D.211/19/2018. számú végzés

A Közbeszerzési Értesítő Plusz jelen számában az ügyfélképesség tárgyában született döntőbizottsági és bírósági eseti döntések kerülnek ismertetésre, és kitekintünk az Európai Bíróság e tárgyban született legfrissebb eseti döntésére is.

A jogorvoslathoz való jog alaptörvényekbe foglalt alapjog, ugyanakkor nem gyakorolható korlátok nélkül. A Döntőbizottsághoz benyújtott jogorvoslati kérelem érdemi vizsgálatának eljárásjogi feltétele, hogy a kérelmező ügyfélképességgel rendelkezzen a jogorvoslati kérelem benyújtására, a kérelmező ügyfélképessége nem automatikusan áll fenn. A kérelmező ügyfélképességét az adott ügy tényállása alapján, egyedileg kell megítélni. A kérelmező ügyfélképessége attól is függ, hogy a közbeszerzési eljárás mely szakaszában, milyen döntés jogszerűségét vitatja.

D.211/19/2018. számú végzés

Az ügyfélképességgel érintett tárgyak: A Döntőbizottságnak a jogorvoslati kérelem elbírálásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzetet alapul véve kell a döntését meghoznia. A kérelmező nem rendelkezett ügyféli minőséggel, miután a végzés meghozatalának időpontjában szerepelt a hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartásában, ami célszerűen azt jelenti, hogy a jelzett időpontban nem vehetett részt ajánlattevőként közbeszerzési eljárásokban.

Tényállás

Az ajánlatkérő kórház 2018. január 30. napján a Kbt. Második Része szerint nyílt eljárást indított egészségügyi eszközök (kézfertőtlenítők, és kézfertőtlenítő technika megfelelőségét mérő rendszer; flexibilis endoszkópmosó készülék; egységes betegazonosító rendszer) leszállítása, és üzembe helyezése, továbbá a jótállási időn belüli karbantartási és szerviz tevékenység ellátása beszerzésére, árubeszerzés tárgyban.

A felhívásban az ajánlatkérő meghatározta a közbeszerzés tárgyát.

A közbeszerzési dokumentumok (dokumentáció) részét képező műszaki leírás az 1. rész tekintetében rögzítette az áruk műszaki specifikációját.

Az ajánlattételi határidőre [2018. március 9. napja] az 1. részre két ajánlattevő – a jelen ismertetés szerint N Kft. és a kérelmező – nyújtotta be ajánlatát.

Az ajánlatkérő 2018. május 15. napján megküldte az ajánlattevők részére tájékoztatását a közbenső döntéséről, melyben a kérelmező ajánlatát az 1. rész tekintetében az alábbi indokolással érvénytelenné nyilvánította:

A benyújtott ajánlat érvénytelen az alábbiak miatt:

Ajánlattevő olyan készüléket ajánlott meg, mely nem elégítette ki az ajánlati dokumentációban megfogalmazott műszaki minimum elvárásokat.

Fentiek miatt a Kbt. 73. § (1) bek. e) pontja alapján az ajánlat egyéb okból érvénytelen.

A kérelmező – a jogorvoslati kérelme 1. kérelmi elemével lényegét tekintve egyező tartalmú – előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, melyet az ajánlatkérő 2018. május 24. napján megküldött válaszával elutasított.
Kérelmező 2018. június 8. napján jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Döntőbizottsághoz.

A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárás során, 2018. június 22. napján az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 25. § (1) bekezdés b) pontja alapján megkereste az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2018. január 25-én megindított, Higiénés eszközök beszerzése az ajánlatkérő számára adásvételi szerződés keretében tárgyú közbeszerzési eljárás (a továbbiakban: kapcsolódó közbeszerzési eljárás) ajánlatkérőjét, az FSz Kórházat (a továbbiakban: megkeresett ajánlatkérő) a kérelmező hamis adatszolgáltatás miatti kizárásának körülményeire vonatkozóan.

Az ajánlatkérő a tárgyi közbeszerzési eljárást 2018. június 25. napján felfüggesztette.
A megkeresett ajánlatkérő a tájékoztatását 2018. június 25. napján megadta.
A megkeresett ajánlatkérő a fent hivatkozott korábbi eljárásában 2018. május 11. napján küldte meg a kérelmező részére a tájékoztatását a közbenső döntéséről, melyben a kérelmező – az adott eljárás 3. részére benyújtott – ajánlatát a Kbt. 73. § (1) bekezdés c) pontja alapján is érvénytelenné nyilvánította tekintettel arra, hogy a kérelmező vonatkozásában megállapította a Kbt. 62. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti – hamis adatszolgáltatás miatti – kizáró okot.
A kérelmező a közbenső döntéssel szemben előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, melyet a megkeresett ajánlatkérő válaszával elutasított.

A megkeresett ajánlatkérő megküldte az ajánlattevők részére az ajánlatok elbírálásáról szóló összegezést, amely a kérelmező ajánlata vonatkozásában a fenti, a Kbt. 73. § (1) bekezdés c) pontja alapján történt érvénytelenné nyilvánítást is tartalmazta.
A kérelmező a fentiek miatt a jogorvoslati eljárás folyamán szerepelt a Közbeszerzési Hatóság által vezetett, és a honlapján nyilvánosan elérhető „Közbeszerzési eljárásból hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartása” elnevezésű adatbázisban, ahol a kizárás időpontjaként 2018. május 11. napja került feltüntetésre.1

A kérelmező a 3. részre vonatkozó ajánlatának a Kbt. 73. § (1) bekezdés c) pontja szerinti érvénytelenségét kimondó közbenső döntéssel, illetve összegezéssel szemben a törvényes határidőn belül jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő.
A megkeresett ajánlatkérő a kapcsolódó közbeszerzési eljárás alapján szerződést kötött a 3. rész nyertes ajánlattevőjével. A kapcsolódó közbeszerzési eljárás eredményéről szóló tájékoztatást a megkeresett ajánlatkérő feladta, a hirdetmény megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A kérelmező jogorvoslati kérelme

A kérelmező a jogorvoslati kérelmében a jogsértések megállapítását, valamint az ajánlatát érvénytelenné nyilvánító közbenső döntés és azt követően hozott valamennyi ajánlatkérői döntés megsemmisítését kérte.

A kérelmező az alábbi két kérelmi elemet terjesztette elő:

Az 1. kérelmi elemben kifejtett álláspontja szerint az ajánlatkérő a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontját megsértve nyilvánította érvénytelenné az ajánlatát a műszaki minimumelvárásnak való meg nem felelőség miatt. A kérelmező a jogorvoslati kérelmében kérte, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 69. § (1)-(2) bekezdését, a Kbt. 71. §-át.

A kérelmező 2. kérelmi elemként előadta, hogy álláspontja szerint az ajánlatkérő az ajánlata érvénytelenné nyilvánításával a Kbt. 2. § (2) bekezdésében rögzített alapelvi rendelkezést, vagyis az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód követelményét is megsértette.

A kérelmező az ajánlatkérő eljárásjogi kifogása kapcsán előadta, hogy álláspontja szerint a Kbt. 148. § (2) bekezdése alapján továbbra is fennáll az ügyfélképessége, ugyanis a jelen jogorvoslattal támadott ajánlatkérői döntés, az ajánlata jogsértő érvénytelenné nyilvánítása, mint törvénybe ütköző tevékenység sérti a kérelmező jogát, és a közbeszerzési eljárás ajánlattevőjeként jogosult ez ellen jogorvoslati kérelmet benyújtani. Azon ajánlatkérői kijelentés, hogy az általa megajánlott termék a műszaki specifikációban felsorolt minimumkövetelmények egyikének nem felel meg – amellett, hogy nem fedi a valóságot –, alkalmas lehet arra, hogy megtévessze más, hasonló tárgyú beszerzések ajánlatkérőit is, és az eszköz alkalmatlanságának látszatát keltve szűkítse a piacot a kérelmező számára.


1 Megjegyzendő, hogy a Közbeszerzési Hatóság a Kbt. 188. § (4) bekezdése szerinti, 2018. július 11. napján kelt és 2018. július 13. napján kézbesített határozatában megállapította a kizárt ajánlattevő megbízhatóságát.


Az ajánlatkérő észrevétele

Az ajánlatkérő a jogorvoslati kérelemre benyújtott észrevételében elsődlegesen a kérelmező ügyfélképességére vonatkozó eljárási kifogást terjesztett elő.

Álláspontja szerint a kérelmező azáltal, hogy a megkeresett ajánlatkérő a kapcsolódó közbeszerzési eljárásban hamis adatszolgáltatás miatt kizárta, a Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontja szerinti kizáró ok hatálya alá került, ezért nem rendelkezik ügyfélképességgel.
Az ajánlatkérő érdemi észrevételében a jogorvoslati kérelmet, mint alaptalant kérte elutasítani.

A Döntőbizottság döntése és annak indokai

A Döntőbizottság végzésében a jogorvoslati eljárást megszüntette.
A végzés indokolása a következőket tartalmazta:

A Kbt. 148. § (2) bekezdése, a  89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2007/66/EK irányelve 1. cikkének 3. pontja tükrében és az állandósult joggyakorlat alapján a kérelmezői jogosultságnak a kérelem előterjesztője vonatkozásában közvetlenül kell jelentkeznie, a kérelmező jogának, jogos érdeksérelmének közvetlenül kell kimutathatónak lennie.

A közvetlen érdeksérelem vagy annak veszélye többféle formában nyilvánulhat meg, így minden esetben az adott tények, körülmények vizsgálatát követően kell állást foglalni és megvizsgálni azt, hogy a jogorvoslati kérelem előterjesztőjének a közvetlen érdekeltsége valóban megállapítható-e.

A Döntőbizottság a jelen tényállási elemeket a fentiek tükrében vizsgálva megállapította, hogy a kérelmező azáltal, hogy a kapcsolódó közbeszerzési eljárásban hamis adatszolgáltatás okán kizárásra került, és a megkeresett ajánlatkérő ezen döntését jogorvoslati kérelemmel a jogvesztő határidőn belül nem támadta, három évig nem lehet ajánlattevő közbeszerzési eljárásokban.

A Kbt. 62. § (1) bekezdés h) pontja szerinti jogkövetkezmény az ügyfélképesség szempontjából azt eredményezi, hogy az adott gazdasági szereplő ezáltal három évre elveszíti a jogorvoslati kérelem előterjesztéséhez szükséges alapvető feltételt, vagyis az ajánlattevői státuszt, melynél fogva ugyanezen időtartamra szünetel a közbeszerzési szerződés elnyerésére vonatkozó képessége.

A Döntőbizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a kérelmezőnek az általa előterjesztett két kérelmi elem egyikének érdemi elbírálásához sem fűződik közvetlen joga, jogos érdeke, ezért a kérelem egésze tekintetében nem rendelkezik ügyfélképességgel, így a jogorvoslati kérelmet érdemben nem vizsgálta, és a jogorvoslati eljárást megsztüntette.
A Döntőbizottság végzése ellen a kérelmező nyújtott be keresetet a bírósághoz.

A Fővárosi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, a következő indokok alapján:

A törvényszék kiemelte, hogy a közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perben - a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény [a továbbiakban: Kp.] 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint 85. § (2) bekezdése szerint a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján és a 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között - azt vizsgálta, hogy az alperes végzése eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e vagy fennállnak a keresetlevélben hivatkozott jogsértések.

A törvényszék az alperes végzését a felperes által kifogásolt részeiben érdemben felülvizsgálta, ennek során megállapította, hogy alperes a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, okszerűen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így a kapcsolódó közbeszerzési eljárás, valamint a Közbeszerzési Hatóság által vezetett nyilvántartás adatait, s mindezekből törvényes és megalapozott jogi következtetéseket vont le, így végzése jogszerű. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes a perbeli ügyben nem rendelkezett ügyféli minőséggel, miután a támadott végzés meghozatalának időpontjában szerepelt a hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartásában, ami célszerűen azt jelenti, hogy a jelzett időpontban nem vehetett részt ajánlattevőként közbeszerzési eljárásokban. Ajánlattevői, azaz ügyféli minőség hiányában pedig - figyelemmel a Kbt. 148. § (2) bekezdésére - nem fűződött, nem is fűződhetett jogi érdeke a jogorvoslati kérelem mikénti elbírálásához, hiszen javára szóló döntés esetén sem nyerhette el a közbeszerzési szerződést. Az ügyféli minőség kapcsán a törvényszék kiemelte, hogy azt a Kbt. és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény [a továbbiakban: Ákr.] is szabályozza. Az Ákr. ügyfélfogalmát a 10. § (1) bekezdése nevesíti.  A Kbt. 148. § (2) bekezdése értelmében egyebek mellett az terjeszthet elő jogorvoslati kérelmet, vagyis lehet ügyfél, aki az eljárásban, mint ajánlatkérő, ajánlattevő vagy egyéb olyan érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti, vagy veszélyezteti. A két törvény egymáshoz való viszonyát a Kbt. 145. § (1) bekezdése rendezi akként, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására az Ákr. rendelkezéseit kell alkalmazni a Kbt., valamint a Kbt. felhatalmazása alapján alkotott végrehajtási rendelet kiegészítő vagy eltérő rendelkezéseinek figyelembevételével. Ebből következően az Ákr. és a Kbt. egymással a lex generalis és a lex specialis viszonyában állnak, amelynek folytán annak megítélésénél, hogy a felperes jogosult volt-e a jogorvoslati kérelem előterjesztésére, kizárólag a Kbt. 148. § (2) bekezdését kell figyelembe venni. E rendelkezésből pedig az következik, hogy mivel a felperes jogi helyzete az itt megjelölt egyik alanyi pozíciónak sem felelt meg, így az alperes helyesen járt el, amikor a felperes által kezdeményezett jogorvoslati eljárást - az ügyféli minőség hiányára hivatkozva - a Kbt. fenti rendelkezése alapján megszüntette.

A törvényszék úgy ítélte meg, hogy a felperes mindezzel szemben megalapozatlanul hivatkozott az általa sikeresen kezdeményezett öntisztázási eljárásra. A Kbt. 64. §-ában és 188. §-ában foglalt rendelkezések vizsgálata alapján megállapítható, hogy az említett eljárás célja nem a Kbt. 62. § (1) bekezdése alapján megállapított kizáró ok fennállásának, az ajánlattevővel szemben emiatt alkalmazott kizárás jogszerűségének és az ajánlatkérő erre vonatkozó közbenső döntése megalapozottságának a felülvizsgálata, hanem mindezen kérdéseket nem érintve az ajánlattevő megbízhatóságának a jövőre nézve történő megállapítása. A Kbt. 188. § (2) bekezdése rögzíti az öntisztázási eljárás során vizsgálandó szempontokat, amelyek keretében meghatározott feltételek fennállását kell az ajánlattevőnek igazolnia ahhoz, hogy a hatóság a megbízhatóságát megállapítsa. E kérdések lényegében az öntisztázási eljárás tartalmát jelentik és arra mutatnak, hogy a szóban forgó eljárásban csak annyiban van relevanciája a kizáró ok megállapításához vezető közbeszerzési eljárásnak, amennyiben a Közbeszerzési Hatóság az ott megvalósított jogsértés jövőben történő elkövetésének elhárítására tett intézkedések elégséges voltát vizsgálja.

Kiemelte ugyanakkor, hogy ha ezt megállapítja is, az öntisztázásról hozott határozatának kizárólag a jövőre kiható (ex nunc) hatálya lesz. Ez következik a Kbt. 64. § (1) bekezdéséből, amely arra az esetre írja elő a Kbt. 62. § (1) bekezdése szerinti kizáró ok figyelmen kívül hagyását, ha a hatóság „véglegessé vált határozata” kimondta, hogy az érintett gazdasági szereplő „az ajánlat benyújtását megelőzően” olyan intézkedéseket hozott, amelyek a kizáró ok fennállásának ellenére kellőképpen igazolják a megbízhatóságát. A megjelölt feltételeket együttesen értelmezve azokból az következik, hogy a kérdéses rendelkezés kizárólag az olyan közbeszerzési eljárásoknál alkalmazható, amelyek esetében legkésőbb az ajánlat benyújtása előtt megszületett és véglegessé vált az öntisztázásról hozott határozat.

Mindez cáfolja a felperes arra való hivatkozását, hogy a sikeres öntisztázási eljárás mentesítette a hamis adatszolgáltatás miatti kizárás jogkövetkezményei alól, mert e mentesítés - a fentieknek megfelelően - csak az öntisztázásról szóló határozat véglegessé válásától kezdődő hatállyal következett be, s vált ekkortól a felperes számára lehetővé a közbeszerzési eljárásokban való ismételt részvétel. A törvényszék hangsúlyozta, hogy a szóban forgó döntés nem jelenti azt, hogy a felperes ne követte volna el az említett jogsértést. Ezzel összhangban a határozat külön is rögzíti, de ez állapítható meg a határozat további indokolásából is, hogy a hatóság az eljárása során a hamis adatszolgáltatást nem vizsgálta, hanem tényként fogadta el, hogy a felperes magatartása kimerítette a Kbt. 62. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott, kizárással szankcionálandó magatartást. Mindebből következően téves a felperes arra való hivatkozása is, amely szerint az öntisztázási eljárás és a kizárást kimondó döntéssel szembeni jogorvoslat egymással egyenértékű, mintegy egymást helyettesítő eljárások lennének, mivel az előbbi nem jogorvoslati eljárás, s visszamenőleges hatállyal kizárólag az utóbbi szüntetheti meg a kizáráshoz fűződő joghatásokat.

Ugyancsak megalapozatlan a felperes arra irányuló kereseti érvelése, hogy az alperes ügyféli minőség hiányával kapcsolatos álláspontja azért téves, mert az ajánlatát érvénytelenné nyilvánító döntés meghozatalának időpontjában még rendelkezett ügyféli minőséggel, amelyet az öntisztázási eljárás keretében hozott határozat helyreállított. A törvényszék mindenekelőtt rögzítette, hogy e határozat nem jelenti a korábban elvesztett ajánlattevői minőség reparálását, mert azt a felperes - a kifejtetteknek megfelelően - csak a jövőre nézve szerezte vissza. Továbbá a támadott végzés alapját képező tények időbeliségével kapcsolatban az is kiemelendő, hogy az alperesnek a jogorvoslati kérelem elbírálásának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzetet alapul véve kell a döntését meghoznia, márpedig ezek szerint a kérdéses időpontban a felperes még szerepelt a közbeszerzési eljárásokból hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartásában, így nem minősült a Kbt. 148. § (2) bekezdése szerinti ajánlattevőnek, ily módon ügyfélnek.

Ehhez mérten irreleváns, hogy egyébként a közbenső döntés meghozatalának időpontjában rendelkezett-e ügyfélképességgel, ennek ugyanis az elbírálás időpontjában fennálló jogi és ténybeli helyzetre nincs és nem is lehet kihatása. Végül megjegyzendő, hogy a felperes fenti állítása iratellenes is, hiszen 2018. május 11. napjától kezdődő hatállyal szerepelt a közbeszerzési eljárásból hamis adatszolgáltatás miatt kizárt ajánlattevők nyilvántartásában, míg az érdekelt a perbeli közbenső döntését 2018. május 15. napján hozta meg, így a felperes a szóban forgó időpontban már nem rendelkezett az ügyféli státuszhoz szükséges ajánlattevői minőséggel.
A felperes tévesen vitatta az alperesi végzés azon megállapítását is, amely szerint a közbeszerzési eljárásokból három év időtartamra - a kapcsolódó közbeszerzési eljárásban hozott döntéssel - kizárták. A törvényszék visszautalva az előzőekben kifejtettekre rámutatott arra, hogy a jogorvoslati kérelem elbírálása során az elbírálás időpontjában fennálló jogi és ténybeli helyzet az, ami irányadó, s nem az, hogy a kizárt ajánlattevő fog-e a jövőben öntisztázási kérelmet benyújtani, s az sikeres lesz-e. Ennélfogva az alaperes a végzésében - az annak meghozatala időpontjában fennálló tények alapján - helyesen és jogszerűen állapította meg, hogy a felperest a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől három évre eltiltották. Megjegyezte a törvényszék, hogy a felperes állításával ellentétben valójában a kizárt ajánlattevő által esetlegesen benyújtott öntisztázási kérelem az, ami ez esetben csak mint feltételezés értékelhető.

A kifejtetteken nem változtat, hogy az öntisztázási eljárás a jogorvoslati eljárás tartama alatt is folyamatban volt, ennek ugyanis csak akkor lett volna jelentősége, ha ezen időtartam alatt végleges határozat születik, azonban ez nem történt meg. A közigazgatási iratok szerint az alperes erről - a jogorvoslati kérelem elbírálása előtt - tájékozódott, megállapítva, hogy a felperes szerepel a fenti nyilvántartásban, amely tényt figyelembe véve hozta meg a végzését.

Ennek kapcsán a törvényszék azt is rögzítette, hogy öntisztázási kérelem tárgyában született határozatot a hatóság 2018. július 13-án kézbesítette a felperesi képviselő részére, így az - az Ákr. 82. § (1) bekezdése alapján - e nappal vált véglegessé, vagyis e nappal szerezte vissza a felperes az ajánlattevői jogosultságát, az alperes azonban a végzését már két nappal korábban, 2018. július 11-én meghozta, így az nem került ellentétbe az öntisztázásról hozott határozattal. Nem alapos a felperes arra való hivatkozása, hogy az alperes köteles lett volna az öntisztázási eljárásra tekintettel a saját eljárását felfüggeszteni, mivel az öntisztázási eljárás - figyelemmel annak opcionális és jövőre néző hatállyal bíró jellegére, továbbá arra, hogy nem szükségképpeni eleme a Közbeszerzési Hatóság eljárásának - nem minősül előkérdésnek. A teljesség kedvéért megjegyezte a törvényszék, hogy az alperes a Kbt. 158. § (4) bekezdése értelmében előkérdés esetén is csak „felfüggesztheti” az eljárását, vagyis az ez esetben is külön mérlegelés tárgyát képezi, hogy él-e a Kbt. által biztosított eljárásjogi lehetőséggel.

A törvényszék nem fogadta el a felperes arra való hivatkozását sem, hogy a jogorvoslati eljárásban amiatt rendelkezne ügyfélképességgel, mert a Kbt. 148. § (2) bekezdése szerinti „egyéb érdekeltnek” minősül, amelyhez szükséges jogi érdekeltségét – állítása szerint – az alapozza meg, hogy az eljárás eredményéről szóló tájékoztató és az ajánlatok elbírálásáról szóló összegezés közzététele révén (Kbt. 37. § (1) bekezdés h) pont, 43. § (1) bekezdés e) pont) az ajánlata érvénytelenné nyilvánításáról bárki tudomást szerezhet, ami ronthatja a piaci pozícióit.

A törvényszék utalva a bírói gyakorlatra rámutatott arra, hogy egyéb érdekeltként - ahogyan általában ügyfélként is - csak azon személyek (jogi személyek) nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jogi- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható (Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.27.036/2003/5). A jog, vagy jogos érdek sérelmének közvetlenségét a normaszöveg nem tartalmazza, a törvényi rendelkezés ilyen tartalmú értelmezését - a közbeszerzési jogorvoslat törvényi szerepét és célját is figyelembe véve - a bírói gyakorlat alakította ki. A közvetlen jog-, illetve érdeksérelemnek mindig a kérelmező személyével összefüggőnek és konkrétnak kell lennie, amely az egyedi ügy sajátosságai alapján feltárt oksági összefüggések eredményeként határozható meg (Fővárosi Törvényszék 3.Kf.649.954/2013/3.). Mindezt figyelembe véve a törvényszék úgy értékelte, hogy a felperes eltúlzott jelentőséget, illetőleg nem valós piaci hatást tulajdonítva hivatkozott az ajánlata érvénytelenné nyilvánításának következményeire, miután az érvénytelenné nyilvánítás alapjául szolgáló ok – a kiírásnak nem megfelelő ajánlat tétele – nem jelenti jogsértés (bűncselekmény, szabálysértés, az ajánlattevői minőségtől való megfosztással, vagy egyéb, az érvénytelenségnél nem súlyosabb jogkövetkezménnyel járó szabályszegés) elkövetését. Ennélfogva téves a felperes azon állítása, amely szerint az ajánlata érvénytelenné nyilvánítása rontaná a közbeszerzési eljárásokban való sikeres részvételének az esélyét, annál is kevésbé, mivel az említett intézkedés nem zárja el a pályázatokon való részvétel lehetőségétől és az ajánlatkérők pusztán azon az alapon nem utasíthatják el az ajánlatát, hogy más közbeszerzési eljárásban az ajánlatát szakmai meg nem felelőség miatt érvénytelenné nyilvánították, hanem azt a többi ajánlattevővel együtt – azonos szempontok szerint (ajánlati felhívás, Kbt.) – kötelesek elbírálni. Mindebből következően a felperesnek hiányzik az egyéb érdekelti minőség megállapításához szükséges, a per tárgyát képező közbeszerzési jogorvoslati eljárásban hozott döntés elleni jogorvoslati kérelem elbírálásához fűződő közvetlen és konkrét érdekeltsége. Így a jogorvoslati eljárásban nem minősül egyéb érdekeltnek, ahogyan a fent megállapítottak szerint ajánlattevőnek sem, mindezek következtében pedig az alperes - a jogi érdekeltsége hiányában - jogszerűen szüntette meg a felperes által kezdeményezett jogorvoslati eljárást.

A törvényszék a fentiek szerint megállapította, hogy az alperes végzése a kereseti kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a felperes keresetét a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés alapján elutasította.