Címszavak: dinamikus beszerzési rendszer, közbeszerzési statisztika, sajátos beszerzési módszer, szerződések száma, szerződések értéke, eljárásrend
A dinamikus beszerzési rendszer (DBR) a Kbt. szerinti sajátos beszerzési módszer, amelynek különlegessége, hogy nem egy önálló eljárásfajta keretében valósul meg. Ehelyett a rendszerbe történő felvételre a meghívásos eljárás részvételi szakaszának, a konkrét beszerzések megvalósítására pedig az ajánlattételi szakaszának szabályait kell megfelelően alkalmazni. A részvételi szakasz a DBR teljes fennállása alatt nyitva áll, így a jelentkezések folyamatosan benyújthatók. A módszer alkalmazása a folyamatosan fennálló, rendszeresen ismétlődő és jellemzően szabványosított beszerzési igények (áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások) esetén célszerű. A DBR kategóriákra osztásával praktikusan akár vegyes tárgyú beszerzések is hatékonyan kezelhetők.
A rendszer lehetővé teszi az ajánlatkérők számára, hogy a DBR időtartama alatt folyamatosan bővülő és megújuló gazdasági szereplői körből választhassanak, biztosítva ezzel a versenyt és a közpénzek optimális felhasználását. A már felállított DBR-ben az egyedi beszerzések időigénye jelentősen rövidebb más eljárásokhoz képest, ami rendkívül hatékony ügyintézést tesz lehetővé. A korlátlan csatlakozási lehetőség csökkenti az eredménytelenség kockázatát, miközben a piaci árváltozások és az innovációk is gyorsan érvényesülhetnek az ajánlatokban.
A DBR felállításakor vagy a későbbi csatlakozáskor a jelentkezők még nem tesznek ajánlatot, így nem terheli őket ajánlati kötöttség; minden egyes beszerzésnél az aktuális piaci helyzetnek megfelelő, új ajánlatot nyújthatnak be. A keretmegállapodással ellentétben az ajánlatkérőnek sem kell a folyamat elején részletesen rögzítenie minden szerződéses feltételt, így rugalmasabban kezelheti saját igényeit.
Az ajánlatkérő a rendszerbe felvett összes gazdasági szereplőt felhívja az ajánlattételre, azonban a szereplők nem kötelesek minden esetben ajánlatot tenni. Fordítva is igaz: a DBR puszta léte nem terheli az ajánlatkérőt megrendelési kötelezettséggel. A rendszer felállítása során nem jön létre szerződéses jogviszony a felek között; a konkrét közbeszerzési szerződések az egyedi ajánlattételi szakaszok eredményeként jönnek létre, melyekről az ajánlatkérő minden esetben tájékoztatót tesz közzé.
2025-ben az ajánlatkérők összesen 15511 darab közbeszerzési szerződést[1] kötöttek, melyből 2643 darab szerződés kapcsolódott dinamikus beszerzéshez[2], azaz az összes szerződés 17 százaléka történt dinamikus beszerzési rendszer keretében. Ebben az időszakban összesen 4292,5 milliárd forint összértékben kötöttek szerződést az ajánlatkérők, ezen belül a dinamikus beszerzéshez kapcsolódó szerződések összértéke 267,8 milliárd forint volt. Bár a darabszámot tekintve a DBR-szerződések a piac 17 százalékát tették ki, az értékarányuk ennél jóval alacsonyabb: a teljes közbeszerzési érték mindössze 6,2 százaléka realizálódott dinamikus beszerzési rendszeren keresztül, a források döntő többsége, 93,8 százaléka pedig a hagyományos, rendszeren kívüli szerződésekhez köthető.
Az adatokból látszik, hogy míg a dinamikus beszerzési rendszert viszonylag gyakran alkalmazzák (a szerződések 17%-a), addig az így szerződött összegek aránya jóval alacsonyabb. Ez alátámasztja, hogy a DBR-t elsősorban kisebb értékű, rutinszerű beszerzésekre (pl. irodaszerek, üzemanyag, informatikai eszközök) veszik igénybe, míg a nagy volumenű beruházások és komplex szolgáltatások továbbra is a hagyományos eljárások keretében maradnak.
A 2025-ös statisztikai adatok alapján jól látható, hogy a dinamikus beszerzési rendszerek alkalmazása és azok pénzügyi súlya jelentősen eltér a nemzeti, illetve az uniós eljárásrendű közbeszerzések esetén. Az eljárásrendek szerinti megoszlás alapján a dinamikus beszerzések számaránya az uniós eljárásrenden belül 24,7 százalékot tett ki, ezzel szemben a nemzeti eljárásrendben a DBR-ek szerepe elenyésző volt, a szerződések mindössze 3 százalékát bonyolították ilyen módon.
Bár az uniós eljárásrenden belül a szerződések közel negyede DBR-alapú volt, ezek a megállapodások a teljes uniós beszerzési értéknek csupán a 6,7 százalékát fedték le. Ennek hátterében az állhat, hogy bár ezek a közbeszerzések inkább az uniós eljárásrend keretén belül történnek, de azon belül is alacsonyabb értéket képviselnek. A nemzeti eljárásrendben a dinamikus beszerzési szerződések értékaránya még a számarányuknál is alacsonyabb maradt, mindössze 0,8 százalékot ért el.
A dinamikus beszerzési rendszereken belül létrejött szerződések megoszlása még egyértelműbbé teszi az uniós eljárásrend dominanciáját: a DBR-ekhez kapcsolódó szerződések túlnyomó többségét az uniós eljárásrenden belül kötötték és igen kis hányaduk tartozott az alacsonyabb értékű nemzeti eljárásrendbe. Számokban kifejezve: a DBR szerződések 93,8 százalékát az uniós és 6,2 százalékát a nemzeti eljárásrendben kötötték. Ez az arány jelentősen eltér a teljes közbeszerzési piac általános szerkezetétől, ahol az összes szerződés 64,7 százaléka uniós, 35,3 százaléka pedig nemzeti eljárásrendű.
Az uniós eljárásrendben megkötött szerződések számaránya a dinamikus beszerzési rendszerekhez kapcsolódó szerződéseken belül jóval magasabb, mint az összes közbeszerzési szerződés, vagy a dinamikus beszerzési rendszerekhez nem kapcsolódó szerződések körében, előbbinél 29,1, utóbbinál pedig 35,1 százalékponttal. Értelemszerűen a nemzeti eljárásrendben megkötött szerződések számaránya ugyanilyen mértékben alacsonyabb az összes közbeszerzési szerződés, illetve a dinamikus beszerzési rendszerektől független szerződések esetén.
A dinamikus beszerzési rendszerekhez kapcsolódó szerződések értékaránya alapján az uniós eljárásrend dominanciája még szembetűnőbb: szinte a teljes értéküket a nagyobb volumenű szerződéseket magában foglaló uniós eljárásrendben kötötték, ez az arány pontosan 99 százalékot tett ki. Az uniós eljárásrendben megkötött szerződések értékaránya a dinamikus beszerzési rendszerekhez kapcsolódó szerződéseken belül 7 százalékponttal magasabb, mint az összes közbeszerzési szerződésen belül, illetve 7,5 százalékponttal haladja meg a DBR-ekhez nem kapcsolódó szerződésekét.
A nemzeti eljárásrendben megkötött dinamikus beszerzési rendszerekhez kapcsolódó szerződések értékaránya mindössze 1 százalék volt, míg ugyanez az arány az összes közbeszerzési szerződésen belül 8 százalékot, a DBR-ekhez nem kapcsolódó szerződések esetén pedig 8,5 százalékot ért el.
A szerződés tárgya szerinti megoszlást vizsgálva megállapítható, hogy a dinamikus beszerzési rendszerek alkalmazása elsősorban az árubeszerzésekre jellemző. 2025-ben a szerződések közel harmadát, 29,7 százalékát ebben a kategóriában kötötték meg. Ezzel szemben az építési beruházások és a szolgáltatásmegrendelések esetén ez a módszer sokkal kevésbé elterjedt: az építési projekteknek mindössze 3,5 százaléka, a szolgáltatásoknak pedig csupán 5,0 százaléka kapcsolódott dinamikus rendszerhez.
Az értékarány tekintetében a dinamikus beszerzések kizárólag az árubeszerzések területén képviseltek jelentős súlyt, ahol a kapcsolódó szerződések értéke 21 százalékos arányt ért el. Ezzel szemben a szolgáltatásmegrendelések és az építési beruházások értékaránya elhanyagolható maradt. Mindezek alapján a közbeszerzési tárgyak szám- és értékarány szerinti vizsgálata rávilágít, hogy a dinamikus beszerzési rendszerek alkalmazása élesen elkülönül a szektorok között.
2025-ben az összes szerződés tekintetében a legtöbb közbeszerzés árubeszerzés volt, a beszerzések közel felét, 50,1 százalékát ebben a tárgyban bonyolították, míg a szolgáltatásmegrendelések aránya 29,2, az építési beruházásoké pedig 20,7 százalékot tett ki. A dinamikus beszerzési rendszerekhez nem kapcsolódó szerződések esetén a tárgy szerinti eloszlás az összes közbeszerzési szerződéséhez igen hasonlóan alakult. Ezzel szemben a dinamikus beszerzési rendszereken belül megkötött szerződések megoszlása teljesen eltér a teljes közbeszerzési piac szerkezetétől, ez a terület jóval koncentráltabb. A DBR-keretek között létrejött összes szerződés elsöprő többsége, 87,3 százaléka árubeszerzésre irányult, ami az összes szerződés számarányánál 37,2 százalékponttal magasabb érték. Az árubeszerzéseken belül kiemelkedik az orvosi felszerelések és gyógyszerek kategóriája, a laboratóriumi és precíziós felszerelések köre, továbbá az élelmiszerekkel és italokkal kapcsolatos beszerzések, illetve a vegyipari termékekhez köthető ügyletek. A dinamikus beszerzési rendszerek keretén belül a szolgáltatásmegrendelések 8,5 százalékos arányt képviseltek és ezen belül, az üzleti szolgáltatások (például tanácsadás, jogi és biztonsági feladatok) dominálnak. Az építési beruházások mindössze 4,2 százalékos részarányt tettek ki, amelyek szinte kizárólag az általános építési munkákra korlátozódtak.
A dinamikus beszerzési rendszereken belül realizált szerződéses értékek belső megoszlása még a darabszámnál is erőteljesebb árubeszerzési dominanciát mutat. A DBR-keretek között elköltött összegek elsöprő többsége, 93,8 százaléka árubeszerzéshez kapcsolódott. Ezzel szemben az építési beruházások csupán 4,2 százalékos, a szolgáltatásmegrendelések pedig mindössze 2,0 százalékos súlyt képviseltek a rendszeren belül kifizetett forrásokból. Ez az eloszlás jelentősen eltér a teljes közbeszerzési piac általános érték szerkezetétől, ahol az építési beruházások adják a teljes érték közel 40 százalékát (39,9%), az árubeszerzések pedig csupán a 27,9 százalékát.
Az árukategórián belül a források meghatározó része néhány kulcsfontosságú területen összpontosul: kiemelkedik az orvosi felszerelések, gyógyszerek és testápolási termékek csoportja, amely a rendszeren belüli árubeszerzések értékének több mint felét adja, ezen kívül szintén jelentős tétel a kőolajtermékek, tüzelőanyagok és villamos energia kategóriája. A szolgáltatások körében a legnagyobb értéket a javítási és karbantartási feladatok, valamint a szennyvíz- és hulladéktisztítási szolgáltatások képviselik, az építési beruházásoknál a források szinte kizárólag az általános építési munkákra irányultak.
Összegezve a 2025-ös statisztikai adatokat megállapítható, hogy a dinamikus beszerzési rendszer a hazai közbeszerzési piac egy speciális, jól körülhatárolható, a hazai közbeszerzési folyamatok egyre meghatározóbb eleme, amelynek súlya és szerepe jelentősen eltér az általános piaci folyamatoktól. A DBR-t túlnyomórészt az uniós eljárásrend keretében alkalmazzák, ugyanakkor lényeges megjegyezni, hogy az uniós eljárásrenden belül is elsősorban a kisebb egyedi értékű szerződések dominálnak. Ezt jól tükrözi, hogy a magas számarány ellenére a teljes szerződéses értéknek csak töredéke realizálódik ebben a formában. Míg a nemzeti eljárásrendben a dinamikus beszerzési rendszer súlya az értékarányát tekintve elenyésző, addig az uniós szinten a szerződések számát tekintve minden negyedik szerződés ezen a módon jön létre.
A dinamikus beszerzési rendszerek alkalmazása egyértelműen az árubeszerzésekre fókuszál, a DBR-en belüli szerződések túlnyomó többsége és a szerződéses érték több mint kilenctizede termékek vásárlására irányul. Ezzel szemben az építési beruházások és szolgáltatások terén a rendszer használata továbbra is elenyésző súlyt képvisel. A rendszeren belüli forrásfelhasználás elsősorban az egészségügyi és az energiaszektorban koncentrálódik, ezen belül is a gyógyszerek és orvostechnikai eszközök beszerzése adja a teljes dinamikus beszerzési volumen több mint felét.
Bár a darabszámok növekedése a módszer népszerűségét jelzi, az összértékben tapasztalható alacsonyabb részarány azt mutatja, hogy a DBR-t elsősorban a nagy számban előforduló, rutinszerű beszerzések hatékonyabbá tételére használják. Míg a legnagyobb volumenű, egyedi beruházások esetében továbbra is a rendszertől független eljárások dominálnak, ugyanakkor a rendszer 2025-ös teljesítménye egyértelművé teszi, hogy a rutinszerű, tömeges igények kiszolgálásában a dinamikus beszerzés már domináns megoldássá vált.
[1] A szerződés alatt az eredményes, nem keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárásrészekhez kapcsolódó szerződéseket értjük. A statisztika az egyes, szerződéssel eredményesen lezárult részekhez kapcsolódó eredménytájékoztató hirdetmények alapján készül. Az uniós statisztikai gyakorlatnak megfelelően nem tüntetjük fel a keretmegállapodás megkötésére irányuló eljárások eredményeként kötött szerződéseket, csak az eredményes keretmegállapodások alapján lehívott részekhez kapcsolódó szerződések adatait.
[2] A dinamikus beszerzési rendszer kapcsán figyelembe kell venni, hogy az eljárások eredményeként olyan keretmegállapodások is létrejöhetnek, amelyek DBR-alapú szerződésként bekerülnek ugyan a statisztikai adatokba, azonban sajátos jellegükből adódóan nem minden esetben vonnak maguk után tényleges teljesítést, vagy a megvalósult lehívások mértéke elmaradhat a szerződésben rögzített teljes keretösszegtől.