokra kívánja használni, csak akkor tekinthető kizárólag ilyen célra szántnak az EKSz 296. cikk (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg EUMSZ 346. cikke] értelmében véve, ha az alapeljárás felperese által hivatkozott, civil hasznosításra szánt hasonló eszközöktől eltérően, az említett berendezés sajátos tulajdonságainál fogva kifejezetten ilyen célokra tervezettnek és kifejlesztettnek tekinthető, ideértve a jelentős átalakítások esetét is, amit szintén a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia. A Bíróság hozzátette, hogy amennyiben a fenti megfontolások alapján a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítja meg, hogy az alapügy tárgyát képező termék a 2004/18 irányelv 10. cikkében hivatkozott EKSz 296. cikk (1) bekezdése b) pontjának [jelenleg EUMSZ 346. cikke] tárgyi hatálya alá tartozik, e bíróságnak ellenőriznie kell azt is, hogy a Szerződés e rendelkezésében biztosított lehetőségre hivatkozó tagállam tudja-e bizonyítani, hogy alapvető biztonsági érdekeinek védelme miatt az e cikkben előírt eltérés alkalmazása szükséges-e, és hogy ezen alapvető érdekek védelme nem lett volna-e elérhető a 2004/18 irányelv által előírt versenyeztetési eljárás keretében.

5. Összegzés

A fenti pontokban részletezett jogszabályokból és uniós jogesetekből megállapíthatjuk, hogy a hazai jogszabályok zömében eljárási szabályokat találhatunk, és a tárgybeli kivételek alkalmazásáról szóló anyagi jogi szabályozás tekintetében részletesebb képet kizárólag a vonatkozó európai bírósági esetjog megismerésével kaphatunk, amely szerint a legfontosabb következtetések az alábbiak:

-    a tagállamoknak joguk van meghatározni azokat az alapvető biztonsági követelményeket, amelyeket a nemzetbiztonsági érdekeik védelmében szükségesnek tartanak, azonban ez nem terjeszkedhet túl a feltétlenül szükséges mértéken, és meg kell felelnie az arányosság követelményének;

-    az EUMSZ 346. cikkében rögzített lehetőséget megszorítóan kell értelmezni;

-    annak a terméknek, amelyet az EUMSZ 346. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti kivételre hivatkozva, a közbeszerzési eljárás mellőzésével [és egyben a Vbt. szabályait is mellőzve] szerez be az ajánlatkérő, a Tanács 1958-as listájában szerepelnie kell és kifejezetten katonai célt kell szolgálnia; amennyiben az adott termék a civil szektorban is megtalálható, illetve civil hasznosítása is előfordul, csak akkor illeszkedhet a tárgybeli kivételbe a termék, ha az valamely objektív tulajdonságában eltér a civil szektorban fellelhető hasonló termékektől, például annak jelentős átalakításánál fogva. Nem elegendő, ha csupán az ajánlatkérő tekinti kifejezetten katonai célra szánt terméknek, és a katonai célú felhasználás csak esetleges. A kivétel alkalmazása akkor jogszerű, ha az adott termék kifejezetten katonai felhasználásra lett tervezve és gyártva.

A hazai jogszabályok áttekintése alapján pedig világosan látszik, hogy a Kbt. 9. § (1) bekezdés a) és b) pontja sok hasonlóságot mutat egymással, mégsem ugyanarról a jogalapról beszélhetünk a két kivételi pont tekintetében. Alábbiakban bemutatott összehasonlító táblázat összegzi a két kivételi kategória közötti legfontosabb különbségeket:

kép

Segédtáblázat az alkalmazandó jogszabály megállapítása érdekében a védelmi biztonsági és a minősített beszerzések esetében

kép