A jogorvoslat alapjául szolgáló tényállás
Az ajánlatkérő 2024. október 25. napján, a Kbt. Harmadik Része – a Kbt. 112. § (1) bekezdés b) pontja – szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított építési beruházás tárgyában.
Az ajánlatkérő a felhívás III.1.2) pontjának P.2. pontjában gazdasági és pénzügyi alkalmassági követelményként a felhívás feladásának napját megelőző három, mérlegfordulónappal lezárt üzleti évre vonatkozó, a közbeszerzés tárgya (magasépítés) szerinti tevékenységből származó – általános forgalmi adó nélkül számított – (meghatározott mértékű) árbevétel meglétét írta elő, melynek igazolásaként csatolni kérte az ajánlattevő közbeszerzés tárgyából (magasépítés) származó – általános forgalmi adó nélkül számított – árbevételéről szóló nyilatkozatát évenkénti bontásban.
Az ajánlattételi határidőig mindösszesen tizenhárom ajánlat került benyújtásra, közte a kérelmező és az egyéb érdekelt részéről.
Az ajánlatkérő a Kbt. 71. § (1) bekezdésének alkalmazásával a kérelmezővel szemben hiánypótlási felhívást bocsátott ki, figyelemmel arra, hogy a kérelmező ajánlata a közbeszerzés tárgya szerinti tevékenységből származó árbevétellel kapcsolatos nyilatkozatot nem tartalmazta. Az ajánlatkérő a hiánypótlási felhívásban minderre tekintettel kérte, hogy a kérelmező csatolja „a felhívás feladásának napját megelőző három, mérlegfordulónappal lezárt üzleti évre vonatkozó, a közbeszerzés tárgyából (magasépítés) származó – általános forgalmi adó nélkül számított – árbevételéről szóló nyilatkozatát évenkénti bontásban.”
A kérelmező a hiánypótlási felhívásnak eleget tett, ugyanakkor kizárólag a felhívás feladását megelőző három, mérlegfordulónappal lezárt üzleti évben a teljes és nem a közbeszerzés tárgyából származó – általános forgalmi adó nélkül számított – árbevételét adta meg évenkénti bontásban.
Az ajánlatkérő 2025. február 26. napján az eljárást lezáró döntésében a kérelmező ajánlatát a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja szerinti jogcímre hivatkozásul érvénytelenné nyilvánította, mivel a kért magasépítésből származó árbevételről nyilatkozat nem került benyújtásra.
A kérelmező az ajánlatkérő döntésével szemben, saját érvénytelenségének megállapítása okán előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, kérve a további hiánypótlás elrendelését, melyet az ajánlatkérő azzal utasított el, hogy mivel a P.2. pont szerinti alkalmassági követelmény egyértelműen fogalmazott, ajánlatkérő pedig hiánypótlási felhívás keretében kifejezetten megjelölte, milyen tartalmú nyilatkozat benyújtását várja, így újabb hiánypótlás elrendelésére nincs mód, ugyanis abban a korábbi hiánypótlásában foglaltakat tudná megismételni.
