Az ajánlatok matematikai mérhetőségének joggyakorlata – a közbeszerzési eljárások értékelési szempontjainak jogi kérdései III. rész

Legal practice of the mathematical measurability of tenders – legal issues of the evaluation aspects of public procurement procedures III. Part

Címszavak: közbeszerzési eljárás, értékelési szempont, értékelési módszer, minőségalapú kiválasztás, ajánlatok értékelése

Keywords: contract awarding procedure, award criteria, award methods, quality-based selection, evaluation of tenders

Absztrakt

A közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódóan meg kell határozni azokat a szabályokat és ajánlatkérői előírásokat, amelyek lehetővé teszik a benyújtott ajánlatok közötti mérhető különbségek kifejezését, azaz annak eldöntését, hogy melyik ajánlat a legkedvezőbb. Mivel a verseny szempontjából rendkívül hangsúlyos ez a kérdés, ezért az ajánlatkérőnek el kell döntenie az értékelésre vonatkozó előírásainak tartalmát. Ki kell alakítani az értékelési szempont tartalmi elemeit, a részszempontok, alszempontok struktúráját, meg kell határozni a súlyszámokat, módszereket, képleteket, az értékelési ponttartományokat és vállalási határokat. Az uniós és nemzeti jogszabályok értelmezéséhez a vonatkozó joggyakorlat adhat támpontot, vagyis hogy milyen megoldások lehetnek jogszerűek. A tanulmány az ajánlatok értékelésére vonatkozó főbb jogi kérdéseket tárgyalja, a vonatkozó magyar joggyakorlat alapulvételével elsődlegesen.

Abstract

In relation to public procurement procedures, the rules and procurement regulations must be defined, which make it possible to express the measurable differences between the submitted tenders, i.e. to decide which offer is the most favorable. Since this issue is extremely important from the point of view of competition, the contracting authority must decide on the content of its award requirements. The content elements of the award criteria, the structure of evaluation factors and secondary factors must be developed, the weights, methods, formulas, evaluation score ranges and commitment limits must be determined. For the interpretation of EU and national legislation, the relevant jurisprudence can provide a reference point for what solutions can be legal. The study discusses the main legal issues related to the evaluation of tenders, primarily based on the relevant Hungarian jurisprudence.

A súlyszámok

A Kbt. előírja, hogy az ajánlatkérő a legalacsonyabb költséget vagy a legjobb ár-érték arányt megjelenítő értékelési szempontokhoz az azok súlyát meghatározó – az értékelési szempont tényleges jelentőségével arányban álló – szorzószámokat (vagyis súlyszámokat) köteles rendelni.^[1] A súlyszámok meghatározásával lehet kifejezésre juttatni azt, hogy mennyire fontos az adott részszempont az ajánlatkérő számára, mennyire tartja különösen előnyösnek a pontszámok kiszámításakor az adott vállalást. „A súlyszám meghatározása a nyertes ajánlattevő személyének kiválasztása szempontjából kiemelt relevanciával bír, mivel az eltérő nagyságú szorzószámok jelentősen befolyásolják a különböző tartalmú bírálati részszempontokra tett vállalások érvényesülését.”^[2]

Nincs arra nézve kifejezett jogszabályi követelmény, hogy a súlyszámok összegének pontosan 100-nak kell lennie, azonban sokkal átláthatóbb és ellenőrizhetőbb az, ha az ajánlatkérő így osztja ki a súlyszámokat (a gyakorlatban egyébként ezt a megoldást szokták követni, de jogszabályi kötelezés nincs erre nézve).^[3]

A magas súlyszámmal rendelkező részszempontok nyilvánvalóan az ajánlatkérő számára kedvezőbb vállalások megtételére ösztönözhetik az ajánlattevőket. Alapvető követelmény, hogy a súlyszámokat az eljárást megindító felhívásban kell megadni („[a]z ajánlatkérőnek kötelezettsége már az eljárást megindító felhívásban kifejeznie azt súlyszámokkal, hogy az egyes értékelési szempontokat milyen mértékben veszi majd figyelembe az értékelés során a többi értékelési szemponthoz képest.”)^[4] A súlyszámok meghatározásánál azonban néhány alapvető korlátot figyelembe kell venni.

a) A jogszabály a „tényleges jelentőség” kitételt használja anélkül, hogy definiálná, mit is kell (lehet) ez alatt érteni, így „[m]inden egyes esetben a beszerzés egyedi specifikuma alapján ítélhető meg, hogy az egyes bírálati részszempontok vonatkozásában milyen súlyszám indokolt a Kbt. alapelveivel és az egyes részszempontok tényleges jelentőségével összhangban. Más a megítélése, relevanciája, jelentősége az egyes részszempontok súlyszámának, mikor egy meglévő kiviteli tervek alapján megvalósuló építési beruházásról van szó, vagy pedig egy specifikált árubeszerzés, (orvosi műszer pl.) vagy szolgáltatás (szoftver) a beszerzés tárgya.”^[5] Vagyis az adott közbeszerzés tárgya, jellemzői alapján ítélhető meg az, hogy egy adott részszempontra vonatkozó súlyszám valóban arányban áll-e a tényleges jelentőségével vagy sem, vizsgálni lehet azt is, hogy milyen jelentősége van az árhoz képest ebből adódóan.

Egy esetben az ajánlatkérő orvosi műszerek beszerzése körében többletfunkcióra vonatkozó értékelési alszempontot írt elő 10-es súlyszámmal. A KDB megvizsgálta a felhívást, és megállapította, hogy az ajánlatkérő jogsértő módon járt el. Kiindulópontnak azt tekintették, hogy „[a]mennyiben az adott részszempont súlyszáma oly mértékű, mely az árral történő ’kompenzációja’ a gazdasági észszerűséggel nem összeegyeztethető, abban az esetben önmagában ezen viszonyítási pont alapján megállapítható, hogy jelentőségével nincs arányban a súlyszám. Ehhez képest a többi (minőségi) értékelési részszemponthoz vizsgált viszonya másodlagossá válik.” Ennek alapján megfogalmazták, hogy „Az értékelési alszempont 10 súlyszámmal szerepel, mely az értékelés szerint azt jelenti, hogy az ajánlati ár tekintetében 17 %-os eltéréssel kompenzálni lehet ezen funkció hiányát. A beszerzés tárgya szerinti orvosi műszerek piacán meglévő gazdasági szereplők közötti verseny éles, így az ajánlati ár minden esetben kritikus megítélésű. Ennek figyelembevételével nem elfogadható azon ajánlatkérői hivatkozás, hogy egy többletfunkciót – melyre vonatkozó utalást a közbeszerzési műszaki leírás még csak nem is tartalmaz – olyan súlyszámmal határozott meg, mely nagyságrendileg 17 %-os árelőnyt biztosít. Fentiek alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 76. § (9) bekezdésének a) pontját akkor, mikor a felhívás III.1) 2.3. pontjában előírt értékelés részszemponthoz olyan súlyszámot rendelt, mely annak jelentőségével nem áll arányban.” Más súlyszámot ebben a jogvitában az ajánlati árra gyakorolt hatását tekintve „gazdasági ésszerűséggel összeegyeztethetőnek” tartottak, így azt jogszerűnek minősítették.^[6] (A „gazdasági ésszerűség” fogalma egyébként az aránytalanul alacsony árra vonatkozó korábbi szabályozáshoz^[7] kapcsolódóan volt ismert, a súlyszámok körében a jogszabály nem használja.) Szintén jogsértő volt egy másik esetben az ajánlati ár értékelési szempontjához képest az olyan magas mértékű súlyszám előírása, amely kizárta azon ajánlattevők esélyét a versenyképes ajánlattételre, akik nem tudták teljesíteni a műszaki értékelési szempontokra tett megajánlásokat. (A részszempont a szolgáltatás nyújtásához használt eszköz egyik műszaki paraméterére vonatkozott.)^[8]

Ha az ajánlatkérő a szakmai ajánlat tartalmára kívánja helyezni a hangsúlyt, szemben például az ellenszolgáltatással, akkor erre is megvan a lehetősége, vagyis adott esetben lényegesen magasabb súlyszámokat rendelhet az áron kívüli részszempontokhoz. „A Döntőbizottság megítélése szerint nem minősíthető jogsértőnek, ha ajánlatkérők valamely specifikus szolgáltatás esetén a minőségi teljesítés érdekében a bírálati szempontrendszerben ezen igényét érvényesíti.”^[9] Másképpen fogalmazva: „A Döntőbizottság specifikus beszerzési tárgyak esetében (pl. minőségi szolgáltatások) jogszerűnek minősítette az ajánlati ár alacsonyabb súlyszámmal történő értékelését, mivel a speciális szakmai, tartalmi igényekre tekintettel úgy ítélte meg, hogy az azokat értékelő részszempontok súlyszámának magasabb meghatározása indokolt. Azonban a határozataiban rögzítette azt is, hogy a súlyszámoknak a kapcsolódó bírálati részszempontok ajánlatkérő elvárásának tényleges jelentőségéhez kell igazodniuk.”^[10] Vagyis „[a] relatíve magas súlyszámok alkalmazása nem feltétlenül jogsértő pl., ha azok a jobb kidolgozottságot, magasabb fokú funkcionalitást szolgálják, ugyanis a termékek között fennállnak azok a különbségek, amelyek a beszerzés tárgyának felhasználását előnyösebbé teszik.”^[11] Fontos ugyanakkor, hogy a tényleges jelentőségre vonatkozó vizsgálat csak akkor végezhető el, ha a részszempontok tartalma pontos és teljes körű. („A jelen esetben ugyanakkor a részszempontok pontos és teljes körű tartalmi elemeinek az ajánlatkérő által történő meghatározása hiányában az azokhoz rendelt súlyszámok tényleges jelentőségére következtetés megalapozottan nem vonható le.”)^[12]

b) A jogszabály által meghatározott kötelező értékhatárokat az ajánlatkérő nem lépheti át. Ahogyan arról korábban történt említés, mérnöki (tervezői) szolgáltatások, valamint építési beruházások esetében az ár értékelési részszempont figyelembe vételét a jogalkotó korlátozta. Az előbbi esetben „A legjobb ár-érték arány, valamint a minőség alapú kiválasztás szempontjának érvényre juttatása érdekében az ajánlati ár az értékelés során nem vehető nagyobb mértékben figyelembe, mint a többi értékelési szempont együttesen.”^[13] Az utóbbi esetben (vagyis az építési beruházások esetében) pedig az ajánlati ár az értékelés során legfeljebb 70%-os arányban vehető figyelembe.^[14] Ehhez kapcsolódóan az egyik jellemző hiba (jogsértés) az, ha az ajánlatkérő az árat több, mint 70%-ban értékeli abból kifolyólag, hogy a súlyszámokat tévesen rögzíti az eljárást megindító felhívásában. („Tételes jogi rendelkezés tiltja a 70%-nál nagyobb mértékű előírást, ezért nincs annak relevanciája, hogy miért történt a túllépés, a jogsértés tényén ez nem változtathat.”)^[15] Ha hirdetménnyel indul az eljárás, az ellenőrzést végző szervezetek észlelhetik ezt a hibát, és még időben (az ajánlati kötöttség beálltát megelőzően) van lehetőség a korrigálásra. Ha azonban hirdetmény nélkül indul az eljárás, akkor előfordulhat, hogy az ajánlatkérő csak a bírálat időszakában szembesül a jogsértő előírásával, vagy éppen az eljárás eredményéről szóló hirdetmény feladását követően válik ismertté mindez a hirdetményt ellenőrző Közbeszerzési Hatóság számára.

Ilyen esetben az ajánlatkérőt is megilleti a lehetőség, hogy a saját közbeszerzési eljárásával szemben nyújtson be jogorvoslati kérelmet. Egy építési beruházás esetében az ajánlatkérő a Kbt. 115. §-a szerinti eljárásban két értékelési részszempontot határozott meg az eljárást megindító felhívásában: az ár 90-es, a teljesítési határidő 10-es súlyszámmal szerepelt. Az eljárás eredményéről szóló hirdetményt azonban úgy tette közzé, hogy az árnál 70-es, a határidőnél pedig 30-as súlyszámot tüntetett fel. Az ajánlatkérő kérelmet nyújtott be a KDB-hez, amelyben előadta, hogy adminisztratív hiba folytán a hirdetményben nem valós adatok kerültek közzétételre, egyúttal kérte a hivatalbóli kiterjesztést is a felhívás szabályszerűségének vizsgálatára. A KDB a vizsgálatot kiterjesztette, és megállapította a különböző jogsértéseket. Mivel a szerződést már megkötötték, ezért döntések megsemmisítésére sem kerülhetett sor. Emellett bírságot nem szabtak ki: „A bírság mellőzése során figyelemmel volt a jogsértés súlyára, arra, hogy a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre befolyása nem volt, továbbá arra, hogy az ajánlatkérő a jogsértést önmaga jelezte, és minden tőle telhető intézkedést megtett annak feltárása érdekében.”^[16]

Nem illeti viszont meg a lehetőség az ajánlatkérőt, hogy az eljárást a Kbt. 75. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással eredménytelenné nyilvánítsa. A KDB szerint ugyanis a súlyszámok körében vétett „számítási hiba” nem alapozza meg azt a követelményt, hogy az ajánlatkérő nem képes a szerződés teljesítésére. („Az ajánlatkérő által vétett számítási hiba azonban nem az ellenőrzési körén kívül eső körülmény miatt következett be, hiszen a hiba az eljárásának következménye. Nem állt fenn tehát azon feltétel, hogy ellenőrzési körén kívül eső körülmény miatt nem képes a szerződés teljesítésére…”)^[17]

Arra is említhető példa, amikor az ajánlatkérő átírta az eljárás eredményéről szóló hirdetményben a súlyszámokat a felhívásban megadott eredeti 70-25 arányról 70-30-ra a Közbeszerzési Hatóság hiánypótlási felhívása alapján, majd az újabb hiánypótlási felhívást követően „visszamódosította” a korábbira. Tekintettel arra, hogy az ajánlatkérő nem nyújtott be kérelmet a KDB-hez a saját eljárásával szemben, a Közbeszerzési Hatóság elnöke kezdeményezte a KDB hivatalbóli eljárását. A bírság kiszabásától ebben az esetben nem tekintettek el, mérlegelték azonban többek között azt, hogy az eljárás eredménytelen volt (nem érkezett ajánlat) és hogy az ajánlatkérő a jogsértést elismerte.^[18] Említhető olyan eset is, amikor a hivatalbóli eljárásban az ajánlatkérő képviselője (bevont felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadó) úgy ismerte el a hibát (a súlyszámok elírását), hogy kérte egyúttal azt is, hogy a bírságot közvetlenül vele, és ne az ajánlatkérővel szemben szabja ki a KDB, mert „[a]z ajánlatkérő jelen ügyben vétlen. A hiba az ő mulasztására vezethető vissza, mivel az ajánlati felhívás végső ellenőrzésekor az elírást nem vette észre, azt nem javította 70-30-ra.” Egyúttal felsorolt olyan szempontokat is, amelyek figyelembe vételét a bírság kiszabásánál kérte (a súlyszámok nem szándékosan, hanem véletlenül kerültek elírásra, az ajánlattevők sorrendjét a súlyszámok nem érintették, nem versenykorlátozó feltétel került előírásra, továbbá a szaktanácsadó a jogsértést elismerte és együttműködött a hatósággal). A KDB a jogsértést megállapította, hiszen az Épköz. 24. § (3) bekezdése szerinti követelmény nem teljesült (az árat az ajánlatkérő 90-es súlyszámmal értékelte, 10-zel pedig a többletjótállás időtartamát), ugyanakkor figyelembe vette az ajánlatkérő képviselőjének nyilatkozatát, és a bírságot (100.000,- Ft értékben) nem az ajánlatkérővel, hanem közvetlenül vele szemben szabták ki.^[19] (A jogsértés szaktanácsadó általi ilyen jellegű elismerése és a KDB általi közvetlen szankcionálása egyébként kivételes és egyedülálló a gyakorlatban.)

Nemcsak építési beruházásoknál, hanem építési beruházáshoz kapcsolódó mérnöki, tervezői szolgáltatásoknál is figyelemmel kell lenni a súlyszámokra vonatkozó arányt szabályozó követelményekre. Ebben az esetben azonban nem 70%-os felső határ alkalmazandó, ugyanis a vonatkozó szabály értelmében „A legjobb ár-érték arány, valamint a minőség alapú kiválasztás szempontjának érvényre juttatása érdekében az ajánlati ár az értékelés során nem vehető nagyobb mértékben figyelembe, mint a többi értékelési szempont együttesen.”^[20] Így jogsértő volt az, amikor „Az ajánlatkérő az ajánlati ár értékelési szempontjához 60 súlyszámot, a szerződés teljesítésében résztvevő szakemberek szakmai tapasztalatának bemutatása értékelési szemponthoz pedig ennél kevesebbet, 40 súlyszámot rendelt,” a jogsértés megállapíthatóságának szempontjából pedig „[n]incs hatása azon körülménynek, hogy a közbeszerzési eljárásban kizárólag egy érvényes ajánlatot nyújtottak be és ezért az ajánlatkérőnek nem kellett az értékelési szempontokra adott, különböző ajánlati elemeket összehasonlítania egymással.”^[21] (A szabályszerű értékelés elvégzése egyébként egy ajánlat esetében sem mellőzhető, „automatikus” nyertessé nyilvánítás nem lehetséges.)^[22]

c) A súlyszámokra vonatkozó kötelező értékhatárokat meghatározó szabályok megsérthetők úgy is, ha az ajánlatkérő abban a téves feltevésben van, hogy minőségalapú értékelési részszempontot határozott meg, pedig valójában az ár mellett ugyanúgy egy ellenszolgáltatásra vonatkozó részszempontot ír elő, kétszeresen értékelve ezzel az árat. Egy esetben az ajánlatkérő a minőségi szempontok között nevesítette a rezsióradíjat 10-es súlyszámmal, emellett az ajánlati árat 70-es súlyszámmal kívánta értékelni. „A Döntőbizottság megítélése szerint azonban a fenti tartalommal kialakított bírálati struktúra jogsértő, figyelemmel arra, hogy az ajánlatkérő a minőségi szempontok között olyan ajánlati elemet (rezsióradíj) jelenített meg, mely egyrészt az ár szempont további értékelésére szolgál, másrészt – tartalmát tekintve – nem feleltethető meg a minőség alapú kiválasztásnak sem. Továbbá tekintettel arra, hogy a fent előadottak értelmében a rezsióradíj az ajánlati ár értékelésére szolgál, így ezen ajánlati elem tekintetében meghatározott súlyszám (10), valamint az ár értékelési szempont tekintetében meghatározott súlyszám (70) mindösszesen értéke meghaladta a 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 24. § (3) bekezdésében meghatározott határértéket.”^[23]

Módszerek, képletek, ponthatárok

Az ajánlatkérőnek több értékelési részszempont meghatározásakor kötelessége megadni azokat a módszereket (matematikai képleteket), valamint ponthatárokat, amelyek alkalmazásával az értékelést el fogja végezni. Különböző – így a Közbeszerzési Hatóság^[24] és Miniszterelnökség^[25] által készített – útmutatók állnak rendelkezésre, amelyek tárgyalják azt a kérdést is, hogy melyik módszernek milyen jellemzői, hátrányai és előnyei vannak. (Annak a kérdésnek egyébként nincs jelentősége a jogszerűség megítélésekor, hogy a szempontrendszer összeállításakor az ajánlatkérő mennyiben alkalmazott különböző ajánlásokat, útmutatókat.)^[26] Megjegyzendő, hogy képlet rögzítésének hiányában is megállapítható egy konkrét és világos szöveges levezetés esetén egy értékelés módszerének tartalma, törvényi követelményeknek való megfelelősége.^[27] Két követelmény említésével jelölhető ki a módszerekkel kapcsolatos alapvető szemléletmód. Egyrészt „A felhívásban közölt módszernek kell alkalmasnak lennie arra, hogy biztosítsa a jogszerű átlátható és objektív értékelést.”^[28] Másrészt az „Ajánlatkérőnek úgy kell meghatároznia a módszert, hogy az mindenki számára ugyanazt jelentse,”^[29] hiszen „Csak az objektíven meghatározott értékelési módszer eredményezi az átlátható versenyt és biztosítja az esélyegyenlőséget.”^[30]

Ennek megfelelően a lehetséges módszerek (például fordított vagy egyenes arányosítás, sorbarendezés, pontozás) közül az ajánlatkérőnek ki kell választania a legmegfelelőbbet, és ami lényeges, hogy azt pontosan meg kell jelölnie a felhívásban. Így jogsértő az, ha az ajánlatkérő egyáltalán nem határoz meg metódust, nem derül ki, hogy az adott vállalásra hogyan történik a pontok kiosztása, és növeli az átláthatatlanságot az, ha egyes alpontok számszerűsíthető, mások pedig nem számszerűsíthető vállalásokat kívánnak értékelni, ráadásul úgy, hogy az ajánlatkérő „az ajánlattevő egyéb megjegyzése” körében is kíván különösebb részletek nélkül értékelni.^[31] Az is jogsértő, ha az ajánlatkérő megad valamilyen módszert, csak annyit tüntet fel, hogy arányosítást alkalmaz, de azt nem rögzíti, hogy a többféle arányosítási módszer közül melyik alkalmazása áll a szándékában, tekintettel arra, hogy „Az ajánlattevők számára így nem lehet egyértelmű, hogy az arányosítás miképpen történik, illetve milyen kritériumok képezik az arányosítás alapját.”^[32] Ezen túlmenően meg kell adni a szükséges mértékben a további részletezéseket is. Így például „A Döntőbizottság megítélése szerint sorbarendezés módszerének választása esetén is rögzítenie kell az ajánlatkérőknek, hogy a sorbarendezés során mely tartalmi elemeket minősítenek előnyösnek, milyen szempontok határozzák meg a sorban elfoglalt helyet, milyen vállalások alapozhatnak meg magasabb, kedvezőbb helyezést.”^[33] Másképpen fogalmazva, „A sorba rendezés módszerének lényege a viszonyítás, ahol az egyes ajánlatok tartalmi elemei az összes ajánlat azonos tartalmi elemeihez viszonyított sorrendjében elfoglalt helyük szerint érnek el helyezést.”^[34] Hogy pontosan melyik módszert lehet, illetve célszerű alkalmazni, azt a kérdést az egyes módszerek előnyeinek és hátrányainak elemzését követően lehet megállapítani. A leggyakrabban a relatív módszerek közül a fordított és az egyenes arányosítást írják elő, attól függően, hogy a minél magasabb vagy a minél alacsonyabb értékű megajánlás a kedvezőbb. (A korábban hivatkozott útmutatók bemutatják azt is, hogy melyik módszer mikor hogyan alkalmazható, melyik mit jelent.)

Nemcsak a módszert vagy módszereket kell meghatározni a felhívásban,^[35] hanem a ponthatárokat is (azaz, hogy milyen ponttartományban kerülnek kiosztásra a pontok). A gyakorlatban például jellemzően 0-tól 10-ig, 1-től 10-tízig, 0-ától 100-ig (vagy éppen 1-től 100-ig) terjedő ponthatárokat alkalmaznak. Az ajánlatkérő számára nincs e tekintetben kötelező előírás, egyébként pedig „Az értékelési módszer, az egyenes arányosítás matematikai szabályai következtében nincs relevanciája annak, hogy a kiosztható pontszám alsó határát milyen pozitív értékben határozza meg az ajánlatkérő.”^[36] Másrészt „[a] kiosztásra kerülő pontok arányokat képviselnek, az ajánlattevők között kialakuló sorrendet nem befolyásolja, hogy a kiosztásra kerülő pontok alsó határa 0 vagy 1. […] A pontszámok alsó határának megválasztását nem kell indokolni a vonatkozó kógens jogszabályi rendelkezések értelmében.”^[37] Nem tilos tehát önmagában a 0 mint alsó ponthatár alkalmazása arányosítás esetén sem, hiszen „[a]z értékelési ponttartomány alsó és felső határának meghatározása körében a Kbt. nem írja elő kötelezettségként, hogy ajánlatkérőnek ténylegesen ki is kell osztani a ponttartomány határainak pontszámait. A jogszabályi kötelezettség kizárólag arra vonatkozik, hogy ajánlatkérő az értékelést ezen ponttartományon belül végezheti el. […] A Döntőbizottság az előzőekre tekintettel megállapította, hogy a 0 pontnak az arányosítás módszere esetén alsó ponthatárként történő meghatározása önmagában nem képezi az objektív, jogszerű értékelés akadályát…”^[38]

Viszont az alsó és felső ponthatár megjelölésétől nem lehet eltekinteni: egy esetben az ajánlatkérő csak a felső ponthatárt (10) adta meg, de az alsó ponthatárt nem, viszont az értékeléskor azt 0-nak tekintette. Az ajánlatkérő úgy érvelt a jogorvoslati eljárásban, hogy ezt egyetlen gazdasági szereplő sem vitatta előzetes vitarendezés keretében, az alsó ponthatár megadásának hiánya az eljárás eredményét, az ajánlatok sorrendjét, illetve a versenyt nem érintette, nem befolyásolta. A KDB azonban ezt nem fogadta el, hiszen a Kbt. kógens jogszabály, a ponthatárok megadásának kötelezettségétől sem lehet eltérni ebből adódóan, tehát a jogsértés megvalósult.^[39]

Fontos jogszabályi megkötés viszont, hogy a pontszám alsó és felső határának minden értékelési szempont esetében azonosnak kell lennie,^[40] így az is elképzelhető, hogy e szabálynak való megfelelés érdekében több módszert össze kell kapcsolni egy adott részszempont (alszempont) esetében. Például ha az ajánlatkérő nem határoz meg a részszempontokon belül külön alszempontokat, hanem több pontból álló jegyzékben nevesített állítások (vállalások) kapcsán kell megjelölni, hogy teljesül-e az adott paraméter (intézkedés stb.) vagy sem, és az „igen” válasz értéke 1, a „nem” válasz értéke 0 pont. Ha a nevesített állítások összes darabszáma nem egyezik meg a felső ponthatárral (mert például nem 10 vagy 100, hanem csak 7 vagy 12), akkor az először alkalmazott abszolút módszer (pontozás) alapján meg lehet határozni az „igen”-nel jelölt darabszámok alapján a pontszámot, majd ehhez kell kapcsolni egy egyenes arányosítást, és e módszerrel lehet a ponthatárok között kiosztani a tényleges pontszámot (és amely már felszorozható a súlyszámmal).

Ezen kívül célszerű rendelkezni arról a közbeszerzési dokumentumokban, hogy törtszám keletkezése esetén hány tizedesjegy pontosságig határozza meg az ajánlatkérő a pontértékeket, valamint arról, hogy a kerekítés szabályait valamilyen módon alkalmazza-e az ajánlatkérő, de a matematikai lehetetlenségek elkerülése érdekében arról is célszerű említést tenni, hogy ha bármely esetben nullával kellene osztást végezni, akkor a minimális pontszámot kapja az ajánlattevő.

Vizsgálni kell a szakmai zsűri alkalmazásának kérdését is, hiszen „[a] szakmai zsűri egy olyan értékelési módszer, amelynek során független szakemberekből álló zsűri szakmai minőségi szempontú értékelésére kerül sor.”^[41] Ennek megfelelően e körben szükséges röviden ennek bemutatása is. „A szakmai zsűri más módon értékelhető ajánlati elemek – [adott] esetben a szakmai ajánlat – esetén biztosítja az értékelést akként, hogy az ajánlatkérőtől független, szakmai grémium végzi el azok értékelését. A szakmai zsűri igénybevételének célja az, hogy a vonatkozó ajánlattevői megajánlások szakmai szempontból kerüljenek megvizsgálásra, az ajánlatok egymással történő összehasonlítása szakmai szempontból történjen meg.”^[42] Ha az ajánlatkérő mint alkalmazandó módszerre hivatkozik a közbeszerzési dokumentumokban a szakmai zsűri alkalmazására, akkor a bírálat időszakában ettől nem térhet el jogellenesen akként, hogy zsűri helyett külső szakértőt vont be az ajánlatok értékelésbe.^[43]

Emellett vizsgálni kell azt a kérdést is, hogy mennyiben lehet megkérdőjelezni a szakmai zsűri megállapításait: „[a] szakmai zsűri által végzett szakmai értékelés eredménye nem kérdőjelezhető meg önmagában azon az alapon, hogy a szakmai zsűrin kívüli harmadik személyek adott esetben más értékelési sorrendet látnának megalapozottnak. A szakmai zsűri feladata az, hogy az ajánlatkérő által meghatározott előírások, elvek mentén elvégezze az ajánlatok sorbarendezését, értékelését.”^[44] Kérdéses lehet, hogy a KDB, valamint a közigazgatási perben eljáró bíróságok hogyan végezhetik el a megállapításaik felülvizsgálatát, tekintettel arra, hogy a Kúria szerint az ajánlatoknak a bírálati részszempont szakmai zsűri általi értékelése a per tárgya, nem az ajánlatok maguk, azt kell vizsgálni, hogy a KDB megállapításai okszerűek, logikusak, nem ellentmondóak-e, a szakmai zsűri által adott szöveges értékelés összhangban áll-e a szempontok egyenkénti és összességében történő értékelésével.^[45]

Az is lényeges, hogy az ajánlatkérő milyen módon utal különböző módszerekre, pontokra a közbeszerzési dokumentumokban. Egy esetben az képezte jogvita tárgyát már a bírálatot (értékelést) követően, hogy az ajánlatkérő eltért-e az általa megadott lehetséges pontszámoktól. A KDB megállapította, hogy nem történt jogsértés, mert a közbeszerzési dokumentumokban „pontozási iránymutatás” szerepelt és nem „módszertan”, a képletben sehol sem szerepelt az, hogy az „iránymutatás” oszlopban jelölt számok bármilyen szereppel rendelkeznének, azok csak a bírálóbizottság munkájának megértéséhez szolgáló számok voltak.^[46]

A pontértékek kiosztására vonatkozó módszerek, leírások meghatározásakor nem hagyhatók figyelmen kívül a matematika törvényszerűségei, szabályai, a megadott módszernek értelmezhetőnek kell lennie. Egy esetben az ajánlatkérő számos részszempontot határozott meg, mindegyikre az arányosítás módszerét rendelte alkalmazni, azonban egy részszempont esetében számérték nem volt megadható, csak „igen” vagy „nem” megajánlás volt tehető, és e körben az ajánlatkérő külön rendelkezéseket nem rögzített a felhívásában. A KDB megállapította a jogsértést az alábbiak okán: „A vállalt többlet műszaki tartalom értékelési szempont esetében az arányosítás módszere önmagában értelmezhetetlen, mivel nem lehetne kifejezni százalékos értékkel, hogy a ’nem’ ajánlati elem az ’igen’, mint legkedvezőbb ajánlati elemhez képest mennyivel előnytelenebb az ajánlatkérő számára. A számítás általános képletével sem lehetne a két ajánlati elem közötti eltérést kifejezni, mert nem állapítható meg a mérőszámuk.”^[47] Mivel azonban az ajánlatkérő valamennyi ajánlat esetében azonos módon pontozta a vállalásokat, a KDB megállapította azt is, hogy nem sérült az ajánlattevők esélyegyenlősége.

Egy másik esetben az ajánlatkérő elírta a módszert, egyenes arányosítás helyett fordított arányosítást írt elő egy olyan részszempont esetében, amelynél a szakmai többlettapasztalatot értékelte. Vagyis az az ellentmondás állt elő, hogy minél hosszabb volt az egyébként kedvezőbben értékelendő szakmai tapasztalat, annál kevesebb pontot kellett adni az ajánlati elemre. Az ajánlatkérő végül a saját eljárásával szemben nyújtott be jogorvoslati kérelmet, és a KDB a jogsértés megállapítása mellett megsemmisítette a felhívást és az összes döntést.^[48] Egy másik esetben az ajánlati árra írta elő az ajánlatkérő az egyenes arányosítás módszerét (vagyis a minél magasabb ajánlati ár kapta volna a magasabb pontot), ami értelemszerűen a hatékony és felelős közpénzfelhasználás elvét sértette^.[49] Végül arra is említhető példa, amikor az ajánlatkérő a fordított arányosítás módszerét helyesen írta elő, helyesen hivatkozta a Közbeszerzési Hatóság útmutatója szerinti képletet, viszont e képletet rosszul rögzítette (ismételte meg) a kiegészítő közbeszerzési dokumentumokban (felcserélte a nevezőt és a számlálót). Ezzel a hibával a bírálat során szembesültek. Ezt a helyeztet úgy oldotta meg az ajánlatkérő, hogy a saját eljárásával szemben nyújtott be jogorvoslati kérelmet, amelynek alapján a KDB megállapította a jogsértést, és – döntés megsemmisítése nélkül – az eljárás folytatását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az útmutató szerinti helyes képletet alkalmazza az ajánlatkérő, tekintettel arra is, hogy a felhívás egyértelmű volt a képlet tekintetében, az ajánlattevők így tisztában voltak azzal, hogy melyik képletet kívánja az ajánlatkérő az értékeléskor alkalmazni.^[50]

Ugyancsak jogsértés – és alapelvi rendelkezések sérelme – került megállapításra, amikor az ajánlatkérő (többek között) „[a] közbeszerzési dokumentumokban nem közölte, hogy minek alapján állapítja meg a legjobb tartalmi elemet, és azt sem, hogy minek alapján minősíti a többi ajánlattevő ajánlatának tartalmi elemeit később állónak a sorban. Az ajánlatkérő nem határozta meg, hogy az adható 1-10 ponttartomány milyen ismérvek szerint képezhető le az ajánlati tartalmakra. A dokumentációban megadott matematikai képlet ugyanis kizárólag arra szolgál, hogy a már felállított sorrendet az ajánlatkérő pontszámokká alakítsa át.”^[51]

Nemcsak az a fontos, hogy az ajánlatkérői előírások matematikailag értelmezhetők legyenek, hanem az is alapvető követelmény, hogy azok ne eredményezzenek aránytalan torzulást. Egy esetben a KDB az alábbiak szerint állapította meg a jogsértést (miután az ajánlatkérő a saját eljárásával szemben nyújtott be jogorvoslati kérelmet): „A tárgyi közbeszerzési eljárásban készített dokumentáció I. fejezet 2. pontja az értékelési részszempontokkal összefüggésben tartalmaz előírásokat. Az ott feltüntetett képlet alapján nem kizárt, hogy a megajánlható legjobb érték a ‘0’ munkanap, amely a maximális 10 pontot kapja, így ezt képlettel nem kell számolni. Előzőekből következően ‘0’ érték a nevezőbe (A vizsgált) nem kerülhet. Abban az esetben, ha valamelyik ajánlattevő ajánlatában ‘0’ értékű megajánlás szerepel, az összes többi ajánlat számításánál a ‘0’ érték a számlálóba kerül (A legjobb), így a megadott képlet matematikailag értelmezhető, a számítás elvégezhető, de bármely tetszőleges ‘0’-tól eltérő vizsgált értékre az eredmény 1 pont lesz. […] A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlatkérő által alkalmazott képlet nem biztosítja, hogy a 2. részszemponthoz tartozó értékelési intervallumon (0-20 munkanap) belül az ajánlatkérő számára kedvezőbb megajánlás azzal arányban álló magasabb pontszámot érjen el, hiszen a legkedvezőbb ’0’ munkanapos megajánlásra adott 10 ponton kívül minden más megajánlás (az 1 és a 20 munkanapos is) 1 pontot kap, és nem arányosan kevesebbet. A Döntőbizottság álláspontja szerint a torz eredményre vezető matematikai képlet alkalmazása nem biztosítja a Kbt. 2. § (2) bekezdésében megfogalmazott esélyegyenlőség követelményét, amelyre tekintettel a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 2. § (2) bekezdésére tekintettel a Kbt. 76. § (6) bekezdés c) pontját.”^[52]

Az értékelésnél is merülhetnek fel hibás ajánlatkérői döntések, ugyanis kérdésként merült fel, hogy ha csak egy értékelésbe vonható érvényes ajánlat van, akkor az ajánlatkérő jogszerűen adta-e az arányosítással értékelendő ajánlati elemre a 0 pontot úgy, hogy valóban nem tett a kötelező minimumhoz képest kedvezőbb vállalást az ajánlattevő? A KDB úgy foglalt állást, hogy ezen egyetlen vállalás minősült a legkedvezőbbnek, így részére jogszerűen kizárólag a maximális pontszám lett volna adható, a kötelező minimumon kívüli többletvállalás hiánya a konkrét esetben nem bírt relevanciával. Ugyanakkor az ajánlatkérő ezzel súlyosabb jogsértést nem valósított meg, mivel az értékelés során kiosztott pontszám a nyertes ajánlattevő személyére, így az eljárás eredményére ténylegesen nem volt kihatással.^[53]

Az önkényesség kizárása és a nem számszerűsíthető megajánlások értékelése

Vannak olyan esetek, amikor az ajánlatkérő nem vagy kevésbé számszerűsíthető megajánlásokat kíván verseny tárgyává tenni, így például szöveges szakmai ajánlat, projektterv, együttműködési módszertan, organizációs terv vagy mintafeladat kidolgozását és benyújtását írja elő. Az ilyen részszempontokkal szemben támasztott általános követelmény, hogy az ajánlatkérő előre pontosan határozza meg, hogy mit és hogyan kíván értékelni, ha pedig a benyújtandó dokumentum olyan összetett, hogy csak így biztosítható az egyes részelemek összevethetősége, akkor határozzon meg alszempontokat is. Az ilyen jellegű, nem vagy nehezen számszerűsíthető vállalások értékelése esetén a jogorvoslati eljárás kockázata magasabb, ezért ilyenkor különös körültekintéssel kell az ajánlatkérőnek eljárnia. Emellett az ellenőrzést végző szervezetek sem támogatják az ilyen jellegű törekvéseket: „Nem elfogadhatóak a szubjektív értékelést lehetővé tevő szempontok, vagyis nem kérhetőek például olyan szakmai ajánlatok, amelyek kapcsán ajánlatkérő a minél logikusabb, részletesebb bemutatást, a minél jobb illeszkedést stb. kívánja értékelni.”^[54]

Hogy miért is alakult ki ez a megközelítés, annak megértéséhez érdemes áttekinteni azokat a főbb joggyakorlati támpontokat, amelyek az elmúlt közel másfél évtizedben fogalmazódtak meg.

Alapvető követelmény, hogy a szakmai ajánlat értékelését pontosan, részletes előírásokkal kell szabályozni, amely feladatot jellemzően a felhívást kiegészítő közbeszerzési dokumentumokban lehet elvégezni, az alapvető értékelési módszert azonban a felhívásban kell meghatározni, mégpedig oly módon, hogy „A felhívásban közölt módszernek kell alkalmasnak lennie arra, hogy biztosítsa a jogszerű átlátható és objektív értékelést.”^[55] Nem fogadható el az, ha az előírások túl általánosak: „[a] bírálati szempontrendszer egésze akkor jogszerű és akkor végezhető el az alapelveknek megfelelő bírálat, ha a részszempontok egyrészt kellően pontosak és egyértelműek, a beszerzés tárgya által indokolt részletezettségűek, specifikáltak. […] Ajánlatkérőnek egyértelművé kell tenni, hogy a nem matematikai módszer alkalmazása során a bírálat milyen preferenciák, illetve szempontok figyelembe vételével valósul meg. Ebben az esetben válik ellenőrizhetővé is a bírálat, kiküszöbölve a szubjektív elemeket.”^[56] Ez azt jelenti, hogy „Az értékelési tényezők előzetes és nyilvános meghatározása biztosítja a megfelelő ajánlattétel lehetőségét, az értékelés elvégzését, majd az értékelés utólagos ellenőrzésének a lehetőségét is.”^[57] E követelmény érvényesülése pedig a következőképpen biztosítható: „A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlattevők számára elengedhetetlen feltétel az ajánlattételhez, hogy tisztában legyenek azzal a tényezővel, hogy az ajánlatkérő egy ajánlati elemet egy másik ajánlati elemhez képest mennyire fogja kedvezőbben vagy kedvezőtlenebbül értékelni. Egy ajánlattevő nem szerezhet tudomást egy másik ajánlattevő ajánlati eleméről az ajánlattételi határidő lejártáig, viszont azt joga van tudni, hogy egy feltételezett értékű ajánlati elemhez képest mennyi pontot kapna az ajánlatok értékelésénél. Ezen előzetes tervezés nélkül nem kerülhetne az ajánlattevő olyan helyzetbe, hogy úgy alakíthassa ki a bírálati részszempontokra tett ajánlatát, hogy az a legmagasabb pontszámot kapja, és ez által megnyerje a közbeszerzési eljárást. Az ajánlatkérőnek ez alapján kell kialakítania a bírálati rendszerét.”^[58] Vagyis alapvető követelmény, hogy az ajánlatkérő a szakmai ajánlat bírálatához kapcsolódó előírásait úgy fogalmazza meg, úgy határozza meg a közbeszerzési dokumentumokban, hogy azok alapján az értékelés (a pontozás) objektív és ellenőrizhető legyen.

A következő bekezdésekben példák említésével kerülnek bemutatásra a bizonytalan tartalmú előírásokon nyugvó, nem számszerűsíthető vállalások értékelésének főbb jogi kérdései, aggályai.

Egy esetben az ajánlatkérő részszempontként írta elő a „szakmai ajánlat színvonalát”, amelyen belül két alszempontot különített el: egyrészt a projekt pénzügyi elszámolásának és finanszírozásának gördülékenysége érdekében teendő intézkedések, másrészt a projekt útvonalterv szerinti ütemezésben történő megvalósításának érdekében teendő intézkedések bemutatását várta el. A közbeszerzési dokumentumokban határozott meg további előírásokat, azonban a jogorvoslati eljárásban ezen előírások részletezettsége, mélysége nem bizonyult elegendőnek. A KDB a következőket állapította meg: „Ajánlatkérő a dokumentációban megadta azon értékelés főbb elemeit, melyek alapján az ajánlatok sorbarendezését elvégzi. Ezen értékelési elemek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a meghatározások oly mértékben széles körű és általános megfogalmazást tartalmaztak, hogy ennek alapján nem biztosítható a jogszerű értékelés. Ajánlatkérő konkrét ajánlati elemekre vár ajánlatot, de az alszempontok meghatározásából nem állapítható meg, hogy a konkrét beszerzés vonatkozásában mely ajánlati elemek, milyen tekintetben képezik, képezhetik ajánlati vállalások tárgyát. Kétséges, hogy az ajánlattevők azonosan értelmezik az alszempont körében teendő vállalásokat.”^[59] Önmagában tehát egy eljárást nem tesz jogszerűvé az, ha az ajánlatkérő meghatározza, hogy a módszerként megjelölt sorbarendezést úgy végzi el, hogy az a szakmai ajánlat kapja a több pontot, amely „minél inkább”, „minél hatékonyabb”, „minél teljesebb körben”, „minél megfelelőbb” stb. Az ilyen megfogalmazások használata megfelelő lehet,^[60] de csak akkor, ha az értékelés alapját szolgáló kritériumok részletesek. Ennek hiányában nem érvényesülhet az utólagos ellenőrizhetőség, illetőleg az objektivitás, így a felhívás jogellenessége megállapítható.^[61] A KDB egy másik esetben viszont megállapította a jogsértést, mivel az ajánlatkérő nem határozta meg, hogy mit tekint „megalapozottabbnak”, „részletesebbnek”, „reálisan megvalósíthatónak”, „nagyobb terjedelműnek” vagy „jobb minőségűnek.”^[62] Egy további döntésben pedig az alábbiak szerint foglaltak állást az előírások jogszerűtlen jellegéről: „A tényállásban rögzítettek szerint az is megállapítható, hogy az ajánlatkérő csak a legjobb ajánlattal szembeni elvárásait határozta meg, azt nem rögzítette, hogy a továbbiakban mit értékel kevésbé előnyösnek, vagy kifejezetten hátrányosnak. Értékelési elvek hiányában nem állapítható meg, hogy ajánlatkérő mit értékelt előnyösebbnek, hátrányosabbnak, hatékonyabbnak, kidolgozottabbnak és mit vont az értékelés körébe. […] Az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 76. § (6) bekezdés b) és c) pontja, valamint (9) bekezdését azzal, hogy nem határozta meg azokat a szempontokat, amelyek alapján el fogja dönteni, hogy a megtett vállalások közül melyeket minősít kevésbé előnyösnek, melyek alapozhatják meg a legkedvezőbb ajánlatot követő helyezés elérését, továbbá mi az, amit kifejezetten hátrányosan értékel. Az ajánlatkérő ezen jogsértése egyben annak is akadályát képezi, hogy később az értékelés jogszerűsége ellenőrizhető és a bírálat átlátható legyen.”^[63] Szintén jogsértés megállapítását eredményezte az az ajánlatkérői megoldás, amely szerint értékelésre került „Az ajánlat műszaki tartalma”, ezen belül pedig alszempontokat rögzítettek, így e vonatkozásában értékelte a rendszermegoldás minőségét, a módszertan minőségét és az üzemeltetési szolgáltatás minőségét. „A Döntőbizottság e körben megállapította, hogy ajánlatkérő ezen elemek minőségének értékelése során nem tudott olyan objektív jellemzőket meghatározni, melyek teljesítik a jogszabályi előfeltételeket. A megoldás, módszertan illetve szolgáltatás minősége körében ajánlatkérő nem határozott meg olyan fokmérőt, mely az objektív, visszaellenőrizhető értékelés alapját képezheti. Ezen részszempont és alszempont alapján az ajánlattevők nem tudhatják, hogy egy pl. módszertan esetében mi a kiváló, a jó és az elfogadható minőség, így az ajánlatok értékelése csak kizárólag szubjektív alapon végezhető el, hiszen az ajánlattevők által más-más jellegű rendszer megajánlása esetén ezen ajánlatok összehasonlítása ezen szempont alapján nem objektív.” A dokumentáció rendelkezéseinek vizsgálata eredményeképpen úgy foglaltak állást, hogy „[o]lyan jellemzőket vesz alapul ajánlatkérő az értékeléskor (pl. megoldás részletessége, működőképessége, karórák esztétikuma, eszközök minősége, mérföldkövek egyértelműsége, stb), mely a nem objektíven meghatározott alszempontokat nem teszi egzakttá, nem konkretizálja, illetve azok szubjektív értékelését fenntartja.”^[64] A döntést felülvizsgáló bíróságok is osztották a KDB álláspontját, hiányolták az objektivitást és az értékelés egzakt tartalmát, mindezt nem pótolhatta az eljárás későbbi szakaszába bevont szakértő sem.^[65] A Kúria szerint is jogsértők voltak az értékelésre vonatkozó előírások (hiányoztak az összevethetőség és az objektív értékelhetőség feltételei), nem volt annak jelentősége, hogy az ajánlatkérő milyen ajánlásokat vett figyelembe. Az a körülmény pedig, hogy az ajánlatkérő külön szakértőt vont be, arra utalt, hogy a „[b]írálati résszempontok olyan részletességgel, illetőleg átlátható módon nem kerültek meghatározásra, amely valamennyi érintett számára nyilvánvalóvá tette volna az [ajánlatkérő] pontos műszaki-gazdasági elvárásait.”^[66] Alapvető követelmény tehát, hogy az ajánlattevők tudják, mit értékel pozitívan, mit negatívan ajánlatkérő, mi az a tartalom, amely kedvezőbb, illetve mi jelent kedvezőtlenebb értékelést; „[ö]nmagában annak bemutatása az ajánlatkérő részéről, hogy milyen feladatot kell a nyertes ajánlattevőnek ellátnia, nem azonos annak meghatározásával, hogy mit jelent egy teljes körű szakmai ajánlat.”^[67] Pontos előírások hiánya egyébként az eljárást lezáró döntéssel szemben folytatott jogorvoslati eljárás hivatalbóli kiterjesztéséhez is vezethet akkor, ha „[a] részszempontok értékelésének módszere egzakt módon nem határozható meg, nem vizsgálható meg az ajánlatkérő által végzett értékelés, pontozás és az eljárást lezáró döntés helyessége, továbbá az sem állapítható meg, hogy a nyertessé nyilvánított érvényes vagy érvénytelen ajánlatot tett.”^[68]

Egy másik esetben kettős probléma merült fel, amikor is az ajánlatkérő a következő értékelési részszempontot határozta meg: „A szakmai ajánlatot képező műszaki ütemterv és a hozzá kapcsolódó organizációs terv illesztettségének mértéke.” A KDB a jogsértést megállapította, ugyanis egyrészt „[a]z illesztettség mértéke az organizációs terv és műszaki ütemterv kapcsán nem értelmezhető, hiszen vagy illeszkedik a két terv egymáshoz, vagy nem. Továbbá az illesztettség mértéke szempont a közbeszerzés tárgyával közvetlenül nincs kapcsolatban, így ez a vizsgálati szempont az ajánlatkérő által meghatározott minőségi jellemző pontozással nem mérhető…” Másrészt az sem volt elfogadható, hogy az ajánlatkérő az értékelésre szakmai zsűri alkalmazását írta elő, viszont ehelyett külső szakértőt kért fel, aki egy gazdasági társaság képviselőjeként végezte el az ajánlatok építési/építészeti szakmai bírálatát. Mindez pedig azt jelentette, hogy nem az előzetesen megjelölt módszer szerint került sor az értékelésre.^[69]

Alapvető kérdésként merülhet fel tehát a fentiekből adódóan, hogy miképpen lehet a minőséget értékelni egy közbeszerzési eljárásban. Előírható egyértelműen számszerűsíthető vállalások megtétele, de az ajánlatkérő dönthet úgy is, hogy nem vagy nehezen számszerűsíthető ajánlattevői vállalásokat kíván értékelni. Tekintettel arra, hogy az utóbbi körbe sorolható ajánlati elemek pontozásához kapcsolódó objektivitás – és ezzel párhuzamosan a Kbt. alapelvei érvényesülésének – biztosítása sokkal nehezebb, mint a számszerűsíthető vállalásokon alapuló értékelési részszempontok esetében, különös körültekintéssel kell az ajánlatkérőnek az értékelésre vonatkozó előírásait kidolgoznia. A Kbt. kifejezetten rögzíti, hogy a szempontok nem biztosíthatnak önkényes döntési lehetőséget az ajánlatkérőnek, hanem mennyiségi vagy szakmai szempontok alapján értékelhető tényezőkön kell alapulniuk.^[70] Ebből adódóan az a célszerű, ha az ajánlatkérő az értékelésre kerülő szakmai ajánlat részeként is objektív, számszerűsíthető vállalások megtételét követeli meg.

Megjegyzendő, hogy önmagában nem zárja ki az önkényes döntési lehetőséget biztosító részszempont jogsértő jellegének megállapítását az, ha az ajánlatkérő számszerűsíthető vállalás megtételét várja el. Ez akkor valósulhat meg, ha az ajánlatkérő nem határoz meg olyan mennyiségi követelményeket, adatokat, amelyek alapján az ajánlattevők képesek lennének a vállalásaikat megfelelő módon meghatározni. Egy esetben az ajánlatkérő a következő részszempontot írta elő: „Selejt pótlásának vállalása (maximum a teljes mennyiség 15%-ig),” viszont nem határozta meg a közbeszerzési dokumentumokban a pótlandó selejtes fogyasztásmérő-házak számát. A KDB elfogadta a kérelmező azon álláspontját, hogy e házak számát kizárólag a szerződés megkötését követően, az összes ház (vízmérőeszköz) átvizsgálását követően lehet megállapítani, a szemrevételezés nem elegendő. Ebből adódóan a következőket állapították meg:

- Nem lehetett előzetesen felmérni, hogy nyertesség esetén hány darab házat kell pótolnia az ajánlattevőnek, így e pótlási szolgáltatás teljesítése mekkora többletszolgáltatási kötelezettséget és költséget jelent a számára.

- A hatékony és felelős gazdálkodás elvéből kizárólag olyan ajánlattevőre lehet a szerződés teljesítését bízni, aki felelősen vállalja azt az ajánlatkérő előírásai és a saját ajánlata alapján.

- Vagyis az ajánlattevők akkor döntenek felelősen egy ilyen helyzetben, ha a nem mennyiségi tényezőkön alapuló minőségi részszempont esetében nem vállalják a selejtes házak pótlását, mivel egy műszaki adatokkal nem elegendő mértékben megalapozott többletszolgáltatás elvégzéséről kellene dönteniük. Ebből viszont az is következik, hogy e minőségi részszempont nem teljesíti a hozzá fűzött ajánlatkérői célt, valamint a selejtes házakat nem pótolják, ami ellentétes a szerződéstervezettel, és ezért a közbeszerzés műszaki tartalmát nem lehet teljesíteni.

- Ezen túlmenően az ajánlatkérő nem fogalmazott meg szerződéses feltételt arra az esetre, ha e részszempont esetében az ajánlattevők nem vállalják a selejtes házak pótlását, nem határozta meg a többletszolgáltatás költségei viselésének a rendjét.

- Végül megállapítást nyert, hogy „A bizonytalan mennyiségre vonatkozó teljesítési többletnek a nyertes ajánlattevőre terhelése nem jogszerű, és a Kbt. 2. § (4) bekezdésével lenne ellentétes az, ha az ajánlatkérő olyan nyertes ajánlattevővel kötné meg a szerződést, aki azt a nem pontosan meghatározott műszaki tartalma miatt előre láthatóan nem biztos, hogy tudná előírásszerűen teljesíteni.”^[71]

A pontos, egyértelmű feltételek meghatározása az ajánlatok összehasonlíthatósága szempontjából is kulcskérdés, hiszen „A Kbt. kógenciájából az következik, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok értékelése során kötve van a felhívásban és a dokumentációban előírtakhoz, nem egyértelmű elvárásait a kiírástól eltérő, vagy a kiírás hiányosságait pótló, kiegészítő tartalommal utólag értelmezni nem lehet.”^[72] Tehát „Aggályos az olyan ajánlatadási feltételrendszer, amely arra ad lehetőséget, hogy a bírálati szempont tartalmát az ajánlattevők, vagy éppen a gyártók, forgalmazók utólagosan maguk alakítsák ki, és az ajánlatkérő végső soron ismeretlen műszaki tartalomra kialakított ajánlati vállalásokat értékeljen. Az ilyen típusú feltételrendszer mellett nem biztosított az értékelés objektivitása, az ajánlati vállalások valós összehasonlíthatósága. Az értékelésnél az ajánlatkérő tehát utóbb nem támaszthat olyan elvárásokat, amelyeket nem írt elő kifejezetten,^[73] ha mégis így jár el, akkor a bírálat jogsértő lesz. Egy esetben az ajánlatkérő „A mérnöki szolgáltatás teljesítésére vonatkozó módszertan bemutatása” értékelési részszempontot írta elő, amelynek részelemeként elvárta, hogy az ajánlattevők mutassák be a szerződés teljesítése során „előfordulható” releváns kockázatokat és a kapcsolódó megoldási javaslatokat. Előírta azt is, hogy a pontozás hogy alakul attól függően, hogy mennyire általánosak, illetve projektspecifikusak az ajánlattevői ajánlati tartalmak. A KDB megfogalmazta, hogy „A felhívás tartalma alapján megállapítható a bemutatandó kockázatoknak nem kellett projekt specifikus kockázatoknak lenniük, hanem a kockázatoknak a szerződés teljesítése során előfordulhatónak kellett lenniük, függetlenül attól, hogy az más, nem a közbeszerzés tárgyával összefüggő egyéb beruházások esetén is előfordulhatnak. […] Az összegezés mellékletét képező módszertan értékelésére vonatkozó irat a kérelmező módszertanában meghatározott kockázatokat a projekt specifikum szempontjából értékelte, holott az a módszertannak csupán a feladat ellátására vonatkozó rész tekintetében volt előírás. A kérelmező vitarendezési kérelmére adott válaszában, illetve a jogorvoslati eljárás során tett észrevételeiben is az ajánlatkérő arra hivatkozott, hogy a megjelölt és a jogorvoslati eljárásban vitatott kockázatok általánosak. Azt az ajánlatkérő maga sem vitatta, hogy azok a szerződés teljesítése során előfordulhatnak, azonban állítása szerint túl általánosak. A fentiek alapján ez azonban nem volt ajánlatkérői elvárás a kockázatok tekintetében.”^[74]

Nem elegendő egyébként az, ha az ajánlatkérő (a szakértői bizottság) elvégzi a szakmai ajánlatok értékelését, azt ugyanis nyilvánosságra is kell hozni, az ajánlattevőkkel közölni kell, hogy a kiadott preferenciarendszer alapján mely körülményekre tekintettel értékelte alacsonyabb vagy magasabb pontszámmal az érvényes szakmai ajánlatokat, így az ajánlattevők megismerhetik, hogy az ajánlatkérő a saját előírásainak megfelelően végezte-e el az értékelést vagy sem, mindezt pedig nem pótolja a jogorvoslati eljárásban benyújtott beadvány.^[75] Ez a kötelezettség szoros összefüggésben áll az ellenőrizhetőség követelményével, hiszen az indokolás alapján állapítható meg, hogy az ajánlatkérő ténylegesen az előírásainak megfelelően pontozta-e a vállalásokat.

Egy sajátos esetben (a közbeszerzési eljárás tárgya tervezési szolgáltatások teljesítése volt) már a bíróság fogalmazta meg, hogy „A törvényi előírások az ajánlatkérő kötelezettségévé teszik, hogy a Kbt. tételes rendelkezéseinek betartása mellett mind az ajánlattevők, mind pedig a közbeszerzési eljárás jogszerűségét ellenőrizni hivatott hatóságok előtt kétségtelen módon alá tudják támasztani a döntésük jogszerűségét.” Ha a megfogalmazott indokolásból nem állapítható meg kétséget kizáró módon, hogy a nyertes az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő lett, akkor megállapítható a jogsértés, különösen akkor, ha az értékelés is eltér az előre közölt feltételektől. Megfogalmazták, hogy „A szöveges indokolás túlnyomórészt az egyes ajánlatokat önmagukban értékelő megállapításokat tartalmaz, amely ellentétben áll a kiírással, ahol az előírás szerint ’a minél-annál’ szófordulatot használva a szakmai zsűri feladata az ajánlatok egymáshoz viszonyítása volt.” A megfogalmazott jellemzők leírása – például egyik ajánlat esetében az ajánlatkérő a „szép”; „esztétikus”; „kiváló minőségű”; „szépen kidolgozott”; „igényes”, míg a másiknál a „szakszerű"; „szükséges mértékben kidolgozott”; „részletes”; „magas színvonalú” jelzőket használta – pedig nem szolgáltattak olyan kapaszkodót, amely alapján a két ajánlat között különbséget lehetett volna tenni. ^[76]

A szakemberek szakmai többlettapasztalatának értékelése

A gyakorlatban az egyik klasszikus, a minőségalapú értékelés követelményéből eredő kényszerhelyzet kezelésére alkalmazott részszempontként szokás a szakember(ek) szakmai többlettapasztalatának értékelésére tekinteni, és ekként is alkalmazzák általában ennek megfelelő eredménnyel. Vagyis az ajánlattevők többnyire a maximálisként értékelhető többlettapasztalattal rendelkező szakembert ajánlják meg – kivéve, ha valóban egyedi szaktudásról, tapasztalatról van szó –, és ezzel olyan helyzet áll elő, mintha nem is lett volna értékelési részszempont, viszont további indokolatlan jogi aggályokat, jogértelmezési kérdéseket,^[77] adminisztratív terheket (önéletrajzok hiánypótlása, jogviszonyok tisztázása^[78] stb.) és a szerződés teljesítésének időszakában ellenőrzési feladatokat^[79] vet fel. Tekintettel arra, hogy a Kbt. külön rendelkezéseket tartalmaz a teljesítésben közreműködő személyi állomány – azaz szakemberek – képzettségének, tapasztalatának értékelhetőségére, ezért célszerű néhány bekezdésben az ezzel kapcsolatos főbb jogkérdéseket is áttekinteni.

a) Alapvető követelmény, hogy az alkalmassági követelményt és az értékelésre kerülő tapasztalatot az ajánlatkérő egyértelműen határolja el,^[80] továbbá figyelemmel kell lenni a Kbt. 76. § (6) bekezdés d) pontja szerinti korlátozásra is. Így „Az ajánlatkérő azzal, hogy kötelező feltételt írt elő szakmai gyakorlási jogosultság bemutatására, és e jogosultság birtokában teljesített szakmai gyakorlat minimális időtartamára, ténylegesen az ajánlattevőnek a szerződés teljesítésére vonatkozó alkalmasságát értékelte…”^[81] Az bizonyult jogsértőnek ebben az esetben, hogy az ajánlatkérő „Munkavégzést irányító vezető (MV-É jelölésű felelős műszaki vezető) szakmai gyakorlata” részszempontot írta elő. A bíróság szerint az alkalmassági követelmény jelleget támasztotta alá az is, hogy ezen előírás nem teljesítéséhez az érvénytelenség jogkövetkezményét rendelte, és nem pedig minimális (0) pontszámot adott az ajánlatkérő.^[82]

Arra is tekintettel kell lenni, ha valamely típusú eljárásban – így különösen a Kbt. 115. §-a szerinti eljárásban – nem lehet alkalmassági követelményt előírni, mert ilyen esetben az arra épülő értékelési részszempont sem fogadható el. Így az ajánlatkérő „[j]ogsértően határozott meg alkalmassági feltételeket, és az alkalmassági feltétellel kapcsolatos értékelési szempontot, mivel a Kbt. 115. § (2) bekezdésének kógens szabályozása alapján az ajánlatkérő az alkalmazott eljárásban nem írhat elő alkalmassági követelményt.”^[83]

b) A legegyszerűbb megoldás az, ha az ajánlatkérő egy adott szakemberre nézve egy értékelési részszempontot fogalmaz meg, és ennek megfelelően az alkalmassági követelmény teljesítésén felüli szakmai többlettapasztalatot értékeli. Az is elképzelhető, hogy az ajánlatkérő összetettebb részszempontokat (alszempontokat) fogalmaz meg a szakemberek értékelésére.[84] Ilyenkor különösen fontos az, hogy mindegyik alszempontra nézve megtörténjen az ajánlattétel megfelelő módon, mert hiánypótlási felhívás eredményeként a hiányzó vállalások nem pótolhatók, az ilyen jellegű ajánlati hibák nem tekinthetők pótolható hiánynak.^[85]

c) Általában a szakmai tapasztalat mértékegysége a hónap (például egész hónapok számában kéri az ajánlatkérő feltüntetni az időtartamot a projektek kezdési és befejezési időpontjainak megfelelően). Ilyen esetben a közbeszerzési dokumentumok tartalmának megfogalmazásakor figyelembe kell venni a párhuzamosságok kizárására vonatkozó előírások megtételét, a „szakmai tapasztalat” fogalmának meghatározását is: „A Döntőbizottság elfogadta az ajánlatkérő azon érvelését, hogy egy személy egy időben párhuzamosan többfajta szakmai tapasztalatot is tud szerezni, azt viszont nem, hogy a különböző szakmai gyakorlatok időszakaszait össze lehetne adni akkor is, ha azok egy időben zajlanak le. Mivel maga az ajánlatkérő sem részletezte a szakmai tapasztalat fogalmát, ezért egy adott időszakasz során szerzett tapasztalatot akkor is egy tapasztalatnak kell tekinteni, ha az sokrétű és több forrásból származik.”^[86]

Az sem elképzelhetetlen azonban, hogy darabszámban kell megadni az értéket. Egy esetben az ajánlatkérő azt a részszempontot írta elő különböző múzeumi szolgáltatásokhoz (műtárgyszállítmányozáshoz) kapcsolódóan, hogy az alkalmassági követelmény igazolására bemutatott személyi állomány (8 fő) múzeumi költöztetésben és csomagolásban szerzett – az alkalmassági követelményen felüli – tapasztalata összesen (db projekt). Jogorvoslati eljárásban a kérelmező azt kifogásolta, hogy az ajánlatkérő a szakmai tapasztalatot a projektek száma alapján kívánta értékelni, függetlenül a feladat nagyságától, tekintettel arra, hogy nem a darabszám fejezi ki leginkább a szakmai tapasztalatot. „Ezen hivatkozást nem látta alaposnak a Döntőbizottság, tekintettel arra, hogy a Kbt. nem tartalmaz arra vonatkozóan rendelkezést, hogy a szakmai tapasztalatot leginkább kifejező részszempontot lehet csak értékelni, másrészről nem is látta alaposnak ezen hivatkozást. A szakmai tapasztalat lehetséges fokmérője az is, hogy az adott szakember hány darab projektben vett részt, hisz minden projekt más és más. Többlet tapasztalatot mutat, hogy több projekt során felmerült követelményhez kellett igazodni.”^[87] A Kúria ezt azzal egészítette ki, hogy az ajánlatkérő „[a] kisebb projektekben való részvételt is értékeli, a kisebb vállalkozások számára is lehetőséget biztosít az adott közbeszerzési eljárásban való részvételre, nem tartalmaz indokolatlan szűkítést”^[88] így ez az előírás.

d) Ebben a körben is fontos, hogy az ajánlatkérő ellentmondásmentes, egyértelmű előírásokat fogalmazzon meg. („A Döntőbizottság rámutat arra, hogy az ajánlatkérő kötelessége, hogy az ajánlattételi felhívást és a közbeszerzési dokumentumokat körültekintően, ellentmondásmentesen készítse el, úgy, hogy azok biztosítsák, hogy az ajánlattevők megfelelő ajánlatot legyenek képesek benyújtani.”)^[89] Ebből adódóan nem egyértelmű a feltételrendszer, ha az ajánlatkérő a szakmai tapasztalatra vonatkozó értékelési szempont tekintetében közlendő adatokat a közbeszerzési dokumentumokban, illetőleg az EKR-ben, a felolvasólap elektronikus űrlapján eltérően határozza meg, és így nem egyértelmű, hogy a meglévő szakmai tapasztalatból ki kell vonni az alkalmassági minimumkövetelmények körében előírt 36 hónap szakmai tapasztalatot.^[90] Ahogyan arról az önkényes kiválasztási lehetőséget biztosító értékelési részszempontok körében szó volt, jogsértés megállapításához vezethet az, ha az ajánlatkérő nem határozza meg kellő pontossággal, hogy mit ért „releváns szakmai többlettapasztalat” alatt, és emiatt a „[p]ontatlan, hiányos tartalmi meghatározása alapján nem volt biztosított az egyenlő esélyű, megfelelő ajánlattétel.”[91]

A megfogalmazásra is különös figyelmet kell tehát fordítani, hiszen vitás esetekben a szavaknak különös jelentősége van. Egy esetben „A Döntőbizottság megállapította, hogy a kiírásban nem került meghatározásra, hogy az ajánlatkérő mit ért a ’műszaki ellenőrzés terén szerzett tapasztalat’ alatt, és az ajánlatkérő az értelmezési fenntartás, tartalomszűkítés lehetőségével sem élt. A ’műszaki ellenőrzés’ – amely cselekvést fejez ki – és a ’terén’ szócska használata alapján – az ajánlatkérő a műszaki ellenőrzés terén szerzett és nem a műszaki ellenőrként szerzett tapasztalatot várta el.”^[92]

e) Az is lényeges, hogy a szakember megnevezésére, illetve a szakmai ajánlatra nézve milyen előírást fogalmaz meg az ajánlatkérő. Vagyis adódik a kérdés, hogy meg kell-e nevezni az ajánlatban megajánlott szakembert egyértelműen, vagy elegendő az, ha a többlettapasztalatot adja meg az ajánlattevő, és ennél fogva hiánypótolható lesz majd a későbbiekben a név megadása, az alátámasztó dokumentumok benyújtása. Az ajánlatkérő egy esetben nem írta elő, hogy az ajánlattételi határidőre a szakemberek nevét kell megadni, pedig nincs akadálya annak, hogy amennyiben az ajánlatkérő számára jelentősége van, a szakemberek megnevezését a felolvasólapon vagy bármely, az ajánlattételi határidőre benyújtani kért és nem az alkalmassági követelmény teljesülése tekintetében beadni rendelt dokumentumban előírja.^[93] Ha viszont előírta a szakemberek megnevezését az ajánlatkérő, és az ajánlattevő csak az értékelésre kerülő adatot adja meg, akkor az nem pótolható hiánynak minősül. „A kérelmező az ajánlattételi határidőre benyújtott ajánlatának felolvasólapján a 2. részszempontra a 3 db alapadatot megadta, azonban a kérelmező nem nyújtotta be az ajánlatát az ajánlattételi határidőre a Kbt. 76. § (3) bekezdés b) pontja szerinti értékeléshez a felolvasólapon megadott darabszámnak megfelelően a szakemberek nevére, végzettségére és szakmai gyakorlatára vonatkozóan. A kérelmező ajánlata a 2. minőségi részszempontra értékelhető ajánlatot az ajánlattételi határidőre nem tartalmazott, amely ajánlati hiba az ajánlattételi határidő lejárta után hiánypótlás vagy felvilágosításkérés keretében nem volt pótolható.”^[94]

Így a szakmai ajánlat körében megfogalmazott előírásoknak különös jelentősége van: „A szakmai ajánlat lehatárolásának jelentőségét az adja meg, hogy ez fejezi ki az ajánlatkérő beszerzési igényét. Az ajánlatkérőnek kiemelt figyelemmel kell rögzíteni az előírásait minden olyan esetben, amikor az alkalmassági minimumkövetelmény és valamelyik értékelési részszempont kapcsolatban áll egymással.”^[95] A szakmai ajánlatra vonatkozó ajánlatkérői előírások megítélése körében két joggyakorlati megközelítés említhető egyébként. Egyrészt kiindulópontként szolgálhat az, hogy „[a]z ajánlat részeként benyújtandó dokumentumok szakmai ajánlat minőségét nem az ajánlatkérő előírása, hanem a Kbt. határozza meg. Ennélfogva az érvényességi vizsgálat és az értékelés körében nincs jogi relevanciája annak, hogy a dokumentációban az értékelt ajánlati elem helytállóságának igazolására becsatolt dokumentumokat az ajánlatkérő miként minősítette, nincs jogszerű lehetősége önkényesen kivonni egyes dokumentumokat […] a hiánypótolható dokumentumok köréből, a Kbt. 71. § (1) bekezdésének alkalmazását törvényes indok nélkül nem korlátozhatja.”^[96] Másrészt nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a megközelítést sem, amely szerint „A szakmai ajánlat, annak megléte, érvényessége, hiánypótolhatósága minden esetben az ajánlatkérői felhívás és abban foglalt konkrét előírások alapján vizsgálandó. Annak van jelentősége csak és kizárólag, hogy az ajánlatkérő a szakmai ajánlatot hogyan jelenítette meg az ajánlati felhívásban és közbeszerzési dokumentációban, vagyis ő maga mit minősített szakmai ajánlatnak. A szakmai ajánlat tehát nem értelmezhető az ajánlatkérői előírásoktól függetlenül, a szakmai ajánlatot nem pusztán a Kbt. fogalma alapján kell megítélni [...]”^[97]

A bírálathoz kapcsolódó jogbizonytalanságok elkerülése érdekében a folyamatba épített ellenőrzések rendszerint megkövetelik, hogy az ajánlatkérő egyértelműen rögzítse azt, hogy a szakembert meg kell nevezni az ajánlatban, és e tekintetben a Kbt. 71. § (8) bekezdése alapján a hiánypótlás lehetősége nem biztosított. A másik felesleges hibák megelőzésére szolgáló eszköz az, hogy kötelezően kitöltendő EKR-űrlap alkalmazásával nem lehet addig az ajánlatot benyújtani, amíg az ajánlattevő konkrétan meg nem nevezi a megajánlott szakembert az űrlap vonatkozó sorában.

f) A vállalás felső határainak megadása esetében mindenképpen figyelemmel kell lenni arra a korábban tárgyalt megközelítésre, amely szerint az ajánlatkérő nem határozhat meg tetszőlegesen magas értéket, hiszen „[e]gy bizonyos szint fölötti meghatározása már nem járul hozzá a tevékenység színvonalának a javításhoz, csupán a versenyt torzítja. Nagyon fontos az értékelési szempontok meghatározása során az egyensúlyi pont megtalálása.”^[98] Ebből adódóan valóban túlzott mértékű többlettapasztalat már maximális értékként nem adható meg, az ajánlatkérőnek alá is kell tudni támasztani szükség szerint, hogy miért tartja indokoltnak az adott értéket. Ebben a körben is célszerű az alkalmassági követelményen felüli „többlettapasztalatot” értékelni, tehát úgy megadni az értékelési tartományt, hogy a legkisebb megajánlható érték 0 legyen, és ne pedig egy minimális számérték, hiszen ezzel elkerülhetők a minimális értéket el nem érő értékű vállalások pontozásából eredő visszásságok.^[99]

g) A Kbt. 76. § (13) bekezdésére tekintettel az ajánlatkérőnek döntenie kell az értékelési részszempont szerinti ajánlati elem alátámasztására szolgálódokumentumokról is. A megfelelő előírások megfogalmazása azért fontos, mert „[a] vonatkozó szabályok nem határozzák meg azt, hogy az ajánlatkérő mely dokumentumok benyújtását követelheti meg az értékelési szempont tekintetében meghatározott szakember többlettapasztatalának igazolásaként, így ez utóbbi tekintetében az ajánlatkérő a közbeszerzési dokumentumokban előre rögzíteni köteles az igazolás módját.”^[100]

A többlettapasztalat ellenőrzése szakmai önéletrajz alapján lehetséges elsődlegesen, így ellentmondásos helyzetbe kerülhet az ajánlatkérő, ha ilyen irat benyújtását nem írja elő, hanem csak a végzettségre vonatkozó iratok és a kamarai névjegyzékbe vételről szóló határozat kiállításának dátumára kíván hagyatkozni.^[101] Egyébként „Az önéletrajz egy adott személy életének fontosabb adatait tartalmazó rövid leírás, mely az önéletrajz elkészítéséig, benyújtásáig megszerzett iskolai végzettségeket, tanulmányokat, továbbá munkatapasztalatokat, munkahelyeket mutatja be. Az önéletrajz tehát a jelenlegi és az azt megelőző állapotot mutatja be és annak körében a már megszerzett végzettségeket és tényleges munkavégzés során szerzett tapasztalatokat.” A döntés rámutatott arra is, hogy eltérő kifejezett ajánlatkérői előírás hiányában „[a]z általánosan elterjedt és elfogadott – fentiekben megjelölt – önéletrajz fogalmából és tartalmi elemeiből kell kiindulni.”^[102]

A vonatkozó előírások megtételekor különösen a következőkre szoktak figyelmet fordítani: az alkalmassági követelmény és az értékelés körében figyelembe vehető adatok elhatárolása, mérnökök esetében az (első) jogosultság(ok) megszerzésének időpontjának megadása, az ajánlattétel időpontja szerinti munkáltató megadása (ezáltal ellenőrizhető a szakember jogviszonya), valamint az önéletrajzban rögzítendő időtartamok és a szakmai tapasztalat tárgyának megadása. Az ajánlatkérő később a saját előírásaitól nem térhet el, azok megtartását ellenőriznie kell, szükség szerint hiánypótlási felhívás, illetve felvilágosításkérés alkalmazásával, ha a benyújtott dokumentumokból nem derülnek ki azok az adatok, amelyeket az ajánlatkérő a felhívásában az értékelési szempontra és annak igazolására előírt.^[103]

A bírálat időszakában merülhet fel a kérdés, hogy a szakmai önéletrajz pótolható hiánynak minősíthető-e? Ha az ajánlat tartalmazza a szakember megnevezését és az értékelésre kerülő ajánlati elemet, akkor a hiánypótlásnak nincs törvényi akadálya, ugyanis ilyen esetben „A Döntőbizottság álláspontja szerint nem a megajánlás, hanem az azt alátámasztó, részletező adatok hiányoztak. Az [ajánlattevő] ajánlatának fent hivatkozott oldalai alapján a 2. értékelési részszempont szerinti megajánlás megállapítható volt. A Döntőbizottság álláspontja szerint a 2. értékelési részszempontra az [ajánlattevő] az ajánlatát megtette. A Kbt. 76. § (3) bekezdés b) pontja szerinti értékeléshez az egyéb érdekelt akként mutatta be a szakembert, hogy az ajánlat fent ismertetett részeiben egyértelműen megnevezte a személyét, bemutatta a képzettségére vonatkozó adatokat és nyilatkozott a megajánlott szakmai tapasztalatról évek és hónapok megadásával. A Döntőbizottság a fentiekre tekintettel nem fogadta el a kérelmezőnek azt az álláspontját, hogy az ajánlat azért nem hiánypótolható, mert az egyéb érdekelt nem tett ajánlatot arra tekintettel, hogy hiányzik a szakmai tapasztalatra vonatkozó év, hónap megjelölésű információkat rögzítő szakmai önéletrajz.”^[104] Fontos továbbá, hogy „A Döntőbizottság álláspontja szerint a szakmai tapasztalatra vonatkozó vállalás megtörtént a szakember személye, a közegészségügyi-járványügyi felügyelői, illetve okleveles népegészségügyi felügyelői minőség, illetve a figyelembe veendő évek tekintetében. Ezen megadott vállalások tekintetében a Kbt. 81. § (11) bekezdése szerinti ajánlati kötöttség beállt, ezek az ajánlattevői vállalások ismeretében sem módosíthatók.”^[105] A különböző alátámasztó iratokkal, igazolásokkal kapcsolatban tehát a kiindulópont az lehet, hogy „[a] teljesítő személyek valamely tulajdonsága, képessége, nem pedig a beszerzés tárgyára, szerződéses feltételekre tett ajánlati vállalás kerül értékelésre.”_[106] Vagyis különbséget kell tenni az ajánlati vállalás és az alátámasztó dokumentum jellege között.

h) Végül megemlíthető a kétszakaszos eljárások kérdése. A Kbt. 73. § (3) bekezdése értelmében a részvételi jelentkezés érvénytelen, ha a részvételre jelentkező ajánlatot tesz. Azonban „Ennek megállapításához nem szükséges az, hogy polgári jogi értelemben ajánlattételre kerüljön sor. Az alkalmasság megalapozását szolgáló adatokon felüli az értékelés körébe tartozó adatok megadása a részvételi jelentkezésben a jelentkezés érvénytelenségéhez vezet.”^[107] Így „A Döntőbizottság megítélése szerint a részvételi jelentkezésben a kifejezetten az alkalmassági feltétel fölötti gyakorlati időre vonatkozó megajánlás megadása ajánlati tartalomnak minősül.”^[108] Ebből adódóan a kétszakaszos eljárásokban a részvételre jelentkezőknek különös körültekintéssel kell eljárniuk akkor, amikor a részvételi jelentkezések tartalmi elemeit meghatározzák.

Összegző, záró gondolatok

A közbeszerzési eljárások feltételei között rendkívül fontosak az arra vonatkozó döntések, hogy az ajánlatkérő milyen előírásokat határoz meg az értékelésre nézve, hiszen ezek rendkívül lényeges elemek, mivel az értékelési folyamat az egész eljárás eredményére kihat, befolyásolja az ajánlattevők ajánlatkészítési stratégiáját.^[109] Így döntő jelentőségű, hogy milyen (rész)szemponto(ka)t alkalmaz, azokat hogyan bontja tovább adott esetben alszempontokra, milyen súlyszámokat, módszereket (képleteket), ponthatárokat, alsó és felső vállalási határokat rendel hozzájuk. E körben különösen fontos a Kbt. 76. §-ában meghatározott kógens törvényi előírások megfelelő értelmezése. Zárásképpen az értékelési szempontrendszerekre vonatkozó ajánlatkérői előírások mellett röviden célszerű áttekinteni olyan jogintézményeket, ajánlatkérői kötelezettségeket és feladatokat is, amelyek már a bírálat (értékelés) időszakára esnek.

Alapvető kérdés, hogy a verseny ténylegesen érvényesüljön. Az értékelési szempont, részszempontok és alszempontok meghatározásával az ajánlatkérő arról is dönt, hogy mely ajánlati vállalások körében nyitja meg a versenyt az ajánlattevők előtt. Nyilván vannak olyan értékelési részszempontok, amelyek egy adott közbeszerzési eljárásban sérthetik egyes ajánlattevők érdekeit (mert nem tudnak versenyképes ajánlatot tenni arra a részszempontra, és ezáltal hátrányba kerülnek), azonban ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy azok jogsértőnek is tekinthetők.

Általános követelmény, hogy a feltételek egyértelműek legyenek, az értékelési szempont tartalmi elemei, a fogalmak kellően részletesek, értelmezési kétség nélküliek legyenek, ugyanis csak ez biztosítja azt, hogy az ajánlattevők egyenlő eséllyel tudjanak ajánlatot tenni, és ezen ajánlatok ténylegesen összehasonlíthatók is legyenek. Az ajánlatkérő érdeke is, hogy a kötelezettségvállalások tartalma a szerződés teljesítésének időszakában egyértelműen azonosítható legyen, elkerülve ezzel a felesleges későbbi jogvitákat, amelyek a teljesítéshez kapcsolódóan merülhetnek fel. Ennek megfelelően – hasonlóan a többi feltételhez is – az eljárás előkészítésének időszakában különös hangsúlyt kell fektetni ezen előírások megfogalmazására. Ennek keretében fel kell mérni azokat a közbeszerzés tárgyához kapcsolódó sajátosságokat is, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ténylegesen használható és egyben hasznos értékelési előírások kerüljenek megfogalmazásra és alkalmazásra az eljárásban. Továbbá dönteni kell arról is, hogy az ajánlatkérő milyen iratok (igazolások) benyújtását várja el az ajánlati vállalások alátámasztására. Emellett lehetőség van az ún. fordított értékelés [a Kbt. 81. § (4)-(5) bekezdésének] alkalmazására vonatkozó rendelkezés megtételére is.

Szintén lényeges eleme a jogi szabályozásnak az ajánlati kötöttség, amelynek már az ajánlattételi határidő lejártát követően van különös jelentősége, figyelemmel a szerződés teljesítésére is. („Az üzleti biztonságot nagymértékben sértené, ha a szerződő fél utóbb – a saját érdekkörébe tartozó okból – a maga által kialakított feltételeket is megkérdőjelezhetné.”)^[110] Az ajánlati kötöttség behatárolja az értékelésre kerülő ajánlati elemekhez kapcsolódó hiányok pótlásának, illetve az ellentmondások feloldásának lehetőségét, tekintettel arra, hogy „A Döntőbizottság álláspontja szerint nem minősíthető érvényesnek az az ajánlat, amelyet az ajánlati kötöttség beálltát követően módosítottak, és nem értékelhető a megadott bírálati szempontok szerint olyan ajánlati vállalás, amelyet az ajánlati kötöttség megsértésével tettek.”^[111] Egy hibásan rögzített mértékegység, egy figyelmen kívül hagyott értelmezési előírás vagy egy elrontott (elírt), illetve hiányos felolvasólap felveti a Kbt. 71. § (8) bekezdés a)-b) pontja szerinti korlátozás alkalmazásának szükségét, nem kevés jogvitát kiváltva ezzel. Sajátos megkülönböztetési alap az, hogy valamely felolvasólapon szereplő megajánlás – a KDB kifejezéseivel élve – „klasszikus ajánlattevői vállalás”, vagy pedig csak megajánlott termék paramétereinek ismertetése („adatközlés”), ugyanis „Érvénytelenséget az nem eredményezhet, ha az összehasonlításra kerülő műszaki paraméterek a felolvasólapon nem megfelelően kerültek feltüntetésre, mivel azok egyértelmű igazolása a megfelelő módon megtörtént.”^[112]

El kell egymástól határolni az értékelés és az érvényesség (érvénytelenség), valamint a szakmai ajánlat kérdését. A Kúria a Kfv.IV.37.286/2019/3. számú ítéletében elvi éllel kimondta, hogy a „[k]özbeszerzés során érvényesülő jogkövetkezmények szempontjából alapvető jelentősége van annak, hogy az ajánlatkérő valamely elvárása az ajánlattétel mely részéhez kapcsolódik. Míg a szakmai ajánlat meg nem felelése a műszaki specifikációban meghatározottak tekintetében érvénytelenséget okoz, addig a nyertes kiválasztása körében megajánlott műszaki paramétereknek való nem vagy nem teljes megfelelés az ajánlat érvénytelenségét nem eredményezi.”^[113]

A közbeszerzési eljárás eredménye megállapításának alapjául az értékelés elvégzése szolgál. Az ajánlatkérő – az ajánlati kötöttség szabályaiból kifolyólag – a saját előírásaitól nem térhet el. Ebben a körben az érvényesség kérdése is vizsgálandó, ugyanis „A Döntőbizottság kitér arra is, hogy a bírálati szempont, részszempontok alapján történő értékelésre csak érvényes ajánlat vonatkozásában kerülhet sor. […] A kérelmező ajánlata a fentiek alapján érvénytelen, az nem vonható a kiválasztott bírálati szempont, bírálati részszempontok alapján értékelésre kerülő ajánlatok körébe.”^[114] Továbbá az is lényeges, hogy az ajánlatkérő akkor sem mentesül az értékelés kötelezettsége alól, ha csak egy érvényes ajánlat van, ugyanis „Rögzíteni szükséges azt is, hogy a Kbt. egyetlen érvényes ajánlat előfordulása esetében sem ad lehetőséget az ajánlattevő ajánlatának automatikus nyertessé nyilvánítására, így ajánlatkérő ebben az esetben sem mentesül az ajánlat megadott bírálati módszer szerinti értékelése alól.”^[115]

Végül említést kell tenni az értékelési szempontokhoz kapcsolódó jogorvoslati eljárások néhány sajátosságáról. A jogvesztő határidők megtartottságát minden esetben vizsgálni szükséges, vagyis meg kell állapítani azt, hogy a jogsértésről mikor, milyen dokumentumokból szerzett a kérelmező ténylegesen tudomást. Az ajánlattételi határidő lejártát követően a KDB már csak azt vizsgálhatja, hogy az ajánlatkérő a saját előírásai szerint végezte-e el az értékelést (a bírálatot), tekintettel arra is, hogy „A közbeszerzési ajánlat elbírálásáról szóló, az ajánlat érvénytelenségét megállapító ajánlatkérői döntés elleni jogorvoslati kérelemben már nem lehet vitatni az ajánlati kiírás tartalmát.”^[116] A közbeszerzési dokumentumok (az értékelésre vonatkozó ajánlatkérői rendelkezések) vizsgálatára hivatalbóli kiterjesztés keretében van lehetőség, azonban ennek hiányában nem lehet túlterjeszkedni a törvény szerinti vizsgálati terjedelem határain,^[117] ugyanakkor „[a] hivatalbóli kiterjesztés alkalmazása a Döntőbizottság kompetenciája, a bírósági gyakorlat szerint annak elmaradása nem jogsértő.”^[118]

^[1] Ld. a Kbt. 76. § (9) bekezdés a) pontját.

^[2] A KDB D.1046/5/2016. számú határozata.

^[3] Ld. pl. 1500-as összsúlyszámot alkalmazó eljárásról a Fővárosi Törvényszék 103.K.707.720/2020/31. számú ítéletét.

^[4] A KDB D.277/7/2017. számú határozata.

^[5] A KDB D.26/17/2010. számú határozata.

^[6] A KDB D.498/18/2017. számú határozata.

^[7] Vö. a Régi Kbt. 69. § (5)-(6) bekezdését és a Kbt. 72. § (3) bekezdésének utolsó mondatát.

^[8] A KDB D.19/17/2018. számú határozata.

^[9] A KDB D.995/14/2011. számú határozata.

^[10]A KDB D.740/12/2011. számú határozata.

^[11] A KDB D.26/17/2010. számú határozata.

^[12] A KDB D.26/17/2010. számú határozata.

^[13] Az Épköz. 9. § (3) bekezdése.

^[14] Az Épköz. 24. § (3) bekezdése.

^[15] A Fővárosi Törvényszék 103. K.704.941/2020/29. számú ítélete.

^[16] A KDB D.91/6/2020. számú határozata.

^[17] A KDB D.119/9/2020. számú határozata. A keresetet elutasításáról ld. a Fővárosi Törvényszék 103.K.704.941/2020/29. számú ítéletét.

^[18] A KDB D.388/6/2022. számú határozata.

^[19] A KDB D.434/7/2021. számú határozata.

^[20] Az Épköz. 9. § (3) bekezdése.

^[21] A KDB D.277/7/2017. számú határozata.

^[22] Ld. a KDB D.850/9/2010. számú határozatát.

^[23] A KDB D.27/9/2020. számú határozata.

^[24] Ld. a Közbeszerzési Hatóság útmutatóját a nyertes ajánlattevő kiválasztására szolgáló értékelési szempontrendszer alkalmazásáról (2020. március 25., KÉ 2020. évi 60. szám; 2020. március 25.).

^[25] Ld. Útmutató a Kbt. 77. § (1) bekezdése szerinti legkedvezőbb szint, illetve legkedvezőtlenebb elvárás meghatározásához (https://www.palyazat.gov.hu/download.php?objectId=78597, 2023. 08. 14.).

^[26] A Kúria Kfv.39183/2010/4. számú ítélete.

^[27] A Fővárosi Törvényszék Kf.650.274/2013/8. számú ítélete. A hatályban tartásról ld. a Kúria Kfv.37.849/2014/4. számú ítéletét.

^[28] A KDB D.254/15/2011. számú határozata.

^[29] A KDB D.40/12/2017. számú határozata.

^[30] A KDB D.40/12/2017. számú határozata.

^[31] A Kúria Kfv.II.37.674/2015/6. számú ítélete.

^[32] A KDB D.26/17/2010. számú határozata. Ld. még az arányosítás nem kellő pontosítása tekintetében a KDB D.859/9/2010. számú határozatát.

^[33] A KDB D.254/15/2011. számú határozata.

^[34] A Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.241/2010/5. számú ítélete.

^[35] Ld. pl. a KDB D.328/27/2011. számú határozatát.

^[36] A KDB D.288/10/2020. számú határozata.

^[37] A KDB D.288/10/2020. számú határozata.

^[38] A KDB D.850/9/2010. számú határozata.

^[39] Ld. a KDB D.890/9/2016. számú határozatát. Hatályon kívül helyezte a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős 14.K.27.145/2017/22. számú ítélete. Ld. még a KDB D.87/2/2021. számú végzését.

^[40] A Kbt. 76. § (9) bekezdés c) pontja.

^[41] A Kúria Kfv.II.37.736/2016/9. számú ítélete, [28].

^[42] A KDB D.240/16/2012. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.32.109/2015/20. számú ítéletét, ennek megváltoztatásáról a Fővárosi Törvényszék Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.162/2015/4. számú ítéletét, ennek hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság ítélet helybenhagyásáról ld. a Kúria Kfv.II.37.736/2016/9. számú ítéletét.

^[43] A KDB D.364/12/2011. számú határozata.

^[44] A KDB D.240/16/2012. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.32.109/2015/20. számú ítéletét, ennek megváltoztatásáról a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.162/2015/4. számú ítéletét, ennek hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság ítélet helybenhagyásáról ld. a Kúria Kfv.II.37.736/2016/9. számú ítéletét.

^[45] A Kúria Kfv.II.37.736/2016/9. számú ítélete, [29]-[30].

^[46] Ld. a KDB D.247/21/2022. számú határozatát.

^[47] A KDB D.792/14/2016. számú határozata.

^[48] Ld. a KDB D.918/5/2016. számú határozatát.

^[49] Ld. a KDB D.562/10/2019. számú határozatát.

^[50] Ld. a KDB D.315/10/2018. számú határozatát.

^[51] A KDB D.743/25/2016. számú határozata.

^[52] A KDB D.736/12/2016. számú határozata.

^[53] A KDB D.850/9/2010. számú határozata.

^[54] Útmutató a Kbt. 76. § (2) bekezdés c) pontja szerinti környezetvédelmi, szociális szempontok alkalmazásához (https://www.palyazat.gov.hu/download.php?objectId=78597, 2023. 08. 14.), 7. o.

^[55] A KDB D.254/15/2011. számú határozata.

^[56] A KDB D.26/17/2010. számú határozata.

^[57] A KDB D.328/27/2011. számú határozata.

^[58] A KDB D.390/16/2012. számú határozata. Megváltoztatta a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20. K. 29.306/2013. számú ítélete, amelyet helybenhagyott a Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.274/2013/8. számú ítélete, ezt hatályban tartotta a Kúria Kfv.III.37.849/2014/4. számú ítélete.

^[59] A KDB D.995/14/2011. számú határozata.

^[60] Ld. a KDB D.861/16/2010. számú határozatát vagy a KDB D.746/12/2011. számú határozatát.

^[61] Ld. a KDB D.995/14/2011. számú határozatát.

^[62] Ld. a KDB D.781/12/2016. számú határozatát.

^[63] A KDB D.900/14/2016. számú határozata. Ennek előzményeként ld. a KDB D.707/16/2016. számú határozatát.

^[64] A KDB D.347/34-I./2008. számú határozata.

^[65] Ld. a Fővárosi Bíróság 28.K.33.946/2008/10. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.486/2009/4. számú ítéletét.

^[66] A Kúria Kfv.39.183/2010/4. számú ítélete.

^[67] A KDB D.40/12/2017. számú határozata.

^[68] A Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.727/2010/8. számú ítélete.

^[69] A KDB D.364/12/2011. számú határozata. Ld. még a tervek illesztettségének mértékéről a KDB D.254/15/2011. számú határozatát.

^[70] Ld. a Kbt. 76. § (6) bekezdés b) pontját.

^[71] A KDB D.343/11/2016. számú határozata.

^[72] A KDB D.398/7/10/2016. számú határozata. Ld. még a KDB D.743/25/2016. számú határozatát.

^[73] „Az ajánlatkérő azonban csak az általa konkrétan és egyértelműen meghatározott feltételeket kérheti számon az ajánlattevőktől.” A KDB D.320/19/2023. számú határozata, [103].

^[74] A KDB D.739/17/2016. számú határozata. Ld. még a projektspecifikus kockázatokról a KDB D.889/13/2016. számú határozatát.

^[75] Ld. a KDB D.150/8/2012. számú határozatát.

^[76] A Fővárosi Törvényszék 3.Kf.650.162/2015/4. számú ítélete.

^[77] Ld. pl. a projektvezető és/vagy projektvezető-helyettes fogalmának meghatározásáról és ellenőrzéséről a KDB D.351/23/2022. számú határozatát.

^[78] Ld. pl. a KDB D.56/7/2019. számú határozatát.

^[79] Ld. a Kbt. 138. § (4) bekezdését.

^[80] Ld. a KDB D.420/14/2020. számú határozatát.

^[81] A KDB D.8/8/2021. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Törvényszék 104.K.702.702/2021/14. számú ítéletét.

^[82] A Fővárosi Törvényszék 104.K.702.702/2021/14. számú ítélete.

^[83] A KDB D.433/15/2021. számú határozata.

^[84] Ld. pl. a KDB D.31/11/2018. számú határozatát.

^[85] Ld. pl. a KDB D.339/15/2017. számú határozatát.

^[86] A KDB D.336/11/2019. számú határozata.

^[87] A KDB D.199/17/2017. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Törvényszék 15.K.700.401/2018/5. számú ítéletét, ennek hatályban tartásáról ld. a Kúria Kfv.IV.37.789/2018/5. számú ítéletét

^[88] A Kúria Kfv.IV.37.789/2018/5. számú ítélete, [46].

^[89] A KDB D.63/5/2020. számú határozata.

^[90] Ld. a KDB D.63/5/2020. számú határozatát.

^[91] A KDB D.216/18/2020. számú határozata.

^[92] A KDB D.151/13/2023. számú határozata.

^[93] A KDB D.192/16/2019. számú határozata. Ld. még pl. a KDB D.69/13/2020. számú határozatát. A kereset elutasításáról ld. Fővárosi Törvényszék 103.K.704.420/2020/7. számú ítéletét.

^[94] A KDB D.358/9/2017. számú határozata.

^[95] A KDB D.192/16/2019. számú határozata.

^[96] A KDB D.372/9/2020. számú határozata. Ld. még a KDB D.356/15/2019. számú határozatát.

^[97] A Fővárosi Törvényszék 106.K.703.866/2022/18. számú ítélete, [28].

^[98] A KDB D.362/16/2019. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Törvényszék 103.K.700.429/2019/10. számú ítéletét.

^[99] Ld. a KDB D.890/9/2016. számú határozatát. Hatályon kívül helyezte a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.145/2017/22. számú ítélete. Ld. még a KDB D.87/2/2021. számú végzését.

^[100] A KDB D.328/16/2019. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság 102.K.700.436/2019/13. számú ítéletét.

^[101] Ld. a KDB D.63/5/2020. számú határozatát.

^[102] A KDB D.226/8/2009. számú határozata. Megváltoztatta a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.562/2009/5. számú ítélete, ezt hatályában fenntartotta a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.170/2010/5. számú ítélete.

^[103] Ld. pl. a KDB D.17/7/2020. számú határozatát.

^[104] A KDB D.2/17/2018. számú határozata.

^[105] A KDB D.2/17/2018. számú határozata.

^[106] A KDB D.356/15/2019. számú határozata, [25].

^[107] A D.311/16/2017. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Törvényszék 107.K.700.344/2018/5. számú ítéletét, ezt hatályában fenntartotta a Kúria Kfv.III.38.120/2018/4. számú ítélete.

^[108] A D.311/16/2017. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Törvényszék 107.K.700.344/2018/5. számú ítéletét, ezt hatályában fenntartotta a Kúria Kfv.III.38.120/2018/4. számú ítélete.

^[109] A KDB D.317/11/2018. számú határozata.

^[110] A Győri Ítélőtábla Gf.20416/2009/4. számú ítélete.

^[111] A KDB D.489/35/2012. számú határozata. A döntést keresettel támadták.

^[112] A KDB D.188/21/2020. számú határozata.

^[113] A KDB D.15/16/2020. számú határozata. A döntést keresettel támadták.

^[114] A KDB D.1033/10/2016. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.045/2017/68. számú ítéletét.

^[115] A KDB D.850/9/2010. számú határozata.

^[116] A Kúria Kfv.III.37.162/2018/5. számú ítélete, [54].

^[117] Ld. a Kúria Kfv.III.37.312/2017/4. számú ítéletének [22] bekezdését.

^[118] A KDB D.789/21/2006. számú határozata. A kereset elutasításáról ld. a Fővárosi Bíróság 25.K.31.143/2007/6. számú ítéletét, ennek helybenhagyásáról a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.480/2008/6. számú ítéletét.