A jogorvoslati eljárás
A kérelmező az előzetes vitarendezés elutasítását követően 2025. március 13. napján jogorvoslati eljárást kezdeményezett a Döntőbizottság előtt négy kérelmi elemet érintően. Az első két kérelmi elem körében saját érvénytelenségét kifogásolta, ugyanis álláspontja szerint egyrészt téves az a megállapítás, miszerint a kérelmező ajánlata a P.2. alkalmassági feltétel igazolására iratot nem tartalmazott, másrészt a hiánypótlás körében benyújtott nyilatkozattal szemben, amennyiben annak tartalma nem felelt meg az ajánlatkérői elvárásnak, fennállt a további hiánypótlás vagy felvilágosításkérés elrendelésének lehetősége. Álláspontja szerint ugyanis a hiánypótlás keretében becsatolt nyilatkozatot a vizsgálat szempontjából új dokumentumként kellett volna figyelembe venni, melynek vizsgálata során bármely tartalmi hiányosságot, illetve nem egyértelmű kijelentést csak új, addig nem észlelt – és nem korábban megjelölt – hiányként kellett volna az ajánlatkérőnek értékelnie. A kérelmező ezen előadása érveléseként azt rögzítette, hogy mivel az ajánlatából hiányzott a P.2. alkalmassági követelmény igazolása, ezért annak tartalma az ajánlatkérő előtt nem volt ismert, a hiánypótlás elrendelése is a teljes nyilatkozat hiányára tekintettel került elrendelésre. Ezáltal az ajánlatkérő is kizárólag a hiánypótlás teljesítését követően észlelhette a nyilatkozat tartalmi hiányosságait, esetleges ellentmondásait, eképpen az ajánlatkérő kizárólag egy további hiánypótlás vagy felvilágosításkérés után kerülhetett volna abba a helyzetbe, hogy megalapozott és jogszerű döntést hozhasson a kérelmezői ajánlat érvényessége kérdésében. A kérelmező mindezen túlmenően – az előzetes vitarendezési kérelmében már nem hivatkozott – további két kérelmi elemet is előterjesztett, melyben egyrészt az összegezésben megjelenő ajánlatkérői indokolás megfelelő voltát tette kérdésessé, másrészt a Kbt. 2. § (4) bekezdése szerinti hatékony és felelős gazdálkodás alapelvi sérelmét állította, ugyanis amennyiben az ajánlatkérő a Kbt. 71. § (6) bekezdését alkalmazta volna, úgy a kérelmező ajánlatának érvénytelensége nem került volna megállapításra, ekképpen a beruházás – a kérelmező ajánlata alapján – jóval költséghatékonyabban, alacsonyabb bekerülési értékkel kerülhetett volna megvalósításra.
Az ajánlatkérő a jogorvoslati eljárásban a kérelmezői előadással szemben arra hivatkozott, hogy a hiánypótlás egyértelműen és világosan került megfogalmazásra, eképpen tudható volt, hogy a kérelmezőnek csatolnia szükséges a megelőző három évre vonatkozó, magasépítésből származó ÁFA nélküli árbevételéről szóló nyilatkozatot évenkénti bontásban. Ezzel szemben a kérelmező a hiánypótlási felhívásra benyújtott nyilatkozatában érdemben csak a megelőző három üzleti évben az ÁFA nélkül számított teljes árbevételét közölte évenkénti bontásban. Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a hiánypótlásra az abban foglalt, igényelt tartalomtól teljesen eltérő tartalmú nyilatkozatot, adatot közölt, ezáltal a nyilatkozat nem minősül a P.2. alkalmassági követelményeknek való megfelelésről szóló nyilatkozatnak. Az ajánlatkérő minderre tekintettel kizárta annak lehetőségét, hogy újabb hiánypótlás vagy felvilágosításkérés kibocsátásának lehetősége fennállna, ugyanis azzal ugyanannak a hiánynak a pótlására kellett volna a kérelmezőt felhívni, és ezzel összefüggésben hivatkozta a döntőbizottsági gyakorlatot, illetve a Kúria jelen ügyben is irányadónak tekintendő Kfv.37352/2015/4. számú ítéletét. A további kérelmi elemeket illetően előadta, hogy a kérelmezői ajánlat érvénytelenségét megfelelően indokolta, illetve igazoltan a Kbt. 2. § (4) bekezdésébe foglalt törvényi elvárásnak tett eleget az eljárás során.
A Döntőbizottság döntésében megjelenő főbb megállapítások
A Döntőbizottság – a közbeszerzési eljárás megindításának napján irányadó Kbt. anyagi jogi rendelkezések figyelembevételével – a jogorvoslati kérelmet, az egységesen elbírált első két kérelmi elemet érintően, elutasította és e körben megállapította, hogy az ajánlatkérő a jogszabályoknak megfelelően járt el, amikor az ajánlatok bírálata során a kérelmezőt a P.2. alkalmassági minimumkövetelmény igazolása körében hiánypótlásra szólította fel, mert arra vonatkozó igazolást az ajánlatában nem nyújtott be.
A Döntőbizottság a hiánypótlási felhívás tekintetében megállapította, hogy az megfelelt a Kbt. 71. § (2) bekezdésben foglaltaknak, az ajánlatkérő a hiánypótlási felhívásban egyértelműen megjelölte a pótlandó hiányt. A hiánypótlásban az ajánlatkérő egyértelműen rögzítette, hogy milyen irat benyújtását várja el, konkrétan meghatározva az irat tartalmát is. A hiánypótlási felhívásban egyértelműen rögzítésre került, hogy a kérelmező csatolja a magasépítésre vonatkozó árbevételéről szóló nyilatkozatát az előző három évre vonatkozóan. A Döntőbizottság rámutatott, hogy az ajánlatkérő így nemcsak egy irat, nyilatkozat benyújtását írta elő a hiánypótlásban, hanem kifejezetten egy meghatározott tartalmú irat benyújtását kérte, és a benyújtandó irat tartalmát is pontosan rögzítette. Kiemelte, hogy a hiánypótlás egyértelműen egy meghatározott tartalomra vonatkozóan kért nyilatkozatot, nevezetesen, hogy a kérelmező csatolja a magasépítésre vonatkozó árbevételéről szóló nyilatkozatát az előző három évre vonatkozóan. Ezen előírás azonban már az ajánlati felhívásban is megjelent, mind a P.2. alkalmassági minimumkövetelmény meghatározása körében rögzítésre került, mind a pedig a P.2. alkalmassági feltétel igazolására vonatkozóan meghatározott irat tekintetében. Mindezek alapján a jelen esetben tehát nem egy nyilatkozat volt a hiány, hanem a magasépítés árbevételére vonatkozó nyilatkozat volt a hiány, ezt rögzítette az ajánlatkérő a hiánypótlási felhívásban és ezt kellett pótolnia a kérelmezőnek.
A Döntőbizottság rámutatott, hogy a kérelmező a hiánypótlás egyértelmű rendelkezése ellenére a teljes évi árbevételére vonatkozó nyilatkozatot csatolt, mely nem felelt meg az ajánlatkérő felhívásának, mert nem azt a tartalmú nyilatkozatot, igazolást nyújtotta be a kérelmező, amit az ajánlatkérő előírt. Mivel nem került benyújtásra a magasépítésre vonatkozó árbevételéről szóló nyilatkozat az előző három évre vonatkozóan, ezért megállapítható volt, hogy a kérelmező a hiányt nem pótolta, még részben sem.
A Döntőbizottság kiemelte, hogy a Kbt. 71. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő akkor köteles újabb hiánypótlást elrendelni, ha a korábbi hiánypótlási felhívásban nem szereplő hiányt észlelt. Tárgybani esetben ezen ajánlatkérői kötelezettség azonban nem jelentkezett, mert nem az a helyzet állt elő, hogy a korábbi hiánypótlási felhívásban nem szereplő hiány áll fenn, hanem a hiánypótlási felhívásban egyértelműen meghatározott ugyanazon hiány a kérelmező hiánypótlását követően is fennáll, a magasépítésre vonatkozó árbevételről szóló nyilatkozat nem került becsatolásra. A Kbt. 71. § (6) bekezdése pedig rögzíti, hogy a korábban megjelölt hiány a későbbi hiánypótlás során már nem pótolható. Azonban mivel a tárgyi esetben az ajánlatkérő által a korábbi hiánypótlásban megjelölt ugyanazon hiány állt fenn a kérelmező hiánypótlását követően is, így az egy későbbi hiánypótlás keretében már nem pótolható. Jelen esetben a korábbi hiánypótlási felhívásban megjelölt ugyanazon tárgyú hiány pótlására kellene felhívni a kérelmezőt az esetleges újabb hiánypótlás során, a magasépítésre vonatkozó árbevételről szóló nyilatkozat benyújtására, de erre a Kbt. kógens előírásai alapján nincs lehetőség. A Döntőbizottság rámutatott arra, hogy a hiánypótlás megfelelő teljesítése az ajánlattevő felelőssége.
A Döntőbizottság hangsúlyozta, hogy kérelmező előadásával szemben tárgybani esetben nem az az eset áll fenn, hogy a hiánypótlás során a kérelmező által benyújtott nyilatkozatban tartalmi hiányosság van, hanem éppen az előírt, benyújtandó, meghatározott tartalmú nyilatkozat teljes tartalma hiányzik. Így nem további hiány, hiányosság észlelhető a kérelmező által a hiánypótlás során benyújtott nyilatkozatban, iratban, hanem ugyanaz a hiány megmaradt a hiánypótlás után is, mint amit az ajánlatkérő a hiánypótlási felhívásában rögzített. Így a kérelmező hiánypótlása kapcsán nem hibás tartalomról beszélünk, hanem hiányzik hiánypótlás után is a kért tartalom.
A Döntőbizottság kiemelte, hogy felvilágosítás kéréssel sem orvosolható a hiány, mert a Kbt. 71. § (1) bekezdése szerint a nem egyértelmű kijelentés, nyilatkozat, igazolás tartalmának tisztázása érdekében van lehetőség felvilágosítást kérni. Jelen esetben pedig a kérelmező által a hiánypótlásra benyújtott teljes éves árbevételéről szóló nyilatkozatában nincs nem egyértelmű kijelentés, nyilatkozat, melynek tartalma tisztázásra szorulna. Tárgybani esetben egy más tartalmú nyilatkozatra lenne szükség.
A Döntőbizottság mindezek alapján helytállónak értékelte az összegezésben a kérelmező ajánlatának érvénytelenségére vonatkozóan rögzített azon ajánlatkérői megállapítás, miszerint nyilatkozat a magasépítésből származó árbevételről nem került benyújtásra. Ez nem jelenti azt, hogy a kérelmező a hiánypótlásra nem nyújtott be nyilatkozatot, hanem annyit rögzít, hogy a magasépítés árbevételére vonatkozó nyilatkozat nem került benyújtásra, ami helytálló megállapítás.
A Döntőbizottság tehát megállapította, hogy az ajánlatkérő jogszerű döntést hozott, amikor a kérelmező ajánlatát érvénytelenné nyilvánította a hiánypótlást követően, mert a kérelmező az ajánlatkérő által előírt hiányt nem pótolta, mely körében újabb hiánypótlás vagy felvilágosítás elrendelésének nincs helye a Kbt. rendelkezései alapján. Az ajánlatkérő helytállóan rögzítette az összegezésben a kérelmező ajánlatának érvénytelenné nyilvánítása kapcsán, hogy nyilatkozat a magasépítésből származó árbevételről nem került benyújtásra.
A Döntőbizottság a harmadik és negyedik kérelmi elemeket érintően a jogorvoslati eljárást azonban megszüntette, melynek során a jogorvoslati kérelem benyújtásának napján hatályos Kbt. eljárásjogi rendelkezéseire volt figyelemmel. A Döntőbizottság e körben megállapította, hogy ezen kérelmi elemeket érintő jogsértésekre a kérelmező az előzetes vitarendezési kérelmében nem hivatkozott, ezért ezen kérelmi elemek esetében a jogsértésről való tudomásszerzés időpontja nem kapcsolódhat az előzetes vitarendezési kérelemhez. Kiemelte, hogy az előzetes vitarendezési kérelem benyújtása és az arra adott válasz csak azon kérelmi elemek esetében nyújtja meg a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidőt és minősül tudomásszerzési időpontnak, amely kérelmi elemek esetében előzetes vitarendezési kérelmet nyújt be a kérelmező. Az olyan kérelmi elemek esetében, melyek nem szerepeltek az előzetes vitarendezési kérelemben, a tudomásszerzés korábban, jelen esetben az összegezés megküldésével megtörténik. A Döntőbizottság e körben hivatkozta a Kbt. 148. § (3), (7) és (10) bekezdésében foglaltakat, és figyelemmel arra, hogy a kérelmező a harmadik és a negyedik kérelmi elemet érintő jogsértésre az összegezés megküldésétől számított tíz napon túl benyújtott jogorvoslati kérelmében hivatkozik elsőként, ekként megállapításra került a jogorvoslati kérelem e tekintetben történő elkésettsége